Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-27 / 280. szám

1965. november 27. TOLNA MEG VE) NÉPÚJSÁG 3 Egy szövetkezet az őszi forgalomban Az ország egyik legmodernebb mentőállomása Szekszárdon Két hét óta ritka vendég hacza József, az alsónyéki Dózsa Tsz szállításvezetöje a hátaszéki vasútállomáson. Csak akkor jön, ha valamilyen szállítmány érkezett a tsz részére, amit ki kell rakni és elvinni. És ha különbeniserre jár, beköszön a főnöknek. A kialakult jó kapcsolatot ugyanis ápolni kell, mert eljön megint az idő, amikor a szövetkezet gyakori „ügyfele” lesz a vasútnak. Az őszi forgalomban kovácsolódott a jó kapcsolat, a barát­ság. Amikor a bátaszéki vasutasok mindent megtettek, hogy a szövetkezet terményei minél előbb a rendeltetési helyükre jussanak, ezen dolgoztak a szövetkezetiek is. Pedig két-há- rom évvel ezelőtt az alsónyékiek sem tartoztak a jól dolgozó fuvaroztatók közé. Előfordult gyakran, hogy az előjelentése- ket nem vették figyelembe, a részükre érkezett küldeményt nem rakták időben ki, nem vitték el a kirakottat sem gyorsan a rakterűiéiről. Ha vagont rendeltek, nem rakták meg idejében. így aztán gyakran kellett a vasútállomásnak a bírság, a kocsiálláspénz „fegyveréhez” nyúlni. Ez azonban már a múlté. A szövetkezet már közel két hete befejezte az összes szállításokat, minden terményét még a télies időjárás beállta előtt elfuvarozták. Pedig két- három vonatot lehetne összeállítani abból a sok kukoricá­val, napraforgóval, cukorrépával megrakott vagonból, ami az alsónyékiek terményeit vitte. A cukorrépa okozta a legtöbb gondot. Egy egész répahegy magasodott már a rakterületen, amikor eljött Horváth Jó­zsef elnök és Lacza József szállításvezető körülnézni, hova is lehetne hordani az ő cukorrépájukat. — Sajnos, már csak ide, a Gauzer-gödörbe lehet hordani, másutt nincs hely — mondta Pásti József, az állomás keres­kedelmi hivatalnoka. — Mi még csak idehordjuk, lerakjuk, de hogyan fogják majd innen kiszedni.,. — Akkor pedig nincs más, mint várni egy pár napot, ha lesz majd elég hely — mondta Vajda Gyula állomásfőnök. — Én talán tudnék egy megoldást. Mert hogy nekünk igen sürgős a répa elszállítása — vetette közbe a szállításvezető. — Mi lenne, ha megpróbálkoznánk Sárpilissel. Hátha a pi­lisieknek van helyük. Mi hajlandók lennénk odahordani a répát, sőt ha kell, más segítséget is adhatunk... Negyedóra múlva az állomásfőnök már Sárpilissel beszélt telefonon. — Bódi bátyám, volna-e egy kis helyük cukorrépának? — Aztán mennyi az a répa? — ötven vagon. — Akkor jöhet. Maguk is kisegítettek minket, amikor ra­kodógépet kértünk. Másnap már Sárpilisre hordták a szövetkezet vontatói a répát és négy nap múlva már elszállították mindet. A napraforgót és a kukoricát már hetekkel korábban el­szállították. A szövetkezet rendszeresen beadta az ötnapos kocsiigénylést, minden napra egy-egy vagont kért. De ezt az ütemtervet ritkán tartották be. A szállításvezető gyakran érdeklődött, nem kaphatnának-e még kocsit. És ha „igen” volt a válasz, megrakták azt is. Az egyik vasárnap így ter­ven felül órák alatt két vagont raktak meg kukoricával. A szövetkezet is jól járt, hiszen nem kellett góréba rakni a kukoricát, majd pár nap múlva ismét felpakolni a vontató­ra. A vasút is, mert helyben tudta felhasználni a frissen ki­rakott kocsikat. Hogy ma már nincsenek szállítási gondjai az alsónyéki Dózsa Népének, ez a jó együttműködésnek kö­szönhető. (J) vadásáról beszéltek, most hivata­los propagandatéma is a francia nép életerejének megnyilvánulása. Nem szabad elfeledkezni azon­ban, hogy a népfront-kormány idején egész sor családvédelmi intézkedést hoztak, s hogy a má­sodik világháborút követő első esztendőkben az ideiglenes kor­mány a kommunista miniszterek kezdeményezésére növelte tovább a szociális juttatásokat. (Párizs­ban ma is „elsőbbségi kártyájuk” van a sokgyermekes szülőknek. Már három gyermek után meg­kapják az igazolványt, amelynek birtokában például az autóbuszra várók sorát megelőzve juthatnak fel a zsúfolt járműre). Meg kell mondanunk, hogy Franciaország­ban magasabb összegű a családi pótlék, mint nálunk, s azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az ú. n. „egyetlen kereső pótléka” kijár azoknak a dolgo­zóknak, akiknek a felesége kény­telen otthon maradni a gyerme­kek mellett... A lakáselosztásban is előnyben részesülnek a sokgyermekes csa­ládok. A „csökkentett bérű laká­sok”, francia rövidítésük szerint HLM-lakások többnyire a népes családoknak jutnak. A bökkenő persze az, hogy az állam a szám­beli igények töredékének bizto­síthat csupán ilyen, viszonylag olcsó és a mi szövetkezeti laká­sainkhoz hasonló otthont. Az el­lenzék De Gaulle elleni kampá­nyában az egyik nyomós érv, hogy a személyi hatalom évei alatt nem növekedett a HLM-lakások épí­tési üteme. A háborúban elpusztult Caen városában jártunk egy 5000 laká­sosra tervezett új városrészben, ízléses, korszerű házak, parkok­kal, játszótérrel, bisztróval és ló­verseny-fogadóirodával, — temp­lom is van már, de gyógyszertár még nincs. A tőkés vállalkozásnak számító patikát egy Algériából hazatelepülő gyógyszerésznek tar­tották fenn, ilyen azonban eddig nem jelentkezett, s ezért üresen áll az üzlethelyiség. Az öröklakás drága, mint a pa­tika. Párizsban a jobb negyedek­ben négyzetméterenként 2000 (igen kétezer!) új frankot is elkérnek. (Hozzávetőeg 10 000 forint a la­kás, minden egyes négyzetméte­réért). Az utóbbi években, főleg az Algériából hazatelepült gazdag franciák vásárló- és spekulációs kedve miatt, megkétszereződtek az árak. A középosztálybeli élet- színvonalhoz illő öröklakás árá­ból tucatnyi új gépkocsi megvéte­lére telnék! De autóban lakni, ugye lehetetlen. PÁLFY JÓZSEF A következő számban: Té­len is nő a fű — Folyóban az őszibarack — Az agrár­olló. Javulni fog Tolna megye mentőszolgálata — mondotta az Országos Mentőszolgálat ügyvezető igazgatója (Budapesti tudósítónktól.) 1867- ben, vagyis 98 esztendővel ez­előtt alakult meg a Budapesti önkéntes Mentők egyesülete, amely közel száz esztendővel ez­előtt az őse volt a mai Országos Mentőszolgálatnak. Bár akkor még nem száguldoztak az autók és villamosok keresztül-kasul a főváros területén, mégis néhány jótékony ember adakozásából megalakult ez a szerv, amely ma egyike a legfontosabb közintéz­ményeknek. Gumirádlerek, dö­cögő konflisok és omnibuszok tarkították a fővárosi utcákat, amely akkor is feketéllett jövő­menő, sürgő-forgó emberektől. A piros zászlós lovas kocsinak akkor utat nyitottak, mint ma a hófe­hér, idegeket borzoló mentőautók­nak. Az akkori mentőorvosok — rendszerint még szigorlók — ab­ban az időben is részt vettek a főváros vérkeringésében, de csak kezdetleges, primitív módon. Hol voltak még a tökéletes műszerek, a mozgó ambulanciák és egy olyan szervezet, mint a mai, amely példaképe sok európai or­szágnak. 1867-től 1948-ig műkö­dött a Budapesti Montőegyesület, míg 1948-ban átadta helyét az Or­szágos Mentőszolgálatnak, amely ma 700 mentőautóval siet a bajba jutott emberek segítségére. Vidék ellátottsága az első világ­háború előtt eléggé elhanyagolt volt, mert a megyénként meg­szervezett mentőszolgálat nem működött egységesen. Rozoga gépkocsikkal járták a vidéket. A vármegyei mentőszolgálatot is át kellett szervezni és egyöntetű irányítás alá kellett venni. A fel­szabadulás után a vidéki mentő- szolgálat is átalakult. Az átszer­vezés folytán mindenütt megja­vult a szolgáltatás, különösen azóta, amióta bevezették a beteg- szállítást is. Tavaly 122 ezer egészségügyi kiszállást végeztek. Egy év alatt 945 ezer beteget szállítottak. Országosan 700 mentőautóval rendelkezik a men­tőszolgálat. Ebből Budapesten 98 állandóan kiszálló kocsi és Ó0 tartalék. Az orvoslétszám 90, en­nek többszöröse mentősofőr és ápoló. Országosan még a részege­ket is a mentők szedik össze, ha egyszersmind sérültek is. A le­futott kilométerük 24 millió fö­lött van. A szekszárdi új mentőállomás­sal kapcsolatban kérdést intéz­tünk az Országos Mentőszolgálat főigazgató-helyetteséhez, aki ügy­vezető igazgatója is az intéz­ménynek, hogy miképpen javul Tolna megye mentőszolgálata. A főigazgató-helyettes elmon­dotta, hogy Szekszárd egyike azoknak a városoknak, amelynek mentő­központját már régen át kellett volna alakítani. Tolna megyében jelenleg Szck- szárdon van a legtöbb mentő­autó. Dombóváron 2, Pakson 2, Tamásiban 2, Nagymányokon egy mentőkocsi teljesít szolgálatot. Tolnán egy sincs, s így a kör­nyékbeli mentők látják el a tol­nai szolgálatot is. Tartalékkocsi le is vannak, mert számítani kell a meghibásodásokra is. Az Orszá­gos Mentőszolgálat kocsijainak górészébe még nem tudtak besze­relni rádiót, ami pedig szüksé­ges, hogy útközben is tudják irá­nyítani a mentőautókat. A ké­szülékek drágák, darabonként 25—30 ezer forintba kerülnek. Szükséges egy központi rádió- felvevő és leadó irányítóké- szülék is, több mint 80 ezer forintba kerülne. Szekszárd azok közé tartozik, amely mindezeket megkapja majd. Az új mentőállomás berendezése is eléggé költséges, de az Orszá­gos Mentőszolgálatnak az a cél­ja, hogy Tolna megyében is meg­javítsa szolgáltatását. Erre min­den remény megvan, mert az új mentőállomás erre alkalmas. — Egy kérésünk van — mon­dotta a főigazgató, hogy csak akkor hívják ki a mentőket, ami­kor feltétlen szükség van rá. Je­lenleg olyan eseteknél is igény­be veszik a mentőszolgálatot, amelyeknél elég lenne egy ta­nácsadás, vagy a körzeti orvos beavatkozása. Ha elforgácsoljuk a mentők szolgáltatását, nem lesz kocsi komoly balesetekhez. Köz­lekedési baleseteknél, még a könnyűnek létszáknál is ki kell hívni a mentőszolgálatot, mert soha nem lehet tudni, hogy a kis sérülésből később nem kelet­kezik-e nagyobb baj. Számítunk arra is — mondotta tájékoztatónk — hogy kocsijaink állapotában is kedvező változások lesznek, ugyanis a jövő évben 110 új mentő­autót kapunk, amiket korsze­rűen rendezünk be, egy ré­szüket mozgó ambulanciának. Ezekkel pótolni tudjuk a kiöre­gedett kocsikat is. Egy a lényeg: Mindenhol segítsék a mentők munkáját, s ez esetben folyton javul, még tökéletesebb lesz a mentőszolgálat. Orvosaink, sze­mélyzetünk azon lesz, hogy Tolna megyében is helytálljunk a köz- egészségügy szolgálatában. Zsolnai László Jó kezekben van az ellenőrzés RÉGI IGAZSÁG, hogy az el­lenőrzés, a hibák megelőzésének, megszüntetésének igen hatásos eszköze. Az ellenőrzés növeli a felelősségérzetet, jobb munkára ösztönöz, gátat vet az olyan tö­rekvéseknek, hogy valaki, a kö­zösség rovására, magának anyagi előnyöket szerezzen. A termelőszövetkezetek ügy­menetének ellenőrzésében nagy szerepük van az ellenőrző bi­zottságoknak. Munkájuk sok fe­lelősséggel jár. Ügyelnek a tsz életének tisztaságára, rendjére. Rajtuk keresztül a tagság gya­korol felügyeletet, mind a vezetés, mind saját munkája felett. Az ellenőrző bizottságba beválasz­tott tsz-tagoktól igazságot, hatá­rozott kiállást feltételez az ellen­őrző munka. Gyakran előfordul, hogy minden szempontból ráter­mett szövetkezeti tag nem vál­lalja az ellenőrző bizottsági tag­ságot. Fél a felelősségvállalástól. A madocsai Igazság Tsz-ben működő bizottság munkájáról a tsz-vezetők, a tagok, de a járási vezetők is jó véleménnyel van­nak. Jó kezekben van Madocsan az ellenőrzés. Tuba András elv­társ, az ellenőrző bizottság el­nöke régi mozgalmi ember, és elismert ember a községben. Moz­galmi tapasztalata, emberismere­te, igazfágszeretete és a nyga feddhetetlensége teszi alkalmassá az ellenőrző bizottság elnökének tisztjére. Az ellenőrző bizottság­ba öt tagot választottak a tsz- tagok; Baha Lajos, Simon Jáncs, Besenczi Gergelyné és Molnár Péter vesznek részt az ellenőrző bizottság munkájában. Feladatuk a közös vagyon megőrzése, a kö­zösségi életet zavaró körülmények megszüntetése, az ellenőrzés. A tsz-vezetőség, akár a munkafe­gyelem megszilárdításáról, akár a gazdasági munkák menetéről, akár a közös vagyon védelméről van szó, számíthat az ellenőrző bizottság segítségére. Ahogy azt egyik járási vezető megjegyezte: „Keményen fogják a dolgokat, nem nézik el a hibát.” A JÁRÁSI VEZETŐK megálla­pításait a gyakorlat igazolja. Ma- docsán, mint másutt is, vannak tsz-tagok, akik a közöst elsősor­ban nem a munkavégzés tekin­tetében tartják a magukénak, ha­nem olyan értelemben, mit lehet onnét elvinni? Akik így gondol­kodnak, hanyagolják a munkát, s könnyebb a lelkűk, ha valamit — anélkül, hogy ezért megdolgoz­tak volna — el tulaj doníthátnak. Nemrég történt, hogy tiltott ha­lászaton értek néhány tsz-tagot. A tsz-ben észrevették, hogy dézs­málják a halállományt. A tsz- vezetőség és az ellenőrző bizott­ság meghatványozta az ellenőr­zést. Tuba András, az ellenőrző bizottság elnöke aznap este, el­lenőrző kőrútján járva, tetten ér­te a zavarosban halászokat, akiknek sikerült ugyan meglép­niük, de a tizenkét méter hosszú kerítőháló, a bizonyíték a hely­színen maradt. Az ellenőrző bi­zottság tagjai természetesen nem a csőszök, az éjjeliőrök helyet­tesítésére vállalkoztak. Munká­jukkal a gazdasági vezetést se­gítik. Figyelmet fordítanak, hogy a családi művelésre kiadott terü­leteken a munka rendszeresen és jó minőségben el legyen végezve. Ellenőrzik a raktározást, a ta­karmány-felhasználás. a termelés menetét a vetéstől a betakarítá­sig. Időközönként pénzügyi ellen­őrzést is végeznek. A tiltott ha­lászat leleplezéséhez, a gyakor­lati ellenőrzés közben véletlenül került Tuba edvtárs, az ellenőrző bizottság elnöke. Az ellenőrző bi­zottság munkája ugyanis a ma­docsai Igazság Tsz-ben nem öt­letszerű. Munkaterv szerint dol­goznak, s munkájukhoz megfele­lő szakmai, módszertani segítsé­get kapnak a felettes megyei és járási szervektől. Az ellenőrző bizottság elnöke részt vett a «le­gyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya által szervezett egyhetes tanfolyamon, ahol szervezési, jogi. pénzügyi témákkal foglalkoztak; Az ott tanultakat a gyakorlat­ban hasznosítják. A tsz pártalapszervezete is se­gíti az ellenőrző bizottság mua- káját. Kemény József elvtárs. a tsz-pártszervezet titkára, mint párttitkár és tsz-vezetőségi tag többször részt vesz az ellenőrző bizottság tárgyalásain. Tanácsai­val segítséget ad a munkaprog­ram kidolgozásához, a vizsgála­tok megszervezéséhez. KÖZELEDIK AZ ÉV VÉGE és a madocsai Igazság Tsz-ben a zárszámadások előkészítésén dol­goznak. A leltározásnál nagy szerep jut az öttagú ellenőrzési bizottságnak. Együtt dolgoznak a leltározó bizottsággal, ügyelnek arra, és ellenőrzik, hogy a leltár a valóságnak megfelelő képet ad­jon a tsz vagyoni helyzetéről. Segítik a leltározó bizottság mun­káját abban is, hogy december 3 5-ére a vezetőség által kitűzött határidőre befejeződjék a leltáro­zás a madocsai Igazság Tsz-ben,

Next

/
Thumbnails
Contents