Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-10 / 265. szám
1965. november 16. TOLNA HEflíTI NEFtJS.tö 3 Kososén a nehezet Van annak már két éve, ~ hogy Pakson egy beszélgetés alkalmával elmondták a tanácsnál: nagyon kellene a járási székhelynek a korszerű autóbuszállomás, de a község erejéből nem futja. Azt is elmondták akkor, jó lenne ha állami segítséggel építkezhetnének. Megint máskor az került szóba, hogy a járás községeinek nagy szüksége lenne egy Pakson felépülő, s a mainál jobb orvosi ellátást biztosító rendelőintézetre. Az igények jogossága mindkét esetben elvitathatatlan. De a kérdés nyitott: ha nem futja állami beruházásból, sem pedig a község erejéből, akkor honnan, miből teremtsék elő a szükséges fedezetet. Volt egy ösz- szefogást sürgető indítvány. Ez azt célozta volna, hogy az egész járást érintő létesítmények megvalósítására fogjanak össze a környező falvak. Községfejlesztési alapjukból adják oda a rájuk eső részt, mondjuk a rendelőintézet építésének költségeihez. Úgy hírlik sikerült megállapodni, s a járási rendelőintézet végül elkészül. A sorban nem a paksiak az elsők, Bonyhádon már van egy hasonló vállalkozás: a járási tüdőgondozót úgy korszerűsítik, hogy a költségek felét a községek vállalták magukra. Ebben az esetben az állami pénz kiegészítéseként adták a falvak a magukét. Mindkét esetben egy egyre jobban tért hódító álláspont érvényesül, az hogy a sok tennivaló közül a nehezebbek végrehajtását együttesen vállalják a falvak. Az egyeztetés persze nem könnyű. Pénzről van szó, amiből mindig kevés van, s arról, hogy nemcsak a helyi tanács, hanem a helybeliek is szeretik, ha valami inkább náluk épül, még abban az esetben is, ha a közös létesítmény hasznát egyformán élvezik. Mert azért a „közösen a nehezet” elv még nem tudatosodott kellőképpen. Sokan félnek, hogy a közös összefogás kizárja a falvak további egyéni tevékenységét, azt, hogy folytassák az alapvető kommunális tennivalókat, befejezzék például a járdásítást, a vízvezeték építését, a villanyhálózat bővítését és egyebeket. A jelenlegi körülmények között az aggá- lyoskodóknak bizonyos értelemben igazuk van. Nem minden esetben biztosított a helyi és a közös létesítmények megvalósítása. Itt van például Pálfa esete. Évek óta takarékoskodnak, tartalékolnak, művelődési otthont akarnak építeni. Az évek elteltek, de a szép tervből még mindig nagyon kevés realizálódott, s most a kezdés előtt állami segítséget kérnek. A maguk módján igazuk van a pálfaiaknak, főként ha abból indulunk ki, hogy más falvakban már van művelődési otthon. Ha azonban azt nézzük: megtesznek-e mindent saját elképzelésük végrehajtásáért, akkor igazságuk és kérésük mindjárt veszít a súlyából. Egy megyei statisztika szerint 108 községünk közül 22-ben 300, 1 Síben 250, 50-ben 200, 16-ban 150, és 1-ben 100 forint a községfejlesztési hozzájárulás összege. Pálfa a 200 forintos községek közé tartozik. Jogos tehát az a kérés is: ha várják, hogy a megye adjon valamit, miért nem mennek el ők is addig a maximumig, ameddig eljutott az a 22 község, ahol 300 forintot fizetnek hozzájárulásként a falubeliek. Mert annyi bizonyos, nem a megyének, hanem maguknak építenék a művelődési otthont, s fáradtságuk gyümölcsét ők maguk élveznék. pán 60—70 000 forint az az ösz- szeg, ami a lakosság hozzájárulásából összejön. Ebből nem sokat lehet kezdeni. Ám a kevésből még kevesebbet csinálhatnak Miszlán, ahol a jövő évi tervek összeállításánál nem számoltak semmiféle társadalmi munkával. Arra hivatkoznak: tartalékolják a pénzüket, tulajdonképpen semmit sem csinálnak, így aztán nincs szükség a lakosság közreműködésére. Odáig rendben van a dolog, hogy tartalékolnak, takarékoskodnak, de amíg az a bizonyos pénz együtt nem lesz, addig megáll az élet, egyáltalán nem csinálnak semmit, még aprómunkát sem? őszintén szólva, ha valamelyik Tolna megyei falura ráfér a parkosítás, az utcák rendezése, csinosítása, akkor Miszlát a felsorolásból nem hagyhatjuk ki. C ok minden szól az eddigi^ eken kívül még a társadalmi munka szervezésének sürgetése mellett. Mellékes szempont. de elmondjuk: a megvében 63 olyan falu van, ahol 31—60 forint között végzett minden lakos önkéntes munkát. Az eredmény nem maradt el. Van ennek az egésznek azonban egy távlati A pálfai dolgot tovább foly- haszna is. Többek között az. hogv tatva, érdemes azt a kér- amihez valaki kezemunkáiával dést is megvizsgálni, hogyan támogatják a termelőszövetkezetek a községi tanácsokat, a különböző feladatok végrehajtásában. Kevés jót mondhatunk: Tolna megyében mindössze 17 termelőszövetkezet nyújtott az idén körülbelül 170 000 forint pénzbeni segítséget a községfejlesztési tervek végrehajtásához. A „közösen a nehezet” elv azt is előírja, hogy valamilyen formában segítsenek a közös gazdaságok a tanácsoknak legalább olyan létesítményeknél, amelyeknek ők is közvetlenül részesei. Nem fontos, hogy a segítség pénz legyen. Javasoljuk azonban azt, amit a re- gölyi termelőszövetkezet csinál. Pénzt nem tud adni, viszont a házi brigád működését két fogattal támogatja. A tapasztalat szerint a helyi tanács ennek a segítségnek nagy hasznát veszi. A „közösen a nehezet” azonban a fentiekkel még mindig nem teljes. Kisebb községeinkben továbbra is nagy gondot jelent a pénzhiány, az hogy évente csuhozzájárul, annak a becsülete nagyobb, mint amit mások csináltak. S aztán arra is alkalmas az összefogott társadalmi segítség, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, együttesen fogjanak hozzá a „közösen a nehezet” elv gyakorlati megvalósításához. Sz. I. Mapyar veteránok egykori harcaik színhelyén Novoszibirszkből. Kujbisevből, Rosztovból és Kijevből érkezett jelentések szerint a magyar ve- terávküldöttség négy csoportja megérkezett ezekbe a városokba és kedden délelőtt megkezdte az ismerkedést a történelmi nevezetességekkel. Az egykori harcaik színhelyére ellátogató magyar internacionalistákat útjukon a szovjet honvédelmi minisztérium képviselői. valamint a szovjet hadviseltek bizottságának tagjai kísérik. álltak. Kialakulnak a központi osztályok és a kerületi kapitányságok szak-alosztályai. Megindult az újjászervezett rendőrség vérkeringése, megkezdődik a fővárost átfogó szervezett harc a bűnözés ellen. Az mR” csoport és a gyermekvédelem A bűnözők modem fegyverekkel, géppisztolyokkal, sőt gépfegyverekkel és gyors járművekkel rendelkeznek. A rendőrség két jeeppel és madzagos puskával kezdi. A főkapitány fegyvert és jeepeket kér a szovjet hadseregtől, s páncéllemezt rakat az „R” csoport járműveire. A budapesti rendőrség fegyelmezett, ütőképes szervvé formálódik. Ezt külsőségekben is kifejezi az új, egységes egyenruha. Az alvilág 1947-ben már védekezésre szorul. Hekus Dönci és Sánta Dezső ismert ügyei jelzik az utóvédharcot. Az általános fejlődés mértékében a budapesti rendőrök harcának eredményeként 1948-ban már a békeidőkhöz illő közállapotok uralkodnak a fővárosban. Bár a konszolidált viszonyok megteremtése erőskezű, kemény embert kívánt, mégis Münnich Ferenc érző szíve a legkeményebb harcok idején sem vált kérgessé, nem veszítette el forradalmi hitének lényegét: humánumát. Gyermekotthont létesít. Ennivalót, ruhát gyűjtenek számukra a rendőrök. A gyermekvédelmi osztály kiváltságot élvez a főkapitánynál, soron kívül foglalkozik a veszélynek kitett kicsinyek, illetve a gyermekotthon lakóinak ügyével. Együtt a beosztottakkal Szereti és becsüli beosztottjait is. Elismerően nyilatkozik az „R” csoport akkori bátor vezetőjéről, Erős Dénes alezredesről, s meg- hatottan emlékezik a spekulánsok elleni harc kiváló szervezőjére, a később mártírhalált halt dr. Villányi András ezredesre. Részt vett több nagyszabású akcióban, többször személyesen vezeti az „R” csoport bűnözőkkel vívott utcai harcát. Megismerkedik azokkal, akik a munkában kitüntették magukat, de gyakran találhatók szobájában azok is, akik túl hevesek voltak, s a bűnt üldözve maguk is megsértették a törvényt. Nem tűri a törvénysértést. A beosztottak iránt figyelmes és gondos, mindenre van ideje. Ott van minden rendezvényen, ahol beosztottjai szórakoznak, sportolnak, kulturálódnak, részt vesz családi ünnepségeken. A bensőséges hangulatot jól jellemzi, hogy az egyik rendőrs zakasz- veaető kérelmében így emlékezteti: „Én vagyok az, akit a kapitányság bálján ki tetszett javítani, mert egy népdalt rosszul énekeltem.. Ott találjuk a kórházban, a megsérült bajtársak beteglátogatásán, és temetéseken is. Akkoriban sokan haltak hősi hálált posztjukon. A lakáskérdések igazságos eldöntése érdekében gyakran a helyszínen vizsgálja meg a családok helyzetét. Mindezt nem a volt főkapitány mondja el, hanem volt munkatársai, beosztottjai, akik kiváló szervezőképessége mellett éppen emberszeretetével és közvetlenségével magyarázzák akkori gyors sikerei titkát. Melléálltak az emberek, még azok is, akiket más pártok, más feladatokkal küldtek a rendőrségbe ... S Münnich Ferenc mindehhez szerényen csak ennyit fűz: „ ... pénzünk nem volt, emberséggel fizettünk”. I mét /tthonj Nehéz évek következtek. Münnich Ferenc ezekben az években külügyi feladatokat látott el. Nem ismétli, nem részletezi azt, ami akkoriban itthon történt, csak örökké derűs arca komorodik el, s mi vele együtt éljük át a szomorú korszakot. Amikor minden összeomlik, ismét ott van az élvonalban, hogy segítsen visszaszerezni a pártnak, amit mások felelőtlenül eljátszottak: a nép bizalmát és lelkesedését. Mint tapasztalt katonát és rendőrt a párt a fegyveres erők újjászervezésével bízta meg Sok győztes és vesztes ütközetben vett részt életében, de ez volt Egészségügyi tapasztalatok a dunai árvíznél Tudományos ülést tartanak Pécsett és Mohácson az idei árvízről (Tudósítónktól) A Magyar Hygiénikusok Társaságának dél-dunántúli tagozata és a Baranya megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás november 12-én és 13-án tudományos ülést tart Pécsett, amelyre meghívták Tolna megyéből dr. Olay Andort, a megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás igazgató főorvosát is. A tudományos ülésen — dr. Páter János egyetemi tanár elnökletével megvitatják többek között a szocialista falu kialakításának egészségügyi problémáit, a bolyi gyermekek testi és szellemi fejlődésének vizsgálata eredményeit. Másnap az ülés résztvevői Mohácsra látogatnak, ahol a városi tanács nagytermében kerekasztal-konferencián tárgyalják meg az idei dunai .árvíz egészségügyi, közegészségügyi tapasztalatait. Ezen az ülésen részt vesz dr. Olay Andor igazgató főorvos is, mint az árvíz által érintett egyik megye közegészségügyi vezetője. A kerekasztal-kanferencia célja, az árvíz után a közegészség- ügyi tapasztalatok leszűrése és javaslatok kidolgozása hasonló intézkedések megtételéhez. Figyelő: Egy hasznosnak ígérkező vállalkozás A vállalkozás tulajdonképpen csak itt nálunk, Tolna megyében új, mert más megyékben már régebb óta működnek és dolgoznak építőipari tsz-közi vállalkozások, társulások. Ezekben a hetekben a szekszárdi járás vezetői és az érintett tsz-ek gazdái, valamint vezetői egy ilyen építőipari tsz-közi vál lalkozás létrehozásán fáradoznak. Többféle hasznos és célszerű meggondolásból indulnak ki. Ezek közül igen jelentős, hogy a közös gazdaságokban szétszórtan, elaprózotton dolgozó építőipari szakembereket tömörítik és nagyobb hatásfokkal, jobb technikával végeztetik el velük — a határidőkről nem is beszélve — a különféle építkezéseket. A jogászok már munkálkodnak a vállalkozás alapszabályának az elkészítésén. Sor kerül a közeljövőben az érintett termelőszövetkezetekben a tervet jóváhagyó közai/űlésekre. A járás irányítói arra számítanak, hogy jövőre már a majd működő építőipari tsz-közi vállalkozás körülbelül 6 millió forint értékű munkát végez el. Megfelelő lépések és kezdeményezések történtek a különféle gépek és eszközök beszerzésére. Az is szóba került természetesen, hogy hozzáértő szakemberekre kell majd bízni e tsz-közi társulás irányítását. Az ötlet mindenképpen figyelmet érdemel, mert életre való és igen hasznosnak ígérkező. Ezt mutatják egyébként az ország más vidékein szerzett tapasztalatok is. Átadás előtt a paksi javító-szolgáltató üzem Pakson, a község déli részén, a 8-os út mellett új üzem építését kezdték meg egy évvel ezelőtt. Az a legnehezebb feladata. Amikor főkapitány lett, nem volt fegyver, élelem és ruha —, most minden adva volt. Mégis! Akkor az emberek hittek az új rendben. Most pedig, akik a kiábrándultság a közöny, a fáradság közepette is bízták a jövőben, azok is mind mást akartak. Sokan keseregtek vélt, vagy valódi sérelmükön, ahelyett, hogy fegyvert fogtak volna. E szövevényes, nehezen áttekinthető helyzeten is átsegítette gazdag forradalmi tapasztalata. Határozottan követelte az erélyes fellépést az utcát bitorló, a lakosságot terrorizáló ellenforradalmi csoportok ellen. Az első kisebb sikerek után újabb emberek jöttek és kértek fegyvert. Napról napra nőtt az erőnk. Márciusra már az ellenség meg sem kísérelte, hogy nyíltan megütközzön velünk. Hitt abban, hogy ha rendet teremtünk, az emberek ismét mellénk állnak. Igaza lett! Két óra történelem Már két órája beszélgettünk. Két óra alatt a demokratikus rendőrség két évtizedét pergettük le. Szomorú és derűs események, izgalmas epizódok és anekdóták váltogatták egymást, egy mozgalmas korszak sajátos atmoszférájából kaptunk ízelítőt. Kiváló előadótól, a legjobb tanártól kaptunk történelemórát. Attól a férfiútól, aki az elmúlt fél évszázadban mindenütt ott volt, ahol a haladó ember új életét formálták. Déri Pál 'épület már készen áll, egy hét | múlva megtartják a műszaki átadást és ekkor már csak a berendezés van hátra, hogy megkezdje a működését a paksi javítószolgáltató üzem. Eredetileg már a nyár elején kellett volna elkészülni az tizemnek, azonban a kivitelező — a Tanácsi Építőipari Vállalat — határidő-módosítást kért és kapott, mivel rajta kívülálló okok miatt hónapokig nem tudta folytatni az építkezést. A Duna áradása következtében fakadóvíz tört fel, ami még az apadás kezdete után is hosszú ideig akadályozta az építők munkáját. A tanácsi iparban több ilyen javító-szolgáltató üzem építését tervezik, ez a paksi, amelynek építése mintegy kétmillió forintba került, lesz az első. A Szekszárdi Vasipari Vállalat üzemeként működik majd, a vállalat az átadás után kezdi meg a berendezést és még az év vége előtt megindul itt a termelőmunka. Több irányú tevékenységet végez majd az üzem. Elsősorban a paksi és környékbeli gépjárműtulajdonosok veszik hasznát a járműjavító részlegnek. Létesítenek épületlakatos-részleget is, ellátják vasipari javítással-szolgálta- tással a paksi és környékbeli üzemeket, vállalatokat. A fennmaradó kapacitást egyelőre árutermeléssel kötik le. Azonban ez csak ideiglenes megoldás lesz, ahogyan nő az igény a különféle szolgáltatások iránt, az árutermelést megszüntetik.
