Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-29 / 306. szám
t Időit, december 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A gyenge lsz-ek házalóján Miszla első jó éve Cok rossz zárszámadást, rossz esztendőt és sok torzsal** kodást megértek a miszlai Búzakalász Termelőszövetkezet tagjai. A torzsalkodást a vezetés táplálta, nem titok, hogy a volt vezetők ellenségeskedése kísérte a szövetkezet munkáját. A tarthatatlan helyzetnek végre az idén véget vetettek, új emberek vették át a Búzakalász Tsz irányítását, s tegyük hozzá: valamennyien szakemberek. Az elnök, Balassa Tibor például agronómus volt előzőleg. Március 10-án került Misz- lára, Mészáros Gyula főagronómussal. Az új vezetőgárda legújabb tagja Schneider Károly állattenyésztő. Miszlának 1965. az első esztendeje, amikor teljesíti a tervét. Az előző öt évben soha nem tudta teljesíteni. Kétségtelen, hogy nagyon nehéz körülmények között kell dolgozni és gazdálkodni Miszlán, csupa domboldal a határ, ötven hold sík terület nincs egy tagban az 1700 holdból. Viszont ez nem jelentheti azt, hogy örökké gyenge tsz legyen a miszlai, hogy megfelelő vezetéssel és állami támogatással ne tudjon följebb törni, megerősödni és jó jövedelmet osztani a tagoknak. Az idén megkezdődött ennek a bizonyítása. Amit a címben írtunk: az első jó év, természetesen még nem nagy eredményeket és kitűnő jövedelmet jelent. De az előző évekhez képest jónak mondható a Búzakalász Tsz-ben 1965. A betervezett munkaegység-értéket elérik, emellett a részes művelésből is jut a tagoknak. Részes volt a kukorica, a burgonya, a paprika, meg a takarmányrépa. Minden hónapban pontosan fizette a szövetkezet a tíz forint előleget munkaegységenként. A közös tulajdont védik, becsülik az emberek és bizalommal vannak a vezetők iránt. Kedden közgyűlést tartottak, a negyedik negyedévi rendes közgyűlést, ami „fegyelmezett légkörben zajlott le”, mint megállapították. A szakvezetők beszámolója után részletesen, pontról pontra tárgyalták a jövő évi premizálás feltételeit és egyes esetekben korrigált, illetve határozottan véleményt nyilvánított a tagság. Az elnök külön bíztatást adott, kereken, érthetően, sőt úgy beszélt, „adjon parancsot a tagság”, amire kell, ha a szövetkezet házitörvényét alkotják, ne utólag szóljanak, reklamáljanak. Balassa Tibornak egyébként az a véleménye, nincs rossz tsz, csak rossz tsz-vezető. Nem elbizakodottan mondja. Világosan látja, munkatársaival együtt, hogy Miszlának még kell körülbelül három év, mire „tisztességes jövedelmet” tud adni, negyven forint körüli értéket munkaegységenként. Tisztában vannak azzal, hogy állami támogatásra még elég sokáig szüksége lesz ennek a mostoha viszonyokkal küzdő szövetkezetnek. De már az első évben érdemleges eredményeket mutatnak fel, döntő változás kezdetét jelzik. Beszélgettünk a közgyűlés után. Elmondták a munka® szervezés, a gazdálkodás, a tagok serkentésének néhány módszerét, az év munkájának lényeges vonásait. Néhány: amikor megkezdték Balassa Tiborék, terven felüli dolgokat kellett beépíteniük a tervbe, hogy több legyen a pénz év végére. Egyrészt ezzel, másrészt a tervezett kiadások csökkentésével érték el, hogy lesz mit osztani. Körülbelül 400 ezer forint az oszthatóság. A tagság tudta már az az év elején, mit fog kapni, mire számíthat. Az eddigiektől eltérően az idén mindent megbeszéltek brigádgyűléseken. A vezetés egységes és a fiatal szakemberek megtalálták a hangot az eléggé idős tagsággal. Az elnök javasolta, rendezzenek be klubszobát a szövetkezeti iroda épületében, járjanak össze az emberek szórakozni, mint egy nagy család. A zárszámadási közgyűlés előtt minden taggal külön elszámol a szövetkezet, egyezteti a számokat. A jövő évre reális tervet akarnak készíteni. (gemenczi) — Az átlagprofitráta kialakulását és az áru értékének átalakulását termelési árrá. Másodfokú vizsgláz: — Te jó ég! — kiáltanak fel és rebbennek ki az érdeklődők csoportjából né- hányan. „Azt nem is tudom!” „Hol van?”, meg: „Mi az?”, „Hányadik oldal?” — kérdések csapkodnak a levegőbe. Aztán, aki megtalálta, félrehúzódik. S ekkor lép tetőfokára, ekkor lesz harmadfokú a vizsgaláz: „Ezek a vállalatok többletprofitra, vagy extraprofitra tesznek szert”, (nézi a betűket, s közben arra gondol, hogy jaj istenem, csalc ezt ne kérdezze tőlem!) „amely már a fentebb megvizsgált külön értéktöbblet profitformája.” (Ez meg mi? „külön érték- többlet profitformája” — Mi ez? Fentebb megvizsgált? Hol fentebb?) Aztán peregnek a lapok. Hol van az a fentebb? Susognak a lapok, egy-egy beszakad. Nem baj. többet már úgy sem kell... Mit ’S kell keresni fentebb? És kinyílik az ajtó, betámolyog a sötétbe öltözött alak, viszi a fehér arcát... Ebben a pillanatban azonban messzeszállnak a hivatali problémák, a brigád tervteljesítése, meg az is, hogy a gyereknek már egy hónapja hiába keres 26-os cipőt, ilyenkor csak nyüzsög. tombol, viháncol, kiéli magát a vizsgálsz... Kiéli magát, mert amikor elhangzik a kérdés, hirtelen mennie kell. Nincs, nem lehet maradása. Megnyugszanak az idegek, barátságosabb lesz a helyiség, s még a „külön érték- többlet profit formájára” is egyszerre fény derül. _ ♦ Valóban nem könnyű dolog nyolcórás munkaidő után, meg egy család kisebb-nagyobb gondjait viselve estéről estére beülni az iskolapadba, vagy otthon a tankönyvek, iskolásfüzetek halmaza elé. A követelmények is nagyok, nem bizonyítványgyártó intézmények a tanintézetek. Aki a katedrán áll, tanár, s aki a pádban ül — legyen délelőttönként akármilyen fontos és magasbeosztású, nagytekintélyű ember — diák. Diák, amolyan igazi, agyafúrt, csínytevésre kész, mint a hatéves Laci gyerek, vagy a gimnazista Erzsi. Ezért kellene bevezetni néhány rendszabályt, intézkedést, amely a felnőtt diákok csínytevéseit segítené és ... nyesegetné. Mondjuk: Tapasztalatcsere-délutánokat kellene szervezni a délelőttös és az esti hallgatók részére, amelyen „Hogyan készítsünk biztos puskát” címmel tartanának e tárgyban bő tapasztalatokkal rendelkező, sok vihart megért délelőttös diákok előadást. Ezt Mi lesz a gyönki könyvesbolt sorsa? A jelenlegi állapot szerint a napjai meg vannak számlálva. Értesülésünk szerint rövidesen kezdődik a leltározása és készletét átadják a játék- és kultúrcikkbolt- nak. Különböző vélemények hangzottak el ezzel kapcsolatban. Aki kicsit is kedveli a könyvet, nem örvend neki, helyteleníti az intézkedést. Éppen ezért megkérdeztük az érdekelteket. A könyvesbolt vezetője saját munkaköre szempontjából nem csinál belőle különösebb problémát, mert neki — mint mondotta — felajánlottak megfelelő állást másik boltban. Sőt, az ajánlat kedvezőbb is a jelenleginél, mert közelebb lesz lakhelyéhez, s nem kell naponta utaznia. Annak viszont ő az egyik megmondhatója, hányán beszéltek aggódva erről az intézkedésről féltvén a kultúra terjesztésének eme fontos bázisát. A vásárlóinak véleményét tolmácsolta tehát, amikor azt mondta, hogy jó lenne, ha megmaradna a könyvesbolt. A körzeti földművesszövetkezet ügyvezetője. Erdész Károly, aki talán a legilletékesebb ebben az ügyben, hiszen napirenden van a földművesszövetkezetek önállóságának kiszélesítése, így vélekedik: — A könyvesbolt deficites, kicsi a forgalma, nem jövedelmező. Közben lecsatoltak tőle egy csomó bizományost, így még hátrányosabb a mérlege. — Mennyit forgalmaz évente? — Tavaly 280 000 forint körül volt, az idén 158 000 forintot forgalmazottdecember 15-ig és ehhez jön a 103 000 forint bizományi árusítás: — Ahova „beosztják” a boltot, megfelelő lesz? — Tágas helyiség, feltétlenül megfelelő lesz erre a célra. — Viszont azt monják, hogy ott már most is nagy a zsúfoltság? — Nem mondom, olyan helye nem lesz a könyveknek, mint jelenleg, mert a boltban csak egy kisebb részt tudunk erre a célra kiképezni, dehát jó lesz az is. — Sokan úgy fogják fel, hogy ez az intézkedés a kultúra lebecsülése, mert nem más, mint a pénzügyi érdekek előtérbehelyezése. A könyv elsősorban nem árucikk, tőle elsősorban nem azt kell várni, hogy kereskedelmi hasznot hoz. — Kérem, nem az játszik közre, hogy lebecsülnénk a kultúrát. Ha Gyönk megmarad, mint járási székhely, erre az intézkedésre nem kerül sor, mert nagyobb forgalmat bonyolít le, A MÉSZÖV illetékesei a következőket mondották: — Először is tisztázni kell, hogy nem mi, hanem a földművesszövetkezet hozta ezt az intézkedést, de egyetért vele a MÉSZÖV, sőt több oldalról meghánytuk-vetettük a dolgot. A lényeg az, hogy a jelenlegi deficites. Viszont tudni kell, hogy ezzel az intézkedéssel nem szüntetjük meg a könyvterjesztést Gyönkön, hanem fokozzuk. Másutt is átszerveztük, például Simontomyán is a kultúr- cikkboltban árusítjuk a könyvet és nagyon jól bevált. Az átszervezéssel az volt a cél, hogy beállíthassunk megfelelő könyvterjesztőt, kevesebb község tartozik majd egy-egy bolthoz, tehát magasabb szintű lesz a könyvterjesztés az eddiginél. A III. ötéves terv során 50—60 százalékos emelkedést szándékozunk elérni a könyvterjesztésnél is, de ehhez a gyönki bolt jelenlegi szervező, terjesztő munkája nem kielégítő. Az tény, hogy a földművesszövetkezeti mozgalomtól már sokat kapott — beleértve mindenekelőtt az anyagiakat-?— a kultúra. Ilyen célra rendszeresen fordítottak és fordítanak pénzt. Többször rendeztek már könyvterjesztési kampányt, de más intézkedést is tettek a könyvterjesztés érdekében. Viszont éppen ezért érthetetlennek tűnik, hogy miért választottak most Gyönkön ilyen megoldást. Senki nem vitathatja, hogy hathatós intézkedést kellett tenniük a bolt gazdaságossága érdekében. Viszont az is tény, hogy a könyvterjesztés árusítási formájának leghatékonyabb módja az önálló bolt, ahol ez a fő profil. Sajnos, a könyv még nem olyan kelendő, mint egy divatos blúz, vagy nyakkendő, bár örvendetesen népsze- rűsödik. A könyvet ajánlani, népszerűsíteni kell annak érdekében, hogy több fogyjon belőle, s ebből következik, hogy a könyvárus nem egyszerűen kereskedő, hanem a kultúra terjesztője is. Ezt a szempontot sem lehet hatodrangúnak tekinteni, s a gyönki megoldásnál éppen ez került veszélybe. Nagy eredménynek könyvelhető el, hogy sok egyszerű falusi ember is benyitott már a könyvesboltba, leülhetett, akár órákig is nézegethette a könyveket, közben tanáccsal is el tudták látni. Az eredmény rendszerint az lett, hogy az illető vett könyvet, rájött, hogy nemcsak új cipőre érdemes pénzt kiadni. Ezt a kezdődő, de nagyon jelentős folyamatot továbbfejleszteni semmiképpen sem lehet ilyen módszerrel. Viszont, ha a gazdaságosság problémáját úgy oldják meg, hogy a jelenlegi könyvesbolt készletét kibővítik mondjuk papír- és írószerrészleggel, nem kerüi hátrányosabb helyzetbe a könyvterjesztés sem. Igaz, akkor sem tudna meggazdagodni belőle a földművesszövetkezet, dehát a kultúra termékét, a könyvet nem is azért kell terjeszteni, hogy a földművesszövetkezet meggazdagodjon belőle. A „Könyvesbolt” feliratot tehát a jelek szerint eltüntetik és helyébe ezt írják: „Leértékelt áruk boltja“ — mert a jövőben ezt rendeznek itt be. A „könyv” szó csak egy másjellegű bolt reklámfelsorolásában szerepel majd legfeljebb, de ott is ki tudja, hányadik helyen. Viszont, talán még nincs későn, s találnak a tervezettnél jobb megoldást, meghagyják a könyvesboltot. Ez annál is inkább indokolt lenne, mert a megye többi földművesszövetkezeti könyvesboltja kiváló eredményt ért el, s ennek következtében a megye a legjobbak közt szerepel országos viszonylatban. tehát méltatlan is lenne hozzá egy ilyen intézkedés. B. F. követhetné a felnőttek beszámolója, melynek mondjuk így kapásból valami olyasféle címet adhatnánk: „Hogyan lehet szert tenni minden időben olyan értekezletre, amely kibúvóul szolgálhat órahallgatás és vizsga alól egyaránt?” A délelőttösök azonkívül nagyobb betűkkel írhatnák a puskát a pad támlájára, — gondolva az idősebb korosztályra, a szemüvegesekre. Bizonyára sikere volna egyes családokban, ha az esti iskolákon is rendszeresítenének ellenőrző könyvecskéket. Az osztályfőnök mondjuk a következő bejegyzést írattatná alá a feleséggel: „Férje egész magyar órán át szomszédja, nevezett Kiss Ilona kezét szorongatta. Ezért nem készített vázlatot az órán elhangzottakról. Kérem példásan megbüntetni.” S bár hosszan lehetne folytatni a sort, talán csak még azt az egy javaslatomat szeretném előterjeszteni, ha a félévi és az év végi osztályzatokat magábarejtő index lapjai közé íveket rendszeresítenénk. Az íven a főnöknek beosztottjaival, a menyasszonynak vőlegényével, a családapának gyermekeivel, a pedagógusnak pedig valamennyi diákjával kellene láttamoztatni érdemjegyeit. MÉRY ÉVA A kesztyűn sem hol jelentik... Ötödik hónapja üzemei a dombóvári kesztyűüzem, és megalakulása után egy hónappal már megszervezték a fiatalok KlSZ-csoportju- kat. Harminchétén tartoznak a tagok közé, a jelenlegi 71 fős létszámból. Fiatal üzem, fiatal dolgozókkal. Jövőre már négyszázan lesznek, ez már ' tekintélyes csoportlétszámra ad lehetőséget. Nagyon fontos tehát, hogy a későbbi szervezet jó talajra épüljön. A mag, a kialakulás előfeltétele adott, mert a 37 fős szervezet már néhány tettével bebizonyította, hogy képes a közös munkára, mozgósításra. Első rendezvényük az ismerkedési est volt, amelyet szellemi vetélkedővel kötöttek össze, és a tagság véleménye szerint jól sikerült, ezért sokat segített a kollektíva kialakításában. November 16- án KISZ-szemináriumot szerveztek, melyre a csoportból kivétel nélkül mindenki jelentkezett. Harminchétén járnak tehát az „Időszerű kérdések” címmel megrendezett előadásokra, és a tagság nem passzív résztvevő, élénk érdeklődést tanúsít az anyag iráni. Munkaversenyt szervezett a vállalat, melyre minden KISZ- tag benevezeti. Néhányon mindjárt vállalkoztak a faliújság készítésére is, amelyet felhasználnak majd a versenyben élen járó fiatalok népszerűsítésére. Véradónap. Erre a tagság negyven százaléka elment, és önként segített rászoruló embertársain. Sportkör, négy szakosztállyal. Ezt is megalakították, figyelembe véve a fiatalok érdeklődési terüleleit, hogy mindenki kedve és hajlama szerint sportolhasson. Szellemi totó, sok értékes jutalommal. A KISZ-en kívüliek épp úgy részt vesznek ezen a vezetőség által beindított fejtörőn, mint az aktív tagok. Talán röviden eny- nyit jelentenek Dombóvárról, az új üzem KlSZ-szervezeiéroi az üzembeliek. Adataikat változtatás nélkül közöljük és bízunk, abban, hogy eddigi tevékenységüket hasonló szorgalommal folytatják. Az elmondottak alapján pedig bátran szolgálhatnának néhány régi üzemnek is példaképül. t
