Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-11 / 292. szám
7 Hegedűs Géza: A hangjáték és hallgatói Az új technika kezdetben még nem térhet vissza később, ami- mindent a szöveg fejez ki), másnem tudja, mit is csináljon ma- kor már későbbi cselekmény- részt gyorsabb pergésű, élesebb gával. A rádió például azzal mozzanatok zörejei teszik próbára fordulaté, tömörebb a színpadi kezdte, hogy színielőadásokat köz- fülét és találékonyságát. A köl- drámánál. Ráadásul a szünet nél- vetített, majd színpadra írt drá- tőibb hangú, vagy időben távo- kül játszódó hangjáték mellett a mákat játszott el a stúdióban, labbi — tehát a hallgató látomá- hallgatónak sincs türelme 3—4 Eközben vált nyilvánvalóvá: a sában jelmezes játékoknál a óra hosszat ülni. így alakult ki a rádiónak egyrészt bővebbek, más- hangkulisszákat jobban helyette- belső műfaji sajátosságok és a részt szőkébbek a lehetőségei, siti a megfelelően stilizált zenei hallgató igényeinek együtthatásá- mint a színpadnak, tehát a drá- aláfestés. — A zenének azután ra a hangjáték ma megszokott mai műfajokat rádiószerűvé kell sokkalta nagyobb a szerepe, mint időhosszúsága. Ez 50 perctől 90 lenni. Ez az ut vezetett odáig, a színjátékoknál. A színpadon . , ^ hogy a cél többé nem az, hogy csak a kifejezetten zenés művek- porcig terjed. Nagyon erdekes le- színjátékokat módosítsanak rádió- hez kell hangszeres kíséret. A gyen az a hangjáték, amelyet a szerűvé, hanem lehetőleg olyan hangjáték úgyszólván elképzelhe- hallgató 100—120 percig is elhall- művek keletkezzenek, amelyeket tetlen zenekíséret nélkül: ez adja . . . . ho_7ahh az már fogantatásuk idejen is kiza- a hangulati aláfestést, hangképek ga"’ , ‘ 601161 a t-ólag hangokban képzelt ed a közt ez helyettesíti a függönyt. mar végképp ellankasztja a koszerző. így alakult ki a rádiójáté- a jó rádiózene közeljárhat a zönségef. És végtére mégis csak kok különböző fajtaja, amelyek szövegmagyarázathoz. neki érte van '|-7 egész közül irodalmi szempontból leg- , fontosabb és legérdekesebb: a . .,radl?.dia|°1!uIs? ~ írn6 eE?y Színházi értelemben vett felvohangjáték. Ez a műfaj a szoros P13;51^ ™ufa)i kérdés — több sza- ... értelemben vett drámairodalom badsagot enged meg, mint a szín- nasr«1. va§y akar jelenetről nem rádióbeli megfelelője, ifjabb test- Pádé, ugyanakkor nem lehet egy- beszelhetünk a rádiónál. A hangvére a színjátéknak és a film- szerre sok személy jelen. Négy játék egysége a hangkép. Egy játéknak. Ismerünk egyéb rádió- hangnál többet a hallgató alig- hangkép azt a cselekményszakaszt játékfajtákat is, mint amilyen a ha tud megkulonboztetni s ennyit ugyanazon a he rádióra dramatizált dokumentum- is csak akkor, ha két férfi es két Jeiem1, J°ely ugyanazon a he anyagból felépített eseményjáték, nő van jelen. Az eszményi helyzet lyen, folyamatos időben játszó- vagy a különböző zenés műfajok az, ha háromnál többen egyszerre dik. Ha megváltozik a hely, vagy rádióváltozatai, mint a rádióra líem szerepelnek. S ha többen be- Ugras van az időben új hangkép komponált opera, vagy operett szélnek kettőnél akkor valami , , valami kérni ielezni A hangjáték éppen azzal, hogy módón jelezni kell, hogy ki be- következik s valamiképp jelezni esztétikai elveivel a legközelebb szél és kihez beszél. Nem feltű- kell a változást. Legegyszerűbb áll a színjátékhoz, de attól mégis nőén, de a hallgatónak egyértel- zenével elválasztani a hangképe- sokban különbözik — mutatja műén szükséges tudnia ezt, mert ket Olykor megtörténik hogy a meg legvilágosabban, mi a lé- különben nem érti a szavak hor- nyeges különbség a drámai mű- dozta cselekményt. faj e két változata között. . . , .. ,, A radioszerusegbol kovetkezak, A színpadon játszott dráma op- hogy a színpadi értelemben vett 1'kai és akusztikai hatást kelt £s idő nem sokat számít a bennünk: látjuk es halljuk a szerc-plőket, akiket körülvesz a ku- hangjátekban. A hallgató nem .................................. l issza világa. A rádió kizárólag vár semmiféle tói beli, vagy idő vojt a hangjátéknak ez a „betola- akusztikai hatásokat közvetít. A beli egyseget. Egy gondolattársi- hangjáték tehát nem építhet vissza is lendíthet az sem a gesztus, sem a jelmez, sem . . , , a kellék, sem a látható háttér, ldoben- a cselekmény szabadon sem a fényhatások segédeszközei- csaponghat. De ugyanennek a csecselekmónyben nem szereplő magyarázó személy — a narrátor — vezeti be és köti össze a hangképeket. Igen ritka esetben ez is indokolt, de egy időben túlzásba vitték és már-már kötelező eleme hangulatilag zenekíséret, vagy zö- nek kell lennie. Aki csak fülével rejeket utánzó hangkulissza ege- . „eleieménvt nem búszí thet ki. Ugyanakkor, eppen erzekeh a cselekményt, nem tn. A hangjáték dráma, tehát érvényesek rá a dramaturgia legFekete István: Ssíás tojás kodo-tt” személy, aki jó esetben olyan szerepet játszik, mint a görög drámában a kórus, rossz eset-; , , ben olyan, mintha á szerző odare. Megmarad a szöveg, amelyet lekmenynek szigorúan egyseges- j^pne a szerepi5k ejé és magva rázkódni kezdene, hogy a hallga--------- — ___________ ..................... ,,,,, tó jobban megértse, mi is játszószert, mert nem látjuk a képet, el se túl sok szereplőt, se mellek- ^ ^ s zabadabban csaponghat a kép- cselekményt. A jellemeknek is zelet, ha a rádió előtt ülünk. A világosan és egyértelműen kell színpadon nem jeleníthető meg, kibontakozniok. Ily módon a jel. hogy például a hős villámhárítón , . ,, ,,, . , .. \ , ... ,, .. , „,, , , menekül az égbemeredő börtönto- lemzes is több stilizálást követel, altalanosabb normái: konfliktust ronyból, vagy hogy a modern hős mint a színpadon. A jó hangjá- ábrázol jellemek útján, s érvé- rakétaűrhajón elhagyja földünket, ték tehát egyrészt bővebb beszé- nyesek azok a jellegzetességek is, Ha a színpad ezt mégis megkísér- dg mint a színjáték, (hiszen amelyeket röviden vázoltunk, li, menthetetlenül akrobata- ’ mutatványnak, vagy szemfényvesztő trükknek hat, — ezek pedig drámán kívüli jelenségek. A hangjátékban, megfelelő szöveg hiteles látomást kelthet minderről. — Tehát minden a szövegtől és persze a szöveg megfelelő köz vetítésétől — jó rendezéstől és művészi szövegmondástól — függ Olykor a klasszikus drámaíróknál — főként a díszletnélküli színpadban gondolkodó Shakes- peare-nél — megtalálhatjuk a szövegkulisszát, vagyis azt a jelenséget, hogy a párbeszédből kiderül, hol vannak, milyen napszak van, milyen az időjárás, mi látható körülöttük, vagyis mindaz a külső körülmény, amelyről a közönségnek tudnia kell a cse lekmény világos megértéséhez. Ez a szövegkulissza a hang játékban nélkülözhetetlen. — A hangkulisszákkal azonban csak nagyon csínján szabad bánni. Valamikor, a kísérletezések korában az volt a vélemény, hogy amit zörejekkel naturalista módon ki lehet fejezni, azt minél bővebben fejezzük ki, így válik rádiószerűvé a játék Ettől azután mindem papír recsegett, minden ajtó nyikorgott, min. den evőeszköz zörgött, amikor csak lehetett szél fújt, ég zengett, telefon csöngött... Szegény hallgató kapkodhatta a fejét, mert a legtöbb zörejről nem is tudta azonnal felismerni, hogy mi az és miért zavarja a fülét? Amit pedig a hallgató azonnal nem ért meg, arra már NÉMETH FERENC: Csikófejű hold Mikor én tizenhárom éves voltam rövidnadrágom a térdemig ért, de Ágnes szoknyája harangozott már. szomorúfűz haja zizegett. A füzesekben boldogan bolyongtam, bársony barka bújt ágyamban éjszaka, de mikor jött Ágnes másnis ruhában lesütöttem a térdemre szemem. S hogy unokanővérem ágyazott este kérdezte anyásán: vetkőzöm-e már, én néki is barkát láttam a hajában s kibámultam a sötét ablakon. És akkor katonák jöttek egyik éjjel, égett a park és lobogtak a fák, lángsörényben táncolt a csikófejű hold. csillagok nyíltak a patkója nyomán, én kiszöktem az éjbe, aknarobbanásba, néztem a hold táncát a házak tetején, szállt a sötét égen ködezüst teste, hullt bársony szügyéről tajtékban a fény. Eölcsapott a földből a füvek illata, megzizegtette a fákat a szél, szórták hajukból a sziporka-barkát s a viharban a hold-csikó nyihogott. VÉGH MIKLÖS: Lebegve jöttek... Lebegve jöttek a zöld úton az éggel áttört árnyak alatt léptükben a jövendő nász ringott és nyomukban meghajolt az alázatos nyári fű harmat-friss, dárda serege. A csengő kertek öléből az óriás fák tövéből egy maszatos gyerek újból rájuk nevetett, mikor egymás vállát óvó kezükkel átfonták, hogy megálljon a Nap is egy percre hunyorogni a vitorlás-kék tó felett. PÄKOLITZ ISTVÁN: Léggömb Sültkacsa Kávé Böfögés Párnás asszonyi váltak Bor Tv — pizsamában ~- — És elszáll a vasárnap nincs, mint Pesten. Rettegek a feltűnéstől. De nem lehetett elbújnom, mert a tyúk minden leszállót, felszállót hangos káricá- lással üdvözölt és a kalauznő fényes ollóját megcsípkedte... Végre leszálltunk, s akkor Egy levéllel kezdődött, ámbár okoskodva: amint leszállt a vo- kete kendő borította, s o rokon megfenyegettem a tyúkot, hogy abban szó sem volt róla. Benne natról, megszűnt érkező utas len- egy szobor-leleplezéshez méltó va9V csendben lesz, vagy elhall- csak az állt: egyik rokonunk ek- ni, tehát lehet annyi eszem, hogy áhítattal bontotta meg a leplet, ü^tom a száz tojást es akkor fakor, meg ekkor átutazik Buda- ott nem is keresem. Sajnos, nem A szatyorban egy kis kender- ze‘™a kerül. pesten és menjen ki „valaki” az volt. De azért egy órán belül csak magos tyúk ült. De nem hallgatott el és — nem állomásra, mivel csomagot hoz. megtaláltuk egymást, ami az ér- Körülnézett a rpsti nennt énné. ros}enem > mire hazaértünk, én Nem szeretem az ilyen határa- kező és induló vonatok zűrzava- ben és tvúknuelven valamh uo í®m megfőzve. Hogy miket zatlan meghatározásokat, mert rában szerencsének mondható, mondott ■'itána röatön ásított mondott kotyogo, karáló tyúk- annak rendesen az a vége: örültünk, s ezt az örömet a te- , . ’ nyelven , nem tudom de ben— Maga úgy is szeret korán kintélyes csomagok bennem majd- , a: V11* sz°lsz hozza. Ez a ne volt az elhagyott rét, a napkelni... nem lelkesedéssé fokozták. Az tyu* mindennap tojik, es meg suteses udvar, a kutgém és a széEz a „Maga” én vagyok. Sze- például, amelyet vidáman felkap- csaK most kezdte.. . naspajta, a csalán a kerítés mel retek korán kelni, amíg nem kell, tam, olyan súlyos volt, hogy Gc- Nem tudom, mit mondtam, lett, a golyafészek a kéményen... de amint elő van írva, azonnal döllőre is kiutaztam volna érte. Nem tudom, miként vágtam cső- benne^ volt az elhagyott táj, s a nem szeretek. _ Nem nehéz? _ kérdezte dálkozó, lelkes és elismerő képet fakadó ribizlibokrok, benne volt A nevetett vonat valamikor kedves rokonunk —. A fehér- a meglepetéshez, de azonnal meg- minden, s akkor már éreztem, hajnali négy óra tóiban érkezd■ neműm van benne. Hosszabb állapítottam: hálátlan és aljas hogy ebből a tyúkból nem less — természetesen — a Keletire More megyek. farizeus vagyok, mert a tyúkot leves soha. Azért oda, mert ennél távolabbi A csomag majdnem kiesett a legjobban szerettem volna a fal- Nem w lett! állomás hozzánk nincs. Ha Rákos- kezemből. Olyan nehéz lett egy- hoz vágni, vagy legalábbis fel- Egy kosárban alszik a faházfalván laknánk, nem kétséges szerre, s alig tudtam megvigasz- keim es hutlenul otthagyni. bán, mindennap meglátogatjuk, hogy összes átutazó ismerőseink tolódni, amikor reggelizés köz- A rokon nő már régen eluta- elbeszélgetünk vele, kézből etei- Kelenföldre érkeznének. Már bele ben azt mondta: meg fogunk le- zott, s mi még mindig ott ültünk jük és nem múlik el nap, hogy is törődtem, bár a Keleti meg- Pődni, milyen kedves ajándékot kettesben, amíg a pincér finoman hol itt, hol ott tojást ne találnánk közelítése hajnalban nem olyan Gondolt ki számunkra. nem figyelmeztetett, hogy tyúko- utána. Válogatott, szép, valódi egyszerű. Éjszakai villamos _ — Száz tojást hoztam, legalább mát vagy vigyem el, vagy takar- „teatojásokat”... n agyon helyesen — nincs, így a százat..., de hogyan!? Ebben a jam le, mert ez — étterem. Igen, már a huszonnegyedikszolgálati kocsival utaztam és k*s szatyorban.. . ^ tyúk — úgy látszik — sze- nél tartunk, s a KÖZÉRT érdefájó szívvel pislogtam a Déli, va- A szatyrot felbecsülni — ahogy rette a társaságot, mert azonnal mes vezetője nem tudja elkép- lamint a Nyugati „indóházakra”, mondani szokás —, egy pillanat kikezdett a pincérrel és később a zelni, miért veszek mindennap amelyeket átutazó ismerőseink el- műve volt. Benne csak, mint rán- villamosok utazó közönségével. A egy tojást. Csak egyet. Aztán elkerülnek. tóttá férhetett volna el száz to- rokon elvitte a leplet, s én — tüntetem róla az áruló számoA rokon-asszonyság — termé- jás, ezért úgy mosolyogtam, ölemben a szatyorral —, elkesere- zást... szetesen — nem várt, azaz kere- mint akinek semmi kedve a mo- detten állapítottam meg, hogy Mert tojni, amióta megvan, nem seit az indulási oldalon, úgy solygáshoz nincs. A szatyrot fe- ennyi állatbarát sehol a világon tojt még egy darabot sem.
