Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

TÖT,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. december rí: 11 „Sárga angyal" — Szekszárdon RITKA VENDÉGEK errefelé. Annál többet lehetett látni őket a nyáron a balatoni országúton és a Budapest—bécsi úton. A sár­ga színű, 500-as Steyr-Puch-ok, a „Sárga angyalok”, a Magyar Autó­klub segélykocsijai. A nagy for­galmú utakon cirkálnak és ha ve­zetőjük meglát egy veszteglő gép­kocsit az út szélén, megáll és se­gít. A hiba rendszerint gyorsan elhárítható, az ügyes, jól képzett szakember hamar megtalálja az üzemzavar okát és az autós foly­tathatja útját. Most nem ilyen országúti szol­gálatra jöttek, hiszen a magán­autósok jó része már leállította a kocsiját téli pihenőre, nem nagy a forgalom még a hatos úton sem. A mostani felülvizsgálat célja a megelőzés. Díjmentesen nyújtja ezt a szolgáltatást az Autóklub tagjainak. Átvizsgálják a kocsikat és ami javítható, azt elvégzik, amihez hosszabb munkára, vagy alkatrészre van szükség, arra ta­nácsot adnak. Négyszázhármas Moszkvics áll be az AKÖV-telep udvarába. A három szakember — Mészáros Fe­renc, Lánczi István és Kovács Mi­hály közrefogják. Egyikük egy áll­ványos műszert tol a jobboldali reflektor elé. — Kérem a városi világítást:.; rendben van ... Most az országúti reflektort... a tompította! ... In­dex ... Majd ugyanez ismétlődik a baloldalon. Közben meghimbál- tatják egyenként a kocsi négy sarkát, a lengéscsillapítók műkö­dését vizsgálják. Sor kerül a kor­mány holtjátékának ellenőrzésére is, az akkumulátor celláinak fe­szültségmérésére. A kocsi gazdája és az egyik szerelő helyet cserél­nek. Próbaút. Indítás — kapcso­lás — fékezés— motorfék és üres­járat. A szélvédőre tapasztott ügyes kis műszer mindent mutat. Negyedóra sem telt el és máris kitöltik a „bizonyítványt”. A gyor­sulás mind a négy sebességfoko­zatban jó, a motorfék is hatásos, 12 méter sec5, a lábfék értéke 65, a gördülési ellenállás 4. Mint az új kocsiknál. Azonban a kézifék­kel baj van, itt az előírt 25 helyett csak 10-et mutat a műszer. Ja­vítani kell. Szükség van egy kis uté.nállításira a kuplungnál is. Mindez rákerül a felülvizsgálati lapra, A Moszkvics tulajdonosa megnyugodhat, eltekintve egy-két kisebb hibától, amit azonban sür­gősen meg kell igazítani, műsza­kilag kifogástalan a kocsija. — Hányadik ez a kocsi? — Sajnos, csak a hetedik. Pe­dig már dél van és talán nem is számíthatunk többre. Pedig felké­szültünk arra, hogy legalább hu- szonötöt-harmincat átvizsgálunk. Úgy látszik, nem volt jó a szer­vezés, nem tudnak az itteni klub­tagok erről az új szolgáltatásról. Újabb ügyfél jön. Gyalogosan, — Csak másfél órával ezelőtt tudtam meg, hogy itt lesznek, ezért nem hoztam a kocsimat. Ba­kokon áll, az akkumulátor ki van szerelve, így nem tudtam ilyen rövid idő alatt menetkész állapot­ba hozni. De azért egy-két szak­tanácsot kérnék. — Tessék. — A reflektorok tányérja már kopott. Érdemes-e foncsoroztatni? — Természetesen. Mi is felújít­tatjuk, ha elöregedik. A SEBESSÉGVÁLTÓVAL is van valami baj, az egyest és a hátramenetet csak recsegve ve­szi be. Egy Volkswagenről van szó, ott bizony a kuplungot kell kisze­relni és megjavítani. A beszélge­tés egy belépési nyilatkozat és egy csekk kitöltésével fejeződik be, az érdeklődő január elsejétől tagja lesz az Autóklubnak. — Milyen tapasztalataik vannak a mai napról, milyen hibákat ta­láltak? — A leggyakoribb, hogy a fény­szórók rosszul vannak beállítva. A Moszkvicson kívül csak egy Simcánál találtunk hibátlanul be­állított reflektorokat. A többi mind fölfelé világított. Ilyenkor, ha tom­pít is a vezető, zavarja a szembe­jövőt. Aztán volt egy Trabantunk, a gazdája észrevette, hogy a bal­oldali reflektora gyengébb, az okot mi derítettük föl. A Tra­bantnak hatvoltos a villamos be­rendezése, mégis, a baloldali ref­lektorban tizenkét voltos, sárga iz­zó volt. Kicseréltük volna —mint ahogy a többinél is elvégeztük a beállítást — de a tartalék izzók is tizenkét voltosak. A kézifék csak­nem mindegyik kocsinál hibás volt. Az egyik 900-as Wartburg­nál olyan szorosan járt a kormány, rTTTTTTTWTTTTTTTrrTTTTTTTTTTTTTT » hogy nehezebb volt mozgatni, mint egy öttonnás teherautóét, A tulajdonosnak nem tűnt fel, 5 így szokta meg. Vizsgáltunk olyan ko­csit, amelyiknek le volt lazulva a kormányháza, a kormányfelerősítő lemez pedig megrepedve. Útköz­ben, bármely pillanatban bekövet- kezhetik ilyenkor a katasztrófa. Aztán egy Wartburg karburátora rongyba volt burkolva, nehogy be­fagyjon. Könnyen elkaphatja a ventillátor, de bekövetkezhetik na- g3'obb baj is, a benzinnel átitatott rongy meggyulladhat, lángra lob­ban az egész motorház. Mint a tulajdonos elmondta, meg van re­pedve, ezért vizet kap a benzin­tartály. A benzinbe keveredett víz megfagyhat, ezért óvja a porlasz­tót ronggyal. Figyelmeztettük, hogy mindenekelőtt a benzintar­tályt javíttassa meg..: ROHAMOSAN Nö a magán­gépkocsik száma, nő a baleseti ve­szély is, amelynek forrása nem egyszer a műszakilag hibás gép­jármű. Az ilyen balesetek meg­előzésére irányul elsősorban az Autóklub új szolgáltatása. Csak az a kár, hogy ezen a vasárnapon kevesen éltek a lehetőséggel. (J) Rab Ferenc: Jiídáépén<z Szép és praktikus asztali üvegedények Minden háztartásban megtalál­hatók az üvegből készült ivó­edények. Rendszerint az ajándék­ba kapott likőrös-, boros-, sörös-, vizeskészletek előkelő helyet fog­lalnak el a konyhaszekrény, vagy a szobai vitrin polcán, s ott vár­ják időtlen időkig, hogy néha ven­dégjárás esetén előkerüljenek, vagy nagytakarításkor letöröljék róluk a port. Általában az olcsóbb üvegedé­nyek — az öntött boros-, söröspo­harak, a préseltüveg kompótos- készletek, korsók, tálak, vázák helyet kapnak a mindennapi te­rített asztalon. S azt is bizonyára sokan felfedezték, hogy jóízű ebéd utón gusztusosabb egy áttet­sző üvegpohárból inni a friss vizet, mint a zománcozott bög­réből. Mégis, az igénytelenség, vagy a háziasszony feledékenysé- ge miatt, nem kerülnek asztalra — még ünnepnapkor sem — a szép, ízléses üvegedényeik. lyet szintén mérsékelt minta dí­szít. (Második képünk.) Üvegtálban gusztusosabb a hamvas barack, a frissen szedett alma, vagy a felszelt sárgadinnye. A tál és azonos mintájú váza (harmadik képünk) ugyanúgy mint az ivókészletek, szép ajándéktár­gyak rokonaink, barátaink szüle­tés-, vagy névnapjára, házassági évfordulóra, családi eseményre, $“• ács Pedig korunk sok szépet és újat alkot. A parádi és az ajkai üveggyárban, a salgótarjáni hutá­ban, sok száz készlet és különle­gesen szép darab készül. A likő- röskészletek formája nyújtott (Első képünk.) A régi zsúfolt csi­szolás helyett, most néhány folt­hatású minta díszíti az üveget, poharat egyaránt. A vizeskeszlet nem hiányozhat a mindennapi étkezőasztalról. Na­gyon szép az öblös kancsó, ame­Acs, kőműves, bádogos és vízvezetékszerelö szakmun­kásokat és építőipari segéd­munkásokat felvesz a Si- montomyai Vegyes Ktsz. (83) TVTTTTTTT» rmt — 52 — Itt nem tapsot kap az ember, amennyiben sikert arat, hanem pénzt, és néhány hét vagy hónap nyugodt, gondtalan életet. Meg kell hagyni, nagy a gázsi. De ha bukik a színpadon, akkor viszont nem füttyorkán közepette lép ki a rivaldafényből, hanem esetleg egy sorozattal a testében ... — Hapsikám, miért nem néz előre...?! Riadtan kaptam fel a fejem, valakinek neki­mentem, annyira elfoglaltak gondolataim, Persze ... persze ... ! Pesten vagyak, s ez a „hapsikám” szó éppenséggel nem is esett rosszul. Az Uránia mozi bejáratánál megnéztem a ki­aggatott képeket. Csehszlovák kémfilmet perget­tek. Az egyik képen pisztolycső előtt áll a kém, föltartott kézzel. Elvadult ábrázat, arasznyi for­radás a halántékától lefelé az álláig .., Nevetni való ostobaság ... Ennyire felűnő ismertetőjellel ellátott szemé­lyeket nem hiszem, hogy bármelyik hírszerző szol­gálat alkalmazna. Ilyen arccal csak kétszer je­lenjen meg valaki, egy ugyanazon helyen — már feltűnő. Kész öngyilkosság. Manapság sokat vi­tatkoznak az írók a sematizmusról. Ez nem az? Ha ez a valóságban is így menne, akkor most semmi aggodalomra nem lenne okom, mert sze­rencsére az én ábrázatom tűrhető, hovatovább a „jó vágású férfiak” közé soroltak többen is. Késő éjszaka volt már, amikor a New York- palotánál átvágtam az úttesten és befordultam a Dohány utcába. Kimegyek a Madách térig, on­nét az Astoriáig és a Kossuth utcán végigsétálok, így terveztem el magamban az éjszakai sétát. Azonban másképpen történt minden. Ezt az utat s mintsem gondolt egy népes társas! a sarkon találko két éves suhancc vakoló, ittas frusi messziről — kitár közeledett. Próbi — Mi van Api pembe, és megfő netesen dühbe jöl mintha kitömi ké mel már-már elk balfordulattal átv cot. De hirtelen e Hangos üvöltözésí madik utcakeres/ a távolság, ordito; Az úttest közép rendőr. — Elérem még j futás közben, s Y már nem is hallót Útközben még utánam. Egészen € a téren végre lelas Meleg percek v< verekedésbe bocs; következményeire, hancokkal együtt, a dühtől és a késéi végig a kölyköke i— 53 — kai gyorsabban tettem meg, i. A Három Huszár mulatóból verődött ki a járdára s éppen im össze velük. Húsz-huszon- lehettek, köztük néhány nyi- . Az egyik fiú — láttam már >rodott az úttestre — és felém lm jobbra kitérni, elém állt. ... ?! — ordította bele a ké- i mellemen a kabátot. Rette­rn. Az utóbbi napok izgalma ült volna belőlem. Két kezem- ■tam bal karját, hogy egy fél íjam a fejem fölött a suhan- ígedtem és futásnak eredtem, nyomomba szegődtek. A har- ződésnél már tágult köztünk uk is egyre halkult: akkor jött velem szembe egy :9-est... ? ! — kiáltottam neki y válaszolt-e, vagy sem, azt n. íszapillantottam, de nem jött itofctam a Madách térig, majd tottam. ak! Semmi kedvem nem volt kozni, tekintettel a várható ogy rendőr igazoltasson a su- uszáj volt elmenekülnöm, bár iégtől — hogy nem verhettem — majdnem sírva fakadtam. — 54 — De hiába, tűrnöm kell. Különben egy igazoltatás könnyen végzetessé válhat számomra ... Alkalmasabb találkahelyet nem is fedezhettek fel részünkre, mint a Volga eszpresszó. Az elő* • térben néhány lépcső vezetett fel a belső helyi­ségig. A fal mentén egy zongorista játszott a dobos kíséretében s ez utóbbi néha énekelt egy- egy dalt. Ebből a helyiségből egy félkör alakú kisebb szobaféle nyílott, ahol szintén asztalok és párnázott székek álltak. Az asztalok előtti üres részen lehetett táncolni. Csodálkoztam, hogy már délután fél ötkor zene szól és meglehetősen szép számú volt a közönség. Ma szombat van — nyilvánvalóan ez az oka— s ez is csak most jutott eszembe. Mostanában a napok eléggé eggyé folytak előttem. A félkör alakú teremben találtam , azért egy üres asztalt. A hangulatvilágítás annyira tompa volt, hogy újságot olvasni teljesen lehetetlenség. Amennyiben imitálom az olvasást, kinevetnének. Inkább abbahagytam minden ilyen irányú kísér­letezést és csak a feketémet kevergettem bal kéz­zel, amelyen kissé felcsúsztattam kabátom ujját. Előzőleg még a nyakkendőmet is „eligazítottam” a megbeszélés értelmében. Végignéztem az asz­talnál ülő vendégeket. Többnyire fiatal párok, szorosan egymás mellett ülve, halkan suttogtak, nevetgéltek. Annál groteszkebb volt az a pár, amelyik tőlem a harmadik asztalnál ült. Semmi­képpen sem férj feleség, már mindketten jól benne voltak a korban. A férfi önfeledten fogta a hölgy két kezét s suttogására az éltes partner­nő néha túlzottan is hangosan felnevetett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents