Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-11 / 292. szám
ő TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1665. december 12. Látott-e már fénydollárt"> Én sem láttam, de hallottam róla. Leo Goldberg ismert tudós javasolta ezt a pénzegységet, mert az űrkutatásra fordított összeget ma már csak így lehet kifejezni. És mennyi egy fénydollár? Annyi egydolláros, egymásra rakva, amilyen magasságot a fény egy másodperc alatt tesz meg. Szóval nagyon magas. Viszont a költségek így alacsonyak. Mindössze tíz fénycentet tesznek ki. Javaslom a fény forint bevezetését is. Ez különösen jól alkalmazható lenne a tervezett és tényleges költségek közötti különbség kimutatásakor. Így egészen bagatell összeg jönne ki. Néhány tized fillér. Nem a forgalomban lévő fillérről van szó, aminek értéke ugyan van, de visszaadásnál szinte mindenütt megfeledkeznek róla, hanem a fényfillér- röl, amely ellenőrizhetetlenül mutatná a különbséget. Így senki sem tudná, hogy mire mennyit fizettünk rá, viszont a. ráfizetés fényéről mindenki kapna tájékoztatást fény- fillérbe átszámolva És egyszer talán eljönne majd annak az ideje is, hegy újból ^polgárjogot nyer a mondás: „Ki a fillért nem becsüli. ..” Igen, igen, annak nem lesz fényforintja. Viszont, aki sok fényfillér-mínuszt szed össze, az ennek megfelelően bizonyos mennyiségű fénypercet tölt el a börtönben. Persze ehhez át kell térni a fényóraszámításra is. Persze ma még nincs itt az ideje ennek. Gondolják csak el, ha valakinek a kezén elfolyik mondjuk több százezer forint, mi ez fényfillérbe átszámítva! Még a legbonyolultabb számítógépek is milliomod fény fillérekben tudnák ezt az állam számára veszteséget, az állampolgár számára nyereséget kimutatni. És ki hallott már olyant, hogy valaki ilyen milliomod fényfillérekért kénytelen leülni mondjuk csak egy fénypercet is? Mit tesznek ilyenkor az illetékesek? Gyakran nem veszkődnek a veszteség, nyereség kiszámításával. Egyszerűen megfeledkeznek róla és, hogy a jövőben az illető valóban kiszámítható összeget tulajdoníthasson el, magasabb beosztásba helyezik. Ez a legbiztosabb módja a lebukásnak. Mert ugye magasabb posztról nagyobbat eshet az ember. kivéve, ha nincs ejtőernyője. Egyesek szerint óriási felfedezést tettek a tudósok, amikor megállapították, hogy a sárgaláz nevű, igen súlyos betegséget egy Ae'des-aegypti nevű szunyogfajta okozza. Azt is megállapították, hogy a szunyoghímek vegetáriánusok és kizárólag növényi nedvekkel táplálkoznak, viszont a nőstények a szaporodás időszakában szívesebben fogyasztanak állati, vagy emberi vért. Ilyenformán tehát a nőstény szúnyogok keresik előszeretettel a férfiemberek vérét. Bár nálunk ilyen vizsgálatok még nem voltak, de a sok sárgaarcú férfi láttán arra a következtetésre jutottam, hogy nálunk is sárgalázai kapnak az emberek, mert otthon... Persze kivétel itt is van. Van, aki hagyja, van aki nem És, hogy mennyien nem hagyják, azt mutatja a következő statisztika is. Éppen a napokban hallottam, hogyan alakult az emberek átlagos életkora a történelem során. A neandervölgyi ember még hagyta. Rá is fizetett. Mindössze 10 évet élt átlagosan. A kőkorszakbeli már nem hagyta annyira, ö átlagosan 15 év után hunyta le örökre a szemét. Az antik Róma emberei már jobban védekeztek es így 25 évig éltek, átlagosan. Az európai ember 1300 körül, már több rafinériával volt felfegyverkezve, ezért harminc év volt az átlagéletkora. Az európai ember 1850 körül már elérte a 35 éves átlagéletkort, 1950-ben pedig már a ha1- vanötüt. Ebből is látszik, hogy egyre többen nem engedik. Ehelyett, fejlett módszerekkel, úgy mint húselvonással a nőstényeket is rászoktatják a vegetáriánus kosztra: a szárazbabra, lencsére, minden olyanra, ami olcsó és bárhol, bármikor korlátlan mennyiségben kapható, mint a rizs a mák és egyéb ehhez hasonló. Az interkontinentális atomvonat A vasút még hosszú ideig az emberek szolgálatában fog állni. A közlekedés egészén belül ugyanis olyan helyet foglal el, ahol semmiféle más eszköz nem pótolhatja. A lassú, gőzüzemeltetésű mozdonyok kora lassan lejár. Helyüket ma világszerte a villamos és a Diesel-mozdony veszi át, ám a szakemberek azt állítják: rövidesen ennek is üt a végórája. Az atomenergia veszi át a fűtők nehéz munkáját. Az eddigi vonalakon valószínűleg nem a hatalmas erejű atommozdonyok vontatják majd a hosszú kocsisorokat, hanem atomerőművek segítségével annyi villamos energiát állítanak elő, hogy idővel valamennyi vasútvonalat villamosítani lehet. A jövő a villamosított vasúté! Távolabbi tervek Milyen gyökeres újdonságok várhatók a vasútnál? Uakétamoz- donyok bizonyára nem lesznek, de minden valószínűség szerint megvalósulnak az atommozdonyok, melyekben a hajtóerőforrás szerepét magreaktor tölti be. A meglevő vonalakon azonban aligha lehet szó arról, hogy atommeghajtást vezessenek be. Inkább arra kell gondolni, hogy új, nagyobb vasutakat létesítsenek, amelyek külön vonalakon fognak közlekedni. A Szovjetunióban, ahol az atomenergia békés felhasználására vonatkozó tervek és kísérletek igen előrehaladottak, pontos elképzelések alakultak már ki azokról a jövőbeli vasútvonalakról, amelyeken atommozdonyok fognak közlekedni. A tervek igen következetesek, és megfelelően alkalmazkodnak az atomenergia különleges, elvileg új lehetőségeihez. Természetesen egyáltalán nem biztos, és mellékes is, hogy a dolog minden részletében pontosan úgy valósul-e meg, mint ahogy a tervekben elgondolták. Elvileg mindenesetre bizonyos, hogy az atommozdonyok több ezer tonna súlyú terhet, nehéz vonatokat vontathatnak majd, 200—300 kilométeres órasebességgel. Az atommozdonyokkal lebonyolított nagy távú közlekedés kétségtelenül kontinenseket átszelő távvonalakon történik majd. Valószínűleg a 4,5 méteres nyomtáv lesz erre a legkedvezőbb — tehát a mai, normális nyomtáv kereken háromszorosa. Ezek az útvonalak kötik majd össze a legfontosabb közlekedési gócpontokat és az egész vasúthálózat igen ritkán átszőtt főrendszerét fogják alkotni. Saját pályaudvaraik lesznek, melyek szorosan a nagy közlekedési központok mellett helyezkednek el. Speciális rakodó berendezésekre is szükség van. Vagonjaik befogadóképessége nyomtávuknak megfelelően húszharmincszorosa lesz a mai legnagyobb teherkocsikénak. Azaz egy ilyen kocsi 20—30 hatvantonnás kocsit helyettesít, vagy 60—80 nálunk szokásos, húsz tonna raksú- lyú kocsit, tehát egy hosszú teher- vonatot. A jövőbeli vonatok személykocsijaiban, amelyek ugyanolyan nagyok lesznek, mint a teherkocsik, olyan kényelem lesz, amilyet a mai utazók csak a nagy tengerjáró hájókon élvezhetnek. Olyan mértékben fogják túlszárnyalni a mai, modern gyorsvonati kocsikat, mint ezek az első vasút kis nyitott kocsijait. Ha egyszer'„megtöltik” az atommozdonyt, sok száz utat tehet meg üzemanyag-felvétel nélkül. Mivel szélesen fekszik rá különleges sínjére, rázkódás nélkül bírja majd az első vasutak sebességének húszszorosát is. Alig másfél évszázaddal ezelőtt a merész utazók, akik elsőként szálltak föl a döcögő vasúti kocsiba, előbb elkészítették végrendeletüket. Utódaik már alig fogják érezni, hogy utaznak. Tágas lakó- és alvófülkék, fürdőszobával, telefonnal, rádióval, televízióval és mozival, dolgozó- és játékszobák gondoskodnak ezekben a kondicionáló berendezésekkel szellőztetett vonatokban arról, hogy semmiben se legyen hiányuk, ami a megszokott élethez tartozik. Fantázia-e csupán ? A képzelet szüleménye-e az atomvonat? Semmi esetre seim Nem vitás, hogy nem annyira az ilyen vonat megépítése, hanem a sínek lefektetése okozza a legnagyobb nehézségeket. Jelenleg egy ország sem birkózhatna meg ilyen feladattal. A legközelebbi évek rohamos technikai fejlődése azonban kétségtelenül nagymértékben hozzájárul majd az ilyen nagy technikai feladatok legyőzéséhez. A Szovjetunióban a közlekedési szakemberek már komolyan foglalkoznak nagy távú vasutak tervével. Születőben van egy atomhajtású vonat is, amely egyelőre természetesen csak kísérleti vonalon közlekedik. Nem szabad emellett elfelejteni, hogy a Szovjetunió nemcsak általában élenjáró a technika legújabb vívmányainak alkalmazásában, hanem földrajzilag is éppen az az ország, amely leginkább képes — akár más államok közreműködése nélkül is — a legkülönfélébb nagyszabású tervek megvalósítására. Természetes azonban, hogy ezek a vonalak átlépik majd a Szovjetunió határait, összekapcsolódnak a kínai, indiai meg az Európában kiépülő megfelelő vasúti rendszerekkel. Az olyan kontinensek, mint Afrika, vagy Dél-Amerika, eszményi alkalmazási lehetőségeket jelentenek majd az atomvas- utak számára, mihelyt az ottani népek megteremtették ennek a politikai és gazdasági feltételeit. Nem telik bele negyed század, s az atomvasutak széles vonalai keresztül-kasul behálózzák földgömbünket .. i (A bratislavai „Üj Szó’’ cikke nyomán.) Élnek-e még m&mmulok ? A KÖZELMÚLTBAN arról érkezett hír, hogy a szibériai őserdőkben mammutnyomokra bukkantak. A hír hallatára egy szovjet paleontológiái expedíció indult a tajgák vidékére, hogy ellenőrizze az információ helytállóságát. A mammutnyomokról szóló rövid hírt egy moszkvai lap közölte. A természettudósok feladata ellenőrizni azt a merész feltevést, hogy a tajgák mélyén még ma is élnek azoknak az óriási szörnyetegeknek az utódai, amelyek a közhit szerint 25 ezer évvel ezelőtt kihaltak. Osztijak és Jakut neves szibériai vadászok közölték, hogy óriásmammutok nyomára bukkantak. Csakhamar lenyomatokat is készítettek a feltételezett fél méter széles és 60—70 centiméter hosszú nyomokról. Egy-egy nyom közt négy méter távolság volt. A környező fákról három méter magasságig hiányzik a lombozat. A két szibériai vadász azt állítja, hogy egyszer alig 300 méterre voltak egy mammuttól, és világosan látták a hatalmas, sötétbarna bozontos szőrű állatot. Aligha feltételezhető, hogy ezek a képzetlen vadászok olyan részleteket gondolnak ki, amelyek csak beavatott szakértők előtt lehetnek ismeretesek. Még érdekesebb Viktor Tjerdo- kerbov geológus feljegyzése, aki nemrég tudományos küldetésben volt a Labinkin-tó vidékén. Visztott egy szörnyeteget, amely a történelem előtti óriáselefántra hasonlít. A szovjet tudósok úgy vélik, hogy e föltevések fantasztikusnak, hihetetleneknek látszanak, de valami alapjuk is lehet. Elvégre a szibériai tajgákban sok ezer négyzetkilométernyi olyan terület van, amelyen ember még nem járt. Ez nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a tajgák 7 millió négyzetkilométeren terülnek el, azaz 12-szer akkora területen, mint Franciaország, vagy megközelíthetőleg ugyanakkorán, mint az egész Egyesült Államok. Becslés szerint a mam- mut 25 ezer évvel ezelőtt halt ki, de az utóbbi időben jóval frissebb nyomokra bukkantak, 1962-ben a régészek a Dnyeszter völgyében egy történelem előtti települést találtak, melynek ösz- szes épületei mammutcsontokból álltak. Később megállapították, hogy a települést 15 ezer évvel ezelőtt építették. ÉRDEKES ADATOKAT jegyzett fel Jermak Tyimofejevics doni kozákvezér, aki csapataival három évszázaddal ezelőtt Szibériában leigázta a vadászatból és halászatból élő törzseket. Feljegyzéseiben megemlíti, hogy az Uralon túl hatalmas, szőrös elefántot látott, s azt húshalomnak nevezte. Ezt a XVII. századi följegyzést a kremli könyvtárban Csali Jakutszk környékén a századforduló óta 25 000 aránylag épségben maradt mammuthullá- ra bukkantak. Becslés szerint e tartományban legalább 60 000 mammuthulla van. Némelyik agyara két métermázsa súlyú és több mint öt méter hosszú. A tudósak most Szibéria sarkvidéki övezeteiben kutatnak mammut- maradványok után, jóllehet, ezek a hatalmas állatok sohasem éltek e vidékeken. Legújabb feltevés szerint a jéggel borított vidékeken talált mammutok valamilyen szerencsétlenség vagy váratlan hideghullám következtében pusztultak el. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a megfagyott mammuthullók nagy részénél lábtörést vagy valamilyen más csonttörést észleltek. EZERÉVES feljegyzések alapján úgy látszik, hogy a szibériai tajgák határvonala mind délebbre tolódik. Ezért indokolt az a feltevés, hogy az erdőhatár eltolódásával a mammutok is délebbre vándoroltak. Ezért az erdőség középső részében kell keresni őket. A legújabb expedíció nem is a tundrák vidékére indult, hanem az óriási kiterjedésű tajgákba tízezer kilométerrel délebbre. Remélik, hogy ha nem is bukkannak élő mammutokra, legalább e hatalmas emlősök utolsó példányainak maradványait mégis sikerül megtalálniuk. szatérése után közölte, hogy iá- őrzik. (Constellation)
