Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-15 / 295. szám
1S65. december 16, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Félév előtt tíz nappal Szünet van a bonyhádi I. számú általános iskolában. A folyosókon és a tantermekben 750 gyerek. Benyitok a nyolcadik cébe. Az első pillanatban nagy a hangzavar. — Ki a legrosszabb köztünk? Á, itt olyan nincsen. Nálunk csak angyalok, vagy galambok vannak. — tiltakoznak kitörő nevetéssel. — Galambok? — Igen, mint például a Galambos. Az említett fiú feltűnő szerénységgel húzódna a többiek háta mögé, bár kicsit tetszik is neki a gúnyos hangú dicséret. Sálja hosszan csüng a nyakából, zavartan gyűrögeti. Lesütött szemét csak néha emeli fel, gyanakszik. — Lejönnél néhány percre az udvarra? „Lesz, ami lesz” — ez áll az arcán, de szó nélkül követ. Kevés az idő a javításhoz — Milyen bizonyítványt vársz? — Hát..: Hosszú, bizonytalan szünet, aztán fejvakarás. A szőke koponyában most egymást kergethetik a gondolatok. Miből nem húznak el, miből kapok kettest? — töprenghet. A számvetés nem járhat bíztató eredménnyel, mert megszólal. — Gyengén. Pedig így nem vesznek fel oda, ahová szeretnék menni. Autószerelőnek. — Akkor mit csinálsz? — Festőnek jelentkezem. — Szép. De ez a két szakma eléggé eltér egymástól.-— Valamit kell tanulnom, nem? Kicsit csalódottan teszi hozzá: — Az a baj, hogy kevép már az idő a javításhoz. — Hiszen volt féléved. Sóhajt, messze néz. — Milyenek az otthoni körülményeid? Tudtál készülni nyugodtan? — Ha igyekeztem volna. A bátyám mindig szidott, hogy tanuljak. Igaz, hogy nyolcán vagyunk testvérek, de az egyik szobában mindig volt hely, ha nem játszottam volna. Válaszai kerekek, és ha túl eleven is, értelmesebb, mint ahogy a bizonyítvány mutatja majd. Talpraesett gyereknek látszik, aki ha megembereli magát, még javíthat. Talán okul majd ebből az elmulasztott félévből. A mostani elkeseredettsége még hasznára lehet év végéig, de meddig tarthat? Amíg visszaér majd az osztályba? A második autószerelő- jelölt Ö is szőke, de éppen ellentéte az előbbi zömök, kerek képű gyereknek. Csányi Béla a VIII. bébe jár, karcsú, izmos, lányos arcú. Mikor Galambos Sanyitól kérdeztem, mit olvasott utoljára, szégyenkezés nélkül bevallotta, hogy van annak már fél éve is, hogy szépirodalmi könyvet vett a kezébe. Béla szívesein válaszol: — Az acélt megedzik-et olvasom, Osztrovszkijtól. Nagyon jó, izgalmas is. — Milyen jegyekre számítasz? — Nem tudom még, de nem félek a félévitől. Kémiából talán ötösöm lesz, azt szeretem a legjobban. — Tudod, hogy a mostani bizonyítványodtól függ a továbbtanulásod? — Igen, erről sokat beszéltünk osztályfőnöki órákon. Még ingadozom: autószerelő legyek, vagy közgazdaságiba menjek? Gyakorlati óráinkon szerelek villanyt is szerelni. — Mit tudsz a technikumról? Például mit fogsz csinálni, ha ott végzel? — Könyvelni fogok, vagy... Megakad egy pillanatra. Szóval íróasztalnál fogok dolgozni. — Szeretsz villanyt szerelni. Nem untat majd az ülőfoglalkozás? Kivel beszélsz legtöbbet a jö- vődről? — Édesapámmal. Ő tanácsolta a technikumot is. — Még egy kicsit nem ártana, ha átgondolnátok, mielőtt beadnád a jelentkezési kérelmed. A bizonyítványosztásig erre is lesz idő. Mielőtt elbúcsúzna, még megkérem, mutasson be egy hetedikes kislánynak, akit ismer. Készséggel vezet át a folyosón. Aki még nem kapott intőt Haja lófarokban, arcáról nem hiányzik a mosoly, mégis komoly benyomást kelt Tamás Marika, VII. osztályos. — Tomi, Tomi! Hová mész? — Ida bálnak utána osztálytársai. Hátrafordul, rosszallóan megcsóválja a fejét. — Remélem, sikerül a jeles — válaszol higgadtan, amikor a bizonyítványról faggatom. Szerény, halk szavú. — őrsvezető vagy? — Igen. A mi őrsünkbe került az osztály két fiú tagja, de ők is szót fogadnak, ha csintalanabbak is, mint a lányok. — Kaptál már olyan intőt? — Eddig még nem, de nem is szeretnék. — A kedvenc tárgyaid? — Történelem, orosz és magyar. Az utóbbi azért is, mert sok verset tanulunk. — Szavaltál már az iskolában? — Most készülünk a Csongor és Tünde előadására. A Tünde szerepe lesz a leghosszabb vers, az eddigiek közül, amit előadtam. Arcán kedves, kicsit szégyellős mosoly. Kérem, hogy mondjon el néhány sort, vajon versmondás közben is halk szavú? Meglepően tiszta, bátor hangon mondja el az idézetet. Utána zavarral simítja el homlokából a hajfürtöket. Szép lesz majd a játékkoronával, tündérruhában. * Még tíz nap, és itt a szünidő. Szabad futkározások, reménybeli hócsaták időszaka. Mivel javításhoz már valóban kevés az idő, nem marad más a számunkra, mint minden diáknak azt kívánni: Jó pihenést a következő félévig! Moldován Ibolya Gazdasági jegyzet Hol javítják a javítóállomások szerszámgépeit? A gépjavításra való áttérés, az átszervezés új feladatokat rótt a gépállomásokra. A javítások szakszerűségéhez, alaposságához az eddigieknél jobban fel kellett szerszámozni őket, ellátni megfelelő szerszámgépekkel. Az elmúlt két év alatt több, mint hatmillió forintos költséggel épültek új műhelyrészek, raktárak, és tizenegymillió forint értékben kaptak új szerszámgépeket. Ezek a nagyértékű gépek természetesen előbb-utóbb javításra szorulnak. A jelenlegi tapasztalat az, hogy a javítóállomások régebbi felszerelése jórészt elöregedett, elhanyagolt állapotban van, javításukra nem fordítottak mindenütt túlságosan sok gondot. Ezért jelentkezik már a javítóállomások vezetői körében az az igény — amely a jövőben még hatványozottabbá válik —, hogy ezeknek a szerszámgépeknek a javítását valamiképpen szervezetté, intézményessé kell tenni. Vannak olyan elképzelések, hogy valamelyik javítóállomást kellene megbízni — a meghatározott típusú traktorok, gépek mellett a saját szerszámgépek karbantartásával, javításával. Más elképzelések szerint olyan üzemet kellene létesíteni, amelyik több megye javítóállomásai részére elvégezné a gépek, berendezések javítását, karbantartását. Akár egyik, akár másik elgondolást valósítanák is meg, hasznos lenne ez az elgondolás. Sokkal célszerűbb, minthogy mindegyik állomás maga javítsa a gépeit, többé-kevésbé hozzáértő szakemberekkel, hiszen egy-egy esztergapad, vagy más gép javítása alapos hozzáértést követel. BI. Erdélyi tájak és emberek A fenti címen tartotta meg az IBUSZ—TIT ország-világjárók baráti körének szekszárdi csoportja december 13-án összejövetelét. Mintegy 70 lelkes országvilágjáró hallgatta végig Vörös- váry Bélának, a baráti kör országos titkárának Erdélyről szóló beszámolóját. Megelevenedtek a szép diapozitívok tükrében a történelmi erdélyi városok: Nagyvárad, Kolozsvár, Torda, Maros- vásárhely, Csíkszereda, Brasnyó és a Havasalföld olyan szép tájai, mint Predeal, Sinaja és a Brassó melletti híres üdülőhely: Poiana, majd Fogaras, Nagyszeben, Gyulafehérvár, Déva és Arad. Az előadó részletesen ismertette a Román Szocialista Köztársaság húsz év alatt elért nagyszerű eredményeit és új alkotásait a fenti városokban a néphatalom éveiben. A hallgatóság a zenével kísért, szép előadást nagy érdeklődéssel hallgatta. Az ezüst és az arany között 4 rm ií'/lpfpL' talán az év egyet- l\L U/jIclCIt jen jmpján sem bonyolítanak le olyan forgalmat — talán még az alkalmi vásárok, kiárusítások alkalmával sem — mint a karácsonyt megelőző két vasárnapon, — az ezüst-, illetve az aranyvasárnapon. A vásárlók olyan rohamát kell állni, amely minden előzőnél nagyobb igényA nőké a szó A népi ellenőrzési bizottság és a nőtanács december 14-én ankétet tartott a dombóvári járásban eredményesen dolgozó népi ellenőrzési munkában részt vevő nők részére. Borsi Sándorné, a népi ellenőrzési bizottság járási elnöke tartott vitaindítót. A nők feladata a társadalmi tulajdon védelmében címmel. Abból indult ki, hogy a szocializmus törvényei szerint minden állampolgárnak kötelessége a társadalmi tulajdon védelme. Ennek ellenére — mondotta — vannak, akik megfeledkeznek magukról és munkavégzés nélkül akarják megszerezni, vagy éppen elherdálni azokat a javakat, amelyeket mások szorgalmas munkával megtermelnek. A népi ellenőröktől az ilyen jelenségek feltárásában, a visszaélések leleplezésében várunk segítséget — mondotta. A dombóvári járásban az utóbbi időben erősödött a népi ellenőri hálózat. A vállalatok, hivatalok vezetői, a pártszervezetek 37 nőt delegáltak e fontos szerv munkájának segítésére. Az ankét összehívásnak az volt a célja, hogy útbaigazítást adjanak a népi ellenőri munka végzéséhez. A meghívottak között voltak üzemi munkásnők, tsz-ellen- őrző bizottsági tagok, pedagógusok, háziasszonyok, s voltak köztük néhányan olyanok, akik már évek óta részt vesznek a népi ellenőrzés munkájában. A vitában tapasztalataik átadásával segítették a kezdőket. Az asszonyok bátran kimondták hol, mit kell tenni a gazdaságosság növeléséért, a takarékosság érvényesítéséért, a károk megelőzéséért. Szó volt az üzemi balesetek elhárításáról. a tsz-ek vagyonának megőrzéséről, a kukoricatárolásról, a malacelhullás megakadályozásáról, a sertésólak időbeni téliesítéséről, a társadalmi tulajdon védelméről. — Akad vizsgálati téma — mondotta Faggyas Károlyné, aki már évek óta részt vesz a népi ellenőrzési bizottság munkájában és sok gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. A karácsony előtt megnövekedett kereskedelmi forgalomra utalva elmondta, hogy fokozottabb ellenőrzésre van szükség és az ellenőrzési bizottságban részt vevő asszonyok a bevásárlás lebonyolítása közben is végezhetnek ellenőrzést. A társadalmi tulajdon féltése csengett ki dr. Stadel Jánosné. Mászlony-pusztai pedagógus felszólalásából is. — Sokan Csáky szalmájának tekintik a társadal mi tulajdont, ötholdas parkunkban hol itt, hol ott csattog a fejsze. Most már nemcsak ostornyélnek metszenek le egy-egy ágat, hanem fákat döntenek ki, engedély nélkül. Ha ez így megy — mondotta — nem sok idő kell hozzá, s tönkreteszik a szép parkot Osztafin Sándorné, mu- csi tsz-asszony a gondatlanságból okozott baleseti veszélyről és a lopások megszüntetéséről beszélt. Az ankéton sokoldalúan foglalkoztak az ellenőrzés kiterjesztésével. Nem arra törekedtek, hogy hibagyűjteményt állítsanak össze, hanem arra, hogy a népi ellenőrző bizottságnak mit kell tenni a hibák kijavítására, megszüntetésére. Jó kezdeményezés volt a dombóvári járási népi ellenőrzési bizottságok munkájában részt vevő nők összehívása. A nőké volt a szó, akik ezúttal is bebizonyították, hogy a gyakorlatban is érvényesül az egyenjogúság. nyel lép fel, vidéken és a fővárosban egyaránt. így szoktuk meg. Hiszen családtagjainknak veszünk ajándékot névnapra, születésnapra is, de a karácsonyi ajándék mégis, valahogyan más. Ha megvan rá a pénzünk... Hajlamosak vagyunk sokszor a panaszra; kevés a pénz, meg kellene venni ezt is, azt is, de nincs miből. Ilyenkor aztán kiderül, hogy mégis csak van, és ezekben a napokban valami olyan különös elszántsággal költekezünk, mintha most akarnánk pótolni, amelyet elmulasztottunk egész évben. Persze, hiszen amit most veszünk, ajándéknak szánjuk, akár másnak, akár sajátmagunknak. Az üzletek éves forgalma bizonyítja, az év más szakában is megvásárolják a ruhát, a televíziót, a hűtőszekrényt, de az más. Az nem ajándék.. Ezért van tehát az üzletekben a mindent felülmúló forgalom. Túl vagyunk az ezüstvasárnapon, Frdpnipc lett volna számlálást IjI UCHír» végezni_ hogy a vonatok, az autóbuszok a vidéki vás- sárlók milyen tömegét ontották a fővárosba, a fővárosi üzletekbe. Vasárnap akármelyik fővárosi üzletbe lépett az ember, akár a Corvinba, a Lottó Áruházba, a Versenybe, a Csillagba, a Luxusba, a Vörösmarty téribe, legalább any- nyi vidéki vásárló fordult meg, mint pesti. A legjobban az ajándékozásra is megfelelő áru fogyott, a férfiing, a zsebkendő, de legalább úgy vásárolták a most divatos női csizmákat, női kabátokat. Elgondolkoztató dolog, miért megy annyi vidéki — falusi, és vidéki városi egyaránt — Budapestre vásárolni, amikor egész éven keresztül hallja, és olvassa a hirdetéseket, hogy időt, és pénzt takarít meg, ha a helyi üzletekben vásárol. Nem akarunk ellenpropagandát kifejteni, de éppen az ezüstvasárnapi forgalom szemlélése, tapasztalata adja meg a választ. Igaz, hogy a legtöbb vidéki üzletben lehet vásárolni rádiót, mosógépet, televíziót, ruhaneműt — de mégsem olyan választékban, mint Pesten. Ez az igazság, és az is, hogy van még jónéhány árucikk, amiből ott is gazdagabb lehetne a választék. Vannak áruk, amelyeket Pesten is csak áruházról áruházra járással, és főleg jó adag szerencsével lehet megkapni. A fővárosi üzletekben is kevés volt a férfi nylon-ing, és a női szőrmeárukból is kicsi a választék. Nagyon sok dolgozó nő, asszony vásárolna ted- dy-beer-, vagy szőrmebundát. A vidéki üzletekben csak-éppen mutatóban van néha, de az elmúlt vasárnap a pesti áruházakban is sokan keresték •— hiába. Nem beszélve olyan árukról, amelyek olyan számottevő helyekre, mint Bonyhád, még el sem jutottak. Aranyvasárnapig £* „ “ hátra, csupán egy-két nap. A hiánycikkekből nem várható komolyabb javulás, sem vidéken, sem a fővárosban. De mégis, vasárnap ismét elözönli az üzleteket a vásárlók sok száz ezres tömege, és a kereskedelemnek, erejéhez, készleteihez mérten állnia kell a rohamot. Jó néhány millió forint értékű áru ezen a napon is gazdára talál, mert — valljuk be őszintén — ha panaszkodunk is sokszor, hogy kereshetnénk többet is, azért van miből vásárolnunk. Van miből, és van mit, még akkor is, ha a hiánycikkek jó része éppen a drágább áruk közül kerül ki. Ezt igazolták az ezüstvasárnap tapasztalatai, és ezt a következtetést vonhatjuk le majd egy hét múlva is.
