Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-12 / 267. szám
4 •rSEKTS MEGYEI VEPÜJSAG 1965. november K. KÚTFÚRÓK EGYENLETES dohogással jár a hathengeres Diesel-motor. A markoló villámgyorsan zúdul a mélybe, majd a következő pilla- gyök. A brigád tagjai azonban natban már ismét fent van a ma- az ország különböző vidékeiről gasban, oldalra dobja ki a vörös jöttek. Jaksa Mihály és Csányi agyagot, hogy a következő másod- Péter például kiskunfélegyházai, percben ismét „lenyúljon” a kö- Fábián István Sátoraljaújhelyről vetkező adagért Szekszárd északkeleti határában vagyunk. Távolról, hat-nyolc- jelvény, száz méterről idelátszanak a lő— Budapestiek? tünk próbafúrásokat, előtte pe— A vállalatunk székhelye Bu- dig Gyöngyösön, ugyanilyen ku- dapest, én magam is pesti va- takat fúrtunk. — És innét hova mennek? — Dunaújvárosba. A megcsúszott partnál működünk közre. Hat éve dolgozik együtt a brigád. Járják az országot. Nem jött, oda jár haza kéthetenként, könnyű az életük, távol az ott— Fábián István mellén „MV”- hontól és sokszor távol a lakott településektől. Van egy lakóko- — Most én vagyok a soros csijuk is, azonban csak az első tér golyófogóinak sziluettjei, de munkavédelmi őr, a hónap végén éjszakákat töltik itt, amíg sikerül a kutak szivattyú házait már csak teszem le a jelvényt, erőlködéssel észlelheti a szem, — Mikor volt a legutoljára erős a köd. Ide csak sáros kocsiút baleset? vezet. — Azt bizony a városban szállást találni. Ekkor meg az a kellemetlen, hogy naponta kilométereket kell gyalo- nem tudnám golni a sárban. Ide még a vizet is kézben, Kutat fúr a Közmű- és Mély- megmondani. Nem is emlékszem, építő Vállalat brigádja. Az idén hogy egyáltalán volt-e. összeszo- vállon kell hordanunk, nyolcszáz ez az első, de ha itt végeznek, kott kollektíva a miénk, egymás méterről — mondja a művezető, „odébbállnak” ötszáz méterrel, gondolatát is ismerjük, vigyá- KUTAT FŰRNA.K, amely majd hogy nekikezdjenek a következő- zunk magunkra, egymásra. Pedig millió literszámra adja a tiszta, nek, majd a harmadiknak és a veszélyes munka ez, könnyen le- egészséges ivóvizet, de most még ' ' ‘ ' ' ' ............... nekik is úgy kell hordani a viz et, ha megszomjaznak, vagy főzni akarnak. Mégsem válnának meg a gépVARAZS negyediknek. A nyáron már nem hét baleset, ha nem ügyelünk... volt fennakadás a város vízellá- — Honnét jöttek ide? kásában, a meglevő kutak ele- ~~ Esztergomból. A szálló bőgendő vizet adtak. De jövőre több vítésehez végeztük el az alapo- víz kell és két-három év múlva zást. Azelőtt meg Balatonarácson tői, egymástól, még több. Ha készen lesznek ezek voltunk, áz ÉM-üdülőnél végeza kutak, ismét pár évre meg- ________________________________________ s zűnik a gond. A hatalmas szerkezet, a „Be- noto” fúró- és alapozógép gyorsan. dolgozik. Hagyományos módszerrel — ásással — hetekig is eltartana egy ilyen, kilencven centiméter átmérőjű kút kiásása, megépítése. Ezzel — másfél nap alatt végeznek. De ha nem kutat fúrnak, hanem alapoznak — laza talajon, nehéz építménynél nem elegendő a szokásos alapozás, hanem cölöpöket kell építeni egészen a teherbíró rétegig — akkor pár óra is elegendő a húsz-harmincméteres fúráshoz. Itt azonban gondosan kell mélyíteni, méterről méterre vizsgálni a rétegeket, majd elhelyezni a szűrőcsövet és a köpenycsövet. De így is nagy az időmegtakarítás. És az így fúrt kút átmérője nagyobb lesz, mint a már működőé és bizonyára ez kihat a vízhozamra is. EZ AZ EGYETLEN1 ilyen berendezés az országban — mondja Orbán István művezető, ötvenkilencben kaptuk, azóta járjuk vele az országot, azóta van együtt a héttagú brigád. (J) TT» Sárközi Gyula CÁ Az íróasztal csodálatos dolog, elpanaszolta, hogy még mindig nem holt fa, nem bútordarab, ha- a régi helyén van és változatlanam varázslatos tulajdonsággal nul szeretne a Vegyesforgalmi rendelkező valami, amely olykor nál dolgozni. Újságolta azt is, pillanatok alatt megváltoztatja hogy Murányi barátom egy év annak az embernek a jellemét, alatt szédületes karriert futott be. aki mögéje ül. A jó barátból né- Előbb főelőadó, majd igazgató- mélykor gőgös vezető lesz, a jó helyettes lett, két hete pedig ö emberből rossz, a szívélyességet a Vegyesforgalmi igazgatója, ridegséggé formálja. Rohantam Murányihoz, de csak Itt van például Murányi, aki a titkárnőig jutottam el. Bejelen- régebben jó barátom volt. Soká- tett, majd sajnálkozva közölte, ig nem láttam, és amikor újra ta- hogy az igazgató ebben a hónap lálkoztunk, alelőadó volt a Ve- bán nem fogadhat. Három hét gyesforgalminál. Amikor elmond- múlva jelentkezzem telefonon, tam neki, hogy unokahúgom pont akkor talán adhat terminust, a Vegyesforgalmihoz akar; kerül- Tegnapelőtt a Filodendron eszp- ni, megígérte, hogy beszél a fő- resszóban találkoztam Murányi- előadóval, az nagyon jóba van az val. Legnagyobb csodálkozásomra igazgatóval, és reméli, hogy lesz megölelt, megcsókolt és határta- a dologból valami, ö nagyon lan örömének adott kifejezést, igyekszik majd. Harmadnap kö- hogy ilyen régi jó baráttal, mint zölte, hogy a főelőadó kiesett az én, beszélgethet. Elmondta, hogy igazgató kegyéből és rettenetesen megfúrták és áthelyezték a sesajnálja, de ő, aki olyan kis pont, gédhivatalba. nem tehet semmit. Azután megkérdezte: Egy idő múlva unokahúgom — Mi van az unokahúgoddal? — Még mindig a régi helyén .i van. 3 Sajnálkozva jelentette ki: 3 — Milyen kár, hogy a segéd- Ihivatalba kerültem és semmit lsem tehetek az érdekében. A j mostani igazgató azelőtt rendes 3 ember volt, de képzeld, most visz- 3 sza se köszön. Mióta az én volt iíróasztalomnál ül, az a ronda lalak, még a legjobb barátját sem 3 akarja megismerni. 3 PALÁSTI LÁSZLÓ izuAq.ap.iUM túueúAué Árulkodó helységnévtáblák Nőnek, széltében-hosszában nyújtózkodnak a községek. Megyénkben alig van falu, ahol ne épült volna új település, új utcasor. A fiatalok már nem is emlékeznek melyik volt a falu végén az utolsó ház. A helységnévtáblákról ezt már nem is lehet megállapítani. A legtöbb községben legalább egy-két kilométerrel kijjebb kerültek. Most már csak az idősebb emberek tartják számon, hol állott valamikor a helységnévtábla, s melyik ház volt a falu első, vagy ha úgy tetszik az utolsó háza. Cyörkönyben néhány évvel ezelőtt a község vezetőitől gyakran lehetett hallani olyan megállapítást, hogy míg a környező községek nőnek, szépülnek, náluk mintha megállt volna a fejlődés. Györköny képe tényleg alig változott a felszabadulást követő években. Többen elköltöztek, akik maradtak, azok pedig nem építettek. Egy-két év óta változás állt be Györkönyben. Megjött a lakosság házépítési kedve. Egymásután tűnnek el a régi zsuppfedeles, nádtetős, szabad- kéményes házak. Amióta elkezdték Györkönyben a törpevízmű építését, házépítési mozgalom kerekedett a községben. Két szobás, fürdőszobás, új házakat építenek. Kaksted- ter András, a községi tanács elnökhelyettese kapásból vagy harminc nevet említ. Olyanok nevét, akik az elmúlt két év leforgása alatt új családi házat építettek. Nem kevés azoknak a száma sem, akik 50 000—60 000 forintos költséggel felújították, vagy átalakították régi házukat. Ahol még néhány évvel ezelőtt zsombékos, hasznavehetetlen rét éktelenkedett, új utcasor épült, az Alkotmány utca. Kertes, sátortetős új téglaházaival a falu legszebb utcája. A középületek is szépülnek Györkönyben. Felújították a községi művelődési otthont 200 000 forintos költséggel. Az általános iskola politechnikai tanteremmel bővült. A múlt hónapban adták át rendeltetésének az új három tantermes iskolát. Épül a törpevízmű, amelynek átadására a jövő év közepén kerül sor. Szépül, s az utóbbi két évben nagyot „nyújtózkodott” Györköny. A rokonok, szomszédok egymással versenyezve építik, alakítják át a lakóházakat. Egymás után tűnnek el a zsuppos, nádtetős házak és ha továbbra is ilyen nagy lesz a nekilendülés, ahogy nagyon sok községben láttuk, Györkönyben is kijjebb kell tenni a helységnévtáblát. Á zeneiskola ünnepi növendékhangversenye A szekszárdi Liszt Ferenc Zene-| iskola november 7-e tiszteletére rendezte az 1965—66. tanév első növendékhangversenyét. A hangverseny előtt Paálné Falusi Edit tanárnő emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulójáról. Ezután 30 növendék mutatta be műsorát, akik között csak a fúvósok nem voltak képviselve. A növendékhangversenyen örömmel állapíthattuk meg a vonóstanszak megerősödését. A szerepelt növendékek zöme a tiszta internálásra törekedett és ez az esetek többségében sikerült is. Az alapos felkészüléssel együttjáró magabiztosság és szép vonózás jellemezte játékukat. A kezdők közül külön is ki kell emelnünk Selmeczy Sándor, nővére zongorakíséretével előadott Mozart: Meló- diá-ját, a haladók közül pedig Nikolov Péter játékát, aki Lully: Gavott és Müsette című szerzeményével aratott megérdemelt sikert. De tetszett Seleznik István és Ródler Miklós cselló- és Misetics Sándor, Farkas Rózsa, Thedsz Aranka hegedűjátéka is. Kedves színfolt volt Gárdonyi Orosz népdala Gacsályi Mónika, Nikolov Péter, Seleznik István és az előképzősök előadásában. Az ének- és zongoratanszak növendékeinek már megszokott nívós műsorszámai méltón egészítették ki a hangverseny műsorát és arattak megérdemelt sikert a szépszámú hallgató előtt. ^AAAAAAAAAAAAAA^AAA« Olvassa, terjessze A TOLNA MEGYEI Népújságot! — 181 — Sötétedéskor tovább folytatták útjukat és hajnalra kiértek a torkolathoz. A folyó itt tengerré szélesedett és még a legtapasztaltabb szem sem tudta volna megkülönböztetni, melyik a folyó és melyik a tenger. Gyorsan kikötöttek. Itt még veszélyesebb volt. Song megmagyarázta Sárinak, hogy a nappalt itt kell átvészelniük a parti bokrokban, nem szabad mozogni, mert a világítótornyokban lévő őrség észreveszi őket és akkor vége mindennek! Elvégre Sárit biztosan körözik és a partizán Songot is szívesen horogra kapnák a katonai rendőrök. — Azonkívül — folytatta Song — tele van a part kisebb erődökkel. A világítótornyok miatt az éjszakai utunk sem lesz valami biztonságos. Legfeljebb a sötétség lesz majd a segítőtársunk, no meg a szerencsénk... — Úgy félek, Song — mondta Sári és valóban egész teste reszketett. — Nem lesz semmi baj, miss — feledte határozott hangon Song. — Épségben átviszem Szu- mátrára. Nézze, ott, abban az irányban fekszik — mutatott dél felé. — Egy kőhajításnyira van ide. Ez itt előttünk a Pandan szoros. Az a kis sziget az Alligator sziget. Azt kell majd ügyesen megkerülnünk és akkor már biztonságban vagyunk. Ott, szemben velünk pedig a Philipp szoros húzódik. Az már indonéz terület. A Bla- kang szigeten partra teszem, én meg visszafordulok. — Nagyon félek. Song. Ez a dzsunka kis lé— 182 — lekvesztő, könnyű tákolmány... Ott meg a tengermély óceán háborgó vize... — Könnyű, de megbízható, miss! Nem egyszer voltam már vele odaát fegyverekért. Megvárjuk, míg szélcsend lesz és az éj leple alatt nekivágunk az óceánnak... Gondoljon arra, hogy Bábu áll az én helyemen és akkor félelme elmúlik. A kis „hazaiból” már alig maradt valami. Az úton elfogyott. Utánpótlásért kellett menni, hogy a tengeri útra el legyenek látva élelemmel. Song hát megint magára hagyta Sárit és beszerzőútra indult. Ez alkalommal sokáig volt oda. Már egy órája, hogy elment, és alakja csak nem akart kibukkanni a mangrovebokrok közül. Sári mereven leste a Song vágta ösvényt, amerre a maláj harcos alakja eltűnt. De Song csak nem tűnt tel. Most, hogy ilyen rettegve és sóvárogva várta a maláj férfit, gondolatban mind többet foglalkozott vele. Eszébe jutott, hogy Song. ez a javakorabeli bennszülött férfi az utóbbi időben furcsa szemeket mereszt rá. Ismerte ő már ezeket a csupa vágytól átforrósodott, lobogó férfitekinteteket. De eddig azzal nyugtatta meg a rosszat sejtető gondolatait, hogy bár Song is csak férfi, de Bábu barátja és ez bizonyára vissza fogja tartani attól, hogy vágyainak szabad folyást engedjen. Ám Sári egy valamiről megfeledkezett, mint ahogy az ő helyében minden európai nő is hasonlóképpen megfeledkezett volna: arról, hogy — 183 — Song nem európai, hanem forróégövi férfi, méghozzá maláj! Ekkor hosszú, sziszegő hang ütötte meg a fülét. Először nem is tűnt fel neki, csak kis idő múlva kezdett ijedten körülnézni, amikor a sziszegés nem akart abbamaradni. Felsikoltott: az alig öt lépésnyire álló magas mangrovefa vastag ágáról egy hatalmas kígyó undok pofája nézett vele farkasszemet! — Song! — kiáltotta magáról megfeledkezve és a dzsunka felé kezdett hátrálni. Ám a kígyó is követte: lassan lefelé tekere- dett az ágról és lapos feje sziszegő nyelvével feléje nyomult. Talán két lépés választotta el csak tőle, amikor zizzenést hallott. Olyan volt, mintha kifeszített húrt pendítettek volna meg a közelben. Aztán csak azt látta, hogy a kígyó feje leválik törzséről és a fűbe zuhan. Song szaladt ki a kis tisztásra és átkarolta az ájulás határán lévő lányt. — Levágtam a fejét a bestiának! — mondta bátorítóan. És Sári érezte, hogy a férfi izmos karjai magukhoz szorítják. — Nem kell többé félned tőle... Hallotta a férfi veszettül kalapáló szívét, érezte testének izzó lüktetését. Tiltakozni akart, de valami titokzatos erő megbénította nyelvét. Aztán eszébe jutott Bábu és az elesett hős emléke ismét visszaadta lelkierejét. Hirtelen megfeszítette minden tagját és ellökte magától a magáról megfeledkezett Songot.
