Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-24 / 303. szám
BOLDOG GYEREKEK A szekszárdi zenede Husek Rezső ült a zongoránál. A november 7-i díszünnepség közönsége átszellemült arccal hallgatta és kitörő tapssal jutalmazta a művész játékát. Elhaltak az utolsó futamok és érezhetően ünnepibb lett a hangulat, ünnepélyesebb lett minden. A zene va- rásziata tette ezt és az interpretáló művész megkap», kifejező átélése, alázata. Ismét arra kellett gondolni, hogy városunk si- várabb, szegényebb lenne, a szívek kérgesebbek volnának, ha hiányozna a zeneiskola és ha nélkülözni kellene azt a lelkes gárdát, amely apostoli megszállottsággal, ihletettséggel Szekszárdon valósággal küldetést teljesít. Egy város igényességét, igénytelenségét, lakóinak szépre, jóra való készségét szokás ezzel is, azzal is mérni. A muzsika szeretete az igényesség velejárója S élnek itt, Szekszárdon emberek, akik megható szorgalommal már tíz év óta fáradoznak, szerveznek, agitálnak annak érdekében, hogy minél több embert nyerjenek meg a zene barátainak. Élükön Husek Rezsővel, aki tíz évvel ezelőtt Ceglédről jött ide, Szekszárdra. Sánta Jenőné, aki a zeneiskolával együtt jubilál, Füzesi Zoltánná, a népszerű Erzsi néni, aki még vasárnap is együtt gyakorol a gyerekekkel. Vagy Véghelyi Miklós, az üttörő- zenekar egyik gazdája, aki a fáradságot igazán nem ismeri. Velük, a tanári karral és a zeneiskolával nemcsak a város, a megye is gazdagabb, teljesebb. Ahol jelenleg a szekszárdi, Liszt Ferenc nevét viselő állami zeneiskola székel, ott valamikor a felszabadulás előtt a kereskedelmi kaszinó volt. A több mint 100 éves régi épület egy ideig tiszti kaszinó, FÉKOSZ-, majd DÉFOSZ-székház lett. E földszintes épületet jelölték ki 1955-ben az első állami zenede szekszárdi otthonának. Állami pénzből fedezett zeneoktatás azelőtt nem volt sem itt, sem másutt. Az viszont igaz, hogy a felszabadulás előtt már működött egy magániskola elég magas tandíjjal és 40—50 hallgatóval. Később ezt a magánoktatást 1955-ig Rutkai Lajosné folytatta (ő most is tagja a zeneiskola tanári karának). A 100 évnél idősebb épület tíz év óta nemcsak pedagógiai intézmény, de kisugárzó központ is. Egyebek között úgy, hogy közreműködik és részt vállal számos színvonalas és nagy művészi élményt nyújtó estek megszervezésében. Továbbá úgy, hogy igyekszik minél szélesebb körben közelebb jutni a dolgozókhoz és felkelteni bennük az érdeklődést, az igényt. Erre az utóbbira legtöbb alkalom akkor kínálkozik, amikor rendezvényeken, ünnepségeken, évfordulókon szerepelnek. Évente 40—50 ilyen szereplésük van, a társadalmi szervezetek és a tömegszervezetek kérésére örömmel és szívesen vállalnak fellépést. Évente 16—18 növendék-hangversenyt rendeznek és a felnőtthangversenyek előkészítésében, szervezésében minden alkalommal közreműködnek. Való igaz, hogy Szekszárdon hangversenyéletről csak 1955 óta beszélhetünk. Ebben nagy része van Tucs- ni Lászlónak, a lelkes zenebarátnak is, aki rengeteg egyéb elfoglaltsága mellett maga szerkeszti a TIT kiadásában megjelenő Zenebarát című közlönyt. (Kevesen tudják, hogy Szekszárdon ilyen is van.) A Szekszárdi Állami Liszt Ferenc Zeneiskolának abban is sok része van, hogy az ifjúsági hangversenyek iránt az érdeklődés örvendetesen és meglepően nagy az 1965/66. évadra. Szekszárdon 900, Tolnán 500. Dombóváron 700, Bonyhádon 800 a fiatal bérlet- tulajdonosok száma. Szívet dobogtató élmény ezeket a száraz számokat leírni, hiszen a bérlettulajdonosok többsége munkás- és parasztszülők gyermeke. Apáik annak idején jórészt ízlést fica- mító giccset kaphattak, s ők zenekari hangversenyt hallgatnak Beethoven műveiből, Liszttel, Bartókkal, Kodállyal, Mozarttal, Csajkovszkijjal, Verdivel ismerkednek. Ennek ízlést fejlesztő és jellemet formáló hatását ma már senki sem vitatja. Délelőttönként a zeneiskola csendes. Hetekkel ezelőtt néhány napig azonban időnként megszólaltak a hangszerek, mert a hallgatók a tízéves évforduló ünnepségére készültek. Polgár Margitról, a zeneiskola tavaly elhunyt kiváló tanáráról nevezték el a jubileum tiszteletére rendezett zenei versenyeket. Általában azonban délelőtt csend van, annál elevenebb és hangosabb a délután, az este. Rendeltetésének megfelelően az iskola elsősorban az általános iskolák diákjainak nyújt zenei oktatást. A felvételnél a rátermettség az egyetlen követein talnokot, vagy a kereskedelmi alkalmazottat. Az igazán tehetséges gyermekeknél semmit nem számít, hogy a szülő segédmunkás, avagy éppen tanár. A zsűritagok a megmondhatói, hogy a felvételre jelentkező hétévesek több mint 90 százaléka zenetanulásra alkalmas. Ez is megerősíti Kodály Zoltánt. A legjobbak között a hegedűtanszakos Knetovits Brigitta édesapja ktsz-ben dolgozó ácsmester. A kajdacsi Horvai Marika zongorázni tanul, édesapja tsz-ben gépész. A tehetséges Gáspár Sándor tubán játszik, édesapja fűtő. Böröczi Mária édesaDja traktoros. Az iskola kivalóságai között említik Thész Lászlót, akinek főorvos az édesapja. Egyébként az elmúlt tíz év során több mint húsz fiatalember indult el innét a zenetanári pályára. Wágner Ilus, az iskola egykori tehetséges növendéke volt az első, akiből zenetanár lett. Jelenleg a Pécsi Zeneművészeti Szakiskolában tanít. 1955-ben elég mostoha körülmények között öt tímár kezdte meg a munkát. A megyeszékhely lakóinak igényességére, érdeklődésére jellemző, hogy a hallgatók száma már az első évben elérte a másfél százat. 1956-ban a jelentkezők jó részét helyhiány miatt kellett elutasítani. A tanárok öten hatfelé tanítottak: a moziüzem kistermében, a TIT-től kölcsönvett szobácskábán és a szülők előszobáiban. Később valóságos bűvészmutatványszámba ment az, ahogyan ebben a régi épületben egy tanteremből szeleteléssel kettőt, kettőből hármat csináltak. Jelenleg az iskola helyet tud adni valamennyi hallgatójának, bár ha több lenne a hely, akkor kevesebb gyereket kellene elutasítani. (Az építkezés, az átalakítás pedig szinte állandó, ott jártamkor is építkeztek.) Kevés a hely, de a hallgatók száma mégis jócskán megszaooro- dott: 220-an zongoráznak, kilenc- venen vonós, nyolcvanan fúvós hangszeren tanulnak és húszán énekórákat vesznék. A hangszerek között a zongora a sztár. Van olyan falusi kislány, aki naponta hat kilométert gyalogol gyakorlás előtt, de vállalja a fáradságot és kitart a zongoránál. Érdekessége ennek az iskolának, hogy a környező községekből is, sőt még a távolabbi Kajdacsról is vannak • bejárók. Ezenkívül érdekessége, rwi A Ki mit dug? — játékot otthon, családommal karácsony előtt egy hónappal kezdjük el játszani. A játékban korhatárra való tekintet nélkül mindenki részt vehet, akinek dugi, vagy zsebpénze van. A játék úgy kezdődik, hogy karácsony előtt valamennyien megegyezünk abban; az idén senki, senkinek nem vesz semmit. Erre mindannyian megesküszünk és kijelentjük, hogy ha mégis, valaki valakitől valami ajándékot kapna, az ajándékot karácsony este elégetjük és az ajándékozót kitagadjuk a családi örökségből, ami mellesleg még meg sincs és ha így megy, soha nem is lesz meg. Ezután következik a megfigyelés időszaka. Ilyenkor családom valamennyi tagja, családom valamennyi tagja által megfigyelés alatt áll. A megfigyelés lényege, hogy kinek mire van szüksége? Ha ez kiderül, következik az KI MIT ? anyagbeszerzés. Ez hosz- szú és fáradságos munka, mert amit keresünk, az mindig hiánycikk, és mert a beszerzésnek csak titokban szabad történni. Ha például december közepén feleségem munkaidő után nem jön azonnal haza, hanem este nyolckor fáradtan, karikás szemmel érkezik meg és arra a kérdésemre, hogy „Hol voltál fiacskám?”, elvörösödik és dadogni kezd, én tudom, hogy ö nem egy jellemszínészünk lakásán idegenült el tőlem, hanem a nagy magyar belker. áruházában alsónadrágot vett nekem, a gyereknek cipőt és az anyósomnak meleg nadrágot. Persze, másnap ő sem ideges, mikor elcsigázva érkezem haza, mert tudja, hogy nem egy revű- táncosnő lakásán voltam szakmai bemutatón, hanem különböző áruházakban szidtam az elavult gazdasági mechanizmust és az áruházi eladók rossz anyagi ösztönzését. Ugyanezt teszi néhány nap múlva Peti fiam és az anyósom is. Ezután kezdődik tulajdonképpen a „Ki mit dug ?". En minden ajándékot kizárólag az előszobaszekrény mögé dugok. Családom tagjai ezt onnan tudják, hogy az ajándék egy része a szekrény mögül kilóg, és tavaly, tavaly előtt és öt éve is onnan lógott ki. Feleségem csak az ágyneműtartóba dug. Ezért én aztán esténként csukott szemmel húzom ki az ágyneműt és akaratlanul is kirántom az ajándék alsónadrágokat, amit aztán a feleségem gyorsan az ágy alá rúg és reggel hasonfekve piszkálja ki. Anyósom a konyha- kredencbe rejti az árut. Ezt onnan tudom, hogy a házi kabátomnak tavaly és az ingemnek tavaly előtt még újév után is marhapörkölt szaga volt. Peti fiam mindent az erkélyen dug el, úgy, hogy amikor az ajándékot előveszi, rögtön küldhetjük a Patyolatba. Jelenleg már mindert beszereztünk, és mindent eldugtunk. Mindenki úgy csinál, mintha nem tudna semmit és karácsony este majd a meglepetéstől döbbenten esünk egymás nyakába. Hát így folyik le nálunk a „Ki mit dug?”. A nagy sikerre való tekintettel a legközelebbit már a tv is közvetíti. MIKLÓSI OTTO Zsűri állapítja meg az alkalmasságot, majd ezt követően felvételi bizottság dönti el, hogy kik lehetnek a zeneiskola hallgatóit Az általános iskolák második osztályba lépő diákjai közül bárki jelentkezhet felvételire. Hat évig tart az úgynevezett alsófokú zenei képzés. Innét a hallgatók a Pécsi Zeneművészeti Szakiskolába jelentkezhetnek. Sajnos, Pécsett ez az iskola nem rendelkezik kollégiummal és kevés szülő bírja vállalni az albérlettel járó költségeket. Áthidaló megoldás viszont, hogy a szekszárdi zeneiskola hat év után öt évig továbbképző osztályokat működtet, jelentős számú középiskolai hallgatóval. A felszabadulás előtt a zenetanulás luxusnak számított, kizárólag a jobb módú szülők engedhették meg maguknak, illetve gyermekeiknek. Tíz évvel ezelőtt már változott a- helyzet, de akkor még főleg az értelmiségi és az alkalmazotti szülők gyermekei jelentkeztek. Ma már a zenetanuló gyerekek szülei között megfelelő arányban ugyanúgy megtaláljuk a tsz-tagot, a traktorost, a segédmunkást, mint az orvost, a hivahogy 2-es osztályzatú tanuló nincs, hármas csak elvétve akad, a döntő többség 4-es és 5-ös rendű. A tandíj egészen kis összeg: az 5-ös tanuló 10 forintot, a 4-es 15 forintot, a 3-as 25 forintot, a 2-es 40 forintot fizet havonta. A költségek nagy részét az állam viseli, a hangszerek java részét szintén állami pénzből vásárolják és bocsátják a tanulók rendelkezésére. Egy-egy növendék évente 1000 forintjába kerül az államnak. A három fiókintézettel együtt ezek az ezer forintok Tolna megyében megközelítik az évi háromnegyed millió forintos állami hozzájárulást. A szekszárdi zeneiskolának ugyanis Bonyhádon, Tolnán és Dombóváron fiókintézete működik. Dombóváron az idén kezdték a zeneoktatást 100 jelentkezővel, Tolnán a hallgatók döntő többsége tsz-tag, munkás- és hajósszülő gyermeke. A jubiláló szekszárdi zenede a város és a megye zenekultúrájának fő pillére. Együtt él a várossal és a város mindinkább együtt él a zeneiskolával. Szekulity Péter
