Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-02 / 284. szám

1965. december 3. H TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG A* a bizonyos SO százalék J óismerősök, ha hosszabb idő múltán találkoznak, ha­mar egymásnak szegezik a kérdést: — És mennyit keresel? A válasz többnyire ez: csak 1500-at... vagy csak 2000-ret... Meglepődne a kérdezett, ha barátja válaszát így nyugtázná: Vagyis összesen 2200,— körül, vagy summa-sum- márum, tehát 3000-ret. Nos, hogy kettőjük közül ki tudja jobban? Ennek eldöntésére idézzük tanúnak a statisztikai adatokat. Kezdjük talán azzal, hogy minden 1,— forint kifizetett munkabér után 50 fillér a társadalmi juttatás. Ez azt jelenti, hogy a munkások és alkalmazottak jövedelmének felét ki­tevő összeget fordít a társadalom szociális és kulturális jut­tatásokra. Ennek évenkénti értéke meghaladja a 35 és fél- milliárd forintot. Vegyük sorra, hogy mire mennyi jut és hogyan kerül a lakossághoz ez a sok milliárd? A gyerekek eltartásához hárommilliárd 274 millió forinttal járul hozzá az állam. Ebből terhességi és anyasági segély 190 millió, gyermektej-juttatás 70, csecsemőkelengye 53, az ösztöndíjak összege évente 140 millió forint. A legutóbbi vizsgálatok sze­rint a bölcsődék évi fenntartásának összege 252,8 millió volt. Ebből a szülők 39,6 millió forintot fizettek, a többit: 213,2 milliót az állam vállalta magára. A napközi otthonok 1029,5 millió forintos költségeiből 290,5 milliót térítettek a szülők, 739 milliós állami hozzájárulással szemben. Családi pótlékra 1,3 milliárd jut, és ez most további 500 millióval még emel­kedett. 71# ibe kerül az egészségvédelem? Évente 6833 millió fo- rint. Ebből csak a táppénz 1770, a gyógyszer 1037, a kórházak és klinikák fenntartása 3170 millió forint. Üdültetésre évente majdnem 300 millió forintot fordít az állam. Ebből az összegből 480—500 ezer ember pihen, nya­ral az ország legszebb vidékein és egyenként 556 forint hoz­zájárulást kap költségeihez. A könyvtárak, a rádió, a színházak, a televízió, a mozik fenntartásához 6—700 millió forintot ad az állam. Nyugdíj­ra, szociális otthonokra és segélyekre 5506 millió forint jut. Munkaszervezési és munkalélektani tanulmányok igazol­ják: az egészséges embert jellemző munkaképesség helyre­állítása néhány órán túl egész rövid pihenővel, másrészt a pihenőidőben étkezéssel biztosítható. Ezért az üzemi étkezés rendszere és annak fejlesztése hasznos és fontos az egész társadalom szempontjából. Ennek költségeire évente 1000 milliót fordítunk. A Központi Statisztikai Hivatal adatai sze­rint több mint 180 ezer ember, az összes munkások közel tíz százaléka él munkásszálláson. A szállások évi fenntartási költsége 327,2 millió forint. Ebből 22,9 százalékot térítettek a lakók, a többit, 252,3 milliót az állam fedezte. Jelentősek azok a juttatások is, amelyeket a munkabérrel együtt kapnak a dolgozók. Ilyenek a hűségjutalom, a nyere­ségrészesedés. a fizetett szabadság, a fizetett ünnepnap, a fi­zetett étkezési idő és a tanulmányi időkedvezmény. Ezekre együttvéve 12 112 millió forintot fordít a társadalom. /4 felsorolás korántsem teljes. Az is igaz, hogy a része­sedés az említett összegekből, nem mindig azonos a különböző rétegek számára. Az azonban bizonyos: az ötven százalék, ha borítékon kívül is, de mindenki számára jelen­tős jövedelem. D. K. E z a magárahagyatottság lát­szik meg azon a vérsze­gény terven is, ami a mű­velődési bizottság kibővített ülé­sén készült, és rögzíti Felsőnyék község 1965/66. évi kulturális ter­vét. A témákat a művelődési bi­zottság, a tömegszervezetek ve­zetőinek, a tsz vezetőinek javas­lata alapján állította össze. La­pos, semmitmondó címek jelzik e témák többségét. Van néhány igen érdekes, a közönség érdeklő­désére számító téma is. Egysze­rűen nem tudom elhinni, hogy az a méla unalom, ami a címek­ből .árad, bárkiben is felkeltse az érdeklődést, vagy felcsigázza a kíváncsiságot. Az ötlettelenség, a színvonaltalanság és a kisstílű­ség pedig tudvalevő, hogy nem vonz; inkább taszít. S ez nem gondolom, hogy kizárólag Felső­nyékre jellemző. Végül is ott, azon a ponton a legszűkebb a keresztmetszet, ahol azt kell megállapítani, hogy a lakosság jelentős hányadát még soha egyetlen ismeretterjesztő előadás meghallgatására nem le­hetett rábírni. Súlyosbítja a hely­zetet, hogy éppen erre a szűz rétegre férne rá a legjobban a még több tudás, mert rájuk kel­lene a termelésben legjobban tá­maszkodni. De hogyan, milyen módon legyen ebből a szűz ré­tegből minden iránt érdeklődő közönség, majd később ebből a közönségből perspektivikusan lá­tó, felvilágosult szövetkezeti tag­ság. Ez a kérdés, ami nemcsak Felsőnvéken vár sürgető módon megválaszolásra, hanem sok köz­ségben. Ott vannak a művelő­dési házak, de sokszor az az érzése az embernek, hogy a köz­ségekben nem tudnak mit kez­deni ezekkel. Több-kevesebb eredménnyel működik néhány szakkör, így van ez Felsőnyéken is. Időnként tartanak táncmulat­ságot. Ezzel aztán legtöbbnyire be van fejezve minden. Holott éppen ezek a drága pénzen fel­épült művelődési házak lehetné­nek a falu minden rétegének — nemcsak a fiataloknak — korsze­rű ismeretekben sokat nyújtó bá­zisai. Olyan otthonok, amelyek megfelelő, vonzó és ötletes „hangszerelésben'’ azt nyújtanák a parasztságnak szellemi téren, amit a nagyüzem kínál anyagi­akban. Utópisztikus óhaj ez? Nem, nagyon is reális igény. M indehhez legelsősorban kor­szerűbb szemléletre van szükség. Ezenkívül annak a tarthatatlanságára, amely egy­re jobban úgy jelentkezik, hogy az alap és a felépítmény között jelenleg túl nagy a távolság és nem elég megnyugtató a közele­dés üteme. Felsőnyéken több mint másfél millió forintos költ­séggel felépült egy új művelő­dési ház. Ezt a szép és korszerű létesítményt a falu lakói emelték saját pénzükből. Vajon miért ál­doztak erre a célra? Oszkó Lász­ló, a községi tanács titkára, V. Szabó József, a tsz tagja, Kiss István, az iskola igazgatója, Lon- tai Ferenc, a tsz tagja — és még mások — a művelődési ház ren­deltetését elsősorban abban lát­Kötetlen beszélgetés — tanulságokkal A Paksi Járási Pártbizottság munkájának középpontjába az alapszervezeti pártmunka erősí­tését helyezte. A cél, tartalmasab­bá tenni, javítani az alapszerve­zetek politikai, gazdasági, kultu­rális szervező munkáját. Nagy gondot fordítanak a titkárok, pártvezetőségi tagok politikai kép­zésére. Közülük többen pártisko- lai végzettséggel rendelkeznek. Jelenleg 14 párttitkár tanul a Marxizmus—Leninismus Esti Egyetemen. A pártbizottság a havonta meg­tartott titkári értekezleten tájékoztatja a meghívottakat a soron lévő feladatokról egy-egy időszak aktuális problémáiról. Ok­tóberben a pártvezetőségi tagok részére tájékoztatót tartottunk, ahol a kollektív vezetés kérdé­sével foglalkoztunk. Pártbizottsá­gi és vb -tagjaink, aktíváink, se­gítségképpen részt vesznek az alapszervi rendezvényeken, ve­zetőségi üléseken, taggyűléseken. Az alapszervi titkárok munká­jának segítésére a legutóbb meg­tartott titkári értekezlet — elté­rően a régebben alkalmazott módszerektől — három helyen, Pakson, Nagydorogon és Duna- főldváron kötetlen beszélgetés formájában zajlott le. A párttit­károk kedvezően fogadták a párt- bizottság részéről javasolt új módszert. Milyen tapasztalatokat szűr­tünk le a kötetlen beszélgetés formájában megtartott titkári ér­tekezlet anyagából? A titkárok többsége a Központi Bizottság, a megyei, valamint a járási pártbizottság határozatai­ból indultak ki. Megegyeztek ab­ban, hogy végrehajtásuk a párt­szervezetekre fokozott felelőssé­get hárít A gazdasági eredmé­nyek elemzése mellett pártpoli­tikai kérdések kerültek felszín­re. Pozitívan értékelték a járási pártbizottság segítségét, amelyet így fogalmaztak meg: „A járási pártbizottság irányító, gazdaság- szervező munkája céltudatosabb, mert kiterjed a politikai és a gazdasági életre. Kevesebb a futó ják, hogy legyen hol szórakozni, művelődni a fiataloknak. Ezen­kívül, hogy legyen a községnek egy megfelelő filmszínháza és legyen a gyűlések megtartására egy alkalmas helyiség. Idáig ez rendjén is lenne, azzal együtt, hogy a művelődési ház létezése önmagában egyetlen fiatalt sem fog visszacsábítani Felsőnyékre, maradásra bírni pedig aligha. De menjünk tovább. Éppen ez az új művelődési ház adhatna indítást ahhoz, hogy az elkövet­kezendő időben a felsőnyéki pa­rasztság mindegyik korosztálya megkapja népművelés címén is azt az ismeretanyagot, amelynek birtokában még jobban bele tud illeszkedni az új életformába. Ehhez azonban a művelődési ott­hon igazgatójának az ereje ke­vés .;. H a most már mindezek után messzebbre próbálunk néz­ni, akkor látni kell a kö­vetkezőket: Évek óta központi kérdés a tsz-tagok szakmai, poli­tikai és általános képzettségének a növelése. Nehezen, döcögősen megy. Ha mindaz a rengeteg előadás olyan színvonalon lenne megtartva, mint ahogyan terve­zik — illetőleg, ha a döntő több­sége meg lenne tartva —, és ha az ismeretterjesztés úgy átfogná a falvak lakosságát, mint ahogyan sokszor a jelentések feltüntetik, akkor a gazdasági feladatokkal máris könnyebb lenne megbir­kózni. Szekulity Péter ellenőrzés és az esetenkénti rész­kérdések vizsgálata.” Beszéltek arról is, jobb módszernek tart­ják, hogy a gazdasági kérdések mellett többet foglalkozunk a párt belső életével. A kötetlen beszélgetés sóién szó esett arról is, hogy a mód­szeres tájékoztatás hatása már élezhető. A pártrendezvényeken nagyobb a vitakészség, egysége­sebb az állásfoglalás. Egysége­sen értékelik a felsőbb pártszer­vek határozatát és mind kevesebb a téves nézeteket vallók száma. Nőtt a felelősség a demokratikus centralizmus és a kollektív veze­tés elvének érvényesítéséért. A pártvezetőségi tagok felelősséget éreznek azért, hogy a taggyűlés elé kerülő beszámoló kollektív munkával készüljön. Ügyelnek arra, hogy a tényekre épüljön, őszinte, bátor, bíráló és közért­hető legyen. Sokan foglalkoztak a pártrendezvények jelentőségé­vel, rendszeressé tételével. Ki­emelték a taggyűlések szerepét, amelyen, mint a kommunisták fórumán foglalkoznak politikai kérdésekkel, a párt belső hely­zetével. A sárszentlőrinci Petőfi Tsz párttitkára ismertette a ná­luk alkalmazott módszereket. A Petőfi Tsz-ben a párttaggyűlés előtt tájékoztatják a pártbizal­miakat a beszámoló tartalmáról, amelyről rajtuk keresztül a párt­tagok tudomást szereznek. Az elő­zetes tájékoztatás jól bevált A párttagok főbb vonalakban isme­rik a taggyűlés elé kerülő beszá­molót. Gondolkoznak rajta, javas­latukkal, észrevételükkel segítik az adott probléma megoldását. A tag- és tagjelölt­felvételi munka megjavítására többen javasolták a nagyobb körültekintést, az aján­lok felelősségének növelését. Fon­tos helyet kapott a beszélgetés során a tömegszervezetek mun­kája. Általános véleményként hangzott el: „Ahol a pártszerve­zet foglalkozik a tömegszerveze­tek munkájával, hatásosabb a politikai munka. A pálfai tsz párttitkára helyi példaként el­mondta, hogy náluk a KISZ-fia- talofcra mindenkor számítanak. Az őszi munkák sikeréért sokat tettek a fiatalok, akik együtt vannak a munkában, a szórako­zásban. Pálfán 95 tagja van az ifjúsági klubnak, s a téli estéken együtt szórakoznak, tanulnak. Pálfán egyébként a nőtanács, az MHS is jól működik, munkájuk eredményes. A kötetlen beszélgetés során a pártszervezetek és a gazdasági vezetők kapcsolatával is foglalkoztak. E kérdés megvi­tatása közben a vártnál több jó példát említettek meg. A párt- vezetőség és a gazdaságvezetők általában közösen beszélik meg a tennivalókat, de volt egy-két rossz példa is. Nagydorogon az Uj Barázda Tsz gazdaságvezetői, bár többségük párttag, nem se­gíti a pártszervezet munkáját. Pártmegbizatás, aktivitás, néhány párttag részéről megnyilvánuló közöny és a többi kérdések sok­oldalúan kerültek felszínre a kö­tetlen beszélgetés során. A meg­hívottak egyöntetű véleményét úgy lehetne összefoglalni: Javí­tani kell a pártpolitikai munkát, keressük a módját, hogy a párt- bizottság dolgozói minél többet találkozzanak a párttagokkal és a pártonkívüliekkel és végül hasznosak a kötetlen beszélgeté­sek, alkalmasak arra, hogy a ta­pasztalatok kicserélésével javítsuk a politikai munkát, A paksi járásban megtartott kötetlein beszélgetés megfelelt a várakozásnak. Tanulságát fel­használjuk és további munkánk­ban alkalmazzuk. Schmidt János PTO-vezető Gyermekétel konzervüzem A budapesti Gyümölcs- és Főzelékkonzerv Gyárban meg­kezdte működését a gyermekétel konzervüzem. Szigorú egészségügyi rendszabályok betartásával, korszerű gépeken készül a tízféle gyermekétel, amelyet még vitaminokkal is dúsítanak. Az üzemet a nőtanács szorgalmazására állí­tották fel, hogy megkönnyítsék a kisgyermekes anyák munkáját. Képünkön az elkészült pürék mikrobiológiai vizsgálatát végzik. (Wormser felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents