Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
1965. november 14, TOLNA MEGYEI NEPtTJSAG 3 Kállai Gyula beszéde az országgyűlés ülésszakán (Folytatás a 2. oldalról) a népgazdaság számára szükséges szakmai ismereteket nyújtó középiskolát kialakítani. Miután a szakmai jellegű középiskolával kapcsolatos vitás kérdéseket tisztáztuk, a középiskolákra fordítható anyagi erőforrásainkat a jövőben elsősorban a szakiskolák számának gyarapítására kell felhasználnunk. Sajnos, az iparitanuló-iskolák iránt még mindig nem elég nagy az érdeklődés, holott a szakmunkásképzésnek a jövőben is változatlanul ez a fő útja és formája. Az iskolareform meg akarta könnyíteni a fiatal szakmunkások számára a középfokú általános műveltség megszerzését, ezért előírta: lehetővé kell tenni, hogy rövid idő, lehetőleg 2 év alatt, középiskolai végzettséget is szerezhessenek, akik ipari- tanuló-iskolába jártak. Csak elmarasztalni lehet a munkaügyi- és a művelődésügyi minisztériumot amiatt, hogy a törvénynek ezt a rendelkezését nagyon késedelmesen valósították meg. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az utolsó években néhány szakmában az iparitanuló-iskolákba nem jelentkeztek annyian, mint ameny- nyien felvehetők lettek volna. Most azonban ez az akadály is elhárult: a középiskolai oktatásról a Minisztertanács ülésén megvitatott és az Elnöki Tanácsnak elfogadásra ajánlott törvényerejű rendelettervezet biztosítja a végzett ipari tanulók középiskolai továbbtanulásának lehetőségét. Az a szülő, aki gyermekének szakmát is és középiskolai végzettséget is óhajt adni, elérheti, ha iparitanuló-is- kolába járatja. A szónok ezután a tankönyvek tartalmát bírálta, majd elismeréssel szólt a pedagógusok munkájáról. Kállai Gyula ezután a pedagógusok anyagi helyzetéről szólva kijelentette: — Elhatározott szándékunk; hogy 1966-ban felemeljük a pedagógusok fizetését. Kállai Gyula a továbbiakban az új egyetemi felvételi rend tapasztalatairól beszélt, majd foglalkozott az országgyűlés tevékenységével, egyetértett azzal, hogy az országgyűlés ülésezhetnék többet, gyakrabban is, s sok kérdést, amit a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztettek, az országgyűlés tárgyalhatott volna meg. Ezáltal a parlament politikai fórumát még jobban hasznosíthatnák az ország ügyeinek megoldására, politikánk elképzeléseink ismertetésére, népszerűsítésére. Tudjuk, hogy a szocialista demokrácia növekedése a kritikai t>ang erősödésével is együtt jár — folytatta Kállai Gyula. Ezt rendjén és helyénvalónak tartjuk. Mi magunk is azt valljuk) hogy van bírálnivaló a gazdasági építőmunkában, a közéletben, az államapparátusban, a kultúra és a sport területén egyaránt. Bátorítjuk dolgozóink egészséges bírálatát, amely a szocialista társadalmi rendünk erősítését, munkánk megjavítását szolgálja. Bátran tárjuk fel munkánk ösz- szes fogyatékosságát, de lépjünk fel minden olyan kísérlettel szemben, amely kritika ürügyén, vagy anélkül, akár jobbról, akár balról magát a társadalmi rendszerünket veszi célba. Olyan közhangulatot kell teremteni, amelyben a nagy tömegek alkotásait, nagyszerű szocialista eredményeinket, az elvtársainkat és barátainkat lebecsülő hang méltó visszautasításra talál, munkahelyen, villamoson és sportpályán egyaránt! Bíráljuk akármilyen élesen is hibáinkat, sürgessük kijavításukat, de mindig, minden körülmények között legyünk büszkék a magyar nép nagyszerű vívmányaira, szocialista társadalmi rendünkre. szocialista hazánkra! Nemzetközi kérdések Kállai Gyula ezután néhány nemzetközi kérdést érintett. A szocialista országok és a gyarmati sorból felszabadult országok növekvő nemzetközi befolyásnak ellensúlyozására és megzavarására az Amerikai Egyesült Államok más imperialista hatalmak támogatásával az utóbbi időben a világ különböző részeiben a provokálok és agressziók egész sorát követi el. Ez a nemzetközi helyzet éleződését idézte elő — mondotta, majd elítélte az Egyesült Államok vietnami agresszióját. A fokozódó amerikai agresszió arra kötelez bennünket, hogy kormányunk és népünk — internacionalista kötelezettségét teljesítve — még határozottabban támogassa Vietnam népének igazságos harcát -az imperialista agresszió ellen. Mi a békés egymás mellett élés politikáját változatlanul helyesnek és a kapitalista berendezésű országokkal tartott kapcsolataink alapjának tartjuk. A jelenlegi feszültebb, bonyolultabb nemzetközi helyzetben, a békés egymás mellett élésért folytatott küzdelmünk nehezebb és több erőfeszítést kíván. Politikai, diplomáciai és más rendelkezésünkre álló eszközökkel küzdünk az amerikai imperializmus vietnami agressziójának visszaveréséért és megszüntetéséért, azért, hogy rákényszerítsük őket a békés egymás mellett élésre. ' Véleményünk szerint az amerikai agresszió megfékezésében döntő szerepe van valamennyi szocialista ország egységes fellépésének és határozott antiimperlalis- ta akcióinak. Pártunk és kormányunk a nemzetközi kommunista mozgalomban lévő, minden ideológiai és politikai vitakérdést alárendel napjaink legfontosabb feladatainak: az agresszió elleni akcióegység megteremtésének. A béke védelme, a háborús tűzfészkek felszámolása, a nemzetközi feszültségek csökkentése, a gyarmati rendszer teljes és végleges eltörlése érdekében elengedhetetlenül fontosnak tartjuk a szocialista világ és a gyarmati És ezért elmondta a tagokat mindennek, csak jónak nem. Milyen jogion, milyen alapon? Szó, ami szó: a tsz-ek még mindig nagyon ki vannak szolgáltatva a vállalatok kényének-kedvének, a szerződések még mindig egyoldalúak. Minden felelősséget a tsz- re hárítanak. — Es vannak érthetetlen dolgok is. A tejipari vállalat adja a szerződött tej literje után a korpát. Mi például időnként több tejet szállítunk. A tervet túlteljesítjük. De a túlteljesítés után nem jár korpa. Miért? Azért, mert nem kötöttünk rá pótszerződést. Hát a pótszerződés a lényeges, vagy pedig az, hogy többet termeljünk? Ez nem ösztönöz a többtermelésre és főleg arra nem, hogy a felesleget is a tejipari vállalatnak adjuk el. — A magunk házalójáról is szólok. Baj van a tsz-ben dolgozó traktorosok, iparosok bérezésével. Nagyok a különbségek. Ahol nincs szakember, még a csillagos eget is megígérik. Ez így nem jó. Itt is határt kellene szabná mert ez állandó feszültséget okoz. És ezt a határt meg is kell szabni. Valentini János, a decsi Alkotmány elnöke. — ötven hold iregi csíkos napraforgót vetettünk. Gondoltuk, hogy megéri. Vetőmag lesz belőle, jó pénzt kapunk érte. Mindhárom helyszíni szemlén, kint a határban jónak találták. Csak éppen az átvételnél nem felelt meg a követelményeknek. Több volt benne a nem csíkos a megengedettnél. Igv száz forinttal kevesebbet tikárnak fizetni mázsánként. Ki érti ezt? — Persze van más is. amit nehezen ért meg az ember. Vannak nálunk is, másutt is olyanok, akik nem igen szeretnek dolgozni. De panaszkodni annál inkább szeretnek. Van egy ember, aki 7,4 munkaegységet teljesített. Elvettük tőle a fele háztájit, csak nyolcszáz ölet hagytunk meg neki. Bement panaszkodni a megyéhez. Vizsgálat, jelentés, ismét jelentés. Van egy asszony is. 25 kecskéje van. A tsz-ben nem dolgozik. A kecskéit legelteti, a tejet pedig eladja a kórháznak. Aztán van egy, aki állítólag rosz- szul lát. De, ha tíz hold háztájit kapna, azt is megkapálná. És ezek az emberek, ha teszünk ellenük valamit, azonnal futnak a járáshoz, a megyéhez. És következik a vizsgálat, megint a jelentés. Holott egyszerűen el lehetne ezt intézni. Csak azt kellene megkérdezni tőlük ott a megyén is. a járáson is: hánv munkaegységet teljesítették? Mindjárt ott, helyszínen el lehetne így intézni az ügyet. Ruzsics Tibor, a mőcsényi termelőszövetkezet elnöke. — Én is a napraforgóról szólok. Az átvételről. Gondoltuk, nem sietünk. Nincs tárolóhelyünk és előfordulhat, hogv nem veszik át. Hadd érjen, hadd száradjon. Aztán elcsépeltük. Gyűlött. gyű- lött, már melegedett. Bementünk Borvhádra. hogv szállítani szeretnénk. Azt mondták nem lehet. Nyolcvan vagonnal most készítenek elő exnortra. Amíg az el nem megv, addig nem lehet. Ha nagyon akarjuk, akkor szállítsuk él Dombóvárra. Mőcsényből — Dombóvárra. Végül a kilenc vagonból nagynehezen kettőt átvettek Bonyhádon. — Gondoltuk: a má dimbes- dombos területünket megjavítjuk egy kicsit. Negyven holdba borsót vetettünk. Elcsépeltük és zsi- zsikteleníteni szerettük volna. Felhívtuk a Fácánkerti Növényvédő Állomást. Azt mondták, ha négy vagonnal van. akkor kijönnek. Nem volt négy vagon. Csak 3,2 vagon. Hozzá nem tehettünk. Végül kiröpültek a zsizsikek. 193 mázsát sikerült csak megmentenünk. — Aztán itt van a bab. Jöttek, hogy termeljük. Cséplőgép lesz. Az ára is jó. Kilencsz.áz forint egy mázsa. Miért ne termelnénk? — gondoltuk. És nem lett cséplőgép. Úgy vertük ki. A következő évben megint jöttek. Angol fajtát ajánlottak. 1170 forint mázsája. Cséplőgép lesz. Belementünk. Augusztus óta ott van a bab ponyvával letakarva. Mert gép nincs .j. És így ment ez délután ötig. Újabb tényeket soroltak a hozzászólók, kiegészítették, megerősítették az előttük beszélő állítását. De az idő véges. Ennek is vége szakadt. önkéntelenül is felmerült mindenkiben: mikor lesz vége az ilyen felemás dolgoknak, mikor szól már valaki úgy közbe, mint az itteni elnök: az idő lejárt. Az idő valóban lejárt. Jó lenne végre rendet csinálni. És nagyon örülnénk, ha illetékesek válaszolnának ezekre a kérdésekre. Szalai János sorból felszabadult, fejlődő országok egységének erősítését Beszélt az India és Pakisztán közötti konfliktusról, foglalkozott az indonéziai eseményekkel, a rhodesiai helyzettel, majd így folytatta: — A Magyar Népköztársaságot a legközvetlenebbül érinti az európai biztonság ügye. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy az eiaő és második világháború Európából indult d, mindkettőt a német imperializmus robbantotta ki, s mindkettő súlyos csapást mért népünkre. Európában a feszültség fő forrását ma is a Német Szövetségi Köztársaság uralkodó köreinek revansista, hidegháborús politikája jelenti. A Német Szövetségi Köztársaság veszélyes külpolitikai törekvéseire újra fényt derített Erhard kancellár programbeszéde. Bár a beszédnek vannak gyér elemei, amelyek azt a látszatot keltik, mintha tudomásul kezdenék venni Bonnban az európai történeti realitásokat, a programbeszéd alaptörekvései azt mutatják, hogy Bonnban még mindig a hitleri Németország határainak és imperialista hódító törekvéseinek az ábrándjait kergetik. Ami keleteurópai országokkal való kapcsolatok normalizálására vonatkozó megnyilatkozásait illeti: mi a Német Demokratikus Köztársasággal szoros baráti szövetségben, a két német állam tényének elismerése alapján törekszünk a Német Szövetségi Köztársasággal is kapcsolataink további fejlesztésére. Ügy gondoljuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolataink bővülése, a kelet-európai országokkal úgy fogja előkészíteni a hivatalos kapcsolatok normalizálását, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya Is kénytelen lesz elóbb-utóbb a Német Demokratikus Köztársaságot elismerni. Ez az európai biztonság megteremtéséhez és megszilárdításához vezető egyetlen reális út. Az ENSZ-szel kapcsolatban a következőket mondotta Kállai Gyula; — Az utóbbi években a világ- szervezetben Is új erők léptek fel, s ennek nyomán az ENSZ a békéért, a gyarmatosítás eltörléséért, a haladásért, a vitás nemzetközi kérdések békés megoldásáért vívott harc fóruma lett, ahol az imperialista nagyhatalmakat súlyos vereségiek érték. Ezért törekedett az amerikai diplomácia az elmúlt évben arra, hogy megbénítsa a világszervezet tevékenységét. Ezt a kísérletet azonban a haladó erűk fellépése meghiúsította. A Magyar Népköztársaság minden haladó erővel együttműködve küzd azért, hogy a világszervezet, helyreállítva a Kínai Nép- köztársaság jogút a béke fenntartásának, a gyarmati rend teljes és végleges eltörlésének, az általános leszerelésnek, a népek jobb, szebb életre törekvésének hatékony eszköze legyen. Ebben a munkában teljes támogatásunkról biztosítjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Politikai és gazdasági tárgyalásokat folytattunk ez évben csaknem valamennyi szocialista ország vezetőivel, képviselőivel. A szocialista országoknak ez a megélénkült diplomáciai tevékenysége — amely úgy látszik, nagyon izgatja az imperialisták fantáziáját —, egységünk erősítését, közös politikai vonalunk kidolgozását, a béke védelmében tett és teendő lépéseink koordinálását szolgálja. Az együttműködés és kölcsönös segítség szellemében erősítettük és fejlesztettük kapcsolatainkat a gyarmati sorból felszabadult államokkal. Diplomáciai tevékenységünk kiterjedt az európai kapitalista országokhoz fűződő kapcsolataink további javítására is, a békés egymás mellett élés jegyében normális viszonyra törekszünk velük. Külpolitikánk legfőbb célja a béke biztosítása, s ennek érdekében folytatjuk tovább diplomáciai tevékenységünket — mondotta, majd beszéde végén arra kérte képviselőtársait, s az országgyűlés fórumán keresztül az egész magyar társadalmat, hogy ugyanazzal az odaadással és lelkesedéssel .támogassák iskolarendszerünk továbbfejlesztését, ifjúságunk nevelését, ahogy ezt az iskola- reform elfogadása óta tették. Szünet után az első felszólaló Ilku Pál, művelődésügyi miniszter volt, aki válaszolt a vitában felmerült észrevételekre, majd dr. Szahaly József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke emelkedett szólásra. Elmondta, a Legfelsőbb Bíróság az országban az építőmunka rendjét, védelmét és biztonságát szolgálta egyrészt ítélkezési tevékenységével, másrészt az alsófokú bíróságoknak adott elvi irányítás útján. Ezután a bűnözések számának alakulásáról beszélt, majd kitért a házassági bontóperekre, s szólt a családvédelem célját szolgáló elvi útmutatásokról, majd beszámolt a Legfelsőbb Bíróság munkájáról. hrttrpiKáeltk Ezután interpellációkra került sor. Czottner Sándor, Nógrád megyei képviselő a belkereskedelmi minisztert kérdezte meg, mikorra várható Salgótarján tüzelőanyagellátásának megjavítása. Martin János budapesti képviselő a fővárosi Kállai Éva utcai gyermek- otthonnal kapcsolatban interpellált, Klujber László, Fejér megyei képviselő a bauxitbányászok szervezeti hovatartozását tette szóvá. Sem a képviselő, sem az ország- gyűlés nem fogadta el a nehézipari miniszter válaszát, ezért az országgyűlés elnöke az Interpellációt kiadta az illetékes állandó bizottságnak. Nagy József, Békés megyei képviselő a földgáz és a meleg víz mezőgazdasági hasznosítása miatt fordult interpellációval a nehézipari és a földművelésügyi miniszterhez. , Barcs Sándor, budapesti képviselő első interpellációjában gyógyvizeink megóvását tette szóvá, amelyre Szabó Zoltán egészségügyi miniszter válaszolt. Második interpellációjában a közlekedés- és postaügyi minisztert kérdezte meg, idegenforgalmunk milyen intézkedésekkel készül a gépkocsival érkező turisták fogadására Csanádi György válaszában elmondotta, hogy megkezdődött a legfontosabb útvonalak korszerűsítése, s bővítik az autómentő-szolgálatot. Dr. Germanus Gyula, budapesti képviselő a belügyminiszterhez interpellált: szükség lenne szigorúbb intézkedésre a csendrendelet megszegőivel szemben. Benkei András belügyminiszter elmondotta hogy a rendőri szabálysértési hatóságok tavaly 800, az idén már 2000 személy ellen folytattak eljárást a csendrendelet be nem tartása miatt. Magam is szükségesnek tartom — folytatta a belügyminiszter —, hogy a rendőri szervek a szabálysértőkkel szemben határozottabban járjanak el. A rendőrhatóságok azonban egyedül nem tudják biztosítani a rendelkezések betartását. Kérem a lakosságot, a lakóbizottságokat, a helyi tanácsok aktivistáit, a társadalmi munkásokat: maguk is figyelmeztessék a csendbontókat. Az országgyűlés ül' Oszaka ezzel befejezte munkáját (MTI)
