Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-27 / 280. szám
4 TOLNA MÜGYFI NÉPÜ.TSAG Regélnek a tamási dombok AZ EGYIK VÖLGYBEN, egy erdei tisztás közepén terebélyes tölgyfa hivalkodott valamikor. Vas Gereben ennek az árnyékában szokott üldögélni. A fa már nincs ott, kipusztult, de ezt a részt továbbra is mindenki csak így ismeri: „Vas Gereben fája”. A Koppányra tekintő völgy irodalmi emlékekkel dicsekszik. Odébb a domboldalak tüzes bort teremnek. Ennek a híre már régen túljutott a község határain, a megyei borversenyeken például erős versenytársként jelennek meg a szekszárdiak mellett a tamási borok. Néhány éve a szövetkezetek is észrevették a szőlőtermelésben lévő lehetőségeket és nagyobb területet betelepítettek. Ma már nem túlzás azt mondani, hogy tájjellegű szőlőkultúra van kialakulóban a tamási dombokon. Tamási valamikor a szomszédos regölyivel együtt táj fajta lovat is kitenyésztett, tehát nem véletlenül rendeznek itt minden évben lovasbemutatót, illetve versenyt. Nem kétséges, virágzó gazdálkodási kultúrát talál itt az ember. Természetesen nem is csak az idézett két példa mutatja a virágzást, hanem egy sor más is. A tamási gazdák alapító tagjai voltak a Koppány-völgyi vízgazdálkodási társulásnak, mely azt a célt tűzte maga elé, hogy szabályozza a Koppány-völgy vízrendszerét, termékennyé, művel- hetővé teszi az eliszaposodott területeket. A várhegyen valamikor vár állott, most a pompás fenyves zöld szőnyege kelti magára a figyelmet. Tövében az új, felszabadulásunkkal csaknem egyidős gimnázium, amelyet éppen most bővítenék. A környék művelődésének a centruma! Odébb a dombok lábánál jellegzetes szőlőhegyi település. Másutt is laknak szőlőhegyen, de Tamásinak ez olyan színfoltja, ami rányomja bélyegét az egész falura, hiszen a lakosság jelentős számaránya szőlőhegyi. Bár a szőlőhegy sorvasztásra van ítélve, a faluban biztosítanak építési lehetőséget, de ez a folyamat olyan lassú, hogy alig észrevehető. Az idősebbek görcsösen ragaszkodnak hozzá, mert ott születtek, ott élték le egész életüket, s nem akarnak mozdulni. Inkább vállalják a 4—5 kilométeres utat a faluig, meg vissza — gyalog. Sokan időközben új házat építettek a szőlőhegy valamelyik részén, vagy a régit újították fel. A szőlőhegyi részeken tehát az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy egyrészt sorvasztásra van ítélve, mert hát a kulturális, kommunális és más igényeket csak nagyobb, zárt településeken lehet biztosítani, ugyanakkor a sorvasztási perspektíva mellett bizonyos tekintetben fejleszteni is kell. A lehetőségekhez képest segítem kell az itteni lakosság életkörülményein is. Ezért fordítanak jelentős összeget a szőlőhegyi iskolák céljaira, több helyre a villanyt is bevezették, s indokoltnak mutatkozik a henyevölgyiek ilyen irányú kérése is. Itt még petróleumlámpák égnek, ezért kérték, hogy vezessék be hozzájuk is a villanyt, s erre megfelelő hozzájárulást ajánlottak fel. A helyi tanács is támogatja a kérést, csak az szükséges hogy a felsőbb szervek is gondoljanak rájuk. MINDEN KÜLÖNÖSEBB intézkedés nélkül önmagától is elsorvad a szőlőhegyi részben szétszórt, részben zárt településrendszer, de ez minden valószínűség szerint még hosszú évtizedek kérdése. márpedig addig sem lehet magukra hagyni ezt a sok száz embert — velük is törődni kell. Persze, más ellentmondás is van a tamási dombok tövében. A cigányok. Hatvanhárom családban 323 cigányt tartanak nyilván a tanácsnál. Azt is pontosan tudják, hogy milyen a családok számszerinti megoszlása. A statisztika egyik legörvendetesebb része, hogy minden munkaképes férfi dolgozik, legtöbben a termelőszövetkezetben és az erdészetnél. Ebből következik, hogy anyagilag is jobb körülmények közt vannak, mint azok, akik legfeljebb néha végeznek némi alkalmi munkát. A fiatalok iskolába járnak, tanulnak. Az iskolaigazgató szerint már több ipari tanuló is akad köztük, s akik tanulnak, minden rTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT Rab Ferenc : lúdáémn<z tekintetben igyekeznek szakítani a régi életmóddal. A TAMÄSI DOMBOK egyébként festő ecsetjére kívánkoznak: gazdag a vidék természeti szépségekben. De nagy érték rejtőzik a dombok alatt is. Néhány évvel ezelőtt szakemberek megfelelő mérésekkel, számításokkal kimutatták, hogy ezen a részen melegvíz van a föld mélyében, S azt megfelelően ki is lehetne aknázni. Ezzel kapcsolatban rendelkezésre is áll egy csomó dokumentáció, ám a kivitelezésre, kútfúrásra még nem kerülhetett sor. Ez ugyanis jelentős összegbe kerülne, márpedig az érdekelt szervek csak akkor adnának megbízatást — érthetően — a munkálatok megkezdésére és vállalnák a költségeket, ha biztos lenne a siker. Márpedig ezt senki sem tudja garantálni. így aztán a tamási termálvíz ügye még vajúdik. A tamásiak szeretnék elmozdítani a holtpontról, mert ez beláthatatlan gazdasági és egyéb lehetőségeket nyújtana Tamási továbbfejlődéséhez. Boda Ferenc Magyar—szoyjet baráti estek A hosszú téli estéket csütörtökön — az MSZBT-kongresszusra készülve — három helyen használta fel a Hazafias Népfront magyar—szovjet baráti estek rendezésére. Koppányszántón a moziban gyűltek össze a község dolgozói, hogy meghallgassák az úttörők műsorát és Hunyadi Károly országgyűlési képviselő előadását. Gyulajon Kiss Pál, a megyei népfrontiroda politikai munkatársa tartott élénk figyelemmel kísért beszámolót a Szovjetunióban tett útjáról. A Szekszárd városi népfrontbizottság a Jóreménység Tsz Jó- zsef-pusztai üzemegységében tartott a pusztai dolgozók lelkes részvételével baráti estet. Az esten két szovjet elvtárs is részt vett, mint vendég. Scherer Sándor, az MSZBT megyei titkára rövid külpolitikai tájékoztatója után Béda Sándorné tsz-tag számolt be a Szovjetunióban tett útjáról, majd szovjet filmek vetítésével fejeződött be a szép ünnepség. 1CC5. november 27. •• Omlik a szaloncukor••• Néhány nap múlva elérkezik a Mikulás, aztán készülhetünk a karácsonyra. Ezek az édességipc.r nagy napjai. Látogatást tettünk a Csemege Édesipari Gyárnál, ahol ez idő tájt csupán néhányfajta árucikket termelnek. A főmérnök elmondta, hogy nemrégen még több mint 300 fajta árucikk szerepelt a listájukon, ami szinte lehetetlenné tette az igények kielégítését. Most a „sztár” a konyakmeggy a mogyorós-csokoládé, s a különféle desszertek. Már raktárban van a szaloncukor nagy része. Elegendő jut minden fenyőágra. December 20-ig 340 000 doboz desszert szaloncukor és 300 ezer doboz habfüggelék kerül az üzletekbe. Sokszoros minőségi ellenőrzés biztosítja, hogy csak a legkiválóbb áru hagyhassa el a gyár kapuját. Naponta mintegy 4 és fél vagon édességet szállítanak ki a Csemege és Édesipari Gyárból. A csomagolóautomata önti a szaloncukrot... Mázsaszámra készül a savanyú cukor. (Foto: Regős) <rYVTYYTVYTVYTYTYVYTVT»YYTVYY»YVTYTYrT'rYVYTVVTTVTYTYTVVYY»VY»VYff»?YY»YVVYVYWTWVTVVTYVTTV»»'»*»V*»"wwww» — 10 — — ...Különösebb következtetést ne vonj le abból — kezdte mindjárt, amint helyet foglalt, — hogy segítek rajtad. Tessék... Átnyújtott egy cédulát. „Karl Krohmann. Star Garage. Rubenstrasse 3.” — Ki ez a Krohmam? — kérdeztem meglepetten. Mélyet szívott a cigarettából. — Parancsoljon, uram...! Ránéztem Grétire, ő a pincérre: j. — Csokoládékrémet, dupla habbal... — Hogy ki ez a Krohmann? — kérdezte most eltűnődve a lány. — Garázstulajdonos. Jó cég. Bécsben jól ismerik, az autótulajdonosok... Rengeteget keres... Ott dolgozhatsz, megmondja, mi lesz a munkád. — Ennyi az egész? — Mit akarsz még? — Kire hivatkozzam? Tud-e rólam? S különben is, nem értek a motorokhoz... — Semmit sem fog kérdezni tőled. És... Megint elgondolkozott, szórakozottan piszkálgatta a tejszínhabot. — És éppen ezért a nevemet, címemet nem említheted előtte. De, mondom, nem fog kérdezősködni... Különben pedig, úgy sem maradhatsz ott sokáig... — Hogy érted ezt? Vállat vont s mosolygott. — Mennem kell...! Fölállt, táskájából kiemelt egy borítékot: — Az Európa Hotelben van szobád. Ezt a borítékot csak ott bonthatod fel. Holnap hét óra— 11 — kor nálam találkozunk... Elment. Este a szállodában felbontottam a borítékot" „Még egyszer: senkinek egy szót sem kettőnk kapcsolatáról! Gréti.” — Csak ez az egy mondat a levélpapíron s még a borítékban hatszáz Schilling. Hanyatt feküdtem az ágyon s szótlanul, némán meredtem a mennyezetre. Mi történt velem? Két nappal ezelőtt lázasan, rongyosan botorkáltam az utcán, — ma Becs egyik legszebb szállodájában fekszem, az ágyon, cigarettázom, az asztalon hatszáz Schilling... Mi ez? Ez az a bizonyos alsó lépcsőfok, amelyet követ a többi, feljebb, mindig csak feljebb és ez az, amit „karriernek” nevezünk? El kell titkolnom valakik előtt —akiket nem is ismerek — Gréti- vel való kapcsolatomat. Nem értem. A szálloda bárjából felhallatszik a zene, lassú, halk, anda lító ritmus, kezemmel kísérem az ütemet... nem is rossz... most innom kellene. Felugróm, kapom a kabátom, de aztán meggondolom magamat Ebben az elnyűtt ruhában nem léphetek be a bárba. Az ajtó mentén lévő gombok közül megnyomom azt amelyik a pincérnek szól. Sört kérek. Három kis üveggel hoz fel a pincér. * Reggel felkerestem Kari Krohmannt. Idősebb, szemüveges férfi. Kint a betonozott udvaron, ahol különböző márkájú luxuskocsik kerülgetik — 12 — egymást, — találkozom vele. Behívott az irodába. — Parancsoljon... — morogta elég barátságtalanul. Eléje tettem azt a cédulát, melyet G rétitől kaptam. Mást is tehetnék? Figyelmesen forgatja kezében a papírt, aztán feláll, int, menjek utána. A garázsépület földszintjén van egy kis szoba bevezet: — Itt lesz a munkahelye. Itt az ablak előtt minden be- és kiérkező kocsinak meg kell állnia. Felírja a rendszámát, majd kifele a sofőrtől átveszi a papírt, amelyre a szerelők rávezetik, hogy milyen javítást végeztek a kocsin. Mindennap délután két órakor a papírokat behozza. Körülnézek a szobában. Egy íróasztal, fogas, a sarokban két kopott fotel, kis asztallal, telefon, néhány bekeretezett — Bécs utcáit és műemlékeit ábrázoló — fénykép. Krohmann az ajtóból visszaszól: — Fizetése egyelőre havi kétezer... Délután a felvételével kapcsolatos adminisztrációt elkészítjük. * Délután egy levél várt a szálloda portáján. Gréti írta: „Az alábbi címre még ma menj el, keresd az üzletvezetőt, s csak annyit mondj nein, hogy Gréti küldött. Az üzletvezető neve" Ernst Roth.” A cím egyik belvárosi nagyáruház neve.
