Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-24 / 277. szám

1965. november 24. TOLNA MEGYE! NEPCJSÍG 3 Bors, paprika, bél... Lesz-e elegendő fűszer a disznóvágásokhoz? Megyénkben is megkezdődtek a disznó vágások, ezért a Népbolt áruforgalmi osztályán Horváth János élelmiszer-előadótól érdek­lődtünk, hogyan készült fel a vál­lalat fűszerfélékkel erre az idő­szakra? — Paprikából, az idei év gyen­gébb termése miatt valamelyest csökken a választék, csemegepap­rika kevés van az üzletekben, de fél édesből és édes nemesből ele­gendő mennyiség áll a vásárlók rendelkezésére. Talán az okoz je­lenleg gondot, hogy két és ötdekás csomagokból kevesebb érkezett, de félkilós és kilós csomagokban nincs hiány, és hamarosan a cso­magolási választék is bővül. Borsból minden üzletben ösz- 6zegyűlt a szükséges tartalék. Míg máskor fél év alatt fogy el kisebb üzletekben 20 kilónyi bors, most egy hónap alatt gazdára lel ugyanennyi. Tíz naponként pedig érkezik a pótlás, ahol erre szük­ség lesz. Száraz bélből 70 ezer méter, só­zott bélből 65 ezer méter van rak­táron és úgy a mennyiségi, mint a minőségi igényeket ki tudják elégíteni. Sajnos pillanatnyilag rizs nincs a raktárakban, a nagykereskedel­mi vállalattal folytatott meg­beszélés értelmében a hét végé­re várható az első kisebb meny- nyiség, körülbelül 100—150 má- zsányi rizs érkezése, s ezután fo­lyamatosan szállítanak rizst, s ez­zel megoldódik az egyetlen hiány­cikk problémája. Fenti tájékoztatás szerint az üzletek ellátásában különösebb fennakadás nem lesz, most már csak a friss hurkákhoz, kolbá­szokhoz kell jó étvágyat kívánni olvasóinknak. Elkészült a Szekszárd—siófoki út Teljes hosszában újjáépült a Szék szárd—siófoki 68-as főközlekedé­si út. Az útvonal Iregszemcse— Daránypuszta közötti utolsó sza­kaszának átépítését más, sürgő­sebb feladatok miatt mintegy kétéves késéssel, most készítette el az Aszfaltútépítő Vállalat. Az új útszakaszon jelenleg kisebb mellékmunkákat még végeznek — így például padkarendezést, ár- kolást —, de a forgalom már meg­indult rajta. A műszaki átadás december végéig megtörténik. így a jövő nyáron már aka­dálytalan lesz a gépjárműközle­kedés a Balatonhoz a Dél-Alföld és a Délkelet-Dunántúl felől ezen az útvonalon. Kiev - Poltava — Harkov—Moszkva Élménybeszámoló Nagykónyiban A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság a jövő év januárjában hív­ja össze az MSZBT országos kong­resszusát. A kongresszus előkészítésének jegyében a Hazafias Népfront és a községi tanács rendezésében magyar—szovjet barátsági estet tartottak november 22-én. A zi- mankós idő ellenére is szép szá­mú közönség gyűlt össze a mozi­helyiségben, s hallgatta meg Kiss Pál, a Hazafias Népfront megyei irodája politikai munkatársának szovjetunióbeli útjáról tartott él­ménybeszámolóját. Kiss Pál 12 napot töltött a Szovjetunióban, ő vezette a 28 tagú megyei csopor­tot, akik október 30-a és novem­ber 11-e között jártak a Szovjet­unióban, részt vettek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom moszkvai ünnepségén, s útjuk so­rán mezőgazdasági üzemeket lá­togattak meg. A beszámoló a Kiev, Poltava, Harkov, moszkvai útról szólt. Nagykónyi lakossága mindvégig érdeklődéssel hallgat­ta az előadót, s nagy tetszéssel fogadta az előadáshoz kapcsoló­dó kisfilmet is. Az MSZBT és a Hazafias Nép­front közös rendezésében több községben és településen tarta­nak élménybeszámolót. A legkö­zelebbi december 13-án Pince­helyen kerül megrendezésre. felderítő tiszt, és csoportjával a Bátaszék—mohácsi ellenlökést kellett felderítenie, előkészítenie, hogy a németek ismét kijuthassa­nak a Dunához). A két front közötti senkiföldje tágas terület volt. Legalább két­száz méter és itt-ott ritkás bozót, egy-egy kisebb facsoport, egy mély medrű patak, vasúti sinek, egyszóval elég sok rejtekhely, amit a szovjetek is, a németek is ala­posan kihasználhattak fedezéknek: Az egyik bozótosban ült már má­sodik napja a mesterlövész. Időn­ként szeméhez emelte a távcsövet és amit látott, gondosan és apró­lékosan bejegyezte gyűrött füze­tébe. Ide tartott Kornyilov, a moszk­vai haditudósítóval. Ameddig lehetett, a futóárok­ban, meghajolva közelítettek a mesterlövész felé, de egyszer vé­ge lett a biztos fedezéknek. — És most? — kérdezte nem leplezett riadtsággal a haditudó­sító. — Most? Kibújunk a fedezék­ből és hason csúszva megyünk to­vább — mondta Kornyilov, és már kint is volt a futóárok előtti terepen. Mögötte hasalt a hadi- tudósító. Maga alá húzta a jobb lábát, azzal ellökte magát, aztán ugyanezt megismételte a bal lábával. így haladtak előre méte­renként, lassan. Kornyilov min­denütt elöl és inkább csak a fü­lével figyelt hátra, szuszog-e mö­götte a moszkvai elvtárs. Egyszer- csak elveszett a hang mögötte. Visszapillantott és amit látott, at­tól még a lélegzete is elállt. A haditudósítója nyugodtan ült a senkiföldje kellős közepén és lehúzta a csizmáját. Letette maga mellé, kibontotta a gyűrött kap­cát és újra hajtogatta. Gondosan, háromszögben és lassan, mint ak! nagyon is ráér. Ebben a pillanat­ban a túlsó oldalról megszólalt egy golyószóró. Komyilovban meghűlt a vér. Első gondolata volt, hogy fel­ugrik és a haditudósító mellé ro­han, a földre rántja, hogy meg­mentse a biztos haláltól. Már ugrani készült, amikór előtte a bozótban megszólalt egy puska. Egyetlen lövést adott le a figyelő, és a golyószóró elnémult. Kornyilov fellélegzett. A mester- lövésze megmentette az életüket. Néhány méter és elérték a mes­terlövész fedezékét. Fújtattak és Kornyilov rátámadt a haditudó­sítóra. — Hogyan csinálhatott ilyet?! Maga szerencsétlen! Az életével játszott... A tudósító is megszeppent, de magyarázkodott. — Tudja milyen fájdalmas a feltört láb? Inkább a halál — és a csizmájára mutatott. Legalább megtanítottak volna kapcát te­kerni, a mindenségit. Szárazd a zárszámadás előtt MAGA A ZÁRSZÁMADÁS persze még messze van, jó kél hónap, de a körülményeket te­kintve mégis az évzárás előtt áll a falu, a Búzakalász Tsz, akár­csak a többi szövetkezet. Az utolsó munkát teszik az emberek, s az is elfogy lassan: a kukorica- szedés. Begyűlik minden, fel le­het mérni, mit adott az eszten­dő. lehet számolgatni a jövedel­met. Deli János tsz-elnöknek aján­lottam, nagyvonalakban mondja el, amit majd a zárszámadó köz­gyűlésen kell elmondania. Ter­mészetesen nem adatok tömkele­gét, hiszen még nincsenek szám­szerű eredmények, kivéve a ter­mésátlagokat. Mondja el, milyen volt ez az év, mennyit ja­vult a gazdaság, ha javult, és milyen okokra vezethető vissza az eredmény. Egészen egyszerűen: hogyan dolgoztak a szárazdi szövetkezet tagjai, és hogyan gaz­dálkodtak, miként szervezték a munkát a vezetők? Az elnök először teljesen lehe­tetlennek tartotta, hogy mármost summázzuk az eredményeket, vé­gül mégis kialakult a kép; ele­meztük a szövetkezet munkáját, helyzetét. Nagyon, sőt rendkívül nehéz volt ez az év Szárazdon, azt mondja az elnök. Minden termé­szeti csapás érte a tsz-t, ami csak lehetséges. Belvíz, száj- és kö­römfájás, jégverés, végül korai fagy ősszel a fűszerpaprikára. A víz nemcsak szántóföldet károsí­tott, de a 200 hold rétből is el­árasztott 150 holdat. A jég jó­formán az egész területet végig­verte, kisebb-nagyobb erővel. A kenyérgabona például éppen a jégverés miatt nem adta meg a tervezett holdankénti 12 mázsát, csak 10 mázsával fizetett. A ku­korica átlagtermése fölötte áll a tervezettnek, viszont a vízöntés miatt kisebb a vetésterület, mint kellene, így összességében a tér més aligha lesz több, mint amire számítottak. Abraktakarmányból meglesz a szükséges mennyiség, de szálasból nem, abból hiány nagyon meg kell szorítani, hogy meglegyen. A tagság túlnyomó többsége becsülettel, szorgalmasan dolgo­zott, jobban, mint 1964-ben. En­nek oka főként a részes művelés kiterjesztésében keresendő. Az összes kapásnövényt részes mű­velésbe adta a szövetkezet, ko­rábban pedig csak a kukorica és a takarmányrépa volt részes. A kertészetből nem hagytak meg mást, mint a fűszerpaprikát, de a kertészeti növények helyett cukorrépát termesztettek, az idén először, kiváló eredménnyel. Ne­hézségét okozott, hogy a bevéte­lek sokszor nem a tervezett iuő- ben jöttek be, az időjárás okozta vegetációs késések miatt. AMI NAGYON JÓ — és jel­lemző 1965-re Szárazdon —, nem volt a Búzakalász Tsz-ben ember­hiány. Tavaly a kombájnszalmét nem tudták összekazalozni, de most erre is jutott erő. Héttagú asszony csapat végezte el a mun­kát egy idősebb férfi, Csimma Lajos irányításával. Jellemző to­vábbá az idei évre is, mint az előzőkre, hogy egy-két taggal me­gint csökkent azoknak a száma, akik félvállról veszik a közöst Úgyhogy már csak öt-hat ilyen embert lehet összeszámolni a fa­luban. Ök egyébként berendez­kedtek a háztájira és ha alkalom adódik, nem mulasztják el a kö­zös elleni agitációt, hangulatkel­tést A becsületesen dolgozó tagok és a vezetők között nincs súrló­dás általában, sőt az elnök sze­rint jó, bensőséges, baráti és munkatársi a kapcsolat Az alapok lerakása elég mély­ről indult, de mostantól kezdve nagyobb lendületet vett: szépen gyarapodik, korszerűsödik a gaz­daság. Két gyenge tsz egyesülé­séből jött létre négy évvel ez­előtt Dotációt akkor kapott 73 ezer forintot, azóta a közepes szövetkezetekhez tartozik. Az idén 60 férőhelyes borjúnevelő épült néhány nap múlva átadják ren­deltetésének. A jövő esztendőben 96 férőhelyes korszerű tehónistál- lót kap a gazdaság, amiben már géppel fejnek és trágyakihordó berendezés is könnyíti a gondo­zók munkáját. Az a terv, hogy fiatalítani kell az állatgondozó gárdát és ehhez feltétlenül jobb munkakörülményekre van szük­ség. Az idei évben az állattenyész­tés, illetve állattartás nem tudja azt a hozamot produkálni, ami kívánatos lett volna. Alapjaiban szükséges megváltoztatni a* körül­ményeket. A folyamat megkez­dődött. Augusztustól kezdve vil lanypásztorral legeltettek és je­lentősen előre lépett a szövetke­zet a rét- és legelőjavításban. A 200 hold rétnek 480 mázsa ve­gyes műtrágyát adtak az idén, ősszel meghengerezték. Évek óla rétegvonalas szántást végeznek a domboldalakon, s a talajvédelem továbbra is egyik legfőbb céljuk. Az elképzelések között szerepel a rét víztelenítése, a tőzeges al­talaj vízgazdálkodásának szabá­lyozása. A jövő tavasszal füves herét vetnek a major közelében 30 holdon, ez a szarvasmarha- állomány jó ellátását ugyancsak megkönnyíti. Ahhoz pedig, hogy 1966-ban több legyen az oszt­ható jövedelem, lényegesen hoz­zájárul egy saját erejű beruhá­zás: 200 férőhelyes sertéshizlaldát épített a szövetkezet 160 ezer fo­rint költséggel. MINDEZ CSAK VÁZLAT. Lé­nyege, hogy a jövedelem nemigen nőtt az előző évhez képest, és en­nek okait részletesen, mélyen kell majd elemezni, akárcsak az előre lépés lehetőségeit, az egész tagság színe előtt, s a közgyűlési vitában az egész tagság közremű­ködésével. , G. J. mutatkozik. Jelentős terméstöbb­letet értek el őszi árpából, hol­danként 15 mázsa helyett 17,8 má­zsát, és cukorrépából a tervezett 160 mázsa helyett 235 mázsát egy-egy holdon. Remélhetőleg a tervezett bevé­tel meglesz összességében, de Visszafelé már óvatosabban ha­ladtak. A mesterlövész pedig el­átkozott minden haditudósítót, va­lahány csak van most a fronton. Mehet új figyelőállást választani, mert ahonnan egyszer már le­adott egy lövést, onnan távoznia kell. Pedig erről a helyről milyen jól megfigyelhette azt a Wermacht- tá homokot. Attól kezdve a frontparancs­nokság, Tolbuchin marsall egye­nes utasítására csak olyan hadi- tudósítókat engedett az egységek­hez, akik katonaviselt, frontot járt emberek voltak. Az esetet különben már rég elfelejtették, Pécs, Kaposvár is felszabadult, amikor Kornyilovot hivatják a törzsparanesnokságra. Kérdezik tőle, hol a haditudósítója. Kere­sik Moszkvából. Meg is találták Anatolij Petrovicsot a hadtáp- törzsnél. Lázban feküdt már na­pok óta és egyre csak azt hajto­gatta: „A fene egye meg a kap­cát, tanítsanak meg kapcát csa­varni”. A félelem csak később tört ki rajta és a frontújságban írt cikkét így fejezte be: Fontos tanulság a frontkatona számára, hogy mielőtt harcolni megy. jól tekerje fel a kapcáját. Persze egy haditudósítónak sem árt, ha ért a kapcaviseléshez... galdonyi Béla Színvonalas alkotások, szép rendezés A XII. Tolna megyei Képzőművészeti Kiállításról Az idén tizenkettedik alkalom­mal került megrendezésre a Tol­na megyei képzőművészeti kiál­lítás, ahol a megyénkben élő és dolgozó művészek mutathatták be a közönségnek új alkotásaikat. Egy alkalommal rendkívül szi­gorúan bírált a zsűri. A beérke­zett több mint száz pályaműből 39-et fogadott el kiállításra. Az igényességre való törekvés meg­hozta gyümölcsét a bemutatott anyag valóban színvonalas, mél­tóan reprezentálja megyénk mű­vészeit. A látogatók körében legnagyobb sikert Molnár György festőmű­vész virágcsendélete aratta. Való­ban, az alkotás színeivel, meg­formálásával első pillanatban megragadja a figyelmet. A biztos ecsetkezelés, a szépen kidolgozott mű, a színek harmóniája méltán aratott tetszést. Lázár Pál, megyénk ismert fes­tőművésze ezúttal is több alkotás­sal jelentkezett. A „Mosás a Du­nán” című képe világos, derűs színeivel, merész vonalaival tű­nik ki. Ez jellemző egyébként a művész többi alkotására is: a „Paksi utca” című képének ép­pen sokszínűsége teremt valami kellemes harmóniát. Feltétlenül ki kell emelni a művész újra va­ló törekedését. Rajta kívül csak kevesen tudtak szakítani a ha­gyományos művészi módszerek­kel. Ugyanezt mondhatjuk el Cseh Gáborról a fiatal tehetséges fes­tőről, aki a „Bárka” és a „Téli este” című művével mutatkozott be. Mindkét alkotás érdekes, fi­gyelemre méltó. Képeinek vonal- vezetése merész, lendületes, kom­pozíciói megragadó erejűek. Dr. Szirmai Endréné „Várako­zók” című képe is sok látogatót vonzott. Mozgalmas, élettel telí­tett alkotás, amit a vidám, he­lyenként merész színek még job­ban kiemelnek. M. Szabó István, „Mártély” cí­mű képének harsogó színei, éles kontúrjai összességében termé­szetes egyszerűséget adnak a mű­nek. Kifejező a „Kaszakalapáló" című rézkarca is. Feltétlenül meg kell említeni még Staub Ferenc „Halászbárka'' című képét, Végh András „Tokaj" című alkotását és hangulatos vi­rágcsendéletét, Martinék József és Kollmann Jenő utcarészleteit. A kiállítás színvonala minden­képpen elismerésre méltó, néhány dolgot azonban mégsem árt meg­jegyezni. Ha csak néhány szóval kellene jellemeznem a kiállítást, talán ez lenne a legmegfelelőbb jelző: tájképkiállítás. A bemuta­tott alkotások zöme a Tolna me­gyei tájat, a Dunát, város- vagy utcarészletet örökít meg. Kevés az emberekkel, a mindennapi élet jellemző mozzanataival foglalko­zó mű. Ugyanígy hiányoljuk, — néhány már említett kivételtől eltekintve — az újszerű ábrázo­lásmódot. (kánya)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents