Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
6 Győry Dezső: A bazsarózsád lovas Levélzöld tavasz volt. 1919 ragyogó májusa. A Rima-völgye fürdőit a napban, a Sajó mentén már kaszálták a kövér füvet. A mesz- sziből kéklettek az Alacsony Tátra erdős nyúlványai. Gömör megye székvárosa lázban égett: a Magyar Tanácsköztársaság seregének később oly híressé lett, most induló Északi hadjáratáért lelkesed, tek. Május utolsó előtti napján a várostól nyugatra egyre közelebbről hallatszott az ágyúdörgés. A katonaviselt férfiak azt mondták, hogy ott a várostól 5—7 km-nyire ágyúpárbaj folyik. A tamásfalvi vagy a dúsai erdők táján. Aztán délután hirtelen abbamaradt a tüzérségi tűz. Mindenki találgatta, mi történhetett? Jó? Rossz? A helyi hetilap egyik szerkesztője nagy szorongások közt elindult a város és Dúsa közt fekvő pántlika-hosszú faluba, Rima. tamásfalvára, szétnézni, hírekért. * A dúsai erdő szélén egy szakasznyi magyar elővéd feküdt vörösszalagos sapkában. Mögöttük, az utolsó bükk alatt, egy fiatal, napbarnított, feltűnően csinos lovas •illesztette markáns. Mátyás király-orra fölé tábori látcsövét. Figyelte a völgyet és a várost. — Majdnem otthagytuk a fogunkat a Gortva-völgyi csatában, mielőtt Dúsáig eljutottunk volna. De sikerült a legionistákat oldalba kapnunk. A francia és az olasz tisztjeik eiye megzavarodtak — mondta a mellette álló gömöri tüzér-megfigyelőnek. — Ez az átkarolás kitűnő ötlet volt tőletek. Sárói Szabó Tiborék a dandár zömével nem bírták áttörni a túlnyomó erőt a Rima-völgy bejáratánál. — Biztos elvtárs érdeme, hogy vállalkozott erre az átkaroló kalandra —- adta vissza a dicséretet a Gaál-üteg öreg palóc tűzmestere. — Meg akartam mutatni a huszár századosból lett dandárparancsnokunknak, hogy az erdélyi fafaragó fia is ért a harchoz, nem. csak a volt tisztek. — Hogy jó katona, azt a Biztos elvtárs már Eger óta nem egyszer megmutatta A 39-es dandár Egerből jött. Nyolc nap alatt szakadatlan ütközetekkel és meneteléssel. A dandár — Salgótarján és Eger között, Pé- tervásárán — huszárjai bravúrjával megtörte az ellenség ellenállását a dandár balszámya előtt, ezzel áttörte a Salgótarjánt fenyegető „gyűrűt”, a várgedei keserves ütközet után pedig tovább nyomta vissza az ellenség jobbszárnyát. A dandár csak a centrumban nem boldogult. Ott az ellenség emberfölénye és vadonatúj ütegeinek száma is négyszeres volt. — De ni — nézett a távcsőbe a lovas —, a várostól keletre a dombról tányérsapkás tüzérség robog le az állomás felé. Ez jó jel! — Akkor a Siralmas-dombról és az Akasztóhegyről vonta vissza az ellenség az ütegeit. — Egy őrs előre, de óvatosan a tamásfalvi piros tomyú kastélyhoz — verte meg a lova nyakát a lovas. — No, Sári, gyerünk utánuk, de csak lépésben. Nem akadtak ellenséges előőrsbe. Elérték a folyót. A dandárpolitikai biztos estefelé már a piros tomyú Farkas-kastély kertjéIHÁSZ-KOVÄCS ÉVA: KÉT VERS Homokvár Ki hinné, hogy újra gyerekként levetkőzve sok ráncbaszaladt, kikeményített évet, megindulunk — innen az alsó faluvégről — egyetlen napra csupán... szilajkedvű vesszőparipákon. Mintha már játszottunk volna a homokban; párszor, — emlékszel — mekkora várat emeltél és az enyém sehogyan sem sikerült... Akkor sírástól-portól maszatos volt a kezem, most fáradt madárként önkéntelenül válladra telepítem: odafenn vadliba-raj; — szálldosó gond-betűid S mintha még ugyanaz volnál, feloldod bennem értelmét az igaz szónak. Egyszál pendelyben, katicabogár-sugarakkal a szemedben, csudamód nekitüzesedve... most is hallom citera-hangod: Ne búsulj csacsi lány, meglátod, micsoda várat emelek: homokból ködből, meg az álmok szemedből-mosott könny-aranyából. ben zaboltatta meg Sárit, aztán két századával — ennyi volt csupán a „zászlóalj” — bevonult a faluba. A városhoz közel eső Gondűző-csárdáhan telepedett va. csorához. Itt még nem volt szesz- tilalom. Egykettőre elősündörög- tek a Sereg nevű cigánynegyedből a zenészek is hangszereikkel, aztán előkerült a szerkesztő is. A Biztos kikérdezte, mi a helyzet a városban. — A dúsai ágyútűz megzavarta őket, mert hátulról és oldalról kapták a srapnelt. Talán a városból is kivonulnak, mert pániksze. rűen feladták a Rimavölgy bejáratát. Félnek a bekerítéstől, parancsnok úr. — Csak politikai biztos vagyok. De ha igazat mond, akkor megnyertem a fogadást. A dandárparancsnok elvtárssal fogadtam, hogy én vonulok be előbb a megyeszékhelyre ..: Kerítsen valakit, aki bemerészkedik a városba és hírt hoz, mi van ott. — Magam megyek — állt fel a szerkesztő. — Tiszt voltam. — Köszönöm. De vigyázzon, hogy vissza is érjen! Mert hátha a megvert ellenség vérengzésbe kezd. A csinos képű fiatal lovas utánanézett a csárda udvarán a lovának, ellátta, aztán közelebb intette a cigányokat. Csendesen nótáz- gatott. Nem énekelt, csak dúdolt. Aztán még megtáncoltatta a tamásfalvi menyecskéket. Tizenegy óra felé érkezett vissza a szerkesztő. — Kiürítik a várost! Menekülnek! Észak felé viszik a megyei iratokat. Az utolsó vonatjukat magam láttará kigördülni. Az átkarolás teljes sikerrel járt! Még ma éjjel bevonulhat a városba. — Ez jó hír! De majd csak reggel — és a cigányokhoz fordult. — Romácskák, minden zenész itt legyen hajnalban a Gondűző előtt, cigányzene szóljon a 39-es dandár zászlóalja előtt, mikor bemasírozunk. * És a tündöklő májusi hajnalban cigányzenével bevonult a megye- székhely főterére. Ott voltam, amikor a piacra megérkeztek. Rohantunk a kertekbe piros bazsarózsákért. És felvirágoztunk embert, lovat, ágyút. A dandár politikai biztosa megnyerte a fogadást, ö jelentette délelőtt a délről bevonuló Sárói Szabó Tibor dandárparancsnoknak a helyzetet. — Örülök, hogy ezt a fogadást elvesztettem! — ölelte meg a parancsnok — Neked köszönhetem, mert te adtad kölcsön az ütegedet — és nevetve adta vissza az ölelést a bazsarózsáktól virágos lováról a politikai biztos. Karikás Frigyes volt. Puskin sírja Szemjon Gejcsenko szovjet Pus- kin-kutató több mint negyedszázadon át foglalkozott a mihajloVói, trigorjei és szvjatogorszki kolostorok történetével, valamint a Pszkov-terület más helységeivel, ahol Puskin megfordult. A moszkvai Állami Puskin Múzeumban rendezett előadásain beszámolt sok esztendős kutatásairól és leleteiről. Legutóbbi előadását a Pus- kin-síremlék történetének szentelte. — Az a hely, ahol a nagy orosz költő nyugodni kívánt — mondotta Szemjon Gejcsenko —, megeleveníti a régi Oroszországot: a hegyen jekvő sír közelében áll az ódon szvjatogorszki kolostor, amely a XVI—XVII. században erődítmény is volt. Csodálatos táj veszi körül. A költő Pétervárról odaszállított holttestét először a fagyos talajba vágott, nem mély sírba temették 1837. februárjában egy hideg téli reggelen. Abban az esztendőben, tavasszal került sor a második temetésre. Puskin sírjára egyszerű fekete fakeresztet helyeztek, rövid felirattal. Á rákövetkező évek során több ízben is felmerült a síremlék kérdése. Vajon engedélyezi-e I. Miklós cár a felállítását? Ez nagyon kétséges volt. De Puskin sírját felkereste II. Petar, Montenegro uralkodója és Barante francia nagykövet; sokan jártak ott magasállású személyek és valósággal népi zarándoklat kezdődött a költő sírjához. A cár engedett. Puskin barátjának, a költő Zsukovsz- kijnak közbenjárására beleegyezett a síremlék felállításába, sőt „legkegyelmesebben” megbízta Alekszandr Permagorovot, „a monumentális művek mesterét” az emlékmű elkészítésével. Az említett mester a Téli palota belső helyiségeinek helyreállításakor tűnt ki, amelyek Puskin meggyilkolásának évében égtek le. A költő felesége, Natalija Goncsa- róva Mihajlovóba költözött, s Puskin barátai mindent elkövettek, hogy meggyorsítsák az emlékmű felállítását. A síremléket öt óriási ládában szállították a helyszínre. Időközben a hegyen nagyarányú földcsuszamlás történt. Mielőtt még a síremléket felállították volna, ismét fel kellett nyitnv a sírt. A tölgykoporsó köré téglából és kőből kü'ön kamrácskát kellett építeniük. De utóbb a földcsuszamlás megismétlődött, s az emlékmű süllyedni kezdett. Még a költő születésének századik évfordulójával kapcsolatos, 1899-es ünnepségek előtt az emlékművet hatalmas faemelvénnyel veitek körül, de ez sem jelentett védelmet a földcsuszamlás ellen. A síremléket 1902-ben átépítették. Nazimov építész, a dekabristák leszármazottja, márványkorláttal vette körül az emlékművet. A sírt megint csak meg kellett bontani. Támaszfalat építettek, s fémcölöpökkel erősítették meg az emlékmű falát és alapját. A pszkovi területet megszálló hitlerista csapatok visszavonulásuk idején 'mintegy 4000 aknát helyeztek el a sír körül. Nehéz volna leírni, hogy mi történt a költő sírjánál, a Puskin- hegy felszabadulását követő első napokban, amikor az utászok önfeláldozó munkával megtisztították a környéket az aknáktól. — Azonnal hozzáláttunk a védett terület helyreállításának munkálataihoz — mondotta Szemjon Gejcsenko. — A költő emlékműve a tüzérségi belövések és aknarobbanások következtében 11 centiméterrel lesüllyedt. A hegyet kétfelé osztotta egy hasadék. Általános tatarozásra volt szükség 1952-ben. Ebbe a munkába bekapcsolódtak a pszkovi tudományos restaurálóműhelyek és jó nevű szakembereik. A munka egész nyáron át folyt 1953-ban, Amikor 1953. augusztusában levettük az emlékmű védőlemezeit, alatta 1 köbméternyi kőkamrácskát találtunk. Benne egy férfi és egy nő csontjai nyugodtak, valószínűleg a költő nagyapjáé és nagyanyjáé. Csontjaikat befalaztuk, s miután megfelelő felirattai láttuk el, földet hintettünk rá. — Ezután le kellett vennünk a kettéhasadt burkolatkövet; alatta mintegy 10 cm vastagságú agyagréteget, találtunk. Ezután következett a kripta fedele, amely élére állított téglából épült. Az is megsérült ugyan, de csekélyebb mértékben, mint a burkolatkő. Óvatosan szétszedtük a fal egy részét; alatta mintegy 80 cm magas és több mint 2 m hosszú téglakamrában találtuk a költő tölgyfakoporsóját, teljes épségben — födele kivételével. Rajta a burkolat néhány köve feküdt; ezek a legfelső rétegből hullottak oda s benyomták a koporsó födelét. Táviratot küldtünk a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának s megkérdeztük, hogy mitévők legyünk. Azt a választ kaptuk, hogy kövessünk el mindent épségének megőrzése érdekében, A koporsót megtisztítottuk a kövektől és kavicsoktól; megerősítettük és gerendákkal támasztottuk alá a falakat. Az összes munkálatokat — a sír felnyitásától az emlékmű helyreállításáig — filmre vettük s részletesen leírtuk. Puskin sírjának épségét azóta is évről évre ellenőrizzük. Most már nyilvánvaló, hogy semmi sem fenyegeti, s a síremlék még évszázadokon át hirdeti a költő dicsőségét. VALENTY1N VOJNÖV A vendég Talán te vagy a vendég, akit a messze barázdák küldtek ide a távol pacsirtaszavával, aki esténként meggyújtod a fáradt-homlokú csillagokat? Ilyenkor lehajlik az ég, hogy szemem pislákoló mécseivel nevedet kibetűzzem. Valaki járt itt, híredet hozta, hogy megérkezel. Ismerős-arcú, csak a kézfogása volt idegen. Gyere, ülj álmaim mezítelen küszöbére, furcsa vendégfogadás ez, nincs egyebem, szeletke kenyér még akad itthon, s míg vágyaink friss-kávé illata szálldos, gyújtsd meg utolsó, fél cigarettád. Most ne szólj, ünnepélyes a csend, feloldja a tépett idegek kötelékét, s nyugtat, mint az érett, asszonyi simogatás. Szemedről látom, hosszú utad volt, pihenj le nálam a békesség egyszerű nyoszolyáján, tűzre dobok még néhány szál rozsét maradék szerétéiből, hogy felmelegedj. Vesd le az inged, fehérre mosom a hajnalok lassan csorduló könnyeiben. Majd ha aludtál, s kivirágzik a reggel, indulj tovább, a távol kolompszava hív. Felejtsd el a szűkszavú pompát, s hogy szó sem esett a küldetésről, ne ijedj meg, csak menj, s verd le cipődről elégett szívem hamuját. Czinke Ferenc; TANYA
