Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-29 / 306. szám
4 ' TOLNÁ megyei VEPÜJSäG 1965. decembec 30* Szilveszter a nagyvilágban... Az ősi hieroglifákból azt is kiderítették, hogy már idestova négyezer esztendeje szokás volt a fáraónak és a befolyásos politikusoknak az ó-esztendő elmúltával ajándékokat átnyújtani. Ez a legősibb híradás Szilveszter és az új- esztendő megünnepléséről. A szokás, — amely talán éppen itt, a Nílus partján született — azóta is él, sőt, furcsa és mulatságos históriákkal gazdagította az emberiség kultúrtörténetét. Érdemes ezekből néhányat feljegyezni. AZ „ÉVEK” HARCA Ha már eleinket idéztük, s éppen a rég elporladt Amenemphet korát, mondjuk el még azt is, amit a híres görög történetíró árult el róluk. Hérodotosz írta meg, hogy az ó-év és az újesztendő küszöbén a hajdani egyiptomiak mindig megrendezték az évek harcát. A harcot szó szerint kell venni. Bot-, tál felfegyverzett „évek” álltak Sokfelé speciális szilveszteri étrend alakult ki. Skóciában birkát esznek például, Ausztriában disznósültet. Spanyolországban az éjfélt jelző minden egyes harangütésre egy szőlőszemet kapnak be. Németországban ponty nélkül, Dániában pedig tőkehal híján nem is szilveszter a szilveszter. Ami fjedig a hollandokat illeti, ők ezt a nagyszerű napot vajban sült almaszeletek feltálalásával teszik emlékezetessé. Az italokat nem kell külön felsorolni. Amit csak eleink és kor- társaink kitaláltak, s pohárba tölthető, majd lebocsátható a garaton, a commandariától a szürkebarátig, ezen az éjszakán akószámra fogy. De egy érdekes, ehhez kapcsolódó szokást mégis érdemes megemlíteni: Dél-Olaszország egyes falvaiban az újesztendő első napján elásnak egy hordót. A helyszínt vei el tudja képzelni az életét, a lány fejére virágkoszorút dob — természetesen benne a neve, címe, rangja és ha a kis Mirjám, vagy Seherezádé „kapható”, üzen, s másnap, újév napján már a kádi előtt hangzik el a holtodiglan-hol- tomiglan. Még érdekesebb egyes Amazo- nas-menti indiántörzseknél az újesztendő és a párválasztás egybe- fonódása. Kiválasztott tavakban és folyókban fürödnek ekkor a lányok. A víz azonban teli van hálókkal, a házasodni készülő fiatalemberek rejtették azokat oda. Ha a fürdőző lány beleakad a hálóba, az annyira testéhez tapad, hogy nem tud szabadulni belőle. Kimenteni azonban csak annak az ifjúnak szabad, aki a háló tulajdonosai Tréfás alkuldozás kezdődik, amelynek vége többnyire házasság. A fiú ugyanis úgy tekinti, hogy a sors neki szánta a lányt, s a lány is a egymással szemközt, s igyekeztek az egymás fejére mért ütésekkel eldönteni, melyik az erősebb. Thé- bában találtak is egy sírkövet, amely alatt egy túl energikusan távozásra felszólított „ó-esztendő” csontjai porladtak. Szilveszterkor persze nemcsak az ó-évet búcsúztatják, a nap egyben az új esztendő érkezésének víg ünnepe is. Ez alól talán csak Albánia töröklakta része volt kivétel, ahol Szilveszter napján, még a század elején is, a férfiak nem kaptak enni, böjtölniök kellett, s amíg bent a házban étlen-szomjan üldögéltek, lányaik és asszonyaik kint az utcán ünnepeltek, MOMO KIRÁLY ÁTVESZI A HATALMAT Világszerte férfiak és nők, fiatalok és öregek legnagyobb mulatsága Szilveszter éjszakája. Rio de Janeiróban Momo király, a Bolondok Birodalmának uralkodója veszi át a hatalmat és sókezres szam- bázó, bossanovát lejtő híve kíséretében, ' ko nfet tizáporbán vonul' végig a városon, Olaszországban az utcák vidámparki „dühöngők- ké” válnak. Az újesztendőt köszöntő taljánok házuk ablakából az utcára szórnak minden — hónapokig gyűjtött — törött tányért, használt kancsót, poharat, lyukas lábast. Ehhez mérten a budapesti utcák trombitáló, csörgősapkás, vidám forgataga — csendes szórakozás. azonban csak a gazdája tudja. A rákövetkező újév hajnalán az egész falu népe a bor keresésére indul, a hordóvadászat azonban kizárólag csak félóráig tarthat! Ha megtalálják, utolsó cseppig kiürítik. S ez annál is inkább felséges élmény lehet, mert a feljegyzések szerint a föld alatt tartott borok nemes italokká érnek, amelyeknek tüzes erejét és édes zamatét nem egykönnyen feledi, aki ivott belőle. SZILVESZTER LEGFONTOSABB „KELLÉKE” Az evésről és az ivásról már szó esett, de a legfontosabb szilveszteri „kellék”-ről, a csókról még nem. Pedig a csókolódzás Szilveszter éjszakáján — világszokás. Ahöl a csók nem emelkedett olyan rangra, mint Európában, a szerelem, a .széptevés ott sem maradhat ki a szilveszteri ceremóniákból. Iszpahánban, a híres iraki városban például Mohamed lányai ezen az egyetlenegy napon fátyol nélkül jelenhetnek meg a város utcáin. Melyik fiatalember lenne képes megállni, hogy ne lesse meg őket?! Amikor aztán a derék arab ifjú kiszemelte azt, akirTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVWTTTTT Rab Ferenc : JácLáépén<z sors akaratának tudja be, hogy éppen ennek a fiúnak — a szó szoros értelmében a hálójába került. ÓLOMÖNTÉS ÉS ELEFÁNTPOR Sokhelyütt szokásban van, különösen a németeknél és a finneknél, az ólomöntés. Kamcsatkában viszont az állandóan izzó 12 vulkán szikráinak színéből jósoltak (természetesen csak szerencsét és természetesen jó pénzért) annak idején a meszi földről érkező „kíváncsiaknak”. A legfurcsább szokás azonban Nyugat-Afrikában, Kamerunban alakult ki. Az elefánttulajdonosok állataik hátán vonulnak egy tisztásra, ahol papok és jósok ütötték fel tanyájukat. Amikor az elefántok a varázslósátor elé érkeznek, a főpap valami port hint az állatok füle mögé. A por maró hatású lehet, mert az elefánt felhorkan és addig trombitál, amíg a port le nem kaparja a füle mögül. Ebből a kiabálásból mondanak aztán a hozzáértő „szakemberek” jóslatot, s a ceremóniát természetesen pompás lakoma követi. , Sajnos, ezt a különben nagyszerré szilveszteri szokást nálunk nehéz lenne meghonosítani... elefántok hiányában. Azért persze mi sem búslakodunk Szilveszterkor, s aki nem hiszi — járjon utána. Ónody György Söprik a római utcát ^ Valaha vallási szerepe volt a képünkön is látható százféle japán dísztárgynak, amelyeket azok a vándorárusok, népművészek és falusi emberek készítettek, akiknek nincs munkájuk a hosszú téli hónapokban. Ma azonban már nincs több jelentőségük, mint Budapesten a papírtrombitáknak, vagy a különböző formájú és méretű csákóknak ... Egy kép — az amerikai szilveszterezőkről... — 91 — — Nem fogom megbánni, hogy téged hozott utamba a sors? — súgta Judit tánc közben, — Miért kérdezed? Nem válaszolt mindjárt csak később: — Csak úgy, gondolom. Azóta nyugtalan vagyok, mióta megismerkedtünk. Mindig a nap minden percében rád gondolok' betöltőd egész napomat,, sokszor még az éjszakáimat is, mert nem tudok elaludni. Mindenki így van ilyenkor? Mosolyognom kellett Judit naív kérdésein: — Hát én is veled vagyok még gondolatban is. de azért soha sem jutott eszembe, hogy megbánom talán egyszer az első találkozásunkat... Ez talán megnyugtatta Juditot, mert többet nem beszélt ilyesmiről. Most éreztem igazán, hogy kettőnk között kibomlott egy olyan szerelem, amelyben részem soha nem volt, de ... mégsem boldogított, ellenkezőleg, — nyomasztóan hatott rám. Az utóbbi hetekben jelentkező idegességemnek éz volt az oka. Az, hogy Juditot szeretem, és meg akarom tartani magamnak, de néhány száz kilométerrel odébb egy más világ vár rám, amely csábít és egyben parancsol is. — Szeretnél külföldre menni...? — kérdeztem hirtelen Judittól. Szemei felragyogtak: —■ Nagyon. De csak veled. Mondjuk... mondják Lengyelországba, vagy Csehszlovákiába ... Prágát szeretném látni. Ezekre a helyekre majd elmehetünk IBUSZ-szal. Azt hallottam, hogy az IBUSZ rövidesen külföldi utazásokat rendez... — És Bécsbe...? — 92 — Csodálkozva nézett rám: — Oda is, természetesen. Bécs nagyszerű, csodás város lehet, de... hogyan gondolod? — Csak úgy megkérdeztem. Van rá azért mód, hogy eljussunk oda is... mondottam, de e pillanatban magam sem tudtam, hogyan képzelném el ezt. Juditot hazakísértem, leültem a rekamiéra, amíg feketét főzött. — Addig játsszál a medvéddel... Elvettem a rekamié sarkából a medvét, felhúztam és elindítottam a parketten. A medve látásán mindig felvillant előttem Gréti, azaz Lucy arca. A medve... Lucy agyonlőtt érte egy embert. Aztán a medve az agyonlőtt katonától Lucy birtokába került, ő megajándékozta vele szeretőjét... engem... én megajándékoztam vele Juditot... Lucy ha tudná...! Kabalának adta oda az utolsó percben, a határon, amikor a kocsiból kiléptem. Lucy elbőgte magát, amikor átadta. Ráfolytak a könnyei... A medve hallgat... — Mi történt veled?! összerezzentem. — Hogyan? — Miért bámulod annyira azt a medvét? Hiszen nem is megy már, feldőlt... Judit kezében a tálcán hozott feketével állt előttem, és furcsán nézett rám. Gyorsan felkaptam a medvét és a kulccsal ismét felhúztam. De — 93 — aztán kattant, a kulcs megpördült a kis lyukban. — Elszakadt a rugó... — kiáltott fel Judit és kikapta a kezemből: — Látod, milyen vagy? — mondta szemrehányóan, egészen elszomorodott: — Úgy féltettem ezt a kis játékot, amiért tőled kaptam és most éppen te rontod el. Duzzogva ült le a fotelbe. Felültem mellé a fotel karfájára és kivettem a kezéből a medvét. — Nem történt nagy baja... Most elviszém velem és holnap megcsináltatom. Jó? — Jó... — felelte csendesen Judit. — Idd meg a feketédet, mert kihűl. És már menned is kell, kapuzárás előtt. Ne lássa a házmester, hogy későig itt maradsz nálam. Tudod, ha az emberek egy ilyen nagy bérházban valakit száj- ravesznek, akkor annak nincs maradása. Eddig még megkíméltek... Fél tízkor léptem ki a kapun. Nemsokára kiértem a körútra. Azt hiszem, ha most minden ötödik ember nyomozó lenne ezen a hosszú körúton, akkor sem tételezné fel senki, hogy a játékmedvével sétáló, magányos, jólöltözött fiatalember a CIC futárja, és aki azért jött Magyarországra, hogy megszerezze a Mecsekben rejlő értékes anyagok kitermelésének terveit, — nem más, mint én. Ez a furcsa kép felvidított egy kissé. Elhatároztam, hogy meglátogatom a Pista bácsit I az étteremben, talán van valami újabb pesti vicce, és lehet, hogy ott találom a piktort is.
