Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-18 / 298. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1CS5. december 19. LA. múltkor, amikor otthon jártam, több községben láttam betonkockákat, amelyeket majd járdaépítéshez használnak fel. Most stószokban állnak. Sokáig gondolkodtam azon, hogyan lehetne ezeket a betonkockákat kihasználni? Rájöttem. Vadászni lehet vele. így megtakaríthatják a patront a vadászok. Csak az kell, hogy kivigyék ezeket a betonkockákat a határba, ott szétrakják, lapjával lefelé. A betonkockákra feltétlenül tegyenek savanyú káposztát és, ami még fontosabb a savanyú káposztába tegyenek tört borsot is. Éneikül az egész semmit sem ér. Namármost, odamegy a nyúl, megszagolja a savanyú káposztát, a törött borsot felszippantja. Ettől nagyot tüsszent. Olyan nagyot, hogy beüti a fejét a betonkockába és ott marad. íme, ha az ember gondolkodik egy kicsit — nincs a világon olyan, amit ne tudna akár kétszer is hasznosítani. Persze gondolkodni sem mindig jó. Az izraeli katona például nem jó, ha gondolkodik. Éppen a napokban olvastam az izraeli hadsereg szolgálati szabályzatát. Ennek az első pontja így hangzik: „Szigorúan tilos tiszteknek tanácsot adni.” Ez világos beszéd. A tiszt az tiszt és annak tanácsot legfeljebb a főtiszt adhat. Igaz is. Hogyan lehetne egy közlegénynek használható tanácsa? A tiszt azért tiszt, hogy tanácsot tudjon adni annak az ostoba közlegénynek, aki a parancsot is csak úgy érti meg, hogy a fülébe ordítják. így volt ez már annak idején is, amikor én megkaptam az obsitot. És még azt mondják, halad a világ. Az lehet, hogy halad, de a hadseregek rendületlenül állnak. Parancsuk van rá. Parancsot kapott Carmela Shiattarella 12 éves nápolyi lány is. Nem egy tiszttől, hanem a szüleitől. Mi is történt Carmela Shiattarellával? Tizenkét éves fejjel egészséges gyermeket hozott a világra. Az apa Enrico Sabatini 18 éves fiatalember. A jó nápolyiak nem háborodtak fel az eseményen. Amikor ottjártam, akkor is azt mondták: „Ez mindenkivel megtörténhet.” Enrico Sabatini kijelentette, hogy feleségül veszi Car- melát. A házasság megkötésének időpontjában is megállapodtak. A leány szülei úgy határoztak: gyermekük csak 1968- ban esküdhet örök hűséget szíve választottjának, mert ők erkölcstelennek tartják, hogy ilyen fiatalon menjen férjhez. Változnak a tájak. Változnak az erkölcsök. Ami nálunk még erkölcstelen, az Itáliában erkölcsös, ami nálunk erkölcsös az Itáliában erkölcstelen. Szóval vannak olyan dolgok, amelyeken az ember sehogy sem tud kiigazodni. Itt vannak például a bűnözők. A napokban, amikor az egyik párizsi szálloda hetedik emeletén éppen mély álomba szenderültem, a francia rádió bemondója ébresztett fel. Fontos közleményt jelentett be. Felültem az ágyban és figyeltem. A felhívás így hangzott: „Figyelmeztetjük a betörőket, akik mára virradó éjszaka betörtek Hygieia gyógyszertárába, hogy óvakodjanak megérinteni az ellopott doboz tartalmát. A csomagban hormonkészítmények vannak, amelynek érintése is meglepő hatást vált ki. A férfiak mellkasán női keblek fejlődnek tőle." Hát itt van, ni! Ki az isten tud annyi tégely között kiigazodni. Mi ebből a tanulság? Seiiki ne nyúljon semmihez, mert esetleg rengő keblű férfivá változhat. Persze, csak az ügyetlenebbek járnak így. Mert vannak ám ügyesebbek is. Éppen tegnap fejeződött be a bűnözők nemzetközi szervezetének a szervezésében a tolvaj-világbajnokság. A bíráló bizottság az év tolvaj világbajnokává egy mexikói szakembert nyilvánított. A nevét érthető okokból nem hozták nyilvánosságra. Pedig megérdemelte volna. Ugyanis egyedülálló produkciót hajtott végre. Lelopta a karórát egy gépkocsh'ezető karjáról abban a pillanatban, amikor az egy utcasarkon kinyújtotta a karját, hogy jelezze az irányt. Az óra márkáját sem hozták nyilvánosságra. Lehet, hogy egy olyan olcsó óra volt, mint amilyent nálunk az órások nem hajlandók megjavítani. Azt mondják: meg javíthatatlan. Mármint az óra. A világcsúcs megjavítható. Az emberi ügyesség, akarat határai beláthatat- lanok. Olyannyira beláthatatlanok, hogy Szekszárd város- rendezése még mindig alig kivehetően i'an látóhatáron belül. Ezzel zárom soraimat: Tisztelettel: Amerikai fiatalok rém tette A blazirt, üres szemű fiatalok körében, akik Tucson keleti kőrútjának kocsmái körül lebzselnek, a 23 éves Charles Howard Shmit népszerű embernek számított. „Smitty”-nek, az izmos, nagyhangú egykori atlétikai bajnoknak mindig volt kocsija, pénze és számát se tudta barátnőinek. Shmit mindent elkövetett, hogy öregbítse bandavezéri tekintélyét. Fekete bőrcsizmájának talpát ronggyal és ólomlemezekkel tömte ki, hogy magasabbnak tűnjön. Haját koromfeketére festette, ajkát halvány rúzzsal sminkelte. Ami a pénzt illeti, amit bőkezű apanázs formájába/i édesanyjától kapott,, Shmit a fiúk előtt azzal dicsekedett, hogy autó- csempészéssel keresi, a lányok előtt pedig azzal, hogy nőktől kapja, akiket megtanít „a szerelmeskedés száz fortélyára". Shmit patologikusán dicsekvő természet volt, s ez az oka, hogy a múlt héten börtönbe került. Azzal vádolják, hogy megölte egy tucsoni orvos két lányát és — két bűntársával együtt, akiknek egyike 19 éves lány — egy harmadik lány meggyilkolásával is gyanúsítják. A rendőrség, amely a két nővér csontvázát megtalálta a sivatagban, a múlt héten még kutatott a harmadik után. A gyilkosságok úgy kerültek napvilágra, hogy a társaság egyik tagja, a 19 éves Richard Burns „köpni” kezdett a rendőrségen. Elmondta, hogy Shmit 1964 júniusában megmutatott neki egy sírhantot a Tucson környéki sivatagban, körülbelül egy hónappal azután, hogy Alleen Rowe eltűnt hazulról. Tavaly augusztusban, néhány nappal azután, hogy a 17 éves Gretchen Fritz és húga, a 13 éves Wendy eltűntek otthonról, Shmit ismét kivitte őt a sivatagba, megmutatta neki a Fritz lányok holttestét — az egyik csak félig volt eltemetve — és eldicsekedett vele, hogy ő ölte meg a lányokat. Burns vallomása alapján a rendőrség előkerítette John Saunders 18 éves fiatalembert, aki időközben Connecticutba költözött, s a 19 éves Mary Frenchet, aki családjával Texasban lakott és visszahozta őket Tucsonba. Vallomásuk szerint Shmit és Saunders 1964. május hó 31-ének éjjelén Mary French lakásán tartózkodtak. Shmit azon töprengett, vajon meg tudnának-e valakit gyilkolni büntetlenül. Miközben ezen vitatkoztak — Shmit konkrét javaslattal állott elő: gyilkolják meg Alleent, egy csinos gimnazista lányt, aki egy ízben elutasította Saunders közeledését: a többiek beleegyeztek. Mary French rávette a lányt, hogy jöjjön velük kirándulni. Kivitték mintegy öt mérföldnyi távolságra a sivatagba, ahol Shmit és Saunders egy kiszáradt patak medrében leteperték és szikladarabokkal agyonverték. Aztán — mesélte Mary — Shmit visz- szajött az autóhoz, kivett egy lapátot a csomagtartóból. Rászólt Maryre, hogy kövesse. Alleen arccal a föld felé feküdt és folyt a vére. Mary segített elföldelni. Másnap Alleen édesanyja jelentette lánya eltűnését a rendőrségen és valószínű információs forrásul Saunderset, Shmitet és Mary Frenchet jelölte meg. Többízben kihallgatták őket. Végül is a rendőrség arra a megállapításra jutott, hogy Alleen egyszerűen elszökött hazulról — ami gyakori jelenség a tucsoni nyugtalan fiatalság körében. Amikor a Fritz-nővérek eltűntek, a rendőrség úgy okoskodott, hogy ők is megszöktek, sőt, olyan jelentéseket kapott, hogy Mexikóban vannak. A gyilkosság gyanúja csak akkor merült fel, amikor Burns előadta a borzalmas történetet. Legalább olyan fantasztikus, mint maga a gyilkosság, az a tény, hogy Shmit baráti körében legalább harmincán hallották őt a bűncselekményről dicsekedni — de mindnyájan hallgattak. Amikor megkérdezték, miért. Palo Verde, egy 16 éves gimnazista lány így válaszolt: „Sokan tudták, de már késő volt. Az árulkodás már semmit sem segített volna, csak kellemetlenséget okozott volna mindenkinek." (Time.) D jégpáncél „konzervnyitéi” Magyarország területének jelentős részét, 4 millió holdat védenek a 4000 kilométer ossz hosszúságú árvízvédelmi gátrendszereink. Az árvizek legveszedelmesebbi- ke a kiszámíthatatlan, orvul támadó jeges árvíz. Előfordul, hogy egészen alacsony vízállásnál akadnak meg a sűrűsödő, — vagy a meleg hatására felszakadozó „jég- párnák” — s órák alatt a legmagasabb gátaknál is magasabbra duzzasztják a mögöttük feltorlódó vizet. Ezért különösen fontos a jeges árvizek elleni védekezés, melynek három fő módja van. A legfontosabb a folyók medrének szabályozása, hogy eltűnjenek a zajló jégtáblákat megakasztó kanyarok, zátonyok, szűkületek. Ez a munka másfél évszázada folyik, s ma már főleg a Dunaföldvár—Mohács közötti Dunaszakaszon van csak hátra. A másik módszer az erőé gátrendszerek kiépítése, amiben országunk még Hollandiát is megelőzte. A hátralevő teendők hasonlóak a folyószabályozáshoz. A harmadik módszer — s erről bővebben kell szólni — a jégrombolás. Két fő eszköze a jégtörőhajó és a robbantás. A jégtörő- halók a iégtábláv sűrűsödésekor azok összeadását igyekeznek megakadályozni, — bár a jég beállásét eeészen el nem háríthatják. Ha közeledik a jégpáncél fel- szakadozásának időpontja, alulról felfelé, hosszában csatornát nyitnak a folyón. így a jégpáncél nem tud a partoknak támaszkodni, hamarabb megindul. A már lefele vonuló, zajló jégben ismét a hajók igyekeznek a torlódást elhárítani. Robbantással az egymásra csúszott jégtáblák alkotta torlaszokat igyekeznek megbontani. Két éve használatos egy új magyar módszer a robbantólyukak „fúrására”. A jégrobbantásnak ugyanis leglassúbb művelete a robantóanyag számára fúrandó lyukak elkészítése. Az új módszerrel egy, leginkább a tankelhárító fegyverhez hasonló eszközzel .szúrnak” lyukat a jégbe. S mindezt néhány perc alatt, Télen jeget tör, nyáron vontat. Elkészült a második 600 lóerős folyami „döngölő” jégtörőhajó a balatonfüredi hajógyárban (MTI‘foto — Kovács Sándor felvétele.) EGY USZÁLY — SZÁZ VAGON A Dunán a jég legkorábban november 14-én jelent meg, és előfordult, hogy március 27-ig tartott. A jég előfordulásának valószínűsége 93, beállásáé pedig 56 százalékos. A jeges napok átlagosan 36-ot tesznek ki évente, az olyanok, melyeken a jég páncéllá állt, mindössze 29-et. Ha a jéggel borítást, vagy a közlekedést akadályozó jégtáblák levonulását csak néhány nappal is csökkenteni lehet, milliós megtakarítás jelentkezik a vízi közlekedésben. Gondoljunk csak arra, hogy egyetlen uszályban 100 va- gonnyi érc szállítható és egy vontató 5—8 uszályt is elhúz. Nem mindegy, hogy a hatalmas áru- mennyiség az olcsó vízi úton jön, vagy pedig 500—800 vasúti kocsit (15 tehervonatra valót) von el a vasúti szállítástól. Hazánk a dunai államok egyik legerősebb jégtöró-flotillájával rendelkezik. Hét nagy, három kisebb és négy segéd-jégtörő áll készenlétben, — főleg a Dunán. Munkájukat két fríderítő-repülő- gép és a gépekkel, meg a parti állomásokkal és mozgó megfigyelőkkel összeköttetést biztosító URH rádiótelefon-hálózot is segíti» DÖNGÖLŐ HAJÚ A DXJNÄN A jégtörő a közhittel ellentétben nem éles orrával hasítja a jeget, hanem enyhén ívelt orr-részével felfut a jégmezőre és az a hajó súlya alatt beroppant. Ezután a hajó visszahátrál, hogy újabb nekifutáshoz gyűjtsön lendületet. A legújabb jégtörőnk, a „Jégtörő VII” nevű még ettől is eltérően dolgozik. Orrában és farában egy-egy nagy súlyú, közel 3 méter átmérőjű acéltárcsát szereltek egy tengelyre. A tárcsákat külön segédmotor forgatja. Miután nincsenek kiegyensúlyozva, „centíroz- va”, forgásuk közben excentrikusán „ütnek”, azaz szinte rázzák a hajót. Emiatt a hajótest billegésbe kezd. Le-fel, jobbra-balra billeg, s közben környezetében szinte döngöli a jeget. Az ilyen hajónak tehát nem kell nekifutással-liátrá- lással tölteni a drága időt. állandó előrehaladás közben is eredményesen dolgozhat. Sz. J.
