Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-22 / 301. szám
1965. december 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Ünnepek előtt a cukrászüzemben Keverik, gyúrják, kelesztik, sütik és vágják a süteményeket. Fehér köpenyes asszonyok sürögnek az asztalok körül a szűk kis helyiségekben. Készítik a karácsonyi beiglit és tortákat. Olyan a szekszárdi cukrászüzem, mint egy megbolygatott méhkas. Néhány nap múlva itt a karácsony, az üzem „hajrá”-időszaka. Két tanulóleány öntöget egy nagy tálba különböző anyagokat: lisztet, cukrot, tojás sárgáját és végül habot. Felváltva kevergetik. Még a nagy munkában is jut idő a csipkelődésre, élcelődésre. — A torták, mignonok és a szokásos más süteményféleségek kéCsupán a műhely épülete nem tükrözi a karácsonyi hangulatot. A lebontásra váró házikóban minden összezsúfolva. A higiénia, ami ilyen helyen elsősorban fő követelmény, csak részleges. A körülmények miatt teljesíthetetlen kívánság. A dolgozók mindent megtesznek, hogy a vásárlók igényeit a legtökéletesebb mértékben kielégítsék, de sajnos a műhely körülménye nem engedi meg. — Nagyon várjuk, hogy végre elkészüljön a Kadarka utcai új műhely, — mondja nagyot sóhajtA téli időszakban keresett édesség a gesztenye-nyelv. Naponta több száz készül belőle. va Hévízi Tibor. — Reméljük a tavaszra már átköltözhetünk. Részlegünk jóformán semmit sem tud produkálni a mostoha körülmények miatt. Majd az új helyen! Szeretnénk, ha ott is meglátogatnának! Szöveg: Fertői Miklós Foto: Túri Mária Készül a közönség kedve nce, a szekszárdi tál. szítése nem okoz problémát az ünnepek előtt, — tájékoztat Hévízi Tibor üzemvezető. — Cukrászdáink forgalma ebben az időszakban talán még kisebb, mint vasárnaponként. A háziasszonyok otthon sütnek-főznek, csupán a tortalapra, meg a beiglire van szükségük. Ebből pedig a napi két műszakban elegendőt készítenek. Tizenheten dolgoznak a cukrászműhelyben. Az ünnepi tortalapmennyiség körülbelül 800 darab, a beigliből pedig 60—70 kilogramm. Már a múlt héten megkezdték a cukrászdákban az előjegyzések összegyűjtését, de úgy látszik, hogy idén karácsonykor a diós beigli lesz a favorit. A mákosra ez ideig nincsenek jelentkezők. A masszakészítők között Radó Gézáné a legidősebb. Hét éve dolgozik a műhelyben, minden sütemény és tortaféleség elkészítése a fejében van. A mellé beosztott lányokkal együtt, gyorsan mozgó kezekkel alakítják a tésztadarabokat, melyeket lemezre raknak és a sütőbe csúsztatnak; ínycsiklandó illatok terjengenek a levegőben. ízléses torták sora- A torták összeállításához minden cukrászipari -tanulónak érteni kell koznak a polcokon és a gazdag raktárt egész a mennyezetig telerakták áruval. Már délelőtt 10 órára kész a napi adag. A sarokban egy váza, benne 15 ezál rózsa virít. Mesteri cukrászalkotás! A váza belseje marcipán, a külseje csokoládé. A rózsák is marcipánból készültek. — Egy vásárlónk rendelte. Azt mondta, a pénz nem számít, olyan valamit készítsünk, amit más biztosan nem visz ajándékba, — mondja az üzletvezető. — Hárman készítettük a virágvázát. Elég nagy munka volt. A raktárban gondos rendbe rakva várja a feldolgozást a nyersanyag. Tojás, liszt, cukor, lekvár, s minden más, ami a cukrászsütemények elkészítéséhez szükséges. A jelek szerint a Vendéglátóipari Vállalat jól felkészült az ünnepekre. Tellesflették az éves tervet a Szekszárdi Keidergyárban Egész évben egyenletes, tervszerű munka jellemezte a Szekszárdi Kendergyár dolgozóinak munkáját. A készárutermelés az év folyamán a terv szerint történt, annak ellenére, hogy számos nehézség akadályozta a munkát. Az árvíz, majd. a száj- és körömfájás miatt kellett gyors és hatásos intézkedéseket tenni. Mégis, a tervszerű felkészüléssel, sikerült a lemaradást pótolni. Az áztatósok megfelelő mennyiségű kendert készítettek elő a feldolgozó üzem téli, tavaszi üzemére. Elkészült a gyár kazánházának felújítása, így ma már a szárító- berendezést is üzemeltetni tudják, ami lehetővé teszi a terven felüli kender termelését. Az 1965. évi tervet részleteiben is teljesítették. Külön érdekessége az idei munkának, hogy több szálkendert tudtak exportminőségben gyártani, mint a múlt évben, ugyanakkor a szálhozam is magasabb, mint a múlt évben volt, A jövő évi tervekből 16 milliót költenek a dombóvári cementáru-üzem korszerűsítésére Másfél évtizeddel ezelőtt, egy öreg fatelepen és egy maszek műhelyében kezdte tevékenységét a dombóvári cementipari üzem. A másfél évtized elég volt arra, hogy ennek az iparágnak dombóvári jogosultságát, életrevalóságát igazolja. Kialakult egy olyan törzsgárda, a szakma mestereivé váltak tagjai, amely nagyobb feladatok megoldására is képes. A betonelem, a cementáru a megye fejlődése során egyre nagyobb mennyiségben kerül fel- használásra így lesz a jövőben is. Ezért a dombóvári üzem fejlesztésére, korszerűsítésére van szükség. Tervek készülték arra, hogy a dombóvári üzemet korszerűsítik. Tizenhatmilliót irányoztak elő, és ennek egy kis részét, már az idén elköltötték: hozzáfogtak a 180 férfi és 90 nő kiszolgálására alkalmas szociális épület elkészítéséhez. Az épület emeletes lesz, és itt kap helyet majd. az üzem irodája is, amely jelenleg is még a tizenöt év előtti „mázsaház”-ban van elhelyezve. A tizenhatmilliós korszerűsítés nagyobbik részét azonban a termelő berendezés korszerűsítésére fordítják. Elsősorban olyan termelési technológiát valósítanak meg, amely a korszerű üzemszervezést figyelembe veszi: a szállítás, készárutárolás, -mozgatás gépesítése, félautomatikus termelés stb. Kialakul az üzem termelési pro-- fiija is. Eddig ugyanis a sokféle áru termelése akadályozta a termelékenység megfelelő alakulását. Most csak nehézbetonárukat gyártanak itt, csöveket és BH-eleme- ket. A hármas számú telepen a régi épületeket lebontják. Ugyanakkor elkezdik az új, modern termelő üzemcsarnok építését. A tervek szerint elkészítik egy falazóblokkgyártó berendezés egész sorát így félautomatikus módszerrel készülnek a hét téglányi nagyságú falazó blokkok. A termelés várható alakulása is kedvező lesz, hisz egy műszak alatt a gépsor 420Q falazó elemet készít, amely körülbelül egy kisebb családi ház építéséhez lesz elegendő. A tizenhatmilliós beruházás a jövő év közepére már elkészül. A tervek szerint a második félévben már termelnek az üzemben. A nagyarányú gyárkorszerűsítés nyomán Dombóvár legkorszerűbb üzeme készül el. 500 mázsa terven felüli rost — megtakarított anyagból A Dunaföldvári Kendergyár rostkikészítő üzeme szombatig teljesítette éves felemelt termelési tervét. Annak ellenére, hogy a nyári nagy árvíz több napos termelés-kiesést okozott sikerült teljesíteni az ez évi előirányzatokat. A hónap elején száz mázsa szálkenderrel emelték meg az üzem tervét. A készáruterv teljesítéséhez nem használták fel az előirányzott anyagmennyiséget, az év hátralévő részében tehát megtakarított anyagból dolgozik a rostkikészítő üzem. A számítások szerint mintegy ötszáz mázsa rostot adnak terven felül. A bútorlapüzem is határidő előtt tesz eleget ez évi kötelezettségeinek. A hét végére várják az éves terv teljesítését. Bútorlapból december 31-éig mintegy 80 köbmétert ad az üzem terven felül. Mind a kenderrost, mind a bútorlap keresett cikk belföldön és a külföldi piacokon egyaránt. A túlteljesítés tehát nem növeli a felesleges készleteket. Sportlabdavarró kollektíva Varsádon A tamási járás egyik kis falujáról, Varsádról nem nagyon írnak az újságok. A falu érdeklődésének középpontjába, újabban a labdavarró-tanfolyam került. A varsádi községi tanács és a Simontomyai Szőrme- és Bőrfeldolgozó Vállalat közreműködésével indult be a labdavarrás. Huszonhárom személyt vettek fel és azóta sem volt lemorzsolódás, a „csikók”, ahogy a varrópadokat a kollektíva nevezi, még nem cseréltek gazdát. A falu életében nagy jelentősége van a labdavarró-tanfolyam beindulásának, mert a falu asszonyainak munkát adott, nem kell eljárniuk a községből, ha pénzt akarnak keresni. Sokat fáradozott érdekében a varsádi községi tanács vb-titkára, Magyari Károly, a közkedvelt „Karcsi bácsi” — ahogy a fiatalabb generáció nevezi. De sok segítséget nyújtottak a falu többi vezető emberei is. Úgyszólván mindenki szívén hordja a labdavarróbrigád sorsát. Munkakedv, életöröm jellemzi a labdavarrókat, bár a labdavarrás a könnyűipar egyik legnehezebb ágazata, türelmet, koncentrálást és fizikai erőt is igényel, mégis kedvvel végzik munkájukat a dolgozók. Előfordul, hogy a sok öltögetésben megfájdul a kezük, vagy a hegyes ár megszúrja a kezüket, de mégis vidám a hangulat a terem falai között. A betanító Molnár Gyula Tamásiból jár át mindennap Varsádra. Türelmes, jókedélyű, a szakmában már 16 éve dolgozik, és mindent elkövet, hogy valamennyien sikeresen levizsgázzanak és a termelőmunkában is megállják a helyüket. Minden kezdet nehéz, sokszor elhangzott a műhelyben a „jaj ezt sosem tudjuk megtanulni!”, de a sok buzdításnak, kitartó tanításnak meg lesz az eredménye. A tanfolyamon résztvevők között vannak fiatal leányok, fiatal- asszonyok, de idősebb asszonyok is, egyetlen férfi tanuló a jó humora miatt kedvelt Bandi bácsi. A faluban szemerkél az eső, nyirkos, szomorkás idő van, de benn a műhelyben reményt keltőén duruzsol a kályha, szorgalmasan öltögetik ügyes kezek a sok sportlabdát. S1NKA LAJOSNE levelező
