Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
1SŰ3. december 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 1-ből -[-1 legyen Az év utolsó hónapjában Elökéssíületeh a termelés Levelet írt a minap az egyik újonc katona, aki mindössze pár napi>al ezelőtt öltötte magára az egyenruhát, s előtte értelmiségi munkakörben dolgozott: „Képzeljétek, milyen kétségbeejtő a helyzetem. Vagy negyvenen vagyunk egy szobában, kimenő még nincs, és mivel egyedül vagvok az egész társaságban, aki érettségivel rendelkezem, nem tudok kihez szólni, kivel társalogni.” Ha elszigetelt lenne az ilyen és ehhez hasonló életfelfogás, nem lenne különösebben érdekes, de sajnos, elég gyakori ez a tünet. Meglehetősen érdekes problémák vetődnek itt fel. A középiskolák, elsősorban a gimnáziumok az elmúlt években mind nagyobb számban ontották az érettségizett embereket, ami társadalmi szükséglet volt, de sajnos, nagyon érződött és érződik ma is ennek az eldeformáltsága is, ami abban mutatkozik meg, hogy aránytalanul megszaporodtak az íróasztal-szemlélettel telt ifjak, közben, nem növekedett megfelelő arányban a termelést közvetlenül segítő hatás. Márpedig — ezen nem lehet vitatkozni — a termelésnél kezdődik minden: bármilyen igénnyel lépünk fel, akár az általános életszínvonalat, akár az egyebeket illetően. Ezzel máris eljutottunk a legutóbbi országgyűlés központi témájához, az oktatási reformhoz. Hogy e téma ilyen magas fórumon és ilyen hangsúllyal szerepelt, nem véletlen: egész népgazdaságunk, a termelés további fellendítése kívánja meg, hogy ilyen széleskörűen foglalkozzunk ezzel a látszatra csak részterületet jelentő, de a valóságban nagyon is szerte ágazó, sokoldalúan ható témával. Évekkel ezelőtt meghirdettük az oktatási reformot, ami végeredményben annak a szükségletnek a felismerése volt, hogy iskolai oktatásunkat, nevelésünket is jobban kell formálni a népgazdasági szükségletekhez, mert a szocializmus építésének ez is nélkülözhetetlen tartozéka. A reform mindenekelőtt magában foglalta a munkára való nevelést, vagyis azt a oélkitűzést, hogy az oktatás szervesebben kapcsolódjék a napi termeléshez, s ennek érdekében fel kell számolni egy csomó megrögzött, elavult hagyományt. Ezt a célt szolgálta a politechnika bevezetése, illetve kiszélesítése. Ha körülnézünk megyénkben, láthatjuk, hogy az általános iskoláktól kezdve a középiskoláig. mindenütt ott szerepel a tematikában az olyan gyakorlati tananyag, ami a kétkezi munka megismertetését., megszerettetését célozza. Nem egy külföldi tanulmányozta ezt az új gyakorlatot, s beszélt róla elismeréssel. Az országgyűlés joggal állapíthatta meg a mi megyénkre vonatkozóan is, hogy a célkitűzés, és ennek nyomán a gyakorlat alapjában véve jónak bizonyult. Még akkor is, ha még napjainkban is meglehetősen gyakori az imént idézetthez hasonló ellentmondás. Egy ország oktatási rendszerének ilyen nagymérvű korszerűsítése csak hosszas, sok éves munkával, menetközbeni kísérletezéssel, tapasztalatgyűjtéssel, áldozattal, erőfeszítéssel lehetséges. Semmiképpen sem lehet tehát arra számítani, hogy egy, akár két éven belül minden oktatási problémánk megoldódik és az egész témát levehetjük a napirendről. Most, hogy az országgyűlés ilyen nyomatékkal foglalkozott az oktatással, S tárta fel a hiányosságokat, semmiképpen sem lehet ezért úgy felfogni, hogy hatálytalanítottuk a reformra vonatkozó régebbi határozatot, és esetleg újat kell alkotni. Sokat beszélgettünk erről Kaszás Imrével, aki a szekszárdi gimnázium tanára, de egyben országgyűlési képviselő is, és felszólalt az országgyűlés oktatási reformvitája során. Egyebek közt hangsúlyozta: Tapasztalatokat gyűjtöttünk — Szó sincs valamiféle új reformról, erre nincs szükség. Arról van szó, hogy az eredeti célkitűzések jónak bizonyultak, elértünk egy sor nagyon jelentős eredményt, gyűjtöttünk egy csomó tapasztalatot és elérkezett annak az ideje, hogy éppen az oktatási reform elvei alapján határozottabban, nagyobb ütemben léphetünk előre. Ez a határozottabb lépés mindenekelőtt. azt jelenti, hogy általánossá tettük ugyan a politechnikai oktatást, bevezettük számos helyen a szakközépiskolai osztályokat, az 5+1-et, de különböző okokból kifolyólag még nemigen tudtunk előrébb jutni e téren a kezdetnél. Megesett, hogy az 5+1- et ott is erőltettük, ahol személyi és tárgyi feltételei nincsenek meg, így aztán — sok igazság van ebben a mondásban — „az 5+1 csak 6—1 maradt.” A hangsúly a szakközépiskolai hálózat megteremtésén van a jelenlegi technikumok és gimnáziumok rováséra. A technikumok megszűnnek, a gimnáziumok pedig jóval szőkébb létszámmal működnek majd a jelenleginél, a jelenlegi körülményeink közt ugyanis éppen a minőségi követelmények figyelembevételével nem lenne célszerű a hirtelen felduzzadt középiskolai létszám további növelése. A felületes szemlélődő könnyen azt hihetné, hogy itt egyszerű Kibővített ülést tartott az MHS járási-városi elnöksége Tartalékos tiszti aktívaértekezlet a BM-klubban Szombaton este a Fegyveres Erők Klubjában tartotta a Magyar Honvédelmi Sportszövetség városi-járási elnöksége ülését. Az elnökségi ülés után, tartalékos tiszti aktívaértekezletet is rendeztek. Az ülésen és az aktívaértekezleten részt vett Lantos Ottó alezredes, az MHS megyei elnöke. Az első napirendben Gallé János járási elnök beszámolt az 1964—65-ös kiképzési év honvédelmi munkájáról. A tartalékos tiszti kiképzés ugyanezen időszaká bán végzett munkájának eredményeit és hiányosságait Büki István százados ismertette. Az elmúlt kiképzési évben kiváló munkát végzett a városi és járási összevont tartalékos tisztek csoportja. Megyei viszonylatban első, országos viszonylatban pedig másodikak lettek. A faddi tartalékos tiszti csoport munkáját külön kiemelték az aktívaértekezleten, de megemlékeztek a Balassa János kórház tartalékos tiszti orvosi és légvédelmi tüzér csoport eredményes munkájáról is. Mind a három csoportot vándorserleggel jutalmazták meg. A faddiaknál most már végleg gazdára talált a vándorserleg, mert ebben a kiképzési évben harmadszor nyerték el. Az elnökségi ülés után kitüntetéseket és oklevelet osztottak ki az 1964—65-ös kiképzési évben jó munkát végzett MHS-vezetök és tartalékos tisztek között. Az ünnepség után meghitt családi esten, reggelig szórakoztak a résztvevők. növelésére a dana földvári „gumiesixmagyárban “ A Dunai öld vári Gumi-, Bőr- és Műanyag Védőlábbeli Ktsz-ben -tavaly még napi 450 pár gumicsizmát állítottak elő — autógumi-hulladékból. A szövetkezet látta el az ország összes bányáit gumicsizmával, e termékéből azonban már jutott más iparágaknak is. Az idén változás következett be a ktsz profiljában. Míg korábban a gumicsizma mellett gyermekszandálokat is állítottak elő — évi hatvanezer párat — most június végével megszüntették a gyermekszandál- gyártást és az így felszabaduló kapacitást is a gumicsizma- termelés fejlesztésére használták fel. Az átszervezés eredménnyel járt. A felszabaduló helyiségeket berendezték, a dolgozókat átképezték. A második félévben már harmincezer pár gyermekszandál helyett negyvenezer pár gumicsizmát gyártottak, az egész évi gumicsizma-termelés tehát meghaladja a százhetvenötezer párat, miközben a szövetkezet létszáma változatlan maradt. A jövő évi program további, nagyarányú termelés-növekedést irányoz elő. Hatvanezer párral kell növelni a gumicsizma-gyártást. Ez azt jelenti, hogy fél esztendő alatt — ez év júliusától 1966 januárig — napi négyszázötven párról nyolcszáz párra emelik a gumicsizma-gyártást. Emellett nő az egyéb védőlábbeli-termelés is, kohászbakancsból is, olajálló csizmából is — amelyet már nemcsak az olajiparban, hanem a konzerviparban is felhasználnak — többet kell előállítani, mint az idén. Most folynak az előkészületek a jövő évi program feltételeinek megteremtésére. A szövetkezet megkapta az üzemház földszintjén lévő üzlethelyiséget is. miután abból a földművesszövetkezeti bolt kiköltözött. Megvásárolták a szomszéd házat is. Így nemcsak az üzemet, a termelőműhelyeket tudják bővíteni, hanem a szociális létesítményeket is. Jelentős műszaki fejlesztést is irányoztak elő. Korszerűsítik, új gépekkel bővítik a berendezést, szakmai tanfolyamot indítottak a dolgozók részére. A szövetkezet vezetői biztosítva látják a jövő évi megemelt terv teljesítését. December 20-án tartják az MSZBT megyei konferenciáját cégérváltozás következik be csupán. — Olyan középiskolai oktatási forma megteremtése a cél — mondotta Kaszás Imre — ami jobban igazodik az ipar és mezőgazdaság rohamosan növekvő szakmunkásszükségletéhez. A név — a cégér — mögött tehát komoly tartalom van. Bizonyságul tankönyvet mutat Kaszás Imre. A szaJcközéDiSkolá- kat teljesen új és a lehető legmodernebb tankönyvekkel látják el, és ez is reprezentálja, hogy ennek az oktatási formának nagv jelentőséget tulajdonítanak egész népgazdaságunk szempontjából. Az oktatási reform eddigi időszakában az ilyen jellegű képzés alig jutott túl a kezdeti lépéseken, az ilyen osztályokat mindenütt másod-harmadrangúnak tekintették a többiek mellett, alig volt megfelelő helyiségük is. s ezért nem volt vonzó sok esetben a szülők, gyermekek számára sem. Az új oktatási forma súlyát jelképezi, hogy Szekszárdon, a város effvik legszebb pontján mintegy 30 milliós költséggel épülő oktatási intézmény szakközépiskola lesz. Természetesen ezután is sok időre lesz még szükség, hogv minden a rendes mederbe kerüljön. Sok munkát vesz még igénybe egy sor olyan részkérdés tisztázása, ami feltétlenül felmerül. Továbbra is folyik az immár hagyományos iparitanuló-képzés az erre kijelölt intézetekben (mellesleg Szekíszár- don énnen most készült el az ina- ritanuló-intézet). A két, sok tekintetben párhuzamos intézetben végzettek helyét, egymáshoz való viszonyát, besorolását természetesen még ezután kdl kidolgozni. F* azonban a többiekkel együtt már részkérdés, az alapelv tisztázott ez pedig nem más. minthogy az ipar és a mezőeazd''sáCT nem nélkülözheti a művelt, jól képzett szakmunkásokat. Tekintettel arra. hogy Tóin" megye mezőgazdasági jellegű, elsősorban a mezőgazdasági szakkéo- aés kiszélesítése az indokolt. Viszont itt is sok még a tisztázatlan kérdés, sőt, sok még az ezzel kapcsolatos ellenkezés, meg nem értés is. Sokan úgy fogják fel. hogy legfeljebb a tsz- és állami gazdasági irodákba kell éreítsé^iA megye közvéleményét élénken foglalkoztatja az MSZBT megyei konferenciájának, valamint a jövő év januárjában sorra kerülő országos kongresszus összehívásának jelentősége. Az üzemekben, falvakban megye- szerte küldöttválasztó gyűléseket tartanak, ahol megválasztják a küldötteket a megyei konferenciára. A konferencia összehívásával kapcsolatos feladatokat beszélték meg hétfőn délelőtt, a Hazafias Népfront helyiségében ősz- szehívott megyei operatív bizottság és az elnökség tagjai. Scherer Sándor, az MSZBT megyei titkára előterjesztése alapján megbeszélték a tennivalókat, s döntés született, mely szerint az MSZBT megyei konferenciáját december 20-án délelőtt tartják a városi tanács nagytermében. A gyenge tsz-ek háza iáján Próbaidőre vettek fel tagokat Duna földváron zett fiatal. Ez hamis elv, mert ha a modem agrotechnikai követelményeket vesszük alapul, máris oda lyukadunk ki, hogy nélkülözhetetlen az érettségi s/infj szakmunkás. Gondoljunk csak a gépesítésre. a vegyszerek használatára és így tovább. Amennyire nagy még az ellentmondás a fizikai és szellemi munka közt, annyira örvendetes, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt az érdeklődés a fizikai munka iránt. Tolna megye középiskoláiban például jelentősen eltolódott az arány a lányok javára: a tanulók 60—70 százaléka lány, ami mindenekelőtt annak a következménye, hogy a fiúk már eleve bekapcsolódnak a közvetlen termelő jellegű munkába, vagy tanulásba. Tucatjával tudják már az olyan érettségizetteket is említeni, akik érettségivel szakmát tanultak, szakmunkásként dolgoznak és senkivel sem cserélnének. Egyebek közt éppen ez mutatja, hogy megvan a reális alap a szakközépiskolai rendszer megteremtéséhez. elérkezett az ideje, hogy e téren nagyobbá1 lépjünk előre. Az előző években sokszor külön téma volt Dunaföldvár, a szövetkezetei miatt. Mini a négy közös gazdaságot a gyengék között kellett számon tartani, és még két évvel ezelőtt is egészen rossz hangulat alakult ki egy alkalommal a dunaföld- vári tsz-tagok soraiban, csügge- dés, kedvetlenség, sőt kilátás- talanság. J óné hány an nem láttak jövőt a közös gazdálkodásban. Nagy itt a szőlőterület, ráadásul javarészt „kalmár” nép lakja a települést, kereskedéshez, maximális önállósághoz szokott emberfajta. Szóval igen nehezen ment a szövetkezeti ügy évekig. Tavaly kezdődött a fordulat. Határozott, szigorú, de rokonszenves és igazságos rendszabályokkal, a szőlőműveléshez kötött feltételekkel. Attól kezdve nagyobb ambícióval dolgoztak az emberek, egyáltalán: sokkal többen dolgoztak a szövetkezetben, mint azelőtt. Most azt mondja a községi tanács elnökhelyettese, Kertész Ferenc, az idei év nagyon jó. Mindegyik tsz előrelépett, valószínűleg a tervezettnél is többet fizet mind a négy, és alig akadt egy-két ember, aki távol tartotta magát a szövetkezeti munkától. Régebben volt idő. amikor szégyellte valaki azt dolgozni, ezért inkább visszafordult, ha találkozott az utcán a sógorával, aki felé sem nézett a szövetkezetnek és megkérdezte, hova igyekszik az illető. Lassan már azok szégyenkeznek, akik kihúzzák magukat a közös munkából. Legjobban a Virágzó Tsz-ben haladt a munka ebben az esztendőben. A kukoricát például kétszer megkapálták, jól, a:ni nagy szó, mert — Kertész Ferenc szavaival élve — még az egyéni gazdálkodás idején sem igen kapálták meg kétszer a. kukoricákat, nem jutott rá idő. Rendkívül érdekes és valószínűleg egyedülálló eset a megyében, ami kora tavasszal történt a Virágzó Tsz-ben. Tagnak jelentkezett több mint tiz ember. A közgyűlés nem fogadta el az összes jelentkezési, csak azokat vette fel a tagok közé, akiket jól ismertek az emberek, akikről tudták, hogy dolgosak, lehet rájuk számítani, ha munkáról van szó. A többieket, a jelentkezőknek körülbelül felét próbaidőre vették fel. Megmondták nekik, dolgozzanak a szövetkezeiben fél évig, akkor majd eldől, fel- vehetők-e tagnak. Így hát a Virágzó Termelőszövetkezet tagsága jelentősen megnőtt az idén. Az új tagok életkora átlagosan nem éri el a negyvenöt évet. Boda Ferenc mondani, hogy a tsz-be megy G. J.
