Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
9 TOLNA 1YTEGYK1 Vf.PflJSlß 1685. november 7 Óriási dologról számolhatok be. Orvai Faubus, az amerikai Arkansas állam kormányzója a napokban kijelentette: „En bizony semmi esetre sem származom a majmoktól, sem az állatvilág alantas teremtményeitől!”. Ennek szellemében cselekedett. Megtiltotta, hogy az iskolákban fejlődéstant tanítsanak, mert az mégiscsak disznó- tág, hogy az ember az állatvilágból emelkedett ki. Art ugyan még megkockáztatta: a négerek lehet, hogy onnan emelkedtek ki, de ő nem, az biztos. Egy dologról megfeledkezett a kormányzó úr. Tudniillik arról, hogy nem kérdezte meg az állatvilágot: beleegyeznek-e abba, hogy ő az állatvilágból származtassa magát. Az állatok pontosabban a Little Rock-i állatkert majomlakói bizonyára kifejtették volna a véleményüket a nyilatkozatot megelőzően is, mint ahogy nyilatkoztak később. A ketrecükön például ez volt olvasható: „Mi, Rhesus-majmok követeljük az anii-fejlódéstörvény szigorú betartását! Faubus kormányzó is az atomfegyverekkel hadonászók semmi esetre sem állhatnak rokonságban velünk, majmokkal!”. Hát ami igaz, az igazi Voltam Velencében. Sok mindent láttam, de leginkább papokkal és apácákkal találkoztam. Láttam nagyon szép novíciákat, akik lesütötték a szemüket, és láttam fiatal papokat, akik bizony nemcsak az arcukat nézték meg a nőknek, ök is azt tartják: igaz, hogy a szem a lélek tükre, de azért nem irt néha a tükör mögé sem nézni. Szó, ami szó, ha már egyszer itt vagyok, gondoltam megnézem a Krisztus köntösét is. Ezt pedig csak a Márkus- templom ereklyetermében lehet látni. Bementem. Mondtam, hogy látni szeretném a Krisztus köntösét. Azt mondták: semmi akadálya, csak fizessek érte ISO lírát. Nem fizettem. De azért láttam a szeget, amellyel keresztre feszítették és a töviskoszorúból is két tövist. Ahogy néztem ezt a szegei, meg a két tövist, meg ahogy az egyik pap azt mondta: a jeggyel megnézhetem a Pala d'oro, a főoltár mögötti arany- ikont is. amely a világon az egyedüli olyan szentkép, amit háttal tettek az oltárra, hogy csak belépőjegyért lehessen megnézni, majdnem elkiáltottam magam: „Az angyalát! Ili most itt volna az Ács Fia, aki kötéllel verte ki a kufáro- kai az isten házából, derekas munkát végezhetne ismét/’’. Ha már szóba került a templom, elmondok egy másik történetet is. Belgiumban jártam, pontosabban Nyugat- Elandriában, a Zeute-kolostorban, ahol francia nyelvű szerzetesek bojkottálták a flamand nyelven megtartott szentbeszédeket. A tiltakozók zajosan hagyták el a templomot és tiltakozásukat a kolostor folyosóján is folytatták. Végül a rendőrségnek kellett közbelépnie! Nem tudom miért ez a vita. Csak sejtem. Bizonyára azért tiltakoztak a francia nyelvű szerzetesek, mert attól tartottak, a flamand nyelvűek csak azért mondják flaman- ául a szentmisét, mert ök azt r.em értik. Es ezen a nyelven ugye, akár meg is lehet fúrni őket. Mert az isten ugyan mindent tud, de ki tudja, lehet, hogy ezek a flamand nyelvűek olyat is tudnak, amiről még 6 sem tudhat. Ki tudja! Lehet! Mint ahogy azt sem tudni, hogy milyen nemű a sátán. Bajorországban az utóbbi napokban nagy felháborodást kelteit egy hittanleör.yv. Egy aggódó apa csemetéjének hit- tankönyvében felfedezte, hogy a pokolbéli sátánt a könyv lapjain meglepő módon csábos női körvonalakkal és ráadásul moroklniben ábrázolták! Nosza, megindult a közvélemény kutatás. Több szülő egybehangzó állítása szerint a gyermekek irtóznak a női ördög képétől olyannyira, hogy szinte ki sem merik nyitni a hittankönyvüket. Az ügy a bajor kultuszminisztériumhoz került. A kultuszminisztérium hosszas vita és huzavona után kijelentette, hogy „Az ördög nemi hovatartozásának terelésében mi nem vagyunk illetékesek!”. Mit tehettek a panaszosok? Megfogadták a kultuszminisztérium tanácsát és problémájukkal a müncheni püspöki hivatalhoz fordultak. A püspöki hivatal még nem nyilatkozott. Bizonyára egy felsőbb szervhez küldték az ügyet véleményezés végett, ahonnan ismét egy felsőbb szervhez kerül\ ahonnan ismét egy felsőbb szervhez küldik, ahol esetleg kijelölnek egy bizottságot, amelynek feladata lesz megállapítani: milyen nemű is a sátán. Szóval pontosan úgy megy itt is minden, mint nálunk. Nagyon kiváncsi vagyok a döntésre. Én magamban már eldöntöttem a kérdést. A sátán egy nemtelen alak, aki annak idején megfúrta Évát, Éva megfúrta Adámoí és ez a fúrás még a mai napig is tart, mint az eredendő bűn. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: 20 év bűnügyi krónikájából Idegen az objektumnál — Köszönöm — hárította el Zá- gonyi honvéd a Kossuth cigarettát, amit eléje toltam és leültünk a klubszobában. Baranyai főhadnagy elvtárs néhány szóval vázolta a múltkori emlékezetes szolgálatát. Mondja el részletesen hogy történt. — Előzményei is vannak — kezdi elgondolkozva Zágonyi. — Szolgálatba készültünk, amikor a főhadnagy elvtárs beszólt a körletbe: jöjjön csak! A folyosón Baranyai főhadnagy egy borítékot húzott elő, és megkérte beosztottját, ugorjon vele haza. Szolgálatba készült szakaszával, s a fizetést küldte a feleségének. Zágonyi zsebre vágta a pénzt, s felült a buszra. Egy megállóval a végállomás előtt leszállt. Elindult a Határ úton. Ez volt a város legszélső utcája. Távolabb csak el-elvétve látszottak lakóházak és kisebb gazdasági épületek. Úgy mint falun. Körbe, a végeláthatatlan frissen szántott föld, s néhány kilométerrel messzebb az objektum, amire ők, karhatalmis- ták vigyáznak. Ezt persze csak Zágonyi tudta, mert arra már a madár sem jár. Messzebb van minden lakóháznál. Ahogy sietősen lépkedett, szemügyre vett egy fejkendős nénikét, és arra gondolt, hogy látta már a környéken. Biztos idevalósi. Az asszony a távolba mutatva magyarázott valamit a mellette álló orkánkabátos, markár.sarcú férfinek. Hol a homályosan látszó jegenyesor felé, hol meg más irányba mutatott. Bizonytalanul magyarázott. Amikor meglátták a közeledő karha- talmistát, az útbaigazító fennhangon szólt. — A vitéz úr biztosan tudja. — Hagyja csak — mondta gyorsan a férfi. — Eltalálok már magam is. Valamikor néhány éve jártam már erre. Azzal sarkonfordult és magabiztosan a buszmegálló felé igyekezett. Zágonyi a házszámekat nézte. — Negyvenhárom, itt meg egy üres telek, harminckilenc — mondogatta. Na ez az, megvan. Becsengetett, átadta a borítékot és elköszönt. A megállónál még ott állt az orkánkabátos. Térképfélét nézegetett. Először oda akart menni, hogy megkérdezze, merre akar menni, milyen utcát keres, de eszébe jutott, hogy néhány perce az idegen nem tartott igényt a segítségére. Ha nem akarta megkérdezni, akkor nem. Keresse maga. Ebédhez sorakoztak, amint beért a laktanyába. Beszaladt az irodába, jelentette, hogy a parancsot végrehajtotta. — Kendben van. köszönöm. De ez nem parancs volt, Zágonyi elv- társ, csak megkértem macát — mosolyodott el Baranyai főhadnagy. — Na szaladjon ebédelni, egy óra múlva indulunk. — Az eligazításon a szakaszparancsnok még egyszer visszakérdezte feladatukat, és gépkocsira szálltak. Elhagyták a buszmegállót ahol délelőtt járt majd két répaföld között robogott a teherautó. Az őrség épületénél megállt a kocsi. Az első váltással Zágonyi is kiment. Végigsétált az alacsony léckerítés mellett, és először ötlött fel benne, hogy ez a faragott, cifra kerítés jobban illene egy virágágy, mint az objektum köré. A végtelenbe nyúló barázdákon átsiklott a kibukkanó késő délutáni halvány nap, s ettől mintha hullámzott volna a szürke szántóföld. A szabályos táv- közökre emelkedő törzsek között egy ember ácsorgóit. Hosszú ideig nem mozdult, majd az egyik fa mögé állt. Teljesen eltakarta a törzse. Zágonyi oldalt fordult, csak a szeme sarkából figyelte a széles fát. Az erőltetéstől egyre sűrűbben pislogott, amikor észrevette, hogy az ismeretlen feje kétszer kibukkan a fa mögül, s halvány fény csillant egy lencsén. Ráérősen az őrgomba felé vette útját, és leemelte a kagylót. Jelentette az őrparancsnoknak. Néhány pillanat múlva gépkocsi iramodott a poros úton, s még idejében utólérték a szapora léptekkel távolodó férfit. Eddig a történet. Az orkánkabátost átadták a rendőrségnek. Megtalálták nála az objektumról készített felvételeket s bizonyára elnyerte méltó büntetését. Zágonyi Károly honvéd éber szolgálatellátásért pedig öt nap jutalomszabadságban részesült. Takács István Jövő vasárnap: A pénz nem számit. Vándorol-e az élet a világűrben? 4 meteoritok nem lehetnek semmilyen kozmikus mikroorganizmusok hordozói Vaszilij Feszenkov szovjet akadémikus, neves csillagász arra a kérdésre: lehetséges-e hogy kezdetleges élő szervezetek, vagy spóráik más, az életre alkalmas előfeltételekkel rendelkező égitestre kerüljenek és ott gyarapodjanak, a következőket válaszolta. Tételezzük fel, hogy mikroorganizmusok a felső légköri rétegekbe kerülnek, és onnan a napsugárzás hatására kilökődnek a bolygóközi térbe. Alig képzelhető el, hogy ezek a mikroorganizmusok a világűrben a napsugárzás és a nagy energiájú kozmikus sugarak behatása alatt életképesek maradhatnak. A Nap hatásának erejét az üstökösök példája is mutatja. A napsugárzás hatására az üstökösök magjában robbanások történhetnek és az üstökösmag fokozatosan szétbomlik. Mikor egy-egy üstökös szétesik, meteoritok tömege marad vissza, melyek a Nap hatására elporladnak. Semmilyen szokványos anyag nem képes tehát a bolygóközi tér viszonyait elviselni. A bolygóközi térben a fényt megközelítő sebességgel haladó több milliárd elektronvolt energiájú protonok és atommagok minden molekula- és atomstruk- turát képesek elpusztítani. Ebből az következik, hogy az élet a Földön, vagy más égitesten lehetetlen volna, ha az atmoszféra nem óvná meg a labilis £e- hérjevegyületeket a rövidhullámú napsugárzás, vagy a kozmikus sugárzás pusztító hatásától. De még viszonylag kis energiájú részecskék (például az elektronok és neonok) is hatással lehetnek az; élő szervezetekre. Ha ezek áthatolnak a légkörön, és elérik a ' Föld felszínét, ugrásszerű váltó 1 zásokat: mutációkat idézhetnek elő a sejtekben. Mindebből az a végkövetkeztetés, hogy élő szervezetek vagy spórák a megsemmisítő kozmikus sugárzás miatt a bolygóközi téren át sem önállóan, sem apró meteor-; részecskék útján nem juthatnak más égitestre. De egyéb okok is valószínűtlenné teszik ezt. Milyen körülmények között lehetséges porrészecskék, vagy mikroorganizmusok elválása a Földtől? Csak akkor, ha véletlenül a több ezer km/mp sebességgel haladó naprészecskék magukkal ragadják őket. De éppen ezek a naprészecskék vannak pusztító hatással a labilis és bonyolult szerkezetű élő sejtekre. Ezek után azt kell mondanunk, hogy az élet minden kozmikus égitesten csak önállóan keletkezhet és fejlődhet. Arra a kérdésre, hogy valóban találtak-e szénmeteoritokban szerves anyagokat, Feszenkov a következőket válaszolta: A Föld légkörébe behatoló szén- meteoritok izzókká válnak, és fénylő égitestek alakjában repülnek az égen. Ezek a meteo- ritok több más elemen kívül 13—20 százalék szenet tartalmaznak. A kutatások azt mutatták, hogy a meteoritokban lévő szerves vegyületek nem élű szervezetektől származnak. 1961-ben Claus és Nagy amerikai geokémikusok azt állították, hogy két szénmeteoritban egysejtű, algákhoz' hasonló mikroszkopikus részecskéket fedeztek fel. Később azonban kiderült hogy ezek mikroszkopikus triolit- vagyis vasszulfidkristályok és erősen lehűtött kén- és szénhidrogéncseppecskék, de semmiesetre sem élő szervezetek maradványai. Számos kutató állítja, hogy a szénmeteoritok, a kondritok, rendkívül porózusak, és az atmoszférán áthatolva a levegőt, az abban lévő összes mikroszkopikus szervezetekkel együtt „belégzik”. Ez nem felel meg a valóságnak. A lehullott meteoritok ezeket a szervezeteket a talajból veszik fel. £z( bizonyítják Imsenecki akadémikus és Szabit Abiszov kutató legújabb kísérletei is, amelyeket bazalt, homokkő és gránit mikro- flóráján végeztek. Ezeknek az ásványoknak az összetétele hasonló a meteoritokéhoz. A kutatók megállapították, hogy a baktériumok be tudnak hatolni a földre hullott meteoritok belsejébe; a meteoritok mikroszkopikusan apró repedésein keresztül. Semmi alapja nincs tehát annak feltételezésére, hogy egy meteorit bármilyen kozmikus mikroorganizmus hordozója lehet. A néha bennük található bonyolult szerves vegyületek kétséget kizáróan idegen eredetűek — fejezte be Feszenkov akadémikus a Novosztyi hírügynökség tudósítójának adott nyilatkozatát.
