Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

L TOLNA MEGYEI VÉPÜJSAG 1965. november 23. Elgondolkodtam, amikor Angliában megláttam a világ legkisebb szamarát, a Gyüczit. Mindössze tizenkét kiló. A többi ugyanolyan idős pedig 40 kiló. Búslakodik a kis csacsi. Szerettem volna megvigasztalni. Valahogy így: „Ne búslakodj, kis csacsi. Nem te vagy az első, aki kis csacsi­ként születtél. Voltak már előtted többen is. Egy kis segít­séggel belőled is lehet még nagy szamár!’’. Ezt szerettem volna elmondani neki. De ő csacsi, ezt nem érti. En sem értettem egy dolgot, amikor látogatást tettem a bajorországi Bruschall börtönében. Az történt ugyanis, hogy ott látom a börtönlakókat, amint éppen jógáznak. Egy órán keresztül jógáznak. Kérdem, a börtönben minek ez a jógá- zás? Azt mondja a börtönparancsnok: „Azért, hogy vissza­nyerjék a felelősségérzetüket!’’. A válasz először meglepett. Később arra gondoltam: mi lenne, ha nálunk már a születés után jógáztatnánk minden­kit? Óriási dolog lenne. Mindenkiben annyira felélesztenénk a felelősségérzetet, hogy mindenki felelős beosztásban sze­retne lenni. Pontosan úgy, mint most. Csakhogy akkor eh­hez lenne felelősségérzete is. Ez pedig lényeges plusz! És a plusz az mindig jól jön. Franciaországban például eddig is lehetett kis porcelán­tányérokat kapni. De milyeneket? Fehéreket, mintásakat, vi­rágosokat. Most egészen másfajta porcelántányért árusíta­nak. A tányér fenekén De Gaulle képmása látható. Ha eszik az ember, De Gaulle-t látja, ha a piszkot mosogatja, De Gaulle-t látja, ha törölget, De Gaulle-t látja. Majd kiderül a választásokon, hogy akarja-e mindenki De Gaulle-t látni. Ez majd kiderül a választásokon. Viszont az máris ki­derült, hogy Athéntől 15 kilométerre egy luxushotelben szállt meg Szaud király kedvenc nőstény tevéje, egy kis tevecsikó kíséretében. A király, aki Görögországban tartózkodik, any­agira ragaszkodik mindennapi tevetejéhez, hogy még Görög­országban sem tud lemondani róla. Azt mondják, hogy a tevetejnek különös erősítő hatása van. Az angyalát! Csak rá ne jöjjenek otthon is erre a do­logra. mert esetleg hozzánk is megindul a teveinvázió. Min­den olyan ember, aki nem érzi magát állásában elég erős­nek, nem teve majd mást, mint tevetejet szürcsölget annak reményében, hogy ettől megerősödik. És ebből nagy problé­mák lesznek. Az irodák mellé teveistállókat kellene építeni. Az angyalát! Csak azt tudnám, melyik teve teje ad nagyobb erőt: az egypúpúé, vagy a kétpúpúé?! Nem töröm rajta a fejem. Ezt majd eldönti a gyakorlat. Azon viszont már töröm, hogy lehetne nálunk is beve­zetni mondjuk a bortomb'.l it. Angliában, Blewbury város­kában jártam a minap. Joe Hyde kocsmájába is betértem. Kértem egy pohár sört. A sör mellé adtak egy tombolát is. Még aznap megvolt a sorsolás. A főnyeremény: egy hónapig ingyen kap mindennap egy-egy pohár sört a nyertes. És mit gondol, ki lett a nyertes? A konkurrens kocsmáros. Hát éppen ez a bibi. Nálunk például, hogy lehetne megcsinálni, hogy a konkurrens nyerjen?! Van ugyan kocsmája a ven­déglátónak, van kocsmája a földművesszövetkezetnek is. Két cég: ugyanaz a bor, ugyanaz az étlap, ugyanaz a máj­krém, ugyanaz a kiszolgálás. . Ismét Tarzan-filmet forgatnak. A tizenegyediket. És a tizenegyedik Tarzan Mike Henry, volt rugby-játékos. A for­gatásnál én is jelen voltam. Hallgattam a felvevőgépek ber­regését, a rendező utasítását, egyszóval bámészkodtam. A filmben szerepelt egy oroszlán is. Épp ez volt a baj. A kö­zelben legelt egy tehén. Az oroszlán elbődült, a rengő tőgyü tehén pedig hatalmas bakugrásokkal rohant Mike Henry felé. A tehén őfelé, ő meg fel a fára. A rettenthetetlen, a bátor Tarzan, aki nem fél az oroszlántól, fára mászott egy tehén elől. A filmből ez a jelenet kimarad. Pedig jól tük­rözné az életet. Mert az életben is úgy van: az ember nem fél a szelídített oroszlántól, de berezel egy felbőszített mar­hától. És ilyenkor fut az ember és ki tudja hova? A londoni agárversenyen is nagy futás volt. A futóversenyt egy inci­dens zavarta meg. Samuel, a győztes agár nem állt meg a célban, hanem tovább futott, átugrott a palánkon és eltűnt a nézők szeme elől. Mint később kiderült, a palánkon túl egy csinos agár­hölgy várta. Ja, hát így könnyű megnyerni a versenyt, Doppingszerrel. A tulajdonos védekezik. Ö nem tudott az agárhölgyről. Ha az a palánknál várta Sámuelt, biztosan azért tette, hogy gratuláljon neki. Magyarázatnak jó Viszont érdemes <:• ilyen doppingszeren elgondolkodni emberi viszonylatban Higgye el, szerkesztő úr, sokkal jobbak lennének az ere . menyek. Persze, hogy mi kell az embernek azt nem lehet kiszá­mítani. Itt van például egy kaliforniai asszony, Jeske asz- szony esete. Válópert indított hatvannyolc éves férje ellen. És mit gondol, miért? Azért, mert tizennyolc hónapi há­zasságuk ideje alatt a férje minden reggel elkészítette a fe­leségének a reggelit, elvégezte az egész mosás-vasalást, nem engedte a feleségét mosogatni, esténként pedig gondosan be­takargatta, hogy meg ne fázzék. Ez a figyelem okozta a válásukat. Hát lehet az asszonyok kedvére tenni, tisztelt szerkesztő úr? Nem és nem. El is határoztam, hogy kipuhatolom, mi nem. tetszik a feleségemnek. Ha mindig azt teszem, ami neki nem tetszik, akkor biztos vagyok benne, hogy csak a sír választ el ben­nünket. És én nem akarok előbb elválni. Nagyon szeretem a feleségemet. Ezért bosszantom. Éneikül nincs harmonikus családi élet Zárom soraimat. Tisztelettel: Mintha robbanna hidrogénbomba Másfél milliárd Sonna rohan a Föld felé Egy hatalmas sziklatömb, kétszer akkora, mint Helgoland szi­gete, száguld a Föld felé. Ha a Föld légkörébe Jut, az emberek­nek fantasztikus látványban lesz részük: a hívatlan égi látogató mögött néhány kilométer hosszú, tüzes uszály válik majd láthatóvá. Nem sokáig gyönyörködhetünk majd benne, mert néhány perccel később Földünk teljes egészében megrázkódik e hatalmas szikla­tömbbel való összeütközés miatt. A sziklakolosszus bolygónk felü­letén akkora krátert hoz majd létre, amelybe beleférne egész New York. A földrengésjelző állomások erős rengéshullámokat észlel­nek majd, mintha több ezer hidrogénbomba robbant volna fel. Már előre megállapították, mikor kerül sor rá: 1968. június 15-én. Ezen a napon, mint ahogyan az asztronómusok kiszámították, az Ikarus planetoid — átmérője körülbelül egy kilométer, majd másfél milliárd tonna súlyú égitest — pályája kereszteződik a Föld pályájával. Ez a planetoid olyan közel jut majd bolygónkhoz, hogy a legcsekélyebb eltérés is pályájától katasztrófához vezet, legalábbis ezt állítja Itober S. Richardson amerikai csillagász. A Föld veszélyes szomszédai Az Ikarus egyéb-ként csak egyi­ke annak a néhány tucat, kis planetoidnak, amelyek a Nap kö­rüli keringésük közben veszélyez­tethetik a Földet. A legtöbb planetoid elliptikus pályán kering a Nap körül távol a Földtől. Walter Waade német csillagász még 1920-ban felfigyelt egy szokatlan pályán haladó pla- netoidra. Megállapította, hogy a Hidalgo elnevezésű kis égitest majd négyszer távolabb kering a Nap körül, mint a többi plane­toid és egészen a Satumus gyű­rűje közelében halad el. Néhány évvel később felfedez­ték a Földhöz veszélyes közelség­ben haladó égitesteket is. 1932- ber az Apolló planetoid ódig 3,5 millió kilométerre haladt el a Föld mellett. 1936-ban az Adonis planetoid 1 600 000 kilométerre, 1937-ben pedig a Hermes 770 000 kilométerre közelítette meg boly­gónkat. Ezt a három planetoidot — mind a három nagyobb az Ika­rusnál — később nem látták, de a csillagászok biztosra veszik, hogy időnként megközelítik a Földet. Az Ikarus planetoidot először 1949. júniusában figyelték meg hosszabb ideig. Egy planetoid nemcsak, hogy a Föld-közeiében halad, hanem csillagászati mér­cék szerint közvetlenül a Nap közelében is el szokott vonulni. Közelebb van a Naphoz, mint a Merkur bolygó, mindössze 23 millió kilométerre. Ezért is adták ennek a planetoidnak Ikarus, a görög mitológia hőse nevét. Atombombákká] az Ikarus ellen Az Ikarus Nap körüli pályája! 406 nap alatt teszi meg. Csalt minden 19. évben történhetik meg az, hogy veszélyesen megkö­zelíti a Földet. Legutóbb 1949- ben alig 6,5 millió kilométer vá­lasztotta ed a Földtől. Ez még nem volna túlságosan veszélyes., de a csillagászok figyelmeztetnek arra, hogy ennek a „kozmikus bombának” a pályája idővel a Föld és a Merkur vonzóereje kö­vetkeztében jelentős változóso kon megy át. Egyelőre még nem tudják, hogy 1949 óta mennyire változott ennek a planetoidnak a pályája. Az emberiség eddigi történel­mében még nem volt példa egy ilyen nagyságú égitest és a Föld összeütközésére. A legnagyobb is­mert meteoritkráter az úgyneve­zett Barringer-féle kráter Arizona amerikai államban van. 170 mé­ter mély, átmérője 1200 méter, ötvenezer évvel ezelőtt keletke­zett, amikor egy vasmeteorit a Földre hullott. A meteorit átmé rője alig 40 méter volt. Ezek sze rint az Ikarus tömege 7800-szor nagyobb mint ezé a meteorité. Richardson csillagász már azon töri a fejét, hogyan lehetne edhá­rítani ezt a kozmikus veszélyt, Két javaslattal állt elő. Vagy űr­hajót kell küldeni elébe, amely atombombákkal szétrobbantja, még mielőtt Föld-közeibe érne, vagy pedig az Ikarusra kell ön­működő rakétaberendezéseket kül­deni, amelyek eltérítik eddigi út­irányától és eltávolítják a Föld­től. (Der Spiegel) A nii'fic 1 ínlofíiit** stoiti halifialntt oi H lyPSillv 1 16I6IUII licll! IldliydlUll 61 A titokzatos rövidzárlat után Johnson riasztotta a Pentagont — U Thant gyertyával a kezében Amikor két héttel ezelőtt, New York és környéke sötétségbe bo­rult, a misztikus rövidzárlat után, Erlander svéd miniszterelnök re­pülőgépe éppen leszállásra ké­szült a várcs felett. A váratlan körülmények miatt azonban a repülőgép kénytelen volt három és fél órát keringeni a város fe­lett, amíg utasítást nem kapott, hogy egy másik város repülő­terén szálljon le. „A sötétségbe borult New York” — jelentette ki a minisz­terelnök — „megdöbbentő hatás­sal volt rám, és úgy érzem, egy végtelenül fontos és értékes ta­pasztalattal vagyok gazdagabb.” Csak egy ilyen méretű techni­kai hiba tudta a embereket eny- nyire képtelen helyzetbe hozni Amerikában, mert életük teljesen a géptől függ. A gép bosszúja katasztrofális lehet. Sehol a vilá­gon az ember nem függ annyira a villamos energiától, mint éppen New Yorkban. Ironikus epizódok is fűződnek ehhez a egyedülálló esemény­hez: amikor a fény kialudt, az ENSZ székházában az egyik bizottságban éppen arról tárgyaltak, hogy milyen módszer lenne a leghatáso­sabb hogy a tudomány ered­ményeit és a technológiailag fejlett államok tapasztalatait a fejletlen országokra is át­ruházzák. Az üléstermet a delegátusok ál­landó öngyújtó- és gyufagyújto­gatás közben hagyták el. U Thant főtitkár néhány órán át irodájában maradt a harminc­nyolcadik emeleten, és amikor belátta, hogy a hibát nem fog­ják gyorsan kijavítani, gyertyá­val a keiében jött ki az ENSZ- paiotából és gépkocsijába szállva, azt mondta: „Magammal viszem ezt a gyertyát, mert azt hiszem, otthon is szükség lesz rá.” Amint megszakadt az áram­szolgáltatás, Johnson elnök nem- csák McNamara véderőminisztert riasztotta fel, hogy ellenőrizze, nem szakadt-e meg az összeköt­tetés a katonai támasz,rontok és a Pentagon között, hanem a Fe­hér Ház mellett működő „gyors- tervező irodát” is. amelynek az a feladata, hogy sorsdöntőén fon­tos pillanatokban azonnali hatá­rozatokat hozzon. A Kremlt és Washingtont összekötő közvetlen vonal „piros telefonja” azonban hi­bátlanul működött az áram­szünet egész ideje alatt. Az USA közvéleményét még mindig foglalkoztatják a különös sötétség okai. amely csaknem egymllliárd dollár kárt okozott. Mi okozta a sötétséget? Távveze­ték-hálózati hiba, vagy szabotázs? A szabotázs eshetősége nehezen fogadható el, ha figyelembe vesz- szük, hogy derült éjszaka és teli­hold volt. „Talán sohasem tudjuk meg­állapítani, hogy mi okozta az áramszolgáltatás megbénulását” — jelentette ki Joseph Swidler, a szövetségi villamosenergetikai bizottság elnöke, akinek a fel­adata. hogy kivizsgálja ennek a váratlan és példátlan esetnek az okait. A szövetségi villamos­energetikai bizottság és a szená­tus véderőügyi bizottsága is. Johnson elnök rendelete alapján, a legsürgősebb intézkedéseket te­szi, hogy megakadályozzák ha­sonló esetekben az egész ország életének megbénulását. Az USA áramszükségletének 97 százalékát öt magánkézben levő távvezeték-hálózat fedezi. Hogy csökkentsek költségeiket az áram­elosztó társaságok közös nagy­feszültségű távvezetékeket és közvetítő állomásokat használnak. Az Edison-társaság, amely New Yorkot látja el áram­mal, már jó ideje néhány millió kilowatt áramot kér a többi társaságtól a metropolis növekvő szükségletei miatt. Az elnök kijelentette: „Az eset drámai módon bizonyítja, hogy a távvezeték-hálózat egész rend­szere átszervezést igényel, mivel nem sikerül az országos hálózat más részeiből áramot juttatni az északkeleti területekre. A helyi kisebb erőművek nem működnek és felfűtésük hosszú órákat vesz igénybe.”. A New York-i tízórás „rövid­zárlat” azon amerikaiakat igazol­ja, akik egységes távvezeték-há­lózatot követelnek az egész or­szágban. A New York-i esemény azon­ban mindenekelőtt azt bizonyít­ja, hogy az ember még mindig nem ura teljesen a civilizáció nagy vívmányainak.

Next

/
Thumbnails
Contents