Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-24 / 277. szám
4 TOLNA IVPROYFI NÉPÚJSÁG 1965. november 21. Lesz-e Bátaszéken továbbra is gimnázium Néhány évvel ezelőtt, amikor Bátaszéken megtudták az emberek, hogy a községben általános gimnázium létesül, mindenki nagyon örült. Megosztották az általános iskola épületét, amelyben helyet kapott a gimnázium új első osztálya is. Már a jelentkezéseknél kitűnt, hogy a közel nyolcezres községnek szüksége van középiskolára. Több mint ötvenen jelentkeztek az első évfolyamra. Sajnos a helyhiány miatt csak 36 fővel indulhatott meg a tanítás. Azóta két és fél év telt el, az akkori első osztályosok már a harmadik évet tapossák. A gimnázium beindulásával elkezdődött a tervezgetés egy új szárny megépítésére. Az évek teltek, de az építkezés csak terv maradt. A nehézségek az év folyamán egyre tornyosultak, odáig jutottak, hogy a gimnázium vezetősége már nem tudja mit tegyen. A két iskola közös épületében, olyan a zsúfoltság, mely már a munkát gátolja. Az általános iskolában 15 osztályban, a gimnáziumban pedig három osztályban folyik a tanítás. Ezenkívül- napközi otthon részére is helyiséget kellett biztosítani. Az épületben csupán 12 tanterem áll rendelkezésre. A zsúfoltság enyhítésére, a tanács a szomszéd házban, egy volt kocsma helyén biztosított két helyiséget, de még így sem tudják megoldani a problémákat. Jelenleg nyolc tanulócsoport működik az iskolában, amely a jövő évben eggyel szaporodik, ugyanakkor a gimnázium is egy osztállyal gyarapodik. Szertárhelyiségük nincs. A fizika-, biológia-, földrajzszertárak egy része a tanárok fiókjaiban, a többi szanaszét, a különböző sarkokban hever. Mindössze egy raktárhelyiséget tudnak biztosítani a felszerelések számára, de ez is annyira zsúfolt, hogy a mennyezetig tele van anyaggal. Szükség esetén szinte lehetetlen előhalászni valamit. Annak idején, amikor megkezdődött a tanítás a gimnáziumban, komoly ígéretet kaptak: mire a harmadik osztályban is megkezdődik a tanítás elkészül az épület új szárnya, megszűnik a zsúfoltság. Szeptember 1-én új harmadik osztállyal indultak, de az új szárny építését még el sem kezdték. Bátaszéken látják az emberek az iskola vajúdását. Aggódva figyelik mikor lesz belőle valami. Már a rémhírek, a találgatások is szárnyra kaptak. Az ország- gyűlésen elhangzott, hogy nem a gimnáziumokat, hanem a szak- középiskolákat kell fejleszteni az elkövetkezendő időben. Most arról beszélgetnek, hogy vajon Bátaszéken megmarad-e a gimnázium? A közel nyolcezer lélekszámot számláló községben igényt tartanak a középiskolára. Szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közeli községek Alsónyék, Pörböly, Mórágy, Báta, Alsónána, Várdomb és a háromnégy puszta általános iskolát végzett diákjainak a legmegfelelőbb megoldást jelenti. A Dunaföldvári Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozásának gépműhelye a KPM engedélye alapján vállalja „Csepel99 és „Garant” típusú gépkocsik mindennemű műszaki szemléjét a szükséges fődarabok javításával együtt. Megrendelések teljesítése az igénylések sorrendjében történik. Megkeresés te- ' lefonon: Dunaföldvár 58, vagy 87 számon. Termelőszövetkezeteknek 50 százalékos kedvezményt nem tudunk biztosítani. (141) ! rTTTV»»TT»»*»TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT' Rab Ferenc : Jűdáópén<z A gimnázium vezetői is bizonytalanok. A megyei művelődési osztályon egyszer azt mondják, megkezdődik az építkezés, kis idő múlva „lefújják”. Joggal említik a nagydorogi példát, ahol már megoldották az építkezést. A bátaszéki gimnázium tanári karának személyi összetétele jó, amit bizonyítanak az eredmények is. Bár a mostoha körülmények gátolják a pedagógusokat a munkában, mégis a fiatal iskola jó hírnévre tett szert és kivívta a vezetők elismerését. A pedagógusok úgy érzik magukat, mintha egy kissé mostoha gyerekek lennének. A napokban Illés Gyula, a községi tanács elnöke panaszkodott, hogy égetően szükségük lenne pedagóguslakásra. Már három ízben jelentették a megyei művelődési osztálynak, hogy megfelelő házat találtak, de mind a háromszor elutasították őket azzal, hogy még sem megfelelő. Az iskola pénzügyi dolgaival a tanács gazdálkodási előadója foglalkozik. Amikor a megyei művelődési osztály átutalja a szükséges összeget, előfordul olyan eset is, hogy elfelejt szólni az igazgatónak. így aztán marad a pénz felhasználatlanul az év utolsó hónapjáig, vagy pedig olyan hirtelen kell elkölteni, hogy azt sem tudják, mit vegyenek. Ez azonban a kisebbik baj, melyen minden különösebb nehézség nélkül változtatni lehet. A nagy problémát a túlzsúfoltság jelenti. Az ősszel a gimnázium egyik osztálya biológiaórán kirándulást szervezett. Az itt gyűjtött növényekből, rovarokból tetszetős kiállítást rendezett az iskolában. A kiállítás befejeztével az értékes gyűjteményeket a szemétbe kellett dobni, mivel elraktározni nem tudták. Jó volna végre megszüntetni a bátaszékiek kételyeit, hogy lesz-e továbbra is gimnázium, avagy nem? A túlzsúfolt szekszárdi gimnáziumról már eddig is nagy terhet vett le a bátaszéki. Az sem kétséges: három év alatt bebizonyították, hogy a színvonal tekintetében is megfelelnek. Most már csak a felettes szerveken múlik a döntés, amely reméljük gyorsan megtörténik! FERTŐI MIKLÓS *<<iccofinftnQnnmfw^^ Olvassa, terjessze A TOLNA MEGYEI Népújságotl Milliós üzletek házasság felbontással Legalább negyedmillió amerikai polgárnak esett le nagy kő a szivéről, amikor az Egyesült Államok legfelső oÍrósága nemrégiben kimondta, a Mexikóban felbontott házasságok az Egyesült Államok területén is felbontottnak tekintendők. Fennállt ugyanis annak a veszélye, hogy az amerikai hatóságok nem ismerik el a mexikói területen kimondott válóperek érvényességét S így egyesek igen kellemetlen helyzetbe jutnak, az amerikai törvények szerint — poligámia címén — szigorú eljárást indíthatnak ellenük. A kérdést végül a New York-i legfelső bíróság döntötte el, amikor négy szavazattal kettő ellenében kimondotta, hogy a Mexikóban felbontott házasságok az amerikai törvények szerint is semmisek. Az amerikai lapok részletesen foglalkoztak a kérdéssel, hiszen nagyon sok amerikai várta aggodalommal a kérdés rendezését. A dolog két, meglehetősen bonyolult üggyel kezdődött. Lewis Rosenstiel dúsgazdag gyáros és Walter Wood, ismert kutató néhány évvel ezelőtt elvált asszonyt vettek feleségül. Később azonban el akartak válni, de, mert komoly indokokat nem tudtak felhozni, a mexikói hatóságokhoz fordultak. A mexikói bíróság ki is mondta a házasság felbontását. Az asszonyok azonban nem voltak hajlandók válni, s nem nyugodtak bele a mexikói bíróság ítéletébe. Az ügy a legfelső bíróság elé került. Mindenki a legnagyobb izgalommal várta a vita kimenetelét, mert ha a legfelső bíróság nem ismeri el a mexikói bíróság döntését, akkor mindazok, akik már előzőleg ugyancsak Mexikóban váltak el, rendkívül kényes és bonyolult jogi helyzetbe jutnak. New York államban például a bíróság csak abban az esetben bontja fel a házasságot, ha az egyik házastársra lábizonyul a hűtlenség vádja. Ennek bebizonyítása persze nem könnyű dolog, s ezért igen gyakran megtörténik, hogy a házastársak megegyeznek, egyikőjük színleg házasságtörést követ el. Ha a rendőrség az ilyen házastársat „tetten éri”, a bíróság minden nagyobb nehézség nélkül kimondja a válást, s az eljárás nem kerül többe négyszáz dollárnál. Ha azonban a bíróság megneszeli, hogy a házasságtörés csak színlelt, akkor a válás kimondásáról szó sem lehet. Ilyen esetben a házastársak elutaznak a Nevada állambeli Renóba, amely különben mulatóiról és játéktermeiről híres, s ott könnyűszerrel elválnak. Az alapfeltétel azonban az, hogy a házastársak egyikének legalább hat hetet Nevadában kell töltenie, hogy állandó lakhelyének tekinthessék. A helyi hatóságok nagyszerűen kiaknázzák az ebből adódó lehetőségeket, s a szállodák állaruLóan telve vannak. A válás kimondása azonban háromezer dollárba kerül. Mexikóban még egyszerűbb a dolog. Ott csak ötszáz dollárba kerül a válás, a két házastárs jelenlétére nincs szükség. Elég, ha csak egyikük egy napra leutazik. A férj, vagy a feleség tehát repülőgépbe ül és leutazik Juarezbe. A válást még aznap kimondják, s szabadon tér vissza New Yorkba. Juarez alig néhány száz méterre van az Egyesült Államok határától. Mielőtt a férj, vagy feleség odautazna, New York-i ügyvédje rendszerint telefonál valamelyik jua- rezi kartársának, s elmagyarázza, miről van szó. Ha aztán a szükséges iratok kéznél vannak, az eljárás egy óráig sem tart. A mexikói ügyvédnek gondja van rá, hogy a bíróság egy-kettőre nyélbe üsse a dolgot. Mindenesetre hivatkozni kell annak a húsz válóoknak egyikére, amelynek alapján a válás kimondható. A legegyszerűbb indok a házastársak összeférhetetlen természete. A juarezi bíróság ezeken a válópereken évente legalább egymillió dollárt keres. A gyakorlat még 1930-ból származik, amikor a mexikói hatóságok olyan törvényerejű javaslatot fogadtak el, amely nagymértékben megkönnyíti a válás kimondását, különösen — külföldi házas- társak között. fTmmTmTmTmmTTmTTmr« Kegyetlenül verte az aszfaltot a hideg őszi eső. A Kärtner Strasse valamelyik mulatójából dzseszmuzsika áradt ki az utcára. De e két lábnak nem diktált ritmust a dzsessz forró lüktető üteme. Oh...! — az én lábaimról van szó. Lépéseim elemyedtek a fáradságtól, vonszoltam magam, mint hajdani cayenei gályarabok — kiknek fáradt testét iszonyú vasgolyók húzták le. És a cipőim!? A víz elmosta, ellopta a bőr színét, fényét, bal lábamon már a talp is igyekezett leválni rámástól s a kis résen beszivárgott a hideg, piszkos esővíz. Fönt is csurgott, megrázkódtam, amint a nedves ing testemre tapadt. Ö, pardon...! Meg sem fordultam a kedves, udvarias női bocsánatkérésre. Valaki véletlenül nekem sodródott. Ismét elfogott a köhögés, nekidőltem a falnak, csak egy pillanatra, aztán tovább sodródtam a tömegben céltalanul. Fölöttem fények, színes neonok cikáztak több emeletnyi magasságban, mintha a sötét égboltot takarnák el, s félő, hogy aláhullva, ezernyi szikrákra pattannak, akár csak a tűzijátékon. A Simplon-bár előtt émelygősen illatozó parfőm- és kávéillatkeverék csapta meg az orrom és még az a kis meleg, amely kiáradt az utcára. Jó a meleg. S az illat is. Ha most behunyom a szemem, akkor képzeletben elsüppedek a bár valamelyik puha székében, tudom, hogy körülöttem taftba és habselyembe öltözött ékszerkollekciók ülnek, hanyagul, — 2 — elegáns férfiak társaságában. Szmoking? Ezüstös nyakkendő, finom cigaretták, fenyőillatú gin... Aha...! S az én nyomorúságom? Egy átázott félcipő, lehetetlenül piszkos ing, de — van nyakkendőm... Talán emel valamit külsőmön. Nevetnem kell. Nyakkendő?! A Meinl-féle — neonnal megvilágított — üzlet kirakatában narancs, füge, datolya, ezüsttálcán fekete szemes kávé, vékony alumínium fóliában tea, s címkéjén kulikalapos figura, nevető, piros szájjal, fehér fogsorral. A kirakat belső hátterét fekete drapériával vonták be, hogy jobban kiemelje az üveglapokra ügyesen elhelyezett áruk ezüst és arany színű csomagjait, dobozkáit. A kirakat üvegfala — a fekete háttér miatt — visszatükrözte képmásomat. Hát ez lennék én? Közelebb hajoltam. Arcom szögletes, markáns, hajam koromfekete, s ami a legfurcsább rajtam: világoskék szemem. Ritka típus vagyok. Megnyúltam, az utóbbi hetek eléggé megviseltek, s ha karcsúbb is vagyok, mint valaha, ez már csak annak az új életnek köszönhető, amelybe belevágtam. „Karcsú, széles vállú...” S most megint nevetnem kellene. Karcsú és széles vállú?! Egyszer — mikoris? — még a negyvenes éveik elején egy budai házibálon, valahol a Hűvösvölgyben, valcert táncoltam egy szép és buta lány- nyál. Akkor a vendégek összesúgtak az asztalnál .......csinosak... s milyen izmos, jóképű fiú... a lány sem kutya... és hogy simul hozzá a taknyos. Ugyan! Ez a fiskális rá sem hederít...” A köhögés ismét elkapott és a budai emlékek szertefoszlottak. Rázkódik a belső részem, s már napok óta fejfájás kínoz. S tudom, hogy mi teszi ezt: az álmatlanság, étlenség, reménytelenség. Egy pesti ügyvédbarátomtól kaptam húsz schillinget, azt mondta, kezdetnek ez is valami, de hát mindennek már egy hete, a húsz schillingből hét maradt. Ezzel a hót schillinggel a zsebemben botorkáltam Bécs sziporkázó, világvárosi fényei alatt. Lassan levánszorogtam a Schütterre, ez már a Duna-part környéke, dokkok, sikátorok sötéten, némán himbálódzó hajók, huzatos lépcsőházak, ételszag. — Jössz velem, édes? Malett, fekete — inkább déli, mint germán típusú nő lépett mellém, s mivel nem válaszoltam, hallgatásomat beleegyezésnek vélte, mindjárt belém is karolt. Nagykabátja eléggé kopott, afféle kis külvárosi „wamp”, több száz kószál belőlük, itt a Reichbrucke és a Schütte! környékén. Igen, mert itt a Duna- parton, a sötét és hatalmas raktárépületek tövében, az elnyúlt testű uszályok és vontatók sötét tömegében, árnyékában nem drága a szerelem, de még az emberélet sem. Az ember? A legolcsóbb. A rakparton a nap minden szakában elnyűtt arcú, komor, lecsúszott férfiak ődöngenek, leülnek a legalsó lépcsőre, kézről kézre adják a cigarettát, aztán köpködnek, a vízbe és hallgatnak.
