Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-19 / 15. szám
1966. január 19. TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 3 Hogyan utaznak a bejárók ? Megkezdődött a zárszámadások felülvizsgálata és megerősítése Lehet-e javítani a helyzetükön? Több mint egy hónapja rend- szertelenül bejáró vagyok Szek- szárdra.- Én is úgy tülekedtem hajnalonként és a reggeli hetes, félnyolcas vonatoknál, mint rajtam kívül még háromezer ember. Próbáltam magam átállítani e munkába járási módszerre, nehezen ment. Amikor egy-egy reggel a tolnai központból autóbusszal kizötyögtettem magam a mözsi állomásra, és ott toporogtam, esőben, hóban, fagyban —, ekkor tudtam csak értékelni annak az ismerősömnek tizenöt évét, amelyet úgy töltött el, hogy Bajáról járt Szekszárdra dolgozni. Mindennap hajnalban kelt. Tizennyolc alkalommal'utaztam Tolna-Mözs és Szekszárd, valamint Szekszárd és Bátaszék között. Ha nem is rendelkezem az utazásban olyan tapasztalattal, gyakorlattal, mint sokan, megpróbálom elmondani — és tapasztalataimhoz, mindjárt megoldásfélét is javasolni. A KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖK A közlekedési eszközöket kell először számba venni. Elsősorban is a megállapítás, hogy a vasúti személykocsik és az autóbuszok száma kevés. Kevés a járművekben a hely. Amikor reggelente a tolnai központból zsúfoltan kiindulnak a buszok, néhány ember mindig lemarad. S ha vissza is megy a busz a lemaradt utasokért, akkor már csak néhány áll a megállóban, tehát a kocsivezetőt a második-harmadik fordulóért, a kevés utas miatt esetleg felelősségre is vonhatják. Lassú a járművekben az utas- áramlás. Az Ikarus—30-as kocsikban például egy kis ajtón lehet csak felszállni —, egy testesebb embernek már úgy kell bepréselnie magát. Az autóbusz belső kiképzése sem a legszerencsésebb, a helyi forgalom lebonyolítására. A rögzített ülések közötti folyosón az utasok csak „élivei” tudnak a kocsi hátsó részébe menni. A leszállás is természetesen ugyanilyen bonyolult. Hasonló a helyzet a vasúti személykocsiknál. Az ajtók elhelyezése nem jó, mert egyrészt magasan van, artista módján kell felkúszni alacsonyabb, gyengébb alkatú nőknek, másrészt pedig egyszerre csak egy ember tud fel-, illetve lemenni a kocsiból. A kocsi belsejében, közvetlen a bejárati ajtók mellett úgy leszűkül a perontérség, hogy a közlekedés itt is csak a már említett módon történhet, — gombszaggatva, tülekedve. Lehetne ezen változtatni? Több elképzelés is van erre! Ezek közül talán még a következő volna a legolcsóbb: az autóbuszok és a vasúti személykocsik átalakítása. Az átalakítás révén a vasúti kocsikat például termessé lehetne kialakítani, kétoldalt padokkal Persze, ha az ipar hozzáfogna ilyen különleges, városkörnyéki bejárókocsik gyártásához, és az autóbuszokat is így készítenék, a helyzetet könnyen meg lehetne oldani. Mert a termes buszok, személykocsik nyilván más városok környékén is a hasonló zsúfoltságot szüntetnék meg. Természetesen ezeket a kocsikat alacsonyí- tani is kellene valami módon, több ajtót kellene rá készíteni, hogy a felszállás gyorsabbá vál- hassék. KELL-E VÁRÓTEREM? Évtizeden át panaszkodtak a bejárók Tolnáról, most várható, hogy a forgalom növekedése folytán Decs és Nagydorog állomásokról is hasonló jelzések érkeznek. Ugyanis ezeken az állomásokon már indokolt valamilyen váróperon, vagy -terem építése. Nagydorogon különösképpen, ugyanis itt a vasúti váróban tudnak csak menhelyet találni az autóbuszok utasai is. Decsen jóformán nem is lehet váróteremnek mondani a mostani várót, öcsényben hasonló a helyzet. Szekszárdon olyan zsúfolt egy- egy csúcsforgalmi időben az állomás egész területe, hogy erre példát nem is lehet mondani. Talán a karácsonyi fővárosi forgalom hasonló a szekszárdi hétköznapihoz. Hajmeresztő ami itt egy-egy személyvonat érkezésekor látható. A vonat előtt emberek szaladgálnak, és amikor a sípoló szerelvény bejár a vágányra, két oldalt megrohanják, négy ajtó áll — egy-egy kocsihoz — rendelkezésre a felszálláshoz. A vasutasok minden vonat érkezését rettegve várják: mikor lesz baleset. Megoldaná ezt egy váróterem építése? Semmi esetre sem. Mert ha például kordon tartaná távol az utasokat a vonat érkezéséig a sínektől — még nagyobb lenne a tumultus. S ha váróterem épülne, akár csak fedett peron is — csak a temérdek pénzt adnák ki —, de segíteni a problémán kevésbé tudnánk. Úgy lehetne talán a helyzeten változtatni, ha a vonatok hosszabb időt tartózkodnának az állomáson, és A VONAT LEGYEN A VÁRÓTEREM. Ezt a Tolna-mözsi állomásról induló vonatoknál és a szekszárdi „honos”-vonatoknál lehet azonban csak bevezetni. A decsi, őcsé- nyi és más kisebb állomások váróterem-gondját azonban nem lehet enyhíteni. Egyetlen megoldás kínálkozik: ha az autóbuszok úgy, s olyan pontosan, olyan mennyiségben tudják az embereket az állomásokra szállítani, hogy a vonatoknál ne kellene sokat várni. Ez azonban nehézségekbe ütközik. Mert a MÁVAUT mit tegyen a csúcsforgalmon kívül az autóbuszokkal? így is gond, hát még, ha a jelenleginél több kocsit állítanánk itt forgalomba. A bejárók problémáit a világon mindenütt nagy intézmények, tudós csoportok kutatják, keresik a megoldást. Egyedüli megoldásnak a gyors járatú vonatok, nagy teremkocsikkal látszanak. A problémán nálunk talán úgy is lehetne segíteni, ha az egymásután érkező vonatok nem állnának meg minden megállóban. A palánk! megállóban, Fácánkerten, vagy más állomásokon nem törvényszerű, hogy minden személyvonat megálljon. Gyorsítani csak így lehet a forgalmat. Mert anyagiakkal nem állunk annyira, hogy a pályát felújítva, nagy teljesítményű gyors járatú helyi vonatokat állítsunk üzembe. Természetes azonban az is, hogy AZ UTAZÓKÖZÖNSÉG SEGÍTHETNE a zsúfoltság enyhítésén. Azzal, hogy fegyelmezetten száll fel, s le a vonatokról, autóbuszokról. Jobb menetrend, a szekszárdi fogadó állomás korszerűsítése, a hivatalok, intézmények munkarendjének esetleges felülvizsgálata — a fővárosban jelentős sikereket értek el például a lépcsőzetes munkakezdéssel —, mind eszköz a bejáró dolgozók nehéz helyzetének változtatásához. És nyilván még számos elképzelés, javaslat, terv szunnyadozik éppen a bejárók fejében. De lehetőséget kellene számukra adni, hogy valahol javaslatukat, véleményüket elmondhassák. Úgy gondoljuk, e cikkünk nyomán többen fognak majd tollat, hogy segítő javaslatukkal, elképzeléseikkel hozzájáruljanak e fontos kérdés rendezéséhez. A megye termelőszövetkezeteiben a zárszámadási előkészületek utolsó „simításait” végzik. Ezekben a napokban a tsz-ek számviteli dolgozói szinte éjjel-nappal dolgoznak. A rendelkezések értelmében a zárszámadó közgyűlés megtartása előtt a mérleg felülvizsgálata következik, amit a járási tanácsok mezőgazdasági osztályán az illetékes szakemberek végeznek el. A felülvizsgálat ezekben a napokban valamennyi járásban megkezdődik. A szekszárdi járási tanács vb. mezőgazdasági osztályán ma a decsi Alkotmány Tsz zárszámadási anyagát vizsgálják felül. Csütörtökön a mözsi Űj Élet Tsz-re és a tolnai Halászati Termelőszövetkezetre kerül sor. Ezt: követően minden héten kedden és pénteken tartják a zárszámadás megerősítését. A járásnál történő munkálatok befejeztével, megfelelő sorrendben néhány nap múlva a közös gazdaságokban megkezdődnek a zárszámadó közgyűlések is. Megváltozott a termelési tanácskozások időpontja A múlt héten Budapesten ülést tartott a MEDOSZ elnöksége. Részt vettek azon az illetékes szakminisztériumok vezető beosztású dolgozói, valamint a MEDOSZ megyebizottságok titkárai. Horváth Géza, Tolna megyei MEDOSZ titkára az elnökségi ülésről hazatérve elmondotta, hogy ott több jelentős határozat született. Egyebek között megváltozott a termelési tanácskozások időpontja. Eredetileg a mezőgazdasági üzemekben ezekben a napokban tervezték mindenütt ágazatonként és munkahelyenként a termelési tanácskozások lebonyolítását. A MEDOSZ-elnökség azonban, a Földművelésügyi Minisztériummal egyetértésben úgy döntött, hogy a termelési tanácskozásokat el kell halasztani február végére, március elejére. Elsősorban és főleg azért, hogy ezek a tanácskozások hatékonyabbak lehessenek. Jelenleg még ugyanis a hozamtervek és a költségtervek nem készültek el és ezek hiányában nincs arra mód, hogy az üzemek dolgozói mindenre kiterjedő részletességgel foglalkozzanak az idei tervek teljesítésével. Ismeretes, hogy Tolna megye mezőgazdasági üzemeiben 1965- ben több brigád a szocialista cím elnyerésén fáradozott. Az értékelések megkezdődtek és az arra érdemes brigádoknak termelési tanácskozásokon adják majd át a szocialista brigád cím viselésére jogosító jelvényt, vagy oklevelet. Tervszerűen foglalkoznak a szakmunkásképzéssel Az őcsényi Kossuth Tsz-ben tervszerűen foglalkoznak a mező- gazdasági szakmunkásképzéssel. Jelenleg 13 fiatal mezőgazdasági szakmunkástanulójuk van. A fiatalok közül öt lány a kertészetben, kettő a baromfitenyésztésben szerzi meg a szakmunkásbizonyítványt. Négy fiú a gépesítési csoportban, kettő a sertés- tenyésztésben, egy pedig a tehenészetben tanul'. A termelőszövetkezet vezetőségének jó kapcsolata van az általános iskola nevelőtestületével. Az iskolában rendszeresen tájéválasztással kapcsolatos tudnivalókról. Ezeken a foglalkozásokon a tsz valamelyik vezetőségi tagja is részt vesz. A pályaválasztási megbeszéléseken nemcsak a pedagógusok, hanem a megbeszélésre meghívott tsz-vezetőségi tag is elmondja, hogy a tsz-ben milyen szakmákat tanulhatnak a fiatalok, és számukra milyen kereseti lehetőséget biztosít a termelőszövetkezet. Az idén a nyolcadikosok közül három fiú öntöző szakmunkástanulónak, egy lány pedig a kertészetbe jelentkezett a nyolc általános elvégzélevelet azzal, hogy évek óta semmi előrehaladás nincs a szövetkezetben, s miként történhet meg, hogy a közgyűlésen egészen drasztikus kifejezéseket vagdosnak egymás fejéhez tagok és vezetők, és azzal vádolja egy jó tsz-tag, egy tanácsi vb-tag a tsz-elnököt, hogy meztelenek, szegények lesznek, amíg ő vezeti a közös gazdaságot? Súlyos kérdések. Ezekre kerestünk választ és aztán a legfőbb kérdésre, amit a riportsorozat címének is adtunk: Miért kezdenek ki embereket? Mert arról van szó végeredményben. Nem szedresi specialitás, más községekben is megtörtént már. Az esetek természetesen nem egyformák, mert eltérnek az okok, meg az indulatok is, legfeljebb a szándék azonos. Nem arról beszélünk, amikor szabálytalanság, törvénytelenség lát napvilágot egy tsz-ben. hiszen akkor már a „kikezdés” szót használni is helytelen, ott már számonkérésnek kell következnie. De kisebb-nagyobb hibák, amik a gazdálkodásban, a munkaszervezésben, a szövetkezeti demokrácia gyakorlásában adódnak, nem azonosíthatók a törvénytelenséggel. Szedresből törvénytelenség híre em érkezett. Sem szóban, sem évtelen levélben. Mégis — a községi tanácselnök láváit idézve — éles a hangulat, eszélyes. De az a legérdekesebb, ogy a zárszámadás előtti időén „minden évben felpapriká- ódik a hangulat ’. Még nem tud- ák, milyen lesz a zárszámadás, lennyit kapnak a közösből, s incs bizalom. Helyesebben: bi- almatlanság kavarodik fel. Évről vre újratermelődnek ezek a vér- íes kedélyek. Olyan hangok téridnek el, hogy semmit sem fist a tsz. Megbolydul a falu és sak látszólag nyugodt. Aki végigmegy Szedresen, ezt nyugalmat látja a gazdagodás, íjlődés nyilvánvaló jelei mellett ríjon be az idegen a presszóba, mi ott található a mozi, a mo- em művelődési ház és az új or- osi rendelő közvetlen közelében, ljön be ebbe az igazán szép, tain meglepően szép eszpresszóba, íiközben kortyolgatja a kávét, zt látja, hogy be-betér egy trak- >ros, egy asszony, egy fiatal Íny. Azt mondhatja magában az legen szemlélődő: ez aztán igáin modem, mai falu. (Folytatása következik.) Gemenczi József PÁL KOVÁCS JENŐ koztatják a fiatalokat a pálya- se után. rrv ■ ... •:< - '' Az év végén tartotok meg a műszaki átadási eljárást a Szekszárdi Vasipari Vállalat paksi új javító-szol. gáltató üzeménél. A mintegy kétmillió forintos beruházással létesített üzemben az év elején megindult a munka. Egyelőre az autójavítók dolgoznak, különféle háztartási gépeket, készülékeket javítanak. de később, amennyiben a javító-szolgáltató tevékenység nem tölti ki az üzem kapacitását, árutermelést is szerveznek
