Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-21 / 17. szám

I TOLNA MEGYE ti VIIAO PROLETÁRJAI, EGYESUfcfETE* < NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS.A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 17. szám ARA: 60 FILLÉR Péntek, 1966. január 21. A távbeszélőüzemben Képes riport az 5. oldalon. Jövő heti tv-műsor 7. o. lJ A barátság kongresszusa irtás dr. Vadász Elemér akadémikus, az MSZBT alelnöke A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság IV. Kongresszusa olyan idő­pontban ül össze, amikor a ma­gyar dolgozók szívében és emlé­kezetében még elevenen ott élnek az 1965-ös jubileumi esztendő ese­ményei, azok az érzelmek és azok a gondolatok, melyeket fel- szabadulásunk 20. évfordulójánál! nagyszerű ünnepe ébresztett. Ben­nünk él az a szeretet, megbecsülés és hála, amelyet a magyar nép különös erővel érzett ezen az év­fordulón a felszabadító Szovjet­unió iránt. Bennünk élnek azok a gondolatok, amelyek a fel- szabadulás óta eltelt két évtized eredményeit vizsgálva születtek. Dolgozó népünk ezen az évfor­dulón jogos büszkeséggel állapít­hatta meg, hogy pártunk vezetésé­vel, szorgalmas, teremtő munkánk eredményeképpen hazánkat az el­maradott tőkés-földesúri Magyar- országból fejlett szocialista iparral és mezőgazdasággal, fejlett kultú­rával rendelkező országgá tettük. Leraktuk a szocializmus alapjait, és hazánk ma aktív, egyenrangú tagja a szocialista országok nagy családjának; a többi testvéri szo­cialista országgal vállvetve küzd a bókéért, a társadalmi haladásért. A két évtizedes fejlődés ered­ményeinek vizsgálata azt is ele­venen bizonyítja, hogy ezen a — sokszor nehéz, küzdelmes — úton igaz barátra leltünk a Szovjet­unióban. A szovjet nép azután, hogy súlyos véráldozatok árán meghozta a szabadságot sokat szenvedett népünknek, felbecsül­hetetlen segítséget nyújtott a fel­szabadult ország új életének meg­indításához, majd az azt követő években olyan sokrétű kapcsolatok alakultak ki országaink között, amelyeknek felmérhetetlen szere­pük volt országunk fejlődése szempontjából. A testvéri barátságnak és együttműködésnek ebben a termé­keny légkörében végezte munká­ját a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság is, amely ugyancsak az 1965- ös esztendőben ünnepelte megala­kulásának 20. évfordulóját. Meg­állapíthatjuk, hogy a magyar— szovjet barátság két évtizedes fej­lődésében, erősödésében és elmé­lyülésében, népeink kölcsönös megismerésében mindig fontos szerepet töltött be a Magyar— Szovjet Baráti Társaság. S ami en­nek az eredményes tevékenység­nek az értékét még inkább növeli, hogy a munka nagy részét, legne­hezebbjét a társaság áldozatkész, fáradságot nem ismerő aktivistái­nak ezrei végezték. A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság legutóbbi kongresszusa óta mintegy 6 év telt el. Ezalatt dol­gozó népünk további nagy lépést tett előre a szocializmus építése területén. Eredményesen befejez­tük a második ötéves tei’vet, je­lentős eredményeket értünk el a szociális és kulturális fejlődés te­rén, tovább szélesedtek és ered­ményességében gazdagodtak a magyar és a szovjet nép sokoldalú kapcsolatai. Ez utóbbi vonatko­zásban a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak is sikerült kialakí­tania tevékenységének azon terü­leteit, azokat a munkamódszere­it, amelyek az elmúlt években megfelelő fejlődést eredményeztek a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság együttműködésében, s ezen keresztül hozzájárultak né­peink életének és munkájának jobb, alaposabb kölcsönös megis­meréséhez, kulturális értékeink kölcsönösen hasznos cseréjéhez. Társaságunk munkájának nagy lendületet adott hazánk fel- szabadulása 20. évfordulójának esztendeje. Ezen az évfordulón, amely az egész magyar nép or­szágos, nagy ünnepe volt, a ma­gyar és a szovjet emberek szívé­ben tovább erősödtek a barátság érzésének szálai és még inkább tudatosodott a két nép sokoldalú együttműködésének kölcsönösen előnyös volta. Ez az általános légkör termékeny talajt biztosí­tott társaságunk tevékenységéhez, fokozta annak hatékonyságát. Ebben a légkörben tartották meg kerületi és megyei elnöksé­geink konferenciáikat, amelyek­nek előkészítése során még in­kább fokozódott és szélesedett ak­tivistáink tevékenysége. A jelen­legi helyzet jó alapot biztosít ah­hoz, hogy az elkövetkező évek­ben eredményesen ápolhassuk tovább a magyar—szovjet barát­ságot. Ebből a szempontból is nagy jelentősége van annak, hogy 1967-ben az egész haladó embe­riséggel együtt ünnepelhetjük a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulóját. Számunk­ra, magyarok számára ez az év­forduló különösen jelentős, hi­szen a forradalom kivívásában, a fiatal szovjet állam védelmé­ben mintegy 100 ezer magyar internacionalista harcolt szovjet testvéreink oldalán. A szovjet nép ezt soha nem felejti el ne­künk, örök hálával emlékezik azokra, akik vérrel pecsételték meg népeink barátságát. Ahhoz, hogy ezeknek a fontos eseményeknek és tényeknek a politikai jelentőségét kellő haté­konysággal tudatosíthassuk ha­zánkban, arra kell törekednünk a jövőben is, hogy munkánk so­rán minél szélesebb tömegekhez juthassunk el. Társaságunknak fontos felada­ta, hogy a magyar és a szovjet nép sokoldalú kapcsolatainak, kölcsönösen előnyös együttműkö­désének, történelmi barátságának talaján, a magyar dolgozók szé­les tömegei körében, más tömeg­szervezetekkel és tömegmozgal­makkal szoros egységben, tovább szélesítve a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társasággal meglévő együtt­működését, konkréten és őszin­tén, mind az emberek értelmére, mind pedig érzelmeire hatva tu­datosítsa a magyar—szovjet ba­rátság jelentőségét. Ezzel egyrészt hozzájárul a hazánkban folyó ideológiai munka egészéhez, más­részt a két nép barátságának el­mélyítésével elősegíti népeink nemzetközi összefogását a béké­ért, az emberi haladásért, á szo­cialista világrendszer erősítésé­ért, a nemzetközi munkásmozga­lom egységéért, a szocializmus és kommunizmus felépítéséért ví­vott harcban. Ülést tartott Minisztertanács a A munkaügyi miniszternek a kormány ülésén megtárgyalt je­lentése — a többi között — meg­állapítja, hogy a Munka Törvény- könyvét módosító intézkedések — a Központi Bizottság 1964. de­cemberi határozatán alapuló más intézkedésekkel együtt — ked­vezően éreztették hatásukat. így például 1965. első kilenc hónap­jában — 1964. azonos időszaká­hoz viszonyítva — egyharmadá- val kevesebb dolgozó mondott fel és egyötödével csökkent a mun­kahelyükről felmondás nélkül kilépők száma. Az adatok sze­rint a kilépők zöme változatla­nul segéd- és betanított munkás, közülük is leginkább a fiatalok és a rövid munkaviszonnyal ren­delkezők. Emelkedett viszont 1965. első három negyedévében a vállala­tok részéről történt felmondások száma, ami a múlt évben végre­hajtott létszámcsökkentések kö­vetkezménye volt. Mindent egy­bevéve 1965. első három negyed­évében kevesebben változtattak munkahelyet, mint az előző év azonos időszakában. A vállalatok többségénél 1965. első három negyedévében csök­kent az igazolatlanul mulasztott munkanapok száma, javult a munkafegyelem. Ehhez hozzájá­rult az is, hogy a vállalatok ered­ményesebben használták fel a törvényben biztosított fegyelmi lehetőségeket. Jelentős eredmény­nek lehet tekinteni — bár e té­ren a helyzet még mindig nem ki­elégítő —, hogy egyre több mű­vezetőt, üzem- és részlegvezetőt ruháznak fel fegyelmi jogkörrel. Hatékonyabbá vált a társadal­mi tulajdon ellen vétők felelős­ségre vonása is. Több ilyen ügy­ben indult eljárás, nőtt a kirótt kártérítések összege is. A válla­latok az esetek mintegy 40 szá­zalékában kártérítésként a jog­szabály szerint előírható teljes összeget szabták ki. Nem szerez­tek viszont következetesen ér­vényt annak az elvnek, hogy el­sősorban és fokozottabb mérték­ben azokat kell felelősségre von­ni, akik kirívóan hanyagul vég­zik munkájukat, s gyakran okoz­nak kárt. A vizsgálatok tapaszta­latai ugyanis arra mutatnak, hogy a felelősségre vonás során sok helyen az okozott kár mér­tékétől függetlenül káros egyen- lősdi érvényesül: a kisebb kárt okozó dolgozókat keményen fe­lelősségre vonják, de a jelentős mérvű és gyakori károkat oko­zókkal szemben liberális dönté­seket hoznak. A Minisztertanács az ilyen gyakorlatot elítéli. A jelentés beszámol arról is, hogy a vállalati, valamint a te­rületi munkaügyi döntőbizottsá­gok megalakulása nyomán a mun­kaügyi vitákat gyorsabban és jobban intézik. A bizottságok dön­tései általában helyesek, a hatá­rozatoknak körülbelül 80 százalé­kát mind a vállalatok, mind a dolgozók elfogadták, s a megfel­lebbezett határozatoknak is csak egyharmadát változtatták meg a másodfokon eljáró szervek. A jelentés a továbbiakban szóvá teszi, hogy a vállalatoknak és a helyi tanácsoknak az eddiginél nagyobb gondot kell fordítaniok a döntőbizottságok működéséhez szükséges feltételek biztosítására. A Minisztertanács az előterjesz­tés alapján kötelezte a miniszte­reket, hogy továbbra is megkü­lönböztetett gondot fordítsanak a Munka Törvénykönyve rendelke­zéseinek betartására, a végrehajtás rendszeres ellenőriztetésére. Biz­tosítani kell, hogy a rendelkezések ellen vétőket fegyelmi és anyagi tekintetben igazságosan vonják felelősségre, megszűnjenek az egyenlősdire irányuló és liberális tendenciák. Az illetékes szervek segítsék elő, hogy a vállalati és a területi munkaügyi döntőbizott­ságok zavartalanul végezhessék fontos feladataikat. Kisiparosok, magánkereskedők és szabadfoglalkozásúak jövedelemadója A kisiparosok, a magánkereske­dők és a szabadfoglalkozásúak általános jövedelemadójáról szóló kormányrendelet mérsékeli a ki­sebb jövedelműek adóját, viszont emeli a progresszió mértékét a nagyobb jövedelmű kisiparosok­nál és magánkereskedőknél. A javító, szolgáltató tevékenysé­get folytatók adóátalány-tételei nem változnak. Az általános jövedelemadón fe­lül alkalmazottankint havi 500 forint tételes adót is kötelesek fi­zetni azok az adófizetők, akik al­kalmazottat foglalkoztatnak. Ez a külön adó nem terheli azokat, akik özvegyi vagy gyámi jogon gyakorolják iparukat, vagy száz százalékosan csökkent munkaké­pességűek, a 65 éven felüli férfi- vagy 60 éven felüli nő adózókat amennyiben csak egy alkalmazott­juk van és adóköteles tiszta jö­vedelmük az évi 36 000 forintot nem haladja meg. Nem kell fi­zetni egy éven át ezt a külön adót a szakmunkássá lett és ugyanazon a helyen tovább foglalkoztatott alkalmazott után sem. A kormányrendelet szabályoz­za a különböző adókedvezménye­ket is. így például maximálisan évi 1000 forint adókedvezmén5rben részesülhetnek azok, akik ipari • tanulót foglalkoztatnak, továbbá a csökkent munkaképességűek. Az adókivetési utasítás intéz­kedik a tényleges jövedelmeknek megfelelő adóbevallások biztosí­tásáról, az ezt elősegítő bizonylati fegyelem (könyvvezetési kötele­zettség, stb.) megszilárdításáról. A rendelkezések megsértőivel szemben a törvényes keretek kö­zött megfelelő eljárást kell indí­tani. Az adóapparátus dolgozóinak feladata, hogy megfelelő adat­gyűjtéssel, az adóalapok jobb ki­munkálásával biztosítsák a kis-, illetve a nagy jövedelmek közötti differenciáltabb adóztatást. Foko­zottabban ellenőrzik az adózóknál (Folytatás a 2. oldalon) \ A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és tu­domásul vette a külkereskedelmi miniszter jelentését a KGST kül­kereskedelmi állandó bizottságá­nak üléséről. Megvitatta és elfogadta a SZÖVOSZ elnökének a zöldség és gyümölcs felvásárlásának ered­ményeiről. a lakosság ellátásának helyzetéről és a téli időszakra tárolt készletekről szóló jelenté­sét. A munkaügyi miniszter ismer­tette a Munka Törvénykönyve módosításával kapcsolatos intéz­kedések tapasztalatait. A Minisz­tertanács a jelentést megvitatta és tudomásul vette: A Minisztertanács tavaly de­cemberi határozatának megfele­lően a pénzügyminiszter javas­latokat terjesztett elő a nagyobb jövedelemmel rendelkező kisipa­rosok, kereskedők és szabadfog­lalkozásúak jövedelemadójának emelésére. A kormány a javas­latokat megvitatta, elfogadta, s felhatalmazta a pénzügyminisz­tert, hogy a szükséges intézke­déseket megtegye. A Központi Döntő Bizottság és az Országos Tervhivatal elnöké­nek közös előterjesztése alapján a kormány rendeletet hozott a szállítási szerződések rendszeré­nek új alapon történő rendezésé­re; ezzel összefüggésben az igaz­ságügyminiszter előterjesztése alapján úgy határozott, hogy a polgári törvénykönyv tervszerző­désekre vonatkozó egyes rendel­kezéseinek módosítására előter­jesztést tesz az Elnöki Tanácsnak. A Minisztertanács a honvédel­mi miniszter előterjesztése alap­ján — a honvédelemről szóló 1960. évi. törvény megfelelő ren­delkezéseinek végrehajtása cél­jából — határozatot hozott a pol­gári védelemmel kapcsolatos alapvető feladatokról. A kormány ezután egyéb ügye­ket tárgyalt. * • 1 W J . ÉQ .. Kevesebben változtattak munkahelyet, javult a munkafegyelem

Next

/
Thumbnails
Contents