Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-04 / 286. szám
1965. december S. TOT,WA wrvFt vtfpÜJSÄC 3 A szocialista nemzeti seg és a munkásosztály Á szocialista nemzeti egység körül sok még a félreértés, s nem ritka a félremagyarázás. A vitatottak közül két kérdést kívánok kiragadni: a szocialista nemzeti egység és az osztályharc, illetve a szocialista nemzeti egység és a vezető erő kapcsolatát. Van-e osztályharc? Itt a téves nézetek két csoportjával találkozunk. Vannak, akik az osztály harc napjainkban való „elcsendesedéséről”, „elhalásáról” beszélnek. Az osztályharcnak olyan éles, „látványos” megnyilvánulásai, mint 1945—53 között vagy akár az ellenforradalmat követően, valóban nem tapasztalhatók. Ma — mondják e nézet vallói — csak akkor van szükség osztályharcra, ha az ellenség támad. A másik álláspontot vallók azt panaszolják, hogy a szocialista nemzeti egység politikája voltaképpen az osztályharc kiiktatását jelenti a munkásosztály politikai fegyvertárából. Ami mindkét nézetben közös, az annak meg nem értése, hogy a történelmi fejlődéssel az osztályharc tartalmi vonatkozásokban — feladataiban — is, de főleg területét és formáit tekintve változik. Súlyos politikai hibák származhatnak abból, ha nem ismerjük fel idejében: az osztály- harcnak mikor, milyen formáját kell alkalmaznunk; A szocializmus teljes felépítésiért végzett tevékenység: harc. Mi ellen? A gazdaság területén: a kapitalizmusból ránkmaradt módszerek, a kispolgári szűklátókörűség, „üzemi sovinizmus”, az egyéni előnyök hajszolása, a közösségi szempontok háttérbe szorítása ellen. A kapitalizmust véglegesen legyőzni csak a kifejlett szocialista termelő- és társadalmi viszonyok talaján lehet. Igaz, ez a harc nem személyek, s nem egy konkrét osztály tagjai ellen irányul, hanem a múltból itt maradt — és sajnos, a szocializmus talaján is vadhajtásként újból felbukkanó — visszahúzó tulajdonságok ellen. (Csak bonyolítja a dolgot, hogy néha olyanoknál is megtalálhatók e tulajdonságok, alak magukat a szocializmus híveinek érzik.) Az említettek érzékeltetik, milyen szövevényes ez; belső tartalmát tekintve mégsem nevezhető másnak, mint az osztályharc új formájának. Világosabban szétválaszthatók a frontok az ideológia terén. Közgondolkodásunkban a burzsoá ideológiának még számottevő maradványai lelhétők fel. Csak példaként említjük a két társadalmi rendszer erőviszonyainak bizonytalan megítélését, a nacionalizmust. a klerikalizmus felbukkanását, a szellemi életünkben olykor tapasztalható behó- dolást a burzsoá kultúra előtt, az egoizmust és más hasonló, ismert jelenségeket. Mindezek éreztetik hatásukat a társadalom arculatán, s létük igazolja az ideológiai harc szükségességét. Az ellenük való — valóban nem könnyű, de szükséges — fellépés: osztályharc. A nemzeti egység szocialista jellegét nem lehet másképpen biztosítani, mint a szocializmus fejlődését gátló — s fentebb csak vázlatosan említett — jelenségek elleni harccal: osztályharccal. A szocialista nemzeti egység politikája nem az osztályharc megszüntetését, hanem annak új, formáiban változott szakaszát jelenti. A vezető erő kérdése A történelem tanúsítja: minden társadalmi rendszernek m*»» van a maga vezető osztálya. Ez az osztály az alapvető termelőerők tulajdonosa. A termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista társadalomban a munkásosztály, szűkebben a nagyipari munkásság a vezető erő. Olyan osztály ez, amely a kor legmodernebb termelőerőivel van kapcsolatban, a termelési folyamatban megszervezett és így politikailag is leginkább szervezhető. olvan osztály, amely — elég az utolsó évszázadokra gondolnunk — számszerűségében, társadalmi súlyában is folyamatosan nő, s amelyet — nem utolsó sorban — semmiféle érdekszál nem fűz a kizsákmányoló társadalomhoz. Oktalanság lenne ezt a vezető szerepet éppen a szocializmus építésének időszakában elvitatni. Vannak, akik azt vetik ellene, hogy a munkásosztály egy része — öntudatát tekintve — nem feltétlenül alkalmas e vezető szerep betöltésére. A döntő az osztály objektív helyzete, mert ugyan kétségkívül kihatott a munkásosztály politikai arculatára, hogy az utolsó két évtizedben nagy volt a „beáramlás” a munkásosztályba, s a régi osz- tálvtudatos munkások egy része különböző irányító funkciókba került, de ne feledjük el, hogy az utóbb említettek a maguk helyén éppen a munkásosztály vezető szerepét erősítik! Egyesek azt is felvetik, hogy a munkásosztály vezető szerepe „elvileg” ellenkezik a nemzeti egység gondolatával. Az ilyen felfogás éppen a nemzeti egység legbelső, lényegi tartalmát: szocialista jellegét szorítaná háttérbe. Mint ilyen, ellenséges álláspont; s a társadalmunkban még elég jelentős polgári befolyást tükrözi. — Vajon nem az értelmiség hivatott a társadalom vezetésére? — mondják mások — a tudomány és a technika gyors fejlődésére hivatkozva. — Az értelmiség nemcsak a polgári társadalomban, hanem nálunk is eredetében, összetételében, ideológiai arculatában még igen tarka képet mutat. Különböző osztályokból eredő közbülső réteg. Wright Mills amerikai író „Fehérgallérosok, Amerika középrétege” című könyvében így ír róluk: „Ha van valami, amire törekednek, akkor ez a középút, márpedig ez elérhetetlen, vagyis nem más, mint egy képzeletbeli társadalom illuzórikus útja. Belsőleg széforgácsoltak, nem egységesek, külsőleg pedig hatalmasabb erőktől függnek”! Az értelmiségnek számottevő szerepe volt és van a társadalmi átalakulásokban — mint valamelyik társadalmi osztályhoz, csatlakozott erőnek, érdekei kifejezőjének. Szerepe nálunk is ez. Nagyra becsüljük a munkásosztály történelmi hivatásának teljesítésében, a szocializmus építésében végzett munkájáért. Milyen érdekek is lennének azok, amelyeket az értelmiség a munkás- osztály érdekeitől eltérően, esetleg azokkal szemben érvényesítene? Nyilvánvaló, hogy csak a szocializmussal ellentétes érdekek lehetnének ezek. Mi az, ami a vezető szerep kérdésében félreértésre adhat alapot? Régebben sokan a munkásosztály vezető szerepét kizárólag „káderkérdésnek” tekintették. Természetesen ma is az arra alkalmas munkások vezető helyre kerülnek, de a munkásosztály vezető szerepe nem csökken azzal, ha más osztály vagy réteg tagja vezető posztra jut, hiszen — ott a munkásosztály politikáját érvényesíti! A ma vezető szakemberének elengedhetetlen jellemzője kell, hogy legven a szocializmus ügyéhez való hűség. „Nem arról van szó, hogy a szocializmus ügyéhez való hűség helyett követeljük a szakismeretet, hanem arról, hogy a szocializmus ügyéhez való hűség és feltétlen odaadás első követelménye mellett növekvő erővel jelentkezik a másik, szintén elengedhetetlen követelmény: a hozzáértés, a szükséges ismeretek megkövetelése” — mondatta Kádár János a pórt VIII. kongresszusán. A munkásosztály vezető szerepe tehát ma új módon érvényesül. Fő vonalakban ugyanezek érvényesek a munkásosztály forradalmi pártjára is. Az egyes társadalmi osztályok szerepe —akár kapitalista, akár szocialista társadalomban — általában az osztály vezető csoportjának tevékenységében fejeződik ki. Ez a vezető csoport — a politikai pórt. Nem véletlen tehát, hogy a szocialista nemzeti egység kapcsán ellenfeleink a pórt vezető szerepét támadják megint csak a „nemzeti egység”, a „szövetségi politika” jelszavait használva spanyolfalként. Sokan az eddigi „mellőzöttség” jogán követelték a pártonkívüliek vezető pozícióba helyezését, de ez nem jelentett általános „helycserét” — ahogy ezt egyesek értelmezni kívánnák. Itt ismét a nemzeti egység szocialista jellegének érvényesítéséről van szó: a politikai hűség — fő követelmény! A szocializmus építése egyre újabb, s egyre bonyolultabb feV adatokat teremt. Milyen más erő lenne alkalmas e nehéz, tudományos felkészültséget, egyöntetű szemléletet és józan előrelátást követelő feladatok megoldásának irányítására, mint a munkásosztály forradalmi pártja? A munkásosztály és élcsapata, a párt tehát a szocialista nemzeti egység megteremtésének döntő tényezője, s szövetségeseivel, a társadalom más rétegeivel öszí- szefogva ennek az egységnek következetes megvalósítója. Farkas Sándor A itongres&£U»i küldött Zentai Györgynét, a dunaföld- vári Virágzó Tsz nőbizottságának titkárát ez év tavaszán meghívták a Nőtanács Országos Központjában megrendezett tsz- asszonyok tanácskozására. Hazaérve első dolga volt beszámolni a hallottakról. — Sokat beszélgettünk az asszonyokkal arról, hogy mi is benevezhetnénk a szocialista brigádmozgalomba — mondta. — Hogyan fogadták az asszonyok? — őszintén szólva, nem tetszett mindenkinek. Nem a munkától féltek, inkább a kötöttségtől, főleg a többgyermekes anyák és az idősebbek — emlékszik vissza Zentainé a brigádmozgalom előzményeire. — Lényeg az, hogy nem sokáig tartott a vajúdás, tavasszal, a nagy munkák kezdete előtt a Virágzó Tsz asszonyai szocialista brigádot alakítottak. — Első összejövetelünkre meghívtuk Jendralovics elvtársat, a tsz elnökét és a főagronómust. Elmondtuk, mit szeretnénk, és segítségüket kértük. Utána már nem sokat teketóriáztunk. Ismertük a tsz növénytermesztési tervét, s szerződésünket úgy kötöttük meg, hogy minden terményféleségből tíz százalékkal többet termelünk a tervezettnél. Az év végéhez közeledve, mázsákban is mérlegre lehet tenni a brigádban dolgozó asszonyok munkájának eredményeit. Küzdelmes év áll mögöttünk. Többször vizsgáztak munkaszeretetből, emberségből, egymás iránti segítőkészségből. — Tavasszal sokszor meg kellett birkózhi a szeszélyes időjárás viszontagságaival. A paprikapalánta úgy nőtt a melegágyban, mintha húzták volna. Iparkodni kellett az ültetéssel, s ekkor látszott meg, milyen nagy erő a szervezettség. Mihelyt rá lehetett menni a földekre, az asszonyok dolgoztak, nem számított náluk, hogy hétköznap, vagy vasárnap van. Két műszakban ültették a paprikapalántát — dicséri az elnök az asszonyok munkáját. A gazdaságvezetés előtt számokban is ki van mutatva a brigád teljesítménye. Jóval fölötte vannak a 10 százalékos vállalásuknak. Korai burgonyából a tervezett 35 mázsa, és 65 mázsát termeltek. A brigád egy tagban kapta meg a kukoricaterületet. A tervben 15 és fél mázsa kukorica szerepel, májusi morzsoltra átszámítva. Az asszonybrigád területén 20 és fél mázsa kukorica termett, míg másutt 19 mázsa. A számok a valóságot adják: a Virágzó Tsz-ben november 8-ra végeztek a kukoricaszedéssel és a szárvágással. — Nagy volt a hajrá — mondja Zentainé —, de megérte. Jó érzés, hogy mire megjött a hó, a hideg idő, a terménybetakarítással végeztünk. Más szempontból is rászolgáltak a Virágzó Tsz asszonyai a Szocialista brigád cím elnyerésére. Végeztek társadalmi munkát, segítették az idősebbeket, a több gyermekes anyákat, sok-sok asszonyi tapintattal tették, hogy ne legyen sértő. Rendeztek közös kirándulást is. A tanulás, a szakköri foglalkozás a téli hónapokra maradt. S ehhez a községi tanácstól segítséget kapnak. Az asszonyok kérésére kihelyezett könyvtár lesz a tsz-ben, hogy a könyv kéznél legyen. Esélyesek a dunaföldvári Virágzó Tsz asszonyai a Szocialista brigád cím elnyerésére. Vállalásukat teljesítették. Nem hiába választották meg a megyei nőkonferencián Zentai Györgynét, a brigád vezetőjét a 12-én összeülő országos nőkongresszusra küldöttnek. POZSONYI IGNÁCNÉ MEG- ÉRKEZETT A TEJ Tartályautókkal gyűjtik össze és szállítják a Szekszárdi Tejüzembe naponta a tejet. A szállításnak ez a módja gyorsabb hi- giénikusabb, mint a kannákkal való szállítás.
