Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPEJSAO 1965. november 13. Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás a 1. oldalról) képeseit az adott területen több­irányú tevékenységre és alkal­masak továbbképzésre, sőt átkép­zésre is. Harmadszor: a szakminisztériu­mok újabb vizsgálatai azt mutat­ják, hogy nincs szükség a terme­lés minden ágában felsőfokon képzett úgynevezett szaktechni­kusokra Mindezt figyelembe véve a kö­vetkező elhatározások érlelődtek meg: 1. A szakmunkásképzés bázisa továbbra is a régi szakmunkás- képző iskola marad. Ezt számsze­rűleg jelentősen fejleszteni, tar­talmában pedig korszerűsíteni kell. A Munkaügyi Minisztérium most az újabb határozatokkal jo­got és ösztönzést kapott arra, hogy közreműködésünkkel új tanterveket dolgozzon ki. 2. A szakközépiskola képzési célját és tartalmát tehát megvál toztatjuk. A jövőben nem egyetlen szakmára fog képezni, hanem a rokon szakmák 1—1 csoportjára, s célul tűzi ki, hogy végzett tanu­lói — a termelőmunkától a rész- folyamatok irányításáig — sok­féle feladat megoldásához kapja­nak alapot. Az idevonatkozó terv pontos kidolgozása még előttünk álló feladat. Az azonban változatlan, hogy érettségit nyújtó, a tovább­tanulás szempontjából teljes jogú középiskola lesz. S még valamit: a végzettek nagyobb része mun­kába fog állni. A jelenleg mű­ködő .szakmát adó középiskolák, valamint több gimnázium is az 1966, 67. tanévtől kezdve fokozato­san a mondottaknak megfelelően átalakul. 3. A középfokú technikusokat a jövőben nem az iskolákban, ha­nem az üzemekben képezik majd ki a szaktárcák irányításával — a gyakorlati termelőmunka mellett és arra alapozva. Szakközépiskolai céljaink meg­valósításához igen jelentős tartal­mi és szervezési munkát kell el­végeznünk. Ezt hivatott elősegí­teni a kormánynak az a döntése, hogy felállítja az Országos Okta­tási Tanácsot. A megyei tanács végrehajtó bi­zottságok mellett is létrejönnek oktatási tanácsok. Szeretnénk, ha ezek összhangot teremtenének a területükön lévő valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményt, szakmunkásképző iskolát érintő kérdésben. Ilku Pál a felsőoktatásról szól­va elmondotta, hogy elkészültek az új tan tervek és programok s írják az új jegyzeteket, tanköny­veket is. A munkálatok központi témája az volt, hogyan képezzünk magas szakmai tudású szocialista szellemű szakembereket. A hallgatókra már a szakmai képzés során úgy kell hatni, hogy kommunista szakemberekké vál­janak, hogy ne csak ismerjék hanem el is fogadják a marxiz­mus—leninizmus tudományos vi­lágnézetét, s így a szocialista em­ber politikai magatartásával és életfelfogásával kezdjék meg gya­korlati, társadalmi tevékenysé­güket. A marxizmus—leninizmus tan­székek előtt álló legközvetlenebb feladat, hogy biztosítsák a tudo­mányos, az oktató és a nevelő munka közötti egységet, az eddi­gieknél még következetesebben valósítsák meg az oktatás élet­közelségét, hiszen világnézetünk fejlődésének kiapadhatatlan for­rása maga az élet. Ebből a forrás­ból- kell táplálkoznia a marxiz­mus—-leninizmus oktatásának. 61 III-as törvény létesítette új intézmények a felsőfokú techni­kumok is. Feladatuk, hogy érett­ségi és megfejelő üzemi gyakorlat után, két-háróm év alatt az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az egészségügy egyes szakterületei számára elmé­leti és gyakorlati felkészültségű szaktechnikusokat képezzenek. Ma a középfokú technikumi képzés fogyatékosságai, gyengéi követ­keztében az egyetemet végzett mérnökök jelentős része olyan másodszintű munkakörben dolgo­zik, amelynek jó ellátása nem igényel ötéves — és ennek meg­felelően drága — egyetemi kép­zést. Az üzemek azonban arra kényszerülnek, hogy mérnökeik egy részét olyan munkakörökbe állítsák be, amelyeket gyakorlati tapasztalatokban gazdag és elmé­letileg jól felkészült szaktechni­kusok is elláthatnának. Ennek az állapotnak a megszüntetésére szerveztük a felsőfokú techniku­mokat. A törvény meghozatala óta 48 ilyen felsőfokú techniku­munk alakult, s ezekben 55 sza­kon képeznek technikusokat. Az elmúlt tanévben az intézmények nappali, esti és levelező tagozatán több mint 17 000 hallgató tanult. 1963-ban vezettük be az új egye­temi és főiskolai felvételi rend­szert. Társadalmi fejlődésünk nem­csak lehetővé tette, hanem meg is követelte, hogy megszüntessük a származás szerinti megkülön­böztetést. Ma már megállapíthatjuk, hogy ez a felvételi rendszer kiállta a próbát: találkozott az emberek igazságérzetével és bebizonyoso­dott, hogy a teljesen nyílt ver­senyben is megállják helyüket a fizikai dolgozók gyermekei. En­nek egyik bizonysága, hogy szá­muk az egyetemeken és főisko­lákon tovább emelkedett. Ilku Pál kiemelte: a jövőben jóval nagyobb szerepet kell kap­nia a felvételek eldöntésében a magatartásnak, jobban mérlegre kell tennünk a felvételizők erkölcsi jellem­vonásait, melyeknek alapve­tő eleme a népünkhöz, ha­zánkhoz való hűségük. Ilku Pál az esti és levelező hallgatók munkájáról ezeket mon­dotta: helyesnek és igazságosnak tartanánk a fluktuáció tervszerű megszervezését a nappali, vala­mint az esti és levelező tagoza­tok között, olymódon, hogy azo­kat a fiatalokat, akik a nappali tagozaton mások helyét elfoglal­ják, de magatartásukkal rossz példát mutatnak, tanulmányaikat elhanyagolják és a vizsgáikon megbuknak, az esti tagozatra irá­nyítjuk, az esti tagozatról pedig a legjobbakat — ha ezt maguk is kívánják — a nappali tagozat­ra visszük. A szónok a továbbiakban el­ismeréssel szólt a pedagógusok munkájáról. Pedagógusaink nagy többsége munkával nagyon is túlterhelt. Sok erőfeszítést tettünk, hogy a pedagógusokat megszabadítsuk a túlterhelésüket még fokozó ad­minisztrációtól. Oktatásügyünk és a pedagógusok helyzetének javí­tásában mindenekelőtt pedagó­guslakásokra van szükségünk. Ezt átérezve a tanácsok az el­múlt 5 esztendőben nagy erőfeszí­téseket tettek a pedagógusok la­káshelyzetének javítására. A kü­lönféle erők összefogásából 3135 nevelői- lakás készült el. A kor­mány gazdasági bizottsága az el­múlt napokban tárgyalta a peda- góguslakás-építések és vásárlások ügyét, s olyan határozatot ho­zott, amelynek megvalósításával jelentősen javítani tudunk a helyzeten. Pedagógusaink életkörülményei megjavításának van még egy kér­dése, s ennek megoldására mél­tán rászolgálnak nevelőink — a pedagógusok fizetésének rendezé­se. Ezt a dolgozók is régóta tá­mogatják, a kormány is mindig elismerte jogosságát, de gazdasá­gi helyzetünk alakulásától kellett függővé tennie a megoldást. Re­méljük, az 1966. évben mód nyí­lik a fizetésrendezésre, s ezzel segítjük pedagógusainkat, hogy tevékenységüket még inkább az iskolai munkának szenteljék. A pedagógusokon kívül ered­ményeink elérésében sokat segí­tettek a megyei tanácsok művelő­désügyi apparátusai, a szülői munkaközösségek és az iskoláink­ban működő ifjúsági szerveze­tek. Szeretném ezt is megköszön­ni és egyben kérni további tá­mogatásukat. — mondotta Szünet után az első felszólaló dr. Fekszi István Szabolcs-Szat- már megyei képviselő volt, majd Veres József munkaügyi minisz­ter szólalt fel. « Hangsúlyozta: művelődéspoliti­kánk végrehajtása során kettős feladatot kell megoldanunk: emelnünk kell az általános mű­veltség színvonalát és gondos­kodnunk kell a népgazdaság szak­ember-szükségletének biztosításá­ról. A miniszter kiemelte, hogy munkaerőgazdálkodás szempont­jából a beiskolázások hiányossá­gokat mutatnak, mert míg az egyik oldalon túlképzésről beszél­hetünk, a másik oldalon jelentős az elmaradás. Az arányok eltolódása követ­keztében a népgazdaság egyes ágazataiban, így a mezőgazda­ságban is, szakmunkás-hiánnyal küzdünk, a másik oldalon gon­dot okoz a gimnáziumból kikerült szakképzetlen fiatalok egy részé­nek munkába állítása. Ezután a szakmunkástanuló képzés eredményeiről, gondjairól beszélt. A miniszter rámutatott, hogy a szakmunkásképzés a munkaerő­szükséglet összhangjának megte­remtését jelentékenyen segíti majd az oktatási tanácsok terve­zett felállítása. A tanácsok hatás­körének bővítésével lehetővé kell tenni, hogy az államhatalom he­lyi szerveinek beleszólásuk le­gyen a különböző iskolatípusok hálózatának területi kialakításá­ba. A tanácsoknak kell gazdál­kodniuk az egyes megyékben lé­vő általános, közép- és szakisko­lák tantermeivel, a tanácsokra kell bízni a gazdálkodást a ren­delkezésre álló pedagógus-lét­számmal is. A következő eszten­dőkben ugyanis a tanácsokra há­rul az a feladat, hoev az országos irányelvek szem előtt tartásával megszüntessék a különböző isko­latípusoknál mutatkozó helyi pe­dagógusfelesleget, illetve hiányt. A továbbiakban a miniszter részletesen szólt a szakmunkás- képzés tartalmi színvonalának emelésével kapcsolatos feladatok­ról. Ezután Simon István Veszprém megyei, Ben ke Lajcsné Pest me­gyei képviselő, majd Salamon Hugóné, Komárom megyei kép­viselő szólalt fel az oktatási re­formtörvény tapasztalatainak vi­tájában. Ezután Giczi Ferenc Vas me­gyei, dr. Kovács Magdolna Sza- boics-Szatmár megyei, majd Val kó Iiászió Borsod megyei képvi selő szólalt fel. Tovább folyik a baloldali erők üldözése Indonéziában Dj akartában szerdán nyilvá­nosságra hozták a különleges ál­lapot megszüntetését kimondó ha­tározatot. Röviddel ezután rádió­beszédet mondott Wirahadikusu- mah vezérőrnagy, a djakartai helyőrség parancsnoka és sietett kijelenteni: „A rögtönbíráskodás megszüntetése ellenére a hadse­reg ingadozás nélkül tovább foly­tatja az államapparátus megtisz­títását a kommunistáktól és olyan elemektől, akik támogatták a szeptember 30. mozgalmat,” Sjaichu, az indonéz parlament elnökhelyettese a hősök napja al­kalmából tartott beszédében azt bizonygatta, hogy Indonézia bel­ső nehézségekkel fogja szembeta­lálni magát mindaddig, amíg az IKP „nem lesz halott”. A hadsereg folytatja kommu­nisták és más baloldali szemé­lyek üldözését az egész ország te­rületén. A közép-jávai Bojolali városából súlyos feszültségről ér­keznek jelentések azután, hogy a múlt hét végén megöltek két ejtőernyőst a piactéren. A had­sereg kordont vont a piactér köré és többtucat személyt tartóztatott le. Az Antara jelentése szerint Kö- zép-Jáván, Kudus városában 140 személyt vettek őrizetbe. Keresik a New York-i áramszünet okát New York (MTI) A keddi pél­dátlan áramszünet oka még mindig rejtélyes. A vizsgálat fo­lyik. Az amerikai kormányzat vezetőit erősen foglalkoztatják az amerikai történelem legnagyobb rövidzárlatának stratégiai és gaz­dasági következményei. Johnson felszólította Joseph Swidlert, a szövetségi energiabizottság elnö­két, hogy álljon a vizsgálat élé­re. Swidler szerdán este közölte újságírókkal: semmi bizonyíték arra, hogy a hatalmas rövidzár­latot szabotázs okozta volna. Azt is hozzáfűzte, lehetséges, hogy sohasem lehet kideríteni majd az áramzavar okát, s hogy a szak­értők talán nem is fognak egyet­érteni a vizsgálat megállapításai­val. A szakember azt ígérte, hogy a történtek valószínűleg nem is­métlődnek meg, bár erre nincs biztosíték. A magasszintű vizsgálat nyil­ván olyan kérdéseket is felvet majd, hogy a niagiarai erőmű táv­vezetékében bekövetkezett hiba észlelése után miért nem tudták a hálózatokat más erőműre kap­csolni. Az áramszolgáltatási hiba 204 ezer négyzetkilométernyi terü­letre terjedt ki, New Yorkban 9 és háromnegyed óráig tartott, s az üzemzavar következtében százezrek rekedtek a liftben, a felhőkarcolók tetején, a földalatti alagútjaiban, hivatali helyiségek­ben. A rákövetkező este a New York állambeli Attcában és kör­nyékén ismét egyórás áramszol­gáltatási zavar volt. okát ezúttal, sem ismerik. A manhattani üz­letekben nagymennyiségű gyer­tyát, petróleumlámpát, élemet árusítottak ki. Amerikai repülőgép támadása kínai kereskedelmi hajó ellen Az Uj Kína hírügynökség idézi a Renmiin Ribao hétfői cikkét, amely elítéli az amerikai légierő legutóbbi támadását egy kínai ke­reskedelmi hajó ellen. Október 31-én egy amerikai repülőgép megtámadta a „Nanhai 146” ke­reskedelmi hajót, amely Hon Sói Den szigetétől délre a nyüt ten­geren árujával a Vietnami De­mokratikus Köztársaság partjai felé tartott. A cikk írója hang­súlyozza, hogy világosan, magas­ból is kivehető volt a Kínai Nép- köztársaság zászlaja. „Az amerikai kormánynak vál­lalnia kell a felelősiséget a súlyos katonai provokáció következmé nyeiért” — mutat rá a lap. Vita a bárban : Építkezés a Szokatlan dolog, hogy egy bár­ban, ahol rendszerint gint és más italt szolgálnak fel, ahol össze­bújnak a párok, diszkrét zene szól egy napirendi pontként el­mondja a véleményét például az önálló tsz-vállalkozásról a beruhá­zási iroda embere és ahhoz húsz tsz-elnök, megyei pártbizottsági osztályvezető, megyei tanácselnök­helyettes hozzászóljon, helyesel­jen, vagy kiegészítsen. Pedig ez történt szerdán a du­naújvárosi Aranycsillag Szálloda bárjában, amelynek bejáratára ki­függesztették a táblát, rajta a következő felírással: „Zártkörű rendezvény!” így hát az arra já­rók nem hökkentek meg. Azt sem tudták, hogy odabent a Tolna me­gyei tsz-elnökök tanácskoznak. Es nemcsak ezen a napon, hanem egy héten keresztül. Hosszú lenne leírni a beszámo­lót, a több mint húsz hozzászó­lást. a zárszót. Ezért csak a lé­nyeget, a vita hevét, a tsz-slnö- kök és a jelenlévők felelősségér­zetét éreztetem. Elhangzott a be­számoló, amely nagyvonalakban a következőt tartalmazta: az or­szágban már hetvenöt önálló tsz- vállalkozás van. Minden megyé­ben, kivéve kettőt, köztük Tolnát. Az állami építőipari vállalatok, a ktsz-ek túl vannak terhelve, emiatt elcsúsznak a mezőgazdasá­gi beruházások. Az idei építkezé­sekből is mintegy 30 áthúzódik a jövő évre. Tenni kell valamit. A tsz-ekben vannak építőbrigádok. Ezeket az építőbrigádokat kellene összefogni, önálló tsz-vállalkozás- ként működtetni. Ez indította él a vitát. A vita, igaz, nehezen indult, de amikor az első hozzászóló megkérdezte: „Mi a véleménye a beruházási irodának a keddi Népszabadság­ban megjelent cikkről, amely a regölyi tsz-építkezéssel foglalko­zott?" — egymásután lendültek a torok. Voltak akik a más me­gyékben tapasztalatok után ér­deklődtek, volt aggályoskodó is, aki azt látta ebben az egészben, ha összefogják a tsz-építőbrigádo­kat, akkor alkalomadtán köny- nyebben lecsaphat rájuk az álla­mi, vagy a tanácsi építőipar. Volt, aki az anyagellátás módosítását kérte. Jelenleg az a helyzet a ter­melőszövetkezetekben, hogy holt időben nem tudnak anyagot szál­lítani, mert az építőanyag-kiutalá­sokat negyedévenként, egyforma elosztásban topják. Az izményi tsz-elnök például arról az oldal­ról közelítette meg a kérdést: ná­luk, az építőipari vállalat három évig épített egy hatszáz férőhelyes sertésólat. Ez nem korszerű épít­kezés, az ilyenből csak kára származik a termelőszövetkezet­nek. És most azt mondják, ha azt akarja, legyen az istállón tető. hát szerezzen. A íelsőnánaiak is így csinálták. — Igaz ez? — Igaz hát! — mondták a fel­sőn ánaiak. — A Postától, a patro- nálónktól kaptunk palát. Felmorajlott a bár. Mindenki mondott valamit. A tsz-elnökök körülnéztek Dunaújvárosban. Ott van pala, Pest megyében is van pala, miért csali Tolna megyében hiánycikk? A pohárcsengés a par­lamentarizmus betartására intett.

Next

/
Thumbnails
Contents