Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-30 / 282. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1965. november 33. Játékhalál A PARKBAN zizegve hulltak a rozsdás levelek. A nap bágyadt sugarai azért kicsalogatták az idősebbeket, no meg a gyerekeket. Az idős, nyugdíjas bácsikák a napba nézve tereferéltek, a gyerekek pedig játszottak. Apacsoztak. Már másodszor mondták a kiszámoló versikét. de az, akire a hunyó szerep jutott, mindig tiltakozott. — Még egyszer. De most igazán utoljára! — mondta közülük a legidősebb, egy kese- hajú kisfiú, aki magán kezdte a számolást: „Éni-péni-jupinéni-effer-geffer-gumi-néni- iszlipó-iszlipó, te-vagy-a hunyó!”. Egy pöttömke gyerek mellére ütötte az utolsót, aki az ütéstől majdnem hanyatt esett. Ö már nem reklamált. Meggyőzte az erő. Odaódalgott egy fához, nekltámaszkodott, de úgy, hogy a lába között kilátott. Számolt. Később megunta a számolást és kérdezett: — Szabad? — Szabad! — hangzott mesz- sziről, valamelyik bokorból a kiáltás. Kezéből ellenzőt formálva kutatta a bokrokat. Az apacsfát csak néhány méterre hagyta el, hogy megelőzhesse az apacsolót. Kovács Menyhért letette az újságot és teljes egészében átadta magát a játéknak. Már a számolásnál felfigyelt, a gyerekekre. Magában megállapította: ők is így csinálták valamikor. Mikor is? ötvenöt, ötvennyolc évvel ezelőtt. De rég volt. És mégis, hogy elszaladt az idő. Mögötte zörgött a levél. Szemével intett a hunyó- nak. A kisfiú ettől kezdve erősen figyelte a pad mögötti bokrot. Ö is hallotta a mocorgást. Kovács Menyhért a bunyónak drukkolt. A kisfiú egyre mesz- • szebb ment az apacsfától. Úgy látszott, hogy mindent az öreg által jelzett mocorgásra tett fel. Lassan, megfontoltan lépett egyet-egyet előre. Lábán megfeszültek az izmok. — Jól van, jól csinálod! — állapította meg magában Kovács Menyhért nyugdíjas vasutas. — Én is így csináltam valamikor. Csak vigyázz, azért időnként nézz hátra is. oldalra is, mert onnan is előfuthat valaki. Mindezt magának mondta. De a gyerek, mintha kiolvasta volna a gondolatait. Szemével jobbra-balra vágott, hirtelen hátra is fordult. Egy ideig még állt, aztán ismét lépett előre néhányat. A levél zörgött. a bokorban valami sötétet is látott, de nem tudta kivenni, hogy ki lehet. AZ ÖREGRE pillantott, aki vállpánt nélküli vasutasruhában ült a pádon, biztatást olvasott. ki a szeméből. Hirtelen elhatározással a bokor mögé futott. Diadalmasan felkiáltott: — Megvagy, Pista! — és rohant a fa felé. A rohanásban üvöltésnek hangzott a kiáltása. — Apacs a Tóth Pista! Amint a fához ért, megdöbbent. Ott állt már a kesehajú és szemtelenül, gúnyosan, fölényesen nevetett. És, hogy a hatást fokozza, szépen, csendem sen, nagyon óvatosan, hogy a fát meg ne sértse, halkan, majdnem suttogva, leapacsolta a bunyót. A hunyó majdnem sírvafa- kadt. Szemrehányóan nézett Rab Ferenc : Júdáópén<z Kovács Menyhértre, akinek a tekintete, mintha ezt mondta volna: „Nem tehetek róla! Régen játszottam már!” — Én nem játszok tovább! — mondta a hunyó. A többiek is előjöttek. Tanácskoztak, lökdösték a lemondott hunyót, de ezzel semmit sem értek el. Végül is úgy döntöttek: joga van kiállni a játékból. Körbeálltak számoláshoz, a pöttöm hunyó elbandukolt, kezét öregesen a zsebében tartva. Már számolni kezdett a kesehajú, amikor egy gyerek- csapat jött a parkba. A vezetőjük elemes géppisztolyt lóbált a vállán. A többinek lécből volt a golyószórója, a puskája, a géppisztolya, a pisztolya. Hanyagul megálltak az imént még apacsozó gyerekek előtt, akik mustnálgatni kezdték a fegyvereket. Néhány percig vitatkoztak, majd két csoportra szétválva két irányban eltűntek. Kovács Menyhért felvette az újságot, hátha van még benne olyan, amit nem olvasott. A nap magasan járt és melege egyre erősödött. Kovács lehunyta a szemét. Élvezte a meleget és a csendet. Elbóbiskolt. Arra ébredt, hogy valahonnan géppuska-kel epelést hall. A kelepelés egyre közeledett. — Pu! Lelőttelek! Nem érted?! Feküdj le. Pista! így nem éi’ a játék! FELTARTOTT KEZŰ foglyot cipeltek a térre. Egy elöl. egy hátul, egy a jobb, egy pedig a bal oldalán. A fegyvertelen foglyot fegyverrel lökdösték. Egy fához vitték, hátrákötötték a kezét. Ketten dolgoztak, ketten pedig vigyáztak. Ha megmozdult, a fagéppisztoly ' felkerregett. Kovács Menyhért a műveletet figyelte, de már nem gyerekeket látott a téren. A géppisztolyok sem fából voltak. Olyan erővel tört rá az emlékezés, hogy alig tudott felállni. Felállt, a sétabot megremegett a kezében, amikor elindult. Alig ment néhány iépést, amikor felkerregtek a géppisztolyok. önkéntelenül hátranézett. A fiú feje lefittyedt. Meghalt. Játékból. Kegyetlen játékból. Szalai János Miért jobb a drága, amelyre várni kell? Bátaszéken a közelmúltban áthelyezték a főutcán a villanyoszlopokat. Erre azért volt szükség, mert az utat korszerűsítik, javítják. A tanács vezetői elhatározták, ha már egyszer áthelyezik az oszlopokat, egy fáradsággal meg lehetne oldani a közvilágítás korszerűsítését is. Bár ez a következő évek terveiben szerepel, mégis biztosítottak a községfejlesztési alapból 90 ezer forintot. A 90 ezer forint előteremtése azonban sokkal könnyebb feladatnak bizonyult, mint a világításhoz szükséges armatúrák beszerzése. A tanács vezetői mindent megmozgattak annak érdekében, hogy időben biztosítani tudják a világító- testeket. Utaztak, telefonáltak, összeköttetéseket kerestek a budapesti vállalattal, de sajnos eredményre nem jutottak. A szükséges összeg rendelkezésre állt, azonkívül a munkák elvégzésére is szerződést kötöttek. Néhány hónappal ezelőtt végre kaptak egy levelet Debrecenből, egy ottani ktsz-től, Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat felhívja vevőit TÜZÉP- és fmsz-téglautal- ványokkal rendelkezőket is, hogy folyó év december Síig a gyárakból feltétlenül szállítsák el a kiutalt, illetve megvásárolt téglát. (125) I Sütőipari szakmunkásokat felveszünk szekszárdi és dunaföldvári üzemeinkbe. Jelentkezni lehet a vállalat központjában Szekszárd Rákóczi út 10. sz. alatt. (175) amely fénycsőarmatúrákat gyárt műanyagból. A levélben közük, hogy bármilyen mennyiségben megrendelhetik a szükséges világítótesteket, a ktsz azonnal szállítja. Örültek az ajánlatnak, annál is inkább, mivel az armatúrák darabja 760,— forint, a budapesti gyár 2600 forintos armatúráival szemben. A másik előnye sem lebecsülendő a debreceni műanyag világítótesteknek: javításához, az égők kicseréléséhez nem szükséges létráskocsi, mert a munkálatok az oszlopról is elvégezhetők. Az öröm azonban nem sokáig tartott, mert a DÉDÁSZ a műanyag világítócsövek beépítését nem engedélyezte. Indoklásában arra hivatkozott, hogy a megyében mindenhol a budapesti vállalat által készített fénycsöveket engedélyezi, tipizálás miatt. A bátaszékiek, most kénytelenek felszerelni újból a régi elavult közvilágítást és karba tett kézzel várni, vajon mikor kapnak ők is a drága világítótestekből. (fertői) ÉN IS BELÉPEK A BIZTOSÍTÁSI és Önsegélyző CSOPORTBA ÉLET- ÉS BALESET BIZTOSÍTÁS TÉMMSZ A BAJIBAN ___ (7) O lvassa, terjessze A TOLNA MEGYEI Népújságot! TTWWTVTWWTvrTrwTTTVTTrTrm 7TWYTYwr7YTmwTrTVTYTYmTVTvrirfniTrrTTrrirTr*TTYTrTTTTmTwwvwwww — 16 — Még fel sem ocsúdok a megdöbbenéstől és fájdalomtól, valaki hátulról elkapja a vállamat, hirtelen megfordulok és fejemmel szinte beleesek egy csontos ökölbe. Ütések záporoznak az arcomon, érzem, hogy a vér elborít, csapkodok vaktában, össze-vissza, de aztán eszméletemet vesztem. Reggel ébredek a szállodaszobámban. Fekszem az ágyon, pizsamában, vizes törölköző a fejemen. Kissé oldalt fordítom a fejemet, a kis asztalkán egy üveg konyak-féle, a dugót kihúzták belőle, majd visszahelyezték az üveg szájára, éppen, hogy csak fedve legyen. Lekászálódom az ágyról, imbolyogva közelítem meg az asztalt, ott beleroskadok a fotelbe. öntök a konyakból. Megiszom. Körülnézek. Azt az inget, amely tegnap rajtam volt, nem látom sehol. De egy széken összehajtogatott, frissen vasalt ing fekszik. Kinyitom a szek- rényajtót. Ott lóg a ruhám is, amely az éjszaka rajtam volt. Benzinszaga van a kabáthajtókának. Az ablakhoz viszem, tüzetesebben megvizsgálom... Benzinnel tüntették el a vérnyomokat. Az ingemet pedig egyszerűen kicserélték. Féktelen düh fogott el. Pénzt nem vittek el tőlem, tehát nem úton- állásról van szó. A merénylők — miután alaposan kikészítettek — felhoztak a szobámba levetkőztettek, rámhúzták a pizsamát, fejemre vizes törölközőt csavartak, mintegy bocsánatkérésképpen, hogy hát „pardon uram! A további fájdalmaktól megkíméljük..., tessék a vizes ruha...” — 17 — Feltárcsáztam a portát. — Hogyan értem haza? A portás rekedten nevet a telefonba: — Uram, bocsásson meg, de alaposan felöntött ön az éjjel. Három barátja hozta haza, nevetve mesélték, hogy valahol együtt mulattak, és ön, uram, leesett a lépcsőn. Orvoshoz akarták vinni, de ön tiltakozott... — Három barátom?... — kérdeztem elképedve. — Igen, az egyik sántított... Bizonyára emlékszik már... Letettem a kagylót. Visszaültem az asztal mellé, teletöltöttem a vizespoharat konyakkal és egy hajtásra kiittam. Eltűnődve hajtottam fejemet a tenyerembe. Most már végképp nem értek semmit. Azozhogy, „a három jó barát” — ezek szerint tehát hárman lehettek —, nem mások, mint éjszakai támadóim. Az egyik sántított. Amelyiket sípcsonton rúgtam. De kik ezek? Közben leszólok a szállodaportásnak: — Keresett-e valaki tegnap este távollétemben? — Nem uram. Csak egy levelet címeztek önnek. Azonnal felküldöm. Elnézést a késésért... Ismét lepergettem agyamban az elmúlt hetek eseményeit. Gréti... kikötői kocsma... pénz... szálloda... állás... ismét Gréti... aztán a tegnap esti kaland és most újra itthon. Akármennyire próbálom Grétit kimosni az éjszakai kalandból, képtelen vagyok rá. Mert a furcsaságok azóta történnek velem, mióta Grétit ismerem. Egész személyét homály fedi, úgyszintén az álláshoz — 18 — való juttatásomat, amelyben megint csak Gréti keze van. És az éjszakai... Megszólal a telefon. — Rodyn? — Igen. — Krohmann. Sajnos közlöm önnel, az állását felmondom. Két heti bérét kifizetem. Egy órán belül címére küldöm a pénzt. Kattan a telefon. Kopognak az ajtón. — Tessék... — A levél, uram... — nyújtja felém a borítékot a liftboy. Feltéptem a borítékot. „Frankfurtba utaztam. Majd jelentkezem. Gréti...” Olyant káromkodtam, hogy a liftboy — aki borravalóért várt — ijedten hátrált az ajtó felé. Megtöltöm a poharat, lehajtok vagy egy decire való • konyakot és hanyatt fekszem az ágyon. Hogyan is volt tegnap? Kétezer schillinges állás... két-három öltöny ruha... selyemingek... Bécs legszebb i szállodája. .. egy titokzatos, de mégis kedves és csinos barátnő... Ma semmi, sem állás, sem Gréti, innét is ki- ebrudalnak, mihelyt elfogy a pénzem... Újra az utcára kerülök... örjöngeni tudnék dühömben. Olyan mélységes elkeseredés lesz rajtam úrrá, hogy fejem a párnába fúrom és — amit talán csak gyermekkoromban tettem utoljára —, sírva- fakadok. Vinnyogok, mint egy állat, tehetetlenségemben fogaimmal marcangolom a vánkos huzatát.
