Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-12 / 267. szám
___________ _ VHAQ PBOLETAJUAl EGYESÜLJETEK i T OLNA megyei^ m m NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 267. szám ÁRA: 60 FILLfiR Péntek, 1965. november 12. Kútfúrók 4. o. Teljesítette éves tervét I a Teveli Gépállomás 5. o. I A Tv jövő heti műsora L _ l‘__ J Csütörtök délelőtt 11 órakor ösz- szeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. \ Az ülést Vass Istvánná, az or- szággyűlés ejnöke nyitotta meg. -v ^tíegyeletes szavakkal emlékezett 7 ‘meg a legutóbbi ülésszak óta el- Miunyt képviselőkről: Rónai Sándorról, Szakasits Árpádról, Kossá Istvánról. Bakos Istvánról és dr. Szabó Pál Zoltánról. Az ország- gyűlés néma felállással adózott az elhunyt képviselők emlékének, s nevüket jegyzőkönyvben örökítette meg. Vass Istvánná ezután arról tájékoztatta az országgyűlést, hogy a legutóbbi ülésszak óta a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 20. paragrafusa alapján gyakorolta jogkörét és az ennek megfelelően alkotott törvényerejű rendeletéiről, az egyes határozatairól szóló jelentést a képviselők között szétosztotta. Az Elnöki Tanács jelentéséből kitűnik, hogy a két ülésszak közötti időben az Elnöki Tanács ösz- szesen 17 törvényerejű rendeletet alkotott. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Vass Istvánná ezután bejelentette, hogy Rónai Sándor és Szakasits Árpád elhalálozásával az Elnöki Tanácsban két hely megüresedett. Az MSZMP Központi Bizottságától és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségétől javaslat érkezett a megüresedett helyek betöltésére. Dr. Pesta László jegyző ismertette a javaslatot, amely indítványozza, hogy az országgyűlés Kádár Jánost és dr. Erdei Ferenc képviselőket válassza az Elnöki Tanács tagjává. A javaslatot az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az elnöklő Vass Istvánná bejelentette azt is, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége javaslatot nyújtott be a Legfelsőbb Bíróság népi ülnökeinek megválasztására. Az országgyűlés a javaslatot elfogadta és a jelölteket a Legfelsőbb Bíróság népi ülnökeivé választotta meg. Ezután dr. Pesta László jegyző ismertette az interpellációra jelentkezett képviselők névsorát, az interpellációk tárgyát, majd Vass Istvánná indítványára az ország- gyűlés elfogadta az ülésszak tárgy- sorozatát. A napirend a következő: 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója. 2. Ilku Pál művelődésügyi miniszter beszámolója az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatairól és további feladatairól. 3. A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója. 4. Interpellációk. Ezután napirend szerint Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára ismertette az Elnöki Tanács beszámolóját. Az országgyűlés az Elnöki Tanács munkájáról szóló beszámolót egyhangúlag tudomásul vette. Ezután Ilku Pál művelődésügyi miniszter emelkedett szólásra. A gyakorlati foglalkozásit, amit ma többnyire politechnikának neveznek, a szülők túlnyomó többsége örömmel üdvözli. A politechnikai oktatás gyorsan elterjedt, a csaknem 2700 nagy létszámmal dolgozó általános iskolából mintegy 2600-ban megvalósult A többiben is hamarosan meg kell teremtenünk a politechnikai oktatás feltételeit. Jelentősen fejlődött az elmúlt öt esztendőben napközáobthon- hálózatunk is. Míg az 1960/61. tanévben kereken 110 000 gyerek volt napközi otthonban, addig ebben a tanévben már több mint 175 000 gyerek számára biztosítottunk ott helyet A pályaválasztás gondjával a 14 éves korosztály kerül először szembe. A szakmunkástanuló-iskolák I. évfolyamos tanulóinak a száma 1960 óta állandóan emelkedik. 1961-ben 52 000-en. 1965- ben már 64 000-en jelentkeztek szakmunkástanulónak. Ezen a területen is találkozhatunk azonban érthető, de nem elfogadható törekvésekkel. — mondotta és emlékeztetett arra, egyes úgynevezett divatos szakmákra több a jelentkező. Kiemelte, hogy ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell, többek között az iskolai pályaválasztási tanácsadás fejlesztésével is. Ha a pályaválasztás szemszögéből vizsgáljuk a különböző középiskolai típusok iránt megnyilvánuló érdeklődést, meg keli állapítanunk, hogy ifjúságunk törekvése egészségesebb, mint a kialakult középiskolai arányok. A középiskolák első osztályos tanulóinak egyre nagyobb száma jár olyan középiskolába, amely szakmai műveltséget is ad. 1960-ban csak 14 000 ilyen középiskolásunk volt az első osztályban, ebben az évben már 27 000 van. Ma a középiskolák első osztályosai között a lánytanulók aránya 58,2 százalék, ezen belül a gimnáziumok első osztályaiban minden 100 tanulóból 68 a leány, az ipari technikumokban azonban csak 17, a mezőgazdasági technikumokban is csak 27. Ez az arány nemcsak egészségtelen, de sem munkaerő-gazdálkodásunknak, sem a helyes pályaválasztásnak, sem demokratikus elveinknek nem felel meg. — folytatta Ilku Pák ' Ilku Pál: Az oktatás terén a legfejlettebb kapitalista országokkal is vetekszünk, sőt megelőzzük őket Iskolarendszerünk problematikus területe: a középiskola Ilku Pál bevezetőben utalt hazánk első szocialista oktatási törvényére, majd megállapította, hogy köznevelésünk fejlődését vizsgálva határozottan kirajzolódik az előrehaladás néhány jellemző vonása. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy már megvalósítottuk a szocialista munkaiskolát, de azt igen, hogy a gyakorlati foglalkozások, a fizikai munka, vagy a termelési gyakorlatok minden iskolai fokon polgárjogot nyertek, javult a tanulóifjúságnak a termelői pályák, fizikai munka iránti érdeklődése. A munkára nevelés — a formák és a tartalom Szükséges korrekciójáról most egyelőre nem beszélve — mint elv helyes, és továbbra is megmarad. Köszönjük azt a sok munkát, üzemieknek, pedagógusoknak, amit a n unkára nevelés érdekében, a tervek kidolgozásában és a gyakorlatban nyújtottak — mondotta, majd az oktatás számszerű eredményéről szólt. Hangsúlyozta, hogy a hatéves korú gyermekek 98.6 százaléka beiratkozik az általános iskola I. osztályába, s 16 éves korára a 10 éves tankötelezettség végére 90 százalékuk el is végzi a nyolc osztályt. E vonatkozásban is világviszonylatban az elsők között állunk. Ezt bizonyítják az UNESCO összehasonlító statisztikái is. A tankötelezettség idejének meghosszabbítása azt eredményezte, hogy 1959-hez képest a tanulóknak 13 százalékkal nagyobb része fejezi be sikerrel általános iskolai tanulmányait, A második ötéves terv időszakában a közoktatásra, a felsőoktatásra és a kultúrára fordított összegek évente mintegy 12 százalékkal nőttek, tehát lényegesen gyorsabban, mint a nemzeti jövedelem. Ez igen örvendetes, és kormányunk megkülönböztetett gondoskodását mutatja. A ráfordításoknak több mint a kétharmada a közoktatás és a felsőoktatás céljait szolgálja. Ez tette lehetővé mintegy 3580 általános iskolai tanterem és 530 műhelyterem, valamint 760 középiskolai tanterem építését. E fejlesztés értékét növeli, hogy az a társadalom igen jelentős segítségével valósult meg. A tantermek 29 százalékát, a tanműhelyek 92 százalékát építették helyi erőforrásokból. A helyi erőforrások kiaknázása ezután is sok lehetőséget nyújt, de úgy kell gazdálkodnunk, hogy a beruházói- sok megkezdéséhez még több esetben adhassunk központi támogatást. Az új tantermekből sajnos 2150-nel az elavultakat kellett pótolnunk, s így csak 1415 szolgálta a tényleges fejlesztésit. Ma 31570 általános iskolai tantermünkben 44 473 tanulócsoport dolgozik, azaz 100 tanteremre 141 osztály jut. Ez az 1,41-es arány a váltakozó tanítás mértékét mutatja. A hárommillió koldus Magyar- országában a 14 éveseknek csupán húsz százaléka járt iskolába. Most viszont oktatás terén, kultúrában, műveltségben a legfejlettebb kapitalista országokkal is vetekszünk, sőt megelőzzük őket. Ilku Pál a továbbiakban az egyes iskolatípusok néhány legfontosabb kérdésével foglalkozott. Már 5—6 évvel ezelőtt, az iskolareform munkálatainak kezdetén megmutatkozott, hogy egész iskolarendszerünk legproblematikusabb területe a középiskola. Ä gimnáziumot az iskolareformban egységes műveltséget nyújtó iskolává alakítottuk át. Ez az egységesség azonban korántsem jelent valamiféle szellemi uniformist. Ellenkezőleg. Oktatási törvényünk megjelenése óta igen megfontoltan, de jelentős számban alakulnak tagozatos osztályok. Az eredmények biztatóak. Sok haszonnál járt a gimnázium korszerűsítésében az 5 plusz 1-es oktatási forma is, továbbá az újabban egyre inkább terjedő heti 2 órás gyakorlati oktatás. Ezeken a gyakorlatokon a tanulók a műszaki-technikai élet különböző területeivel ismerkednek meg. Az általános iskolát végzett gyerekek 40 százaléka (évi 67—70 ezer tanuló) bejut a középiskolák nappali tagozatába; ezzel azonban középiskoláink befogadóképességét kimerítettük. Ä kővetkező években — bár az általános iskolából kikerülő gyerekek száma tetemesen növekedni fog — a középiskolák 1. osztályába több gyereket felvenni már nem tudunk. így az általános iskola 8. osztályát elvégzett tanulók számának növekedése és a középiskolások számának változatlan szintje feszültséget fog okozni. Ilku Pál ezután így folytatta: — A munkára nevelés elve változatlanul megmarad; a szakmai előképzést azonban töröljük a célkitűzésből. A népgazdaság gyors fejlődését és változásait is szem előtt tartva az lesz a helyes, ha a tanulók a természettudományos tárgyakban minél mélyebben elsajátítják a termelés tudományos alapjait, s emellett megalapozott műszaki-technikai ismereteket szereznek. Felmerül a kérdés; mi legyen az 5 plusz 1-es formával? Ez a forma változatlanul hasznos, de csak ahol a tárgyi és személyi feltételek — mégpedig lehetőleg az iskolában — megvannak. Gyorsan elterjedt a politechnikai oktatás A szakközépiskolák kérdése A korábbi tantervek és tankönyvek túlságosan és gyakran feleslegesen megterhelték a tanulókat. Az új tantervekben csökkentettük a heti óraszámokat. de a legjelentősebb eredményt a tantervi és tankönyvi munkálatokkal értük el. Az értelmetlen túlterhelést fel kell számolni, azonban ez semmiképpen sem járhat a gyermekek folyamatos és intenzív tanulmányi munkájának fellazításával, mert egészséges megterhelés nélkül sem értelmi erőik, sem munkaerkölcsük nem alakulhatna ki. Ilku Pál ezután a legfiatalabb iskolatípusról, a szakközépiskoláról beszélt. El kell ismernünk, hogy a tapasztalat a szakközépiskolákra vonatkozó elgondolásainkból három lényeges dolgot nem igazolt kielégítően. Először: bebizonyosodott, hogy sok olyan szakma van, ahol nem szükséges a szakmunkások középiskolai képzése. Másodszor: az egyetlen szakmára történő szakközépiskolai képzésnek is megvannak a maga nehézségei. Az ipar, a mezőgazdaság és más területek gyors fejlődése, szerkezeti belső változásai olyan szakembereket kívánnak, akik (Folytatás a 2. oldalról)
