Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-09 / 264. szám
4 _______ A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ISGo. november 9. I A sötéttel mennek haza E&zt csillagászok Szőlőhegyen megszűnt, Csehiben ideiglenesen szünetel egy iskola Tavaly a szülők kérésére ideiglenesen megszüntették az Ireg- szemcse—Csehi-pusztai iskolát. Szőlőhegyen pedig már szétosztották a tanteremberendezést, meg a felszerelést is. Apukám kijön elém — Hány órakor kelsz fel? — Úgy hat felé — bizonytalankodik Szórni Etelka. Csöndben mondja a szavakat, alig lehet hallani. Olyantájt viszont már bizonyosan talpon van, hiszen a busz hét óra tíz perckor érkezik Iregszemcsére az iskolához. Etelka elsős. Szőlőhegyről jár iskolába. Délutános, de délben nincsen busz. Ezért jön már reggel. Az iskolában ebédel, hat óra felé ér haza. — Sokat kell gyalogolnod? — Igen. — Elfáradsz nagyon? — Néha igen. — Nem félsz a sötétben egyedül? — Elfáradtok mire este hazaértek? — A busz hoz, hacsak az nem fárad el? Magasabb szintű oktatás — Tavaly a szülők kérték, hogy magasabb szintű iskolába járjanak a gyerekek. így jelenleg a Csehi-pusztai iskola ideiglenesen szünetel. Alsótagozatos csak hat van, a többi nagyobbacska gyerek — mondja Pata László, az iregszemcsei tanács vb-elnöke. • — És a szőlőhegyi iskola? — összesen hat-nyolc gyerek járt a négy osztályba. Széjjelszórt terület Szőlőhegy, 3—400 holdon fekszik. Az iskola a központban volt, dehát egyáltalán nem gazdaságos egy ilyen nép- telen iskola fenntartása. És ide- benn magasabb szintű oktatásban részesülnek a gyerekek. — Tavaly a bejárók 90 százaléka volt napközis. Ebben az évben 150-en jelentkeztek, de a napköziben csupán 120 hely volt, s nem szoríthattuk ki teljesen az iregszemcseieket sem. Néhányan azonban különböző problémák miatt kimaradtak az év közben is. Helyükbe bejárókat veszünk fel. Nem felejtkeznek el róluk — A szőlőhegyiek okozzák a nagyobb gondot. A néhány kicsi — mondja Fata László. — Megpróbálunk beszélni a szülőkkel, s ha beleegyeznek, elhelyezzük az apróságokat a gyönki kollégiumban. Akkor csak hetenként járnának haza. Sajnos erre sincs valami nagyon mód a jelenlegi közlekedés mellett. — A tsz is vállalná télen a gyerekek beszállítását ponyvával fedett kocsin, csak még erre nem kapta meg az engedélyt. — Apukám kijön elém. Etelka még nem hallott kilométerekről, a felnőttek mondják el, hogy a szőlőhegyi gyerekek közül van, amelyik hat-hét kilométert is gyalogol naponta. Csak a kicsik jönnek busszal. A na- gyobbja általában biciklivel, vagy felkéredzkednek kocsira. Ha csak a busz nem fárad el — Harminchétén járunk összesen Csehiből — válaszolja Pallos István, miután az ujján számlálta össze, névszerint az Ireg- szemcse—Csehi-puszta iskolásait. Aki napközis, közülük is jön már reggel. Ilyentájt, már a sötéttel mennek haza. Az iskolában írják a házi feladatot, ott kapnak reggelit és ebédet is. — Nem valami szép az a lecke! — Hát... Jól van ... — húzódozik a gyerek. De hát nem ér ná a leckére ügyelni, hiszen a többiek már fogócskáznak körülötte. A többség napközis — A gyerekeknek bizonyos mértékben megterhelés a bejárás, főként télen — mondja a pedagógus. — De legalább ennyi a hasznuk is. A felsősök szakos tanárokhoz járnak. S a kicsiknek is a hasznára van, hogy nem néhányan járnak egyszerre négy osztályba; Tolna megyei KISZÖV mérlegképes könyvelőt keres revizornak. Szekszárd, Széchenyi u. 53.- • ............. (35) I O lvassa, terjessze A TOLNA MEGYEI IS épúj s ágot! Még nem sikerült megoldani minden oldalról megnyugtatóan ezt a kérdést. Egy azonban biztos. Az iregszemcsei vezetők szívükön viselik ezt a dolgot. Nem felejtkeznek el a gyerekekről, s addig foglalkoznak ügyükkel, amíg kényelmes megoldást találnak. M. É, A Szekszárdi Építőipari Szövetkezet, nyugdíjazás miatt megüresedett főkönyvelői j munkakörbe mérlegképes főkönyvelőt kérés azonnali belépésre. Fizetés megegyezés szerint. Felvételre keres a szövetkezet egy bádogos szakmunkást is. Jelentkezés Szekszárd, Rákóczi u. 15. Telefon: 23—57. (52) ?YVY7»-wy»T»'*»YYVYVYYYVVVYYYYYTYVYYYYVVYYVYVVVYVVYYYYVVVYVYVYYVYYV Sárközi Gyula cA izittg^apAfi tú neőstió AZONNAL FELVESZÜNK vas- és fémesztergályos szakmunkást! Tamási Vegyesipari Ktsz (53) Tartutól húsz kilométernyire, Tiraverben talált otthonra az észt csillagászok, atmoszféra-kutatók és csillagászati műszerkészítők tudományos központja, a tiraveri obszervatórium. A csillagászati centrum jellegzetes kupolája alatt most az úgynevezett ezüstfelhők természetét tanulmányozzák. Az észt csillagászok tudományos munkáit, — nemzetközi csere keretében — megküldik a világ valamennyi csillagászati kutató- központjának, o bszervatóriumának. A tiraveri obszervatóriumban javarészt fiatalok dolgoznak — a tartui egyetem egykori növendékei. Hetenként egyszer az obszervatórium megnyitja kapuit az iskolások előtt: ilyenkor ők maguk is belenézhetnek a bűvös távcsövekbe. A kis diákok egyébként a közeli Niu helység iskolájából jönnek ide. Bentlakásos iskolájuk osztályaiban ugyanis csillagászati tagozat is működik. Az obszervatórium így e sajátos politechnikai gyakorlatok bázisa. A látogatások egyébként kölcsönösek: hetenként egyszer az obszervatórium munkatársai „kiszállnak” az iskolába, hogy csillagászati szakórát tartsanak, a jövendő űrhajós- és űrkutató-jelöltjeinek. Jak hokk, tizenegyedik osztályos tanuló az obszervatórium te* leszkótpjánál. Unó Weisman, az obszervatórium tudományos munkatársa a teleszkóp automatikus távirányító-berendezésénél, amelynek terveit szintén észt csillagászok készítették. (B. Kaufman felv.) — 172 — — A rossz álmot az ördög súgja a füledbe... Ne hallgass rá!... Shary, kedvesem... ha megáll az eső... útrakelünk a nagy folyóhoz. Itt folyik a közelben... Van ott egy dzsunkánk, beleülünk és leúszunk vele a folyó torkolatáig. Az sincs messze... Nappalra kikötünk és a sűrűbe húzódunk, éjjel folytatjuk utunkat. Két nap alatt elérjük a torkolatot és a tengerre jutunk... Szu- mátra nincs messze, alig tizenöt, húsz mérföld... Ott már Indonézia kezdődik, ahol magyar követséget találsz, az majd eljuttat hazádba... — Drága Bábu! Mindenkinél jobb vagy! Hidd el, szívem nagyon fog fájni érted, hogy itt kell hagynom téged, de... — nem tudta folytatni, mert hangja elcsuklott és szemét döntötték a könnyek. — Shary kedvesem... — Bábu ráborult és magához ölelte. Ügy szorította, mintha soha sem akarná elengedni. — Nem, nem engedlek el... — suttogta. — Szeretlek, Shary... * Sári hajnal felé furcsa neszt hallott. A nagy hőségtől nem tudott aludni, s egész éjjel hánykolódott a vackán. A nesz megismétlődött. Mintha valaki kúszna feléje a szalmán. Hirtelen kiszállt szeméből az álom és tekintetét a sötétbe fúrta, ahonnan a surrogást hallotta. — Shary... suttogta egy rekedtes hang a sötétből. Sári arcát megcsapta az ismeretlen forró leheleté. Bábu volna? Aligha. Neki nincs miért lopakodnia. — Shary... — 173 — A lány ijedtében moccanni sem mert. Szeme a sötétségbe meredt és a lélegzetét is visszafojtotta. Mintha egy kéz matatna a combján! Felsikoltott. A barlang egyszerre megelevenedett, megtelt kiabálásokkal, izgatott hangokkal. — Mi az, mi történt? — kérdezte valaki. — Fáklyát! Gyújtsatok fáklyát! — kiáltotta egy másik. Sári hangos csattanást hallott s érezte, hogy egy idegen test ránehezedik, majd hirtelen ismét felemelkedik róla, mintha leemelték volna onnan. Újabb csapások hallatszottak, majd nyögések, végül egy mély fuldoklásszerű hörgés és csend. Végre megkerült a fáklya és fénye elöntötte a barlangot. Sári, aki úgy összecsavarodott ijedtében, mint egy kígyó, alig egy karnyújtásnyira megpillantotta maga előtt Bábut. A maláj fiú éppen görbe kését, a kriszt törölte meg, majd felugrott, hátára kapott egy élettelen testet és a kijárat felé futott. A köréje gyűlt, álmukból felvert malájok álmos szemmel pislogtak a fáklya fényétől és szótlanul utat nyitottak a fiúnak. Sári fekhelye előtt három maláj guggolt, köztük Gongatu, a parancsnok. — Mit akart Kitunu? — kérdezte Gongatu a lánytól. — Nem tudom, parancsnok — felelte a minden ízében remegő Sári. — Akkor miért ölte meg Bábu? — nézett rá csodálkozva a parancsnok. — 174— — Én csak valami furcsa neszre lettem figyelmes. Ügy rémlett, hogy a sötétben kúszik valaki felém. Aztán az illető a nevemet suttogta. Ha jól emlékszem, kétszer. Tompa csapásokat hallottam, meg zuhanást és már Bábut láttam a fáklya fényénél, amint kriszét törölgeti... Bábu jó félóra múlva tért vissza. Lehorgasz- tott fejjel, szenvedő arccal bandukolt, mint akinek valami súlyos bűn nyomja a lelkét. Megállt a tűznél, Sári fölött és szótlanul bámult bele a lángokba. — Miért tetted? — nézett rá Gongatu. — Szeretem Sharyt és Kitunu meg akarta erőszakolni — felelte, még mindig a tűzbe bámulva. — Csak akarta, tehát még nem tette meg — folytatta a parancsnok. — Elhamarkodottan cselekedtél, Bábu! — Szeretem Sharyt... — hangzott ismét a felelet. — Kitunu is szerethette és éppen ezért nem biztos, hogy meg akarta erőszakolni. Elhamar- kodtad az ítéletedet, Bábu! — Másokon is észrevettem, hogy fenik a fogukat Sharyra... — A düh rossz tanácsadó, Bábu! — Szeretem Sharyt... — Ez nem mentség, Bábu! — Várom a parancsodat, Gongatu... Bábu lehajtotta a fejét. — Holnap bevetésre mégy, Bábu. r
