Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-30 / 282. szám
1385. november SO. TOLNA MFGTF1 NÉPÚJSÁG s Pálíai cigányok Az öregek úgy mondják, hogy körülbelül nyolcvan évvel ezelőtt telepedett le a falu szélén négy-öt cigánycsalád. Nem voltak sokan, a gyerekekkel együtt mindössze húszán lehettek. Egy nap alatt összetákolták nyomorúságos putrijaikat, ami azt jelentette, hogy hosszabb ideig kívánnak a falu szélén megtelepedni. Kezdetben teknövájással foglalkoztak a férfiak, amely nem volt elegendő a három-négygyermekes. családok eltartására. A közeli erdőben tuskókitermelést vállaltak, de az alkalmi munkát sem vetették meg. Az asszonyok a gyerekekkel együtt gyakran jártak a faluba koldulni, és az elhullott állatokat elhordva, szerezték be szűkös élelmüket. Nyáron a férfiaknak segítettek a vályogvetésben. A faluban senki sem szerette a cigányokat. A megállapítás általánossá vált: nem szeretnek dolgozni, putrijuk piszkos, ruházatuk rongyos, életkörülményük egészségtelen. A cigánycsaládok jó része hivatalos fórum előtt nem kötött házasságot. Gyakoriak voltak a veszekedések és szétköltözések. A szülők nem törődtek a gyerekekkel, de a község lakói is keveset. A felnőtt korosztály nyolcvan százaléka írástudatlan volt. bennünket. Bámészkodva hallgatják beszélgetésünket A szegényes putrikból vidáman száll a füst, ebédre hívja az iskolásokat. — Gyere át délután Józsi, mert nem tudom megcsinálni a számtant — kiált társának az egyik fiú és eltűnik a szemben levő putri ajtajában. A telepen lakó gyerekek körülménye nem megfelelő. Bár minden iskolaköteles gyerek iskolába jár. mégis a sötét putriban összezsúfolt családtagok között nehéz a tanulás. A 165 pál- fai cigány közül 45 az általános iskola tanulója. A gyerekek tanulmányi összátűaga 2,9. Néhány évvel ezelőtt még egyre-másra ismételték az osztályokat, de ma már ritka a bukott tanuló, még az alsó osztályokban is. T dős férfi lép ki az egyik “■ putri ajtaján, kezében vizesvödör. Kalapját megemeli, nagyot köszön. Ö az egyik legöregebb lakója a cigánytelepnek. — Hát bizony régien nem voltunk mi emberek a falu lakói előtt. Még a köszönésünket is alig fogadták el. A gyerekeket meg velünk ijesztgették — meséli az öreg — Azóta változott valamit a helyzet? — Nézze meg ezt a telepet. Már alig vagyunk itt öregebb cigányok. A többiek elmentek lakni a faluba, meg a termelő- szövetkezetben dolgoznak. Felszabaduláskor a földosztó bizottság megkereste a cigány- családokat is, de csak néhányan ragaszkodtak, illetve fogadták el a néhány hold földet. Inkább továbbra is favágással, alkalmi munkával foglalkoztak. Ebben az időszakban felhagytak az asszonyok is a koldulással. Kis részük belátta, hogy hasznosabb dolog, ha valamiféle munkát vállal. Moziban is többször látni már őke, és a falu gyűlésein egyre többen vesznek részt. A férfiak nagy része az állami gazdaságba került dolgozni, a többiek juttatott földjükön gazdálkodnak. Nyolcvan évvel ezelőtt még csak néhány család telepedett le Pálién, most azonban már több mint 150-en laknak a cigánytelepen. A döntő változás a pálfai cigányság életében tulajdonképpen a termelőszövetkezet megalakulásával következett be. Azok, akik még nem kötelezték el magukat az állami gazdaságban, beléptek a tsz-be. Különböző brigádokba kerültek, ahol a kollektíva ereje lassan nevelgetni kezdte őket. Az eredmények sokáig várattak magukra, de fokozatosan megváltozott a családok életkörülménye. A rendszeres munka eredményeképpen 1962- ben már 12 család költözött a faluba. Egy részük házat épített, a másik vásárolt. A beszélgetésre kíváncsian dugja ki a fejét az öregember felesége is. Csatlakozik hozzánk: — Mi is szeretnénk bemenni a faluba, de még nem elég a pénzünk — mondja. Jó volna már itthagyni ezt a viskót. Az ólban összecivakodik a két hízó. Mindketten egyszerre ugranak oda, hogy szétválasszák. — Az egyiket a jövő héten levágjuk. majd akkor nem veszekednek! — mondja bosszankodva az öreg. Akik már a faluiba kerültek, igyekeznek alkalmazkodni, és példát vettek a szomszédoktól. A háztáji óljaikba hízók kerültek, nem volt már gond. hogy a sok gyermekszájat mivel tömjék tele. A kopott, rongyos öltözéket vasárnaponként felváltotta az ünneplőruha és a házakban megszólalt az eddig még ismeretlen rádiókészülék. A Sió-parti cigánytelepen a 42 családból már csak húsz lakik, de ők is a falu felé tekintésnek. Többen házépítésen, vagy házvásárláson gondolkodnak. A termelőszövetkezet vezetősége emberségesen, megértőén bárük a cigányokkal. Azt tartja, hogy türelmes, nevelő munkával sokkal többet érhet el,’ mintha egy-egy szabálytalanságot kemény kézzel torol meg. A gyerekek most jönnek az iskolából. Egyik része körülvesz Elmúlt már az az idő. amikor azért nem tudtak iskolába járni a cigánygyerekek, mert nem volt miben. Hiányzott a cipő, vagy nem volt ruha. A pálfai cigány- gyerekek nem maradnak el öltözködésben a többiektől. Hogy is maradnának, mikor a szülők is megbecsült dolgozói a gazdaságnak. fi tsz-agok anyagi helyzete ** kiegyensúlyozott. Akad olyan család, ahol négy hízót is tartanak. Kettőt levágnak, másik kettőt pedig eladják. Látva egymás helyzetét, egyre többen jelentkeznek a tsz-be. Ebben az évben is négy cigánycsalád kérte felvételét. 1945 előtt a pálfai cigányok nagy része dologtalanul tengette életét. Most a 165 cigány közül 20 tsz-tag, 16 besegítő családtag 12 erdó'munkás. Az állami gazdaságba hatan járnak dolgozni, a Hídépítő Vállalatnál pedig négyen helyezkedtek él. Megszűntek a faluban a kéregető cigányok. A községi tanács vezetői sokat foglalkoznak a családok helyzetével és a tsz-vezetőség is sok segítséget nyújt a nevelő munkában. A pálfai cigányok lassan-lassan beilleszkednek a termelőmunkába. ezért a falubeliek nézete is alaposan megváltozott róluk. Mert aki dolgozik, azt Pálfán is megbecsülik. Fertői Miklós Új kazán ház a Szekszárdi Tejüzemben A Tolna megyei Tejipari Vállalat szekszárdi üzemében az utóbbi időben sok gondot, okozott a gőztermelő kapacitás elégtelensége. Az üzemet öt évvel ezelőtt létesítették, azonban az akkor napi tizenötezer liter tej feldolgozására méretezett üzembe ma már néha negyven-ötvenezer liter tej is érkezik naponta. A legszűkebb keresztmetszet a gőzteirnelésnél van, itt kell elsősorban segíteni. A vállalat az idén közel egymillió forintot fordít az üzem energiaellátásának javítására. Augusztusban kezdték meg egy új kazánház építését, ahol helyet kap a 48 négyzetméteres fűtőfelületű Cornwall kazán — kapacitása kétszerese a jelenlegi, elavult kazánénak — és marad hely még egy következő kazán beépítésére is. Az új kazánházban rendezik be a karbantartó műhelyt is. Az építkezés kivitelezője a Fejér megyei társvállalat építőbrigádja. Az új kazán már megérkezett, rövidesen megkezdik a technológiai szerelést. A tervek szerint a jövő év elején állítják üzembe az új kazánt. Segédkezelői tanfolyam a dombóvári fűtőházban A vasút fejlődése során, a dombóvári vasúti csomópont mind nagyobb jelentőségűvé válik. Ugyanis a MÁV fejlesztésére kidolgozott terv szerint itt váltják fel legutoljára a „tüzes” mozdonyokat Diesel, és Diesel-elekro- mos mozdonyokra. Ennek igen fontos szerepeit ad még az is, hogy itt lesz a jövőben az országban egyedül a széntüzelésű mozdonyok fűtőinek, vezetőinek gyakorlati képzése is. Az idén már két fűtőképző-tan- folyam befejeződött, és itt kaptak előképzést a mozdonyvezetők is. Ezekben a napokban négy és fél hónapos tanfolyamot kezdtek a segédkezelők. Az ország különböző részéből Dombóvárra érkezett 38 fűtő. Itt a nagy gépparkkal rendelkező fűtőházban továbbképzésen vesznek részt és a hatósági vizsga után segédmoz- danyvezetői oklevelet kapnak, vasutasnyelven „segédkezelői ’ ’ képesítést nyernek. Ingyen, plusz kétszáz Nem értik a címet? Mindjárt megmagyarázom. Még november elején kinéztem magamnak egy tv-feszült- ségszabályozót. Gondoltam: nagy az áram- ingadozás, a kép minősége emiatt rossz, ha megveszem ezt a feszültségszabályozót ezer forinttal jobb lesz a televízióm. Igen, ennyibe került akkor egy feszültségszabályozó. De mit tehet az ember? Ha egyszer kell, ha egyszer azt mondják a szakemberek enélkül a tv smafu, akkor szívja ugyan a fogát, de megveszi. Van, aki nyomban, van, aki egy kis késéssel. Én mindent meggondoltam. Decemberben megveszem a feszültségszabályozót — határoztam el magam. Szó, ami szó, végül az elhatározást előrehoztam. Méghozzá november 27-re. Ennek az oka a következő: Megláttam a kirakatban a feszültségszabályozót. Nem akartam hinni a szememnek. Ezer forint helyett négyszáz forintért. Megvettem, mert kiszámítottam, ha csak egy héttel is korábban veszem, akkor ezer forintot fizetek érte. Tehát hatszázat vesztek. Nos, ha ebből a hatszáz forint veszteségből levonom a feszültségszabályozó mostani árát, a négyszáz forintot, akkor különösen jó boltot csináltam. Ingyen kaptam a feszültség- szabályozót, sőt az állam még kétszáz forintot is adott hozzá, csakhogy elvigyem. Ez eddig rendben van. Csak egyet nem értek. Ha egyszer most négyszázért adják, akkor miért volt az első ára ezer? Miért nem lehetett mindjárt négyszáz? De mit ágálok én? Hisz végül is én jártam jól. Ha' mindjárt négyszáz lett volna, akkor nekem most nem lenne egy feszültségszabályozóm. Talán meggondoltam volna, hogy négyszázat adok egy olyan készülékért amit végül is ingyen megkaphatok, sőt még kétszáz forintért is adnak mellé. (Szalai) Megkezdték a fűszerpaprika feldolgozását _S»ŰUi***P—— — ........ V éget ért a konzervidény a Paksi Konzervgyár faddi telepén, megkezdték a fűszerpaprika-feldolgozást. Itt az első műveletet, a „csipedést” végzik. Három műszakban mennek a „Schilde” rendszerű szárítók. A szárított fűszerpaprika a raktárba kerül, ahonnét majd Kalocsára küldik, tovább» feldolgozásra.
