Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-29 / 306. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. december 30. az Mód Péter nyilatkozata ENSZ huszadik közgyűléséről Negyvenöt éves a Francia KP Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, az ENSZ-közgyű- lésen részt vett magyar küldöttség vezetője fogadta Bebrits Annát, a Népszabadság és Sugár Andrást, az MTI munkatársát és válaszolt kérdéseikre. Elmondotta, hogy a most lezárult ülésszak bonyolult és feszült nemzetközi helyzetben zajlott le, amely elsősorban az amerikaiak vietnami agressziója következtében állt elő. Az előzmények már kezdettől fogva nyilvánvalóvá tették, hogy- a közgyűléstől nem várhatunk szenzációs eredményeket. Maga az a tény, hogy az ülésszak normálisan dolgozni tudott, lényegében eredménynek tekinthető. — Ugyancsak eredményként könyvelhetjük el — folytatta — hogy a jelenlegi feszült helyzetben a szocialista országok és az imperialista-ellenes front többi tagjai lényegében elérték a maguk elé tűzött célokat. Tovább erősödött az antiimperialista fronton belüli együttműködés. A pozitív semlegesség politikáját követő afrikai és ázsiai országok képviselői értékes támogatást nyújtottak a szocialista országok delegációinak a leszerelési világ- konferencia összehívásával, az államok belügyeibe való be nem avatkozással és egyéb kérdésekkel kapcsolatos vitában és helyes határozati javaslatok kialakításában. A vietnami problémával kapcsolatos kérdésre elmondotta: bár ez a probléma nem szerepelt a napirenden az általános vitában, de különösen a be nem avatkozással foglalkozó tanácskozásokon nemcsak a szocialista országok, hanem v nagyon sok semleges ázsiai és afrikai ország is támadta az Egyesült Államok agressziós politikáját — vagy nyíltan a vietnami agresszióval kapcsolatban, vagy köz- i vetett formában, de úgy, hogy kitűnt: a közvetett bírálat éle is az Egyesült Államok vietnami politikája ellen irányult. — A közgyűlés egyik jelentékeny sikerének tartom — mutatott rá Mód ! Péter — hogy határozat született a leszerelési világ. konferencia összehívására. A határozat kimondja, hogy a világ- konferenciára minden országot meg kell hívni, tehát — értelemszerűen — a Kínai Népköztársaságot és az NDK-t is, amit a nyugati hatalmak eddig mereven elutasítottak. Érthető ezért, hogy a vitában a nyugatiak rendkívül élesen ellenezték ezt a szövegezést, olyannyira, hogy az amerikai fődelegátus be is jelentette: a határozat ilyen formában elfogadhatatlan az Egyesült Államok számára. Az ázsiai és afrikai országok azonban olyan egységesen támogatták a javaslatot, hogy az amerikaiak végül is kénytelenek voltak visszavonulót fújni és a határozatot a már említett szövegezésben megszavazni. — Fontos témája volt a közgyűlésnek az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása. A közgyűlés a semleges országok javaslatát fogadta el. Ez többek között előírja: a szerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezéseket, amelyek kibúvót adnak a nukleáris hatalmaknak, hogy akár közvetve, akár közvetlenül, bármilyen formában elterjesszék a nukleáris fegyvereket. Mód Péter hangsúlyozta a Szovjetunió javaslatának fontosságát a más országok belügyeibe való be nem avatkozással kapcsolatban és rámutatott, hogy a vitában igen sok felszólaló egyöntetűen megbélyegezte az Egyesült Államok kongói, dominikai és természetesen vietnami agresszióit. E kérdésben olyan, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok által együttesen kidolgozott nyilatkozatot fogadtak el, amely lényegében az eredeti szovjet nyilatkozattervezet alapelveit tükrözi. A közgyűlés e kérdésekben is eredményes munkát végzett. A magyar ENSZ-küldöttség munkájával kapcsolatos kérdésre Mód Péter válasza a többi" között a következő volt: — Az a tény, hogy az 1. számú politikai bizottság elnökévé Csatorday Károlyt választották meg, jelentős diplomáciai sikere a szocialista országoknak és természetesen hazánknak is, hiszen a bizottságnak 19 éve — Manu- ilszkij ukrán főmegbízott óta — nem volt szocialista országot képviselő elnöke. A politikai bizottság magyar elnöke tevékenyen és eredményesen látta el feladatait, a különböző kérdések megtárgyalása előtt igyekezett minél több küldöttség véleményének meghallgatásával jól előkészíteni a tanácskozást. — A magyar diplomata megválasztásában egyébként az is közrejátszott, hogy az utóbbi években alaposan megváltoztak az ENSZ-beli erőviszonyok és az amerikaiak és szövetségeseik ma már képtelenek kierőszakolni azt, hogy az ENSZ-ben egyes fontos pozíciók szinte eleve elérhetetlenek legyenek a szocialista országok számára. — A küldöttség munkájáról szólva joggal állapíthatom meg hogy Péter János külügyminiszternek az általános vitában elhangzott felszólalása egyike volt azon közgyűlési beszédeknek, amelyekre a világközvélemény is felfigyelt. E beszédnek nagy része volt abban, hogy az amerikaiaknak a közgyűlés elején hangoztatott békeoffenzívája lelepleződött az ENSZ fórumán, mert cáfolhatatlanul bizonyította, hogy amerikai részről nem történt komoly tárgyalási javaslat. — Első ízben történt meg, hogy az ENSZ közgyűlésén önálló magyar napirendi pont is szerepelt: a jogi bizottságban ugyanis javaslatot terjesztettünk elő a nemzetközi kereskedelmi jog továbbfejlesztésére, egységesítésére. Az indítvány nemcsak azért lényeges, mert a nehezen áttekinthető nemzetközi kereskedelemjogi helyzetben próbál rendet teremteni, hanem azért is, mert a jelenleginél jóval tágabb teret nyújt a fejlődő országokkal való kapcsolatok bővítésére, hiszen a bonyolult kereskedelmi helyzetből származó hátrányok legérzékenyebben őket érintik. — A magyar küldöttségnek ezenkívül is volt néhány olyan kezdeményezése, amely élénk figyelmet keltett és amelynek hatása valószínűleg tapasztalható lesz a világszervezet későbbi rhunkájában. — A magyar ENSZ-küldöttség munkájának elismerését tanúsítja az is, hogy a Szovjetunió mellett hazánk képviselője is helyet kapott a francia javaslatra felállítandó tizennégytagú bizottságban, amelynek feladata lesz, hogy az ENSZ és a szakosított ENSZ-intézmények költségvetését felülvizsgálja. A felülvizsgálat a szervezet békefenntartó tevékenységével kapcsolatos kiadásokra is kiterjed. A magyar küldöttség aktívan dolgozott az összes bizottságokban és azok közé a delegációk közé számították, amelyek befolyást tudnak gyakorolni az ENSZ-ben vitatott egyes kérdések menetére. Moszkva (TASZSZ). Az SZKP Központi Bizottsága üdvözletét intézett a Francia Kommunista Párthoz, amely ezekben a napokban emlékezik meg fennállásának 45. évfordulójáról. A szerdai Pravdában közölt üdvözlet, egyebek mellett, megállapítja, hogy a Francia Kommunista Párt internacionalista kötelességéhez híven mindig támogatta és segítette a népek felszabadító harcát és most f széles körű szolidaritási mozgalEddig ötven küldöttség érkezett meg a havannai szolidaritási értekezletre mát indított az amerikai agresz- szorok szennyes vietnami háborúja ellen, a hős vietnami nép igazságos harcának támogatására. Az üdvözlet végezetül leszögezi, hogy a szovjet kommunisták nagyra értékelik a Francia KP nemzetközi proletárszolidaritását, hűségét ahhoz a politikai vonalhoz, amelyet a testvérpártok közösen dolgoztak ki. Nagyra értékelik a Francia KP fáradozásait, amelyek arra irányulnak, hogy a marxizmus—leninizmus elvi alapján, az 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozások okmányai alapján, az imperializmus elleni közös harc és a kommunizmus diadalra jutása érdekében mind szorosabbra kovácsolódjanak a nemzetközi kommunista mozgalom sorai. Jusszef Esz Szibai, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek első szolidaritási konferenciáját előkészítő bizottság főtitkára kedden Havannába érkezett. Már 50 küldöttség tartózkodik a kubai fővárosban, ahol január 3-án kezdi meg munkáját az értekezlet. Több mint 100 ázsiai, afrikai és latinamerikai ország mintegy 500 küldöttjének megjelenésére számítanak az értekezleten. A szolidaritási értekezlet előkészítő bizottsága kedden megtartotta első ülését. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek első szolidaritási értekezletének nemzetközi előkészítő bizottsága Osmani Cienfuegos kubai közmunkaügyi minisztert, az értekezleten részt vevő kubai küldöttség vezetőjét választotta elnökévé, Ben Barka marokkói ellenzéki politikus helyett, akit párizsi tartózkodása alatt október 29-én ismeretlen személyek elraboltak. A bizottsági ülésen határozatot1 fogadtak el különleges munkabizottság létrehozásáról, amelynek feladata a vietnami kérdés megvitatása. Cheddi Jagan, Brit-Guayana volt miniszterelnöke a három kontinens népeinek havannai szolidaritási értekezletére történt elutazása előtt Prágában nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának. Jagan megállapította, hogy az értekezletnek rendkívüli a jelentősége, különösen a jelenlegi helyzetben, amikor az imperializmus és mindenekelőtt az amerikai imperializmus a világ különböző részeiben fokozza agresszív cselekményeit. Ilyen körülmények között Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sok országának képviselői azért jönnek össze Havannában, hogy kicseréljék tapasztalataikat a nemzeti felszabadító harcra vonatkozólag, megtárgyalják, miként erősítsék a népek forradalmi mozgalmát, Sajtóértekezlet India moszkvai nagykövetségén a taskenti találkozó előtt Moszkva (TASZSZ) Trilaki Nath Kául. India moszkvai nagykövete szerdán sajtóértekezletet tartott a nagykövetségen. Méltatta Sasztri indiai miniszterelnök és Ajub Khan pakisztáni elnök január elején megtartandó taskenti találkozóját. A nagykövet kifejezte azt a reményét, hogy a Szovjetunió jószolgálata elő fogja segíteni India és Pakisztán kapcsolatainak javulását és nézeteltérések békés rendezését. Mint ismeretes, a szovjet kormány kezdeményezésére kerül sor a két államfő taskenti értekezletére. A szerdai Pravda közölte Jacques Duclos cikkét. A Francia KP a jövőben megkétszerezett energiával küzd annak a célnak az eléréséért, hogy a béke, a nemzeti függetlenség, a szabadság és a szociális haladás közös programja alapján erősítse valamennyi demokratikus párt és szervezet szövetségét. A Francia KP hű marad a munkásosztály és a francia nép érdekei védelmezője hivatásához. Az amerikai imperialisták háborúja a vietnami nép ellen, agressziója a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen súlyos veszedelmet jelent. Ez a veszély sürgeti a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, hogy kellő lendületet kapjon az a szolidaritás, amelyre a vietnami nép jogosan igényt tart. — Mi, francia kommunisták — írja Jacques Duclos —, nagyon is jól tudjuk, hogy milyen jelentős az a segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt a vietnami népnek. De azt is tudjuk, hogy a kínai vezetők akadályozzák a szocialista országok Vietnam megsegítése érdekében tett lépéseinek összehangolását. A proletárinternacionalizmus szellemében gondolkodó dolgozók ezt nem tudják megérteni, ebbe nem tudnak beletörődni. VIZSGALAZ Mottó: Kortól és nemtől, az iskola jellegétől és típusától, a tantárgyak mennyiségétől és jellegétől függetlenül — aki iskolába jár, az diák és aki diák, az a fiatal, az a középkorú és az az idős ember vizsgaidőszakban „beteg”. A hirtelen, alattomosan támadó kór neve: vizsgaláz. Gyógyszere a mindenre aprólékosan kiterjedő felkészülés, az anyag precíz elsajátítása. Ennek a gyógyszernek a beszerzése, beszedése azonban oly nagy fáradságba, energiába kerül, hogy csupán kivételes, kiválasztott keveseknek sikerül magukénak vallaniuk. * Kis bajusza van, s valahogy ugyanolyan hórihorgas a megjelenése, mint amilyen szúrósan szálkásak, keskenyek, de energikusak az általa osztogatott egyesek. Sokaknak adja, úgy tűnik jó szívvel, miközben belemélyeszti szúrós szemét „áldozata” tekintetébe, vagy éppen _ egészen az agyvelejébe — magabiztosan, lendületesen kanyarítja az egyest, de nem könnyen.' — Mert az egyes az egy szám, s mint ilyennek, értéke van. Nem nullás fiam, ami mögött nem áll semmi tartalom, hanem egyes. Azért produkálni kell valamit, no szenvedjünk meg érte mind a ketten — tartja meg minden alkalommal néhány szavas kiselőadását, ahányszor beírja hőn szeretett, nagyrabecsült egyesét. — Jön az Egyes! — kiáltják a diákok, ha meglátják, mert ráragadt a becenév örökre, nem mossa azt le róla új generációk sora sem. „Egyes” matematikus volt, gimnáziumban tanított, a számok világához tartozott teljes egyéniségével, még a külleme is azokhoz igazodott. Dehát fejlődik a világ. Jobban boldogul a sokoldalúan képzett ember. Hát ő is beiratkozott magyar szakra az egyetemre. Decemberben volt az első vizsgája. Egy kérdést kapott, — s mint ilyenkor lenni szokott, éppen azt amit a legjobban nem szeretett volna. — Talán, ha egy másikat lehetne...— mondta bizonytalanul, mert hogy nem volt ő a sok beszéd embere, a számok a szűkszavúságra nevelték. — No, nem megy az olyan kcnnyen kolléga, próbálja csak meg. Hát azért valami, ugye talán mégis csak eszébe jut. — Jóindulatoskodott az egyetemi kolléga az asztal másik oldaláról, s még hozzátette: — Meg aztán az az egyes is valami ám, azért csak meg kell kínoznunk egymást... * Mint egy sárkány, amely kitárja a száját, olyan az ajtó. Nem hét fejével nyeli az áldozatait, meg fogaival sem acsarog félelmetesen az igaz, — de így sirqa, egyenes, mértani idomaival, fehér foltjával is éppen eléggé félelmetes. Megmoccan a kilincs, égy sötét ruha, piros arc kirobban, egy sötét ruha, fehér arc belopakodik. s a nagyra nőtt, deres hajú, sok tedet-nyarat látott felnőtt nagyon csendben, roppant illedelmesen, megilletődve köszön. Odakinn hosszú kilométereket rónak a lábak a néhány méter hosszú folyosón. Körbe-körbe, le- fel, helybenjárás, tétova jobbra- balra. — Az elsőfokú vizsgaláz külső megnyilvánulása, biztos tünet. Mindenki számára könnyen felismerhető. Belül: remeg a gyomor, ritmusos időközönként rán- dul görcsökbe. Időnként, mintha elindulna felfelé. — Hányas? Meg: no, mit kérdezett? — támadják meg a sétálók azt, akit éppen kirakott masából a fehér ajtóval takart szoba.
