Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

FILMHÍRADÓ

TV-HIRADÓ

Érdekes és jó dolog olvasni a híreket az újságban, tudomást szerezni a nagyvilág eseményeiről, de ennél sokkal érdekesebb és maradandóbb az az élmény, amit a fénykép, sőt a mozgókép, a film nyújt. Kevés ember gondol arra, amikor a moziban a híradót nézi, tulajdonképpen hogy’ is készül ez a tíz-tizenszoros túlforgatást is jobban tudja hasznosítani;

Nehéz visszaemlékezni a tíztizenöt évvel ezelőtt készült híradókra. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a gyár házi vetítőjében bemutattak 1952-ben készült híradókat Óriási különbség hangvételben és technikai megoldásMunka közben a vágó.

egy perces műsor, milyen szempontokat kell a rendezőknek, operatőröknek szem előtt tartani, különösképpen azóta, amióta méltó és bizonyos előnyöket élvező konkurrensként jelentkezett nálunk, Magyarországon is a televízió.

És itt el is jutottunk az elsődleges problémához, a televízió és a filmhíradó viszonyához. Nem panaszképpen említik a filmgyáriak a tv jelenlétét, létezését, hanem úgy, mint ami jelentősen megváltoztatta a sok évi gyakorlatot, és ami ma már egészen más szempontok szem előtt tartását követeli meg. Nap mint nap mutat be a tv-híradó friss eseményeket, otthonunkba varázsolja a nagyvilág és hazánk eseményeit. A filmhíradó itt hátrányos helyzetben van. Hetente egyszer jelenik meg és ezek után azt is gondolhatná talán valaki, hogy nincs is rá szükség, egyhetes eseményekre már senki sem kíváncsi a moziban. De a gyakorlat mást mutat. Éppen ezért úgy igyekeznek a filmhíradót összeállítani, hogy az a bizonyos esemény egy-két nap, vagy esetleg egy hét után is érdekes legyen. Igaz, ez nem könnyű feladat, de megoldható. Az emberek, amikor beülnek a moziba, várják a híradót és nemcsak azért, mert esetleg. nincs tv-jük, és nem is csak azért, mert a filmvásznon bemutatott események lényegesen látványosabbak és jobban élvezhetők, mint a televízióban látottak, hanem megszerkesztettségében jobbak, technikai megoldásban pedig gazdagabbak, mint a tv-híradó. Az egyes riportok megszerkesztéséhez, elkészítéséhez sokszor két-hárorr nap, vagy ennél is több idő ál’ rendelkezésre. A rendező jobban át tudja gondolni az eseményt és a megengedett öt-hatban egyaránt. Nagyot léptünk előre ez alatt az idő alatt. De látturtk nyugatnémet és szovjet híradókat is, és megállapíthattuk, hogy nincs oka a magyar híradónak szégyenkezni a külföld előtt.

Második szempontként említettem a technikai megoldások fölényét a tv-híradóval szemben. Gondoljunk csak például egy labdarúgó-mérkőzésre. A televízió egyenesen adja. Ez az előnye. De össze lehet foglalni

egy mérkőzést két-három perc ben is, amit a mozilátogatók nagyon várnak is. Igaz, hogy itt még nagyobb a túlforgatás, mert „minden akcióra rá kell indulni” — mondja Fehéri Tamás operatőr, de így „megvan1 minden gól. Az operatőrök pálya legkülönbözőbb részein helyezkednek el. Nagyon hatásosak a lassítva bemutatott akciók és gólok. Így a mozilátogató előtt egészen más oldal ról elevenednek fel a már látott mérkőzés izgalmas percei Nagyon sok országgal folyta tünk híradócserét. Így eljutnak hozzánk a legkülönbözőbb események, melyek közül egyet- kettőt a heti híradó is bemutat, a többit pedig a világhíradó és a sporthíradó összeállításához használják fel. A vágószobákban ezeket a híradókat vágják a rendezők elképzelésének megfelelően. Az egyik vágó éppen egy NDK-ból érkezett, orgonakészítésről szóló riportot vág. Ehhez montírozzák még hozzá a kísérőszöveget és zenét, gyár külön hangstúdióval rendelkezik, ahol a legkülönbözőbb hangszalagok százai áll nak rendelkezésre. Külön helyi sége van a bemondónak, aki kísérő, magyarázó szöveget mondja.- A filmgyáriak úgy tekintik a hetente megjelenő Magyar Híradót, mint egy képes heti magazint. Ennek megfelelően szerkesztik és állítják össze. Tartalmazza a hét legfontosabb kül- és belföldi eseményeit. Villanásszerű, sokszor csak tizenöt-húsz másodperces riportokat közöl, beszámol a kulturális élet és a sport aktuális eseményeiről, bírálja a meglévő fonákságokat, kiváló dolgozókat és neves művészeket mutat be. Ugyanakkor érdekes és szórakoztató jellegű, ami itt a gyárban még csak alapelv, de a kis kollektíva jó munkájának ered ményeképpen a mozik vásznán megjelenő eleven valóság.

Az újságírónkadéniia hallgatóinak Fehéri Tamás operatőr mutatja be a fümfelvevőgép működését.

Kép, szöveg: Bakó Jenő

Igazságszolgáltatás

TVyomasztóan feküdte meg az iskolát a novemberi dél1 ' után. Kint esett. Monoton, egyhangú surrogással zúdult le az esővíz a tetőről az ereszcsatornán. Az igazgató elgondolkodva állt az ablaknál, a túloldalon, a házak előtt nyújtózó szürke csíkot, a járdát figyelte. Ahova csak az úttestet borító sáron lehet átjutni.;;

— Elég lesz a gyerekeknek átlábalni — gondolta. — Két nap óta a villany sem ég, szólni kell a villanyszerelőnek, mert így azt sem látják a gyerekek, hova lépnek, amint a világos tanteremből hirtelen a sötétre jutnak. A tanácselnökkel is beszélni kell, hogyan lehetne eltüntetni ezt a sártengert...

Alig hallotta a szünetet jelző csengőt.

A magyartanár lépett be.

— A két Bató gyerek ma megint hiányzik.

Az igazgató felriadt gondolataiból.

— A Ferkó, meg a Jutka? A két felsős is hiányzik, már egy hete. Amióta esik az eső.

— Hiányzanak. Minden bejelentés nélkül — ismételte a magyartanár. — Gondolják magukat, aztán egyszerűen nem jönnek. Micsoda felelőtlenség a szülőktől — tört ki —, csak ott a sok gyerek.

— Igazolatlan hiányzás, ismét és ismét. Üzentem már a szülőknek, jöjjenek be, beszélni akarok velük. Visszaüzentek, nem tudnak jönni. Ebben az évben még egyetlen szülői értekezleten nem voltak itt. Nem értem őket — tűnődött az igazgató. — Mi lesz a gyerekekből?

— Ha nincs más megoldás, fel kell őket jelenteni. Majd megbüntetik őket, és akkor el tudják küldeni iskolába a gyerekeket;

A járási tanács folyosóján néhányan várakoznak, meg- szeppent-hallgatagon.

Fiatal lány lép ki egyik ajtóm

— Bató Lajos. . t

— Én vagyok.

— Legyen szíves.;.

Az irodában, az ajtóval szemben asztal, mögötte hárman ülnek. Bató Lajos nyugtalanul nézi őket. Középen, az a fiatalabb, nyilván ő a szabálysértési előadó, aki az idézést aláírta. Mellette, kétoldalt két idősebb férfi.

— Bató Lajos, született 1919-ben, anyja neve Szabó Ilona, nős, tsz-tag, kilencgyermekes, büntetlen .;;

— Igen . ; ;

— Maga ellen feljelentés érkezett, mert négy iskolaköteles gyermeke nem jár rendszeresen iskolába. György kilenc napot, Julianna tizenkét napot, Ferenc tizenhat napot, József tizenhat napot mulasztott igazolatlanul. Többször felszólították, ennek ellenére sem küldi a gyermekeket iskolába.

— Igen, így volt.

— Tudja, hogy a gyerekek így elmaradnak a tanulásban, nem tudnak úgy előrehaladni, mint a többi?

— Tudom, de sajnos, nem tehetek róla.

— Három gyermeke rendesen elvégezte a nyolc általánost. Miért, hbgy a négy kisebbel nem törődik?

— Törődnék én, kérem, de nem tudok. Nincs miben elküldeni őket. Amikor esik az eső, nincs olyan lábbelijük, hogy elmehessenek benne.

A z egyik ülnök, nyugdíjas tanár, hosszasan nézi a törő- dött embert. Valamikor, régen, ő is falusi iskolába járt, felelevenednek benne az emlékek, milyen sokan hiányoztak akkor ősszel, télen hasonló okok miatt. Csendesen kérdezi:

— Nincs lábbelijük? Hiszen a tsz-ben nem keresnék rosz- szul.

Az asztal előtt álló ember arca még törődöttebbé válik, amint válaszol:

— Keres, aki keres. Aki tud dolgozni... Én ... már két éve lesz, hogy nem dolgozom. Beteg vagyok ... tbc-s..; Tudják, mi az? Hat hónap kórházban, öt hónap szanatóriumban. Nincs más kereset, mint az a kis táppénz.

— Többször is hívatták, egyszer sem ment be az iskolába ...

— Nem mertem így, ilyen körülmények között. Betegen. Ki meg nem jött senki.

— És ha lenne a gyerekeknek lábbeli, ruha, akkor küldené iskolába a gyerekeket? — kérdezi a másik ülnök, egy nyugdíjas munkás.

— He lenne rendes cipőjük, ruhájuk, akkor mennének. De nincs rá pénz.

— Na, jó. Legyen szíves, várjon kint a folyosón. Majd hívjuk ismét.

A három ember néhány pillanatig hallgatagon nézi a becsukódott ajtót. Az előadó töri meg a csendet.

— Mire büntessük ezt az embert? Büntessük egyáltalán?

— Itt nem lehet büntetni — mondja a nyugdíjas tanár. — Neki inkább adni kellene, mint elvenni.

— Nem az ő hibája, nem lehet felelősségre vonni — így az idős munkás.

— Nem elvenni, hanem adni — ismételgeti a tanár szavait az előadó. — Mi lenne a véleményük? Felfüggesztjük az eljárást, kimegyek a faluba, megnézem a körülményeket, és ha csakugyan olyanok, amilyennek elmondta, javasoljuk, hogy segélyt utaljanak ki nekik.

— Igen. Valóban, ezzel többet segítünk, mint a büntetéssel;

*

II ató Lajos s.

19 — Igen.

— Legyen szíves .;.

Az irodában, az ajtóval szemben asztal, mögötte hárman ülnek. A szabálysértési előadó, a nyugdíjas tanár, az idős munkás.

— A feljelentés és az előzőleg lefolytatott tárgyalás után megvizsgáltuk, miért hiányzik olyan sokat igazolatlanul a négy gyermeke. Az ügyet azzal zárjuk le; figyelembe vettük azt, hogy a hosszan tartó betegség miatt keresőképtelen, a kilenc gyermek eltartása nagy anyagi megterhelést jelent. Ezért javaslatunkra nyolcszáz forint segélyt utal ki a járási tanács, azzal a kikötéssel, hogy abból a szükséges ruhát, lábbelit vásárolják meg a gyerekeknek.

— Hát nem büntetnek meg? Segélyt kapok? Ez nem

lehet igaz..; Köszönöm, köszönöm ..;

*

A négy Bató gyerek azóta nem hiányzott az iskolából.

BI.