Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-15 / 295. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. december J&, l. KARALÁBÉ Időnként azzal a címmel jelenik meg a sajtóban bírósági hír, hogy kecskére bízták a káposztát. Például > olyan ürge kapott felelősségteljes állást, aki szarka természetű, tehát lopo- gat, illetve sikkaszt, mihelyt pénzt bíznak rá. Módszere: büntetését letöltve más vidéken ver tanyát, ahol nem ismerik. Ha tőlem függne, éri nem a káposztát bíznám a kecskére, hanem a karalábét, hadd fogyjon. Világéletemben utáltam. ÜGYNÖKÖK A szövetkezeteket mindenféle ügynök felkeresi, mondhatni zaklatja. Egyik festményeket árul, a másik cégtáblákat, a harmadik fekete zászlót, meg drapériát és így tovább. Többnyire rámenős „káderek” ezek, például egy drapériás ügynök azzal fenyegetőzött az egyik termelőszövetkezet irodáján, hogyha nem vesznek tőle, szól a járási pártbizottsóg- nek és akkor lássák a következményeket, A napokban hihetetlenül szolid ügynök fordult meg a paksi szövetkezetekben, mint az egyik könyvkiadó vállalat képviselője. A következőképpen zajlott le ügynöki tevékenysége: bejön, köszön, mondja, hogy honnan jött és gyors mozdulattal egy-egy könyvjegyzéket tesz a két könyvelő asztalára. Mondják neki, hogy már ismerik a jegyzéket. Erre az illető u gyanolyan villámgyors an fölkapja a füzei eket, ahogyan letette és elrohan. Végső soron még az is elképzelhető, hogy megsértődött. 3. NAPTÁR Aggódva nézem a jövő évi naptárt. Kettes ünnep újévkor, április 4-én, húsvét- kor, augusztus 20-án, november 7-én és karácsonykor. Minden második hónapra jut egy kettes ünnep. Emberek! Lesz nekünk elég hétköznapunk 1966-ban? (gemenczi) A felsőnemai kiszesek A községi KlSZ-alapszerveze- tekben folyó oktatás szervezésében, vezetésében és nem utolsó sorban segítésében jelentős szerep hárul a fiatal pedagógusokra. Ennek igen szép példáját tapasztaltuk a felsőnánai KlSZ-alapszer- vezetnél. A KISZ-oktatás megszervezésében és levezetésében a feladatok oroszlánrészét a község fiatal tanárnői vállalják, akik közül többen a KISZ-vezetőség tagjai. Az oktatási anyagot minden foglalkozásra kérdésekre bontják és a feleleteket közösen értékelik és jutalmazzák. A felsőnánai fiatal pedagógusok az oktatás alkalmával szellemi totó játékokkal, vidám vetélkedőkkel teszik változatossá a programot. Az előadáson részt vevő KISZ-esek szívesen járnak a foglalkozásokra, mert a közösség kialakítása mellett, szórakozva tanulhatnak. HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságb an! Barátunk a kutya Bodri, Morzsi, Buksi, Cézár, Sajó, Bikfic, megannyi kutyanév, az ember egyik legrégibb és leghűségesebb állat barátja neve. Valamennyihez számtalan szolgálat- kész cselekedet, nem egyszer hőstett fűződik, — az ember érdekében. Milyen régi ez a barátság? Hozzávetőleges számítások szerint 15—20 ezer évvel ezelőtt kezdődött. Akkor csatlakozott a kutya az ember társaságához, így vált legrégebbi háziállatává. Különösen figyelemre méltó a puli és a vadászkutya kapcsolata az emberhez. E két fajta értelmi képessége a legfejlettebb, hjszen évezredek óta megszokták az önálló tevékenységet. Az ember pedig e fejlett képességeket saját céljaira használta és használja fel. A kedvező hajlamok persze csak alapot jelentenek, hogy a kutyák — megfelelő betanítással — értelmes segítőtársai legyenek az embernek. Már csak kevés helyen található a kiváló vagyonőrző magyar kutyafajta: a komondor (Jánosi Tibor felvétele) rTTV?*"*v**t*’*WWWVTWTWWVWVWVWT?TTWTfVTVTf WTVTTfVVTTVTW? Rab Ferenc : Jddáópéns A puli Juhászmondás, hogy a jól betanított puli már nem is kutya. A gubancos kis fekete jószág könnyű felfogó képessége, tanulékonysága nagy segítsége a juhásznak, akinek Vezényszavaira, egy-egy kézmozdulatára oda tereli a nyájat, ahova éppen kell. Gazdája kívánságára még ketté is választja, sőt, azt a birkát szakítja ki a nyájból, amelyikre parancsot kapott. Tavaly kigyulladt az egyik rákospalotai termelőszövetkezet istállója. Hiába oldották el gyorsan a láncokat, az állatok ösztönösen összebújtak, ahelyett hogy a veszélyből menekültek volna. A jószágot a tsz pulija mentette meg; az utolsó pillanatokban valamennyi állatot kiterelte az égő istállóból. Komondor és kuvasz Amikor még a szilaj magyar- marhákat tenyésztették hazánkban, „rendbentartásukat” nem bízhatták apró kutyákra. A tekintélyes külsejű, hatalmas termetű, hosszú fehérszőrű komondoroknál alkalmasabb gulyaőrzőket nem is találhattak volna. Az évszázadok során azonban a szilaj magyar marhák kipusztultak, és hasonló sorsra jut lassan egykori őrzőjük a komondor is, ez a Dél-Ukrajnából származó, hasznos magyar kutyafajta, ha nem gondoskodnak tenyésztésükről intézményesen. Itt-ott még láthatók állami gazdaságokban a vagyonőrzésre kiválóan megfelelő, félelmetes megjelenésű szép hófehér állatok, de sajnos csak elvétve. Jó lenne, ha az állami gazdaságok felkarolnák ezt az értékes és igen hasznos kutyafajtát, tartásuk bőségesen kamatozna, hiszen sok lopást akadályozhatnának meg. A kuvasz ugyancsak régi magyar fajta, még a pulival érkezett hazánkba, a honfoglaláskor, Belső-Ázsiából. Tanyaőrzésnél, házőrzésnél nélkülözhetetlen. Olyan nagytestű mint a komondor, de ápolása — sima szőre miatt — kisebb gondot igényei. A magyar vizsla A vadász, kutya nélkül félember — mondják — rögtön hozzátéve azt is, hogy kutya nélkül nincs vadászat. Nos, ez a kutya a magyar vizsla, az értelmes, jóindulatú, kitűnő szimatú, tanulékonykarcsú testű jószág, a vadász barátja és „jobbkeze”. Megérzi, ha a vad valahol lapul, ilyenkor „beáll”. A. jellegzetes, póz’ jelzi, hogy a vad a közelben van. Az úgynevezett beállás öröklött tulajdonsága a magyar vizslának. Az idomítás folyamán fejlesztett hajlam teszi a vadász segi- tőtársává. Igazán az teszi próbára a vadászkutya képességeit, kitartását, ha a vad megmozdulásakor is helyben marad, és nem riasztja el az állatot. A vadászaton minden parancsra történik: az élő vad megkeresése, a sebzett vad követése, a lőtt vad felkutatása és elhozása. Sok nép- gazdasági hasznot hajt a magyar vizsla egy-egy vadászaton. Nélküle sok apró lőtt vad veszne oda a nádasban, erdőben. Különösen a fogoly, fácán, viziszárnyas és nyúl megkeresésénél és összehordásánál felmérhetetlen a vadászkutya munkájának haszna. Sok külföldi vadász keresi fel a magyar vadászterületeket, és a Magyar Vadászok Országos Szövetsége által rendezett magyar vizsla „munkaversenyeket”. A nemzetközi „szépség- és munkaversenyeken” is a legjobbak között szerepelnek a magyar vadászkutyák. A farkaskutya Ki nem hallott még a szép formájú, tekintélyes megjelenésű állat hőstetteiről az emberi védelemben, vakvezetésnél, a tárgy- és gyermekőrzésnél, vagy a bűnözők felkutatásánál? Bármilyen fejlett is a technika, nincs az a műszer, amely a farkaskutya szimatát pótolni tudná, nem beszélve hallásáról, amely sokszorost az emberi fül képességeinek. Emlékszünk még a szomorú májusi esetre, amikor Pincehelyen rálőttek a tsz-elnök- re. A tettest már másnap megtalálta a nyomozókutya. Az okos állat következetesen többször is őt rángatta ki a felsorakoztatott tak közül. A farkaskutyák — a szag után — mindig nyomra vezeti a nyomozókat. Kilométereken keresztül is követik a tettest, és kézenfogva vezetik mesterükhöz. Sok kitartó, türelmes munka eredménye a nyomkövetés, a személyőrzés, és a személykiválasztás elsajátíttatása. Az emberi társadalom érdekében dolgozó okos, hűséges, szép állatok — a hasznos kutyafajták — megérdemlik barátságuk viszonzását, szeretetünket. V. A. — 58 — Beleznay György — volt utász őrnagyot — kell felkeresnem Pécsett. Budapesti népes rokonságán keresztül ismerem őt. Katonacsalád. A beleznay- ak férfi ivadékai egy kivételével, valamennyien magasrangú tisztek voltak negyvenöt előtt. Az az egy — azt hiszem a legkisebbik — még a háború előtt Franciaországba vándorolt, s ahogy később hallottam — átment Afrikába és valami gyarmatáru-kereskedést nyitott Casablancában. Grétinek különleges megbízatása volt Beleznay számára. De felhívta a figyelmemet, hogy Beleznay valószínű tartózkodni fog a jövőben a kapcsolattól. Szeretne kiugrani a körből. — legalábbis a legutóbbi futár ezt jelentette Grétinek. Beleznaynak még egy fontos hírközlése lesz — ezt annak idején megígérte, — ezért kellett most nekem Pécsre utaznom. A további feladat az, hogy Be- leznayt rábírjam a további szolgálattételre. Pécsett a restiben megreggeliztem. Fizettem és utána az állomásépület folyosójáról nyíló illemhelyen újra átöltöztem a jobbik ruhámba, a munkásruhát pedig begyömöszöltem a bőröndömbe. Az épületben ezekben a reggeli órákban olyan nagy volt a forgalom — hiszen egyre-másra érkeztek a vonatok, — hogy senkinek sem tűnt fel, amikor átöltözve elhagytam a pályaudvart. Jóllehet e sűrűn előforduló konspirációs ténykedésem kissé bizarmak tűnik, de higgyék el, hogy amikor az ember ebben él, és már úgy véli, hogy az óvatosság tekintetében elment az abszolút határig, — akkor még mindig akadhat egy kis rés, amelyen elbukhat. Meg voltam győződve arról, hogy az Államvédelmi Hatóság is — hogy Gréti szavai— 59 — val éljek — „a közönség kizárásával mozog a porondon ...” legföljebb a kulisszák mögül figyeli éber szemmel ezt a színjátékot, hogy aztán egy alkalmas pillanatban .. s De hagyjuk ezt... A magam megnyugtatására sem kívánok ezekkel a gondolatokkal foglalkozni, ellenkező esetben biztonságérzetem sínylené kárát. Beleznayt a szomszédos lakó telefonján hívtam fel. Amikor jelentkezett nevemet nem mondtam,, csupán annyit: Grétitől hoztam üzenetet... Nem válaszolt mindjárt. Zavartan köhécselt. — Igen...?! Értem./, értem... Hm. Várjon meg a Nádor kávéházban. Tudja hol van? — Igen — feleltem. Beleznay nem ismerte meg a hangomat. Nem is csoda. A telefon amúgy is torzít, különben pedig évekkel ezelőtt beszéltem vele — ha jól tudom, a visszavonuláskor, — még a fronton. Azóta nem láttam, bár bizonyos voltam benne, hogy felismerném. Nem sokat váratott magára^ Amikor felismert, — arca semmi meglepetést nem árult el. Csupán csak kissé felhúzta szemöldökét és fanyar mosollyal a száján, — ezt kérdezte: — Te jöttél... ? Rég láttalak, Miklós .:; Törődött ember benyomását keltette. Magas termetén eléggé viseltes ruha lötyögött. Nyakkendőjének csomója feketére zsírosodott. Észre— 60 — vehette fürkésző pillantásomat, mert kissé gúnyos mosollyal tárta szét karját, és fáradt hangon mondta: — Ne csodálkozz, ha így látjuk viszont egymást. Tudod, hogjí mi van . . . ’ Csak néhány percet töltöttünk itt, azután javaslatára, — egy mellékutcában levő kiskocsmába mentünk. V , — Éppenséggel nem hiányzik nekem, hogy kiüljek a kávéház kirakatába ilyen veszélyes fickóval ..; — mondotta tréfásan, de éreztem hangján, hogy aggodalmának talán van is némi alapja. Beleznay sokat ivott velem. Egymás után itta ki poharát és csak a második liter után volt hajlandó beszélni. — Nézd, barátom. Ezzel az egy információval szolgálhatok: közöld a kintiekkel, hogy a Mecsekben végzett próbafúrások sikerültek és..; — Szén? — kérdeztem. — Nem. Dehogy szén. Ők már tudják, miről van szó, úgyhogy csak ennyit kell mondanod, sikerültek a próbafúrások és néhány hónapon belül nagyarányú építkezés kezdődik, hogy az anyag kitermelésére felkészülhessenek ... Elgondolkozott egy pillanatra, töltött magának, kiitta poharát és tekintetét az asztalra szegezve így szólt: x — Cak ennyi az egész... Csak ennyi... Többet nem tudok és a jövőben sem látok, sem tudok semmit. — Félsz? Rámnézett.
