Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-19 / 15. szám
1 TOI,VA WFCTTTI Vf.PŰJSAO 19G6. január 19. Gyógyít a mihályi szénsav Fehér felhőt képez az áramló szénsavgáz Mihályiban, ha az elzáró szelepet megnyitják. „Gőzölnek” a betegek a kapuvári kórházban. (Szöveg és képek: Rózsa L. László.) Rab Ferenc: Valamikor, évmilliókkal ezelőtt, az Alpok megcsúsztak kelet felé, és a kisalföld mélyenfekvő forró rétegeire egy olyan kőzet került, amelynek elbomlásakor szénsav keletkezett és még ma is keletkezik. Amikor a háború után olaj után kutattak, a furatokból nem olaj, hanem szénsavgáz tört fel Mihályiban, ahol a furat fölé szénsavgyárat építettek 85 atmoszféra nyomással. Itt ipari célokra tisztogatják a gázt és szállítják hazai feldolgozásra és exportra is. A geológusok szerint az itteni gázmennyiség, az évi 12 ezer tonnás kiaknázásnál még mintegy 400 évig elegendő lesz. Ilyen hatásfokú szénsavforrás csak Mexikóban található. A szénsavgáznak, amelyik lecsapódva mintegy mínusz 70 fokos szénsavhavat képez, van még egy igen jelentős tulajdonsága, gyógyít, vagy jól befolyásol érbetegségeket, érszűkületet, reumát isi ászt, ha a betegeket egy meleg vjzgőz-szénsavgáz keverékben fürdetjük, illetve „gőzöljük”. A fürdőt, amelyik Mihályiban, több mint tíz évig — orvosi felügyelet alatt — működött, most a kapuvári járási kórházba telepítették át, ahol még tökéletesebb ellenőrzés alá került. Máris igen sok beteg látogatja. Itt jöttek rá, hogy a szénsavgáz-vízgőz fürdők csonttörések gyógyításánál is igen hatásosak, és az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a gyógyulást erősen megrövidítik. Jddéépénz Nagy robbanás egy nyugatnémet kőolaj-finomítóban Bonn (MTI) Súlyos robbanás történt kedden délelőtt az egyik legnagyobb nyugatnémet kőolajfinomítóban, az amerikai Caltex társaság Frankfurt és Mainz között fekvő üzemében. A robbanás következtében több mint 50 munkás megsebesült, közülük többen életveszélyes sérüléseket szenvedtek. A romok között eddig egy halottat találtak. A robbanás után mintegy 100 méter magas füstfelhő gomolygott az olajfinomító és környéke körül. Tűz is támadt, úgy hogy a Mainz és Frankfurt közötti vasútvonalon átmenetileg meg kellett szüntetni a forgalmat, sőt a Köln— Frankfurt autóút egyik szakaszát is lezárták. A Maina partján fekvő üzem ; 1964-ben készült el és Nyugat- ! Európa legmodernebb kőolaj-fino- • mítója. Tavalyi termelése meghaladta a kétmillió tonnát. Nem a csillagoktól függ N agy az én dilemmám. Kinek higgyek? Higgyck-e egyáltalán? Hogy mi várható az idén, ugyan ki tudhatja ezt? Vannak vállalkozó szellemű emberek, akik belenéznek a csillagokba és kiolvassák belőle a jövőt. Nyugaton nagyon sok az ilyen vállalkozó szellemű ember. És néha el is találnak valamit. Kifizetődő foglalkozás a csillagjóslás, még ma is. Kepler is jósolt, de ö maga sohasem hitt benne. A mostaniak hisznek is. Hinniök kell, hisz különben nem tudják eladni a „portékát”. De lássuk csak, mit mond az idei évről a világ öt, leghíresebb csillagjósa. ök nemcsak politikai dolgokat jósolnak meg, hanem általános gazdasági, társadalmi változásokat, ismert személyiségek egészségi állapotát, s nem egy esetben még az időjárás változásáról is szólnak. Itt van mindjárt elsőnek Francesco Waldner Olaszországból. Gyerekkora óta foglalkozik ezzel a különleges mesterséggel. Állítólag megjósolta, hogy Kennedy a Fehér Házba kerül. — Nem kell félnünk — mondja —, 1966-ban nem tör ki a világháború. A Távol-Keleten, Afrikában és Latin-Amerikában azonban helyi jellegű összetűzésekre kerül sor. Ezt a bolygók oppozíciós helyzetéből látom, az Uranust és a Plútót tanulmányoztam, és külön a Saturnus helyzetét. Az év második felében szenzációs híreket hallunk majd Pekingből. És mindezt a csillagok állásából tudja. Nagyon okos ember. Csák becsülni tudom. Én ugyan még azt sem tudom kiolvasni a csillagok állásából, hogy mi lesz holnap, ö viszont nemcsak jóslatot, de pénzt is kiolvas a csillagokból. Jól tud számolni. De figyeljünk csak Constella asszonyra, az USA nagy jósára ö harmincegy éves kora óta vezeti a New York Daily News asztrológiai rovatát. Már csak ebből is szépen megél. Neki is segítenek a csillagok a gondtalan élet megteremtésében. És nemcsak a csillagok, de a hiszékeny emberek is. 0 állítólag Kennedy halálát jósolta meg, de gyáva volt a főszerkesztő és nem merte közölni. Máig is bánja. — Drámai eseményekben gazdag év lesz az idei — mondja Constella asszony. — Az USÁ- ban infláció fenyeget. Johnson szerencsésen túlvészeli az évet, de a felesége nem. Jackie Kennedy életében már márciusban változás állhat be, úgy látom azonban, hogy csak 1967-ben megy férjhez. Nehéz év vár Wilson brit miniszterelnökre, Sukarno megbukik. Japánt katasztrofális elemi csapás sújtja. Azt nem árulta el, hogy melyik csillagképet vizsgálta. Ez titok. Katina Theodossiou Angliában fejti ki áldásos, előrelátó tevékenységét. Az ő jóslatait nemcsak a lapok közlik, de több mint száz ipari vállalat is állandóan kikéri véleményét, többek között arról: mit mondanak a csillagok, az idén is divat lesz a csíkos fu- szekli. vagy más eféléröl. Ö azt mondja: — Csang Kai-sek visszatér a politikai életbe. Vietnamban februárban kell valami fontosnak történnie. Johnson elnök szívbajával bíbelődik sokat. De Gaullenak májusban lesznek nehézségei. Kínát az idén sem veszik fel az ENSZ-be... A nyár igen meleg lesz, főleg augusztusban. A Jupiter állásából arra következtetek, hogy Rómában kedvezően alakul a helyzet. Csak azt tudnám, hogy kell állnia a Jupiternek ahhoz, hogy megmutassa: Rómában kedvező lesz a helyzet. Egy szó, mint száz: nagyon okos ez a Jupiter. Elfriede Keiser, Adenauer kormányában és házában élő leltári tárgynak számított. Állítólag háromezer kliense van, sokan a tengerentúlról is igénybe veszik a jóslatait. Ö többek között így jellemzi az idei évet. — Az Egyesült Államoknak és Nyugat-Németországnak komoly pénzügyi nehézségei lesznek. Az év elején a Szovjetunió kedvező helyzetbe kerül, Vietnam népe végre békében élhet. 1966-ban nagyobb lesz a nők szerepe világszerte. André Barbault francia, a nemzetközi asztrológiai központ alelnöke. Ö nem szívesen válaszol ingyen, inkább megírja pénzért azt, amit „megtud”. Eddig huszonöt könyve jelent meg. — Röviden összefoglalom azt, amit nyomdában lévő könyvemben írtam: India és Japán nagy veszélyben lesz az idén, a Szovjetunió tekintélye pedig megnő. Még az év elején létrejön egy igen jelentős békekonferencia, csak kár> hogy már a következő hónapban egy ország megsérti az egyezményt. Szóval nagy az én dilemmára. Mi mást tehetnék, mint várok. És jósolok. Nem a csillagokból, hanem az életből. 1966 olyan lesz, amilyenné mi, emberek, valamennyien a világon, tesszük. SZÁLAI JÁNOS — 139 — Ez a terv azonban felborult. A legnehezebb három nap elé nézek. Három nap éppen elegendő idő arra, hogy a nyomozók felfedjék Judit halálát, s esetleg az én nyomomat. De nézzük csak az esélyeket. Egy napot bizonyára nyerek. Legkevesebb egy nap kell ahhoz, hogy valaki felfedezze Judit holttestét. Az a valaki is a házból való lesz, hiszen az intézet nem kutat utána, ha egyik reggel — azaz ma — nem jelenik meg a hivatalban. Ki jöhet számításba? Szerintem csak a takarítónő, vagyis a házmestemé. Tudomásom szerint Judit senki mással nem tartott kapcsolatot a házban. Most már csak a véletlenen múlik, hogy a házmestemé ma felmegy-e a lakásba. És ha nem, akkor még egy nap elmúlik, mondjuk a vasárnap délelőttig, esetleg délig. S ha akkor a rendőrség megkezdi a nyomozást, nem valószínű, hogy néhány órán belül rámbukkannak. Csak a hétfőt kell megvárnom, délben találkozom az összekötővel, este már elhagyom a fővárost és még azon az éjszakán átmegyek az előre megnyitott kapun, a határon. Ahogy így latolgattam az elkövetkezendő nehéz órákat, azért mégis valami nyugalom áradt szét bennem. Úgy éreztem, biztos vagyok a dolgomban, bár tudtam, hogy ebben a néhány napban mindenütt veszély fenyeget. Most már a hátralévő időt úgy kell el töltenem, ahogy eddig. A megszokott módon. Délután bemegyek az étterembe és lehet, hogy ä „piktor” is ott lesz. Azt hiszem ez a legjobb — 140 — megoldás, nyomozó társaságát veszem igénybe. Ki gyaníthat bármit is? * Szegedi a délutáni órákban ismét visszament Judit lakására, a Pozsonyi útra. A csoport egyik munkatársa még délelőtt jelentette neki, hogy az intézetben mélységes megdöbbenéssel értesültek Judit haláláról. Nem, semmi közelebbit nem tudott meg. Solymossy Judit az intézet irattárosa volt. Kezén futottak által a legtitkosabb tervek, rajzok, költségvetések. Az igazgató szerint^ Judit, az intézet egyik legmegbízhatóbb, hűséges beosztottja volt. Kizárt dolog, hogy Solymossy mémöknőről árulást feltételezzenek. — Az lehet! — gondolta magában a főhadnagy — az lehet, hogy ők nem tételezik fel, de én egyelőre igen. Ő már régen túl van azon, hogy bizonyos emberekről mit lehet, és mit nem lehet feltételezni. Lehetséges, hogy a mémöknő nem volt áruló, de hogy valamit tudott, valakikkel volt kapcsolatban, — méghozzá azokkal, akik kíváncsiak voltak Judit kezelésében lévő iratokra, rajzokra, — az biztos. Talán ezért kellett meghalnia. Éppen ezért. Ismét felhívta a házmestemét. Amikor az asz- szony odapillantott, ahol Judit néhány órával előtte feküdt a szőnyegen, elsírta magát. — Senkit nem ismert, Solymossy Judit baráti köréből? Tagadóan rázta a fejét. — 141 — — Nem, én drága fiam, nem... nem! Még azt a fiatalembert sem, akivel együtt járt mostanában. Csak azt tudom, hogy szegény kisasszony olyan jókedvű volt mostanában, amilyennek sohasem láttam. Egyszer még azt is mondta, este, mikor beengedtem a kapun, hogy „Ilonka néni, képzelje, moziban voltunk, és a híradóban láttam magam, ahogy állok a Palatínus pénztára előtt...” Úgy örült szegénykém, olyan boldog volt! Látja, még ilyen gyerekes dolgoknak is mennyire örült...! Szegedi összeráncolta a homlokát. — Mikor volt ez? — Hát, még a nyáron... — felelte a házmester- né. — Még a nyáron... — De mikor...? Nyár elején, végén? Közelebbi dátumot nem tud? — Hát várjon csak fiam...! — töprengett az asszony. — Mikor is lehetett? — tekintetét a mennyezetre szegezte, s gondolkodott. — Az akkor volt, amikor a fiam megjött szabadságra a katonaságtól, az pedig... Megvan...! István királykor...! Úgy van! Akkor este jöttek haza és mondta a kapuban, amikor beeresztettem. — Augusztus húszadikán? — Igen. Alkotmány napján, most már emlékszem rá. — Jól van, Ilonka néni, majd beszélünk még erről.
