Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-17 / 271. szám
4 TOLNA MEGYE? VEPÜJSAG 1965. november 17. _____ o ....—m*~ L ift a Mont Blanc-on ÖREGEK ÉS FIATALOK A turisztika hívei és a műszaki körök egyaránt nagy érdeklődéssel figyeltek fel arra a hírre, hogy a Mont Blanc egyik festői csúcsára, a 384'1 méteres, „Aiguil- 1« du Midi”-re a jövő években már belső szikla-lift fogja felszállítani a hófedte panorámában gyönyörködni vágyókat. Az „Aiguille du Midi” festői csúcsa jelenleg kötélvasút segítségével közelíthető meg. Ennek az 5 cm-es kábelen függő vasútnak teljesítménye nemzetközi viszonylatban is rekordszámba vehető. A kötélvasút Chamomix-ból indul és az 1050 méteren fekvő „Plan d’ Aiguille” átszálló állomásig viszi a turistát, ez az út első szakasza. Innét egy másik járat viszi fel az utasokat a 3843 méteres magasságba. A közel 3 kilométeres utat a kötélvasút viszonylag rövid idő alatt (16 perc) teszi meg. A végállomáson az utasok kiszállnak és egy 14 méteres kis alagúton keresztül kijutnak egy teraszra, ahonnét déli irányban gyönyörű kilátás nyílik. Ez a terasz azonban a csúcs alatt helyezkedik el, tehát jelenleg kö- télvasúttal a csúcsra feljutni még nem lehet. A franciák a belső liftjárat segítségével egészen a hegycsúcsig fogják felszállítani a turistákat, ahol az elkövetkezendő években egy vendéglő teraszáról gyönyörködhetnek majd a panorámában. mikor Majoson megbolydult a légkör, s a párt- szervezet kiadósán megbírálta a községi KISZ-titkárt, többen azt mondták: azért történt minden, mert az idősebbek féltékenyek, nem állhatják, hogy a falu fiataljai valami mást akarnak, mint ők. A véleménynek akadt patrónusa, s olyan is került, aki arra hivatkozott, hogy mindaddig semmi nem lesz Majoson, amíg az öregek nem igazodnak jobban a fiatalok elképzeléseihez. Kevéssel a pártszervezetben lefolyt vita után több helybelivel beszélgettünk. Volt közöttük. aki már a középnemzedékhez tartozik, de olyan is, aki tulajdonképpen még csak ezután ismerkedik majd az élettel. Azokat a bizonyos elképzeléseket azonban, amelyekhez az időseknek igazodni kellene, nem tudtuk formába önteni, de még megfogalmazni sem. Mindössze ennyiben merült ki: Hagyják, hogy az ifjabb generáció kedve szerint cselekedhessen, ne gátolják semmiben. Mielőtt még továbbmennénk mondjuk meg: sokat kívántak a majosiak és a reálisnál többet akarnak mindazok, akik az élei küszöbén álló ifjabb generációt megpróbálják kiemelni a valóságból, s úgy kezelni, mint azt a réteget, amelyik meghatározza és a jövőben meghatározhatja a mindennapok kérdéseinek eldöntését. Érzésünk szerint innen származik annak a vitának a gyökere, amelyikben főként ugyancsak ifjabb szerzők előjogokat, a másokétól lényegesen különböző „belépőket” követelnek a fiatalság számára. Néhány napja együtt utaztam egy fiatalemberrel. Az idén végezte el a műszaki egyetemet, s pillanatnyilag a Vörös Csillag Traktorgyárban dolgozik, ha jól emlékszem, az üzem műszakifejlesztési osztályán. Rövid beszélgetésünk alatt barátunkról az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a helyére keruit, s rendelkezik azzal az energiamennyiséggel, ami későbbi tervei megvalósításához, saját sorsa, jövője megalapozásához szükséges. De a bőréből ő sem tud kibújni, s képjelen szabadulni huszonnégy évé- ; nek néha furcsán ható nyűgeitől. ; Miután kellő alapossággal el- 3 magyarázta, milyenek az elképze- j lései a holnapról, egy rövid le- ; gyintés kíséretében így fejezte be. ; „Hiába csinálok azonban én akár- 3 milyen tervet, ha ők mindent át-* húznak”. A 3 Amint később kiderült, az a bi- Jzonyos „ők” az osztályon dolgozó A festői „Aiguille du Midi” csúcs jelenleg még kötél- vasúttal közelíthető meg Sárközi Gyula c/l szingapúri tátteanna idősebb, vagy éppen öreg mérnököket takarja, akik sok éves gyakorlattal, rutinnal tartják kezükben saját munkaterületüket é' szakmai jártasságuk seregnyi élet- tapasztalattal párosul. Hogy óvatosabbak esetleg, mint az ifjú mérnök? Ez, természetes. De én mégis azt mondanám inkább, hogy helyesebb így fogalmazni: körültekintőbbek. Tudják, milyenek a lehetőségek, s megpróbálnak a körülményekhez igazodni Nem építenek légvárakat, s nem állítják azt — mint ahogy fiatal barátunk teszi —, hogy mondjuk az anyagmozgatás gépesítése olyan feladat, amit máról holnapra meg lehet oldani, egy-két szépnek látszó tervvel. Azt persze ők sem tagadják, hogy a termelés folyamatossága miatt fontos gondot enyhíteni kell, de előbb megteremtik hozzá a feltételeket. f ordern es itt még egy kicsit elidőzni. A feltételek ugyanis szőkébb, vagy tá- gabb körben, egyformán meghatározóak. így is mondhatnánk: Szabályozzák a terveket, azok végrehajtását, s egyáltalán mindazt, amit a köztudat cselekvésnek ismer el. Néha úgy tűnik, mintha éppen erről felejtkeznének meg azok, akik a nemzedéki problémát feszegetik, konzervativizmussal, megnyugvással, sőt néha tunyasággal vádolják az idősebbeiket. Aztán akkor is vétenek egy kissé, amikor túlbecsülik a fiatalok fogékonyságát, s olyan színben próbálják őket feltüntetni, mint akik majd egyedül megoldják társadalmunk ősz- szes problémáját. Annyit ismerjünk el, hogy néha joggal türelmetlenek, s jólesik hallani, ha gyorsabb haladást akarnak, erről beszélnek, önmagától azonban semmi sem megy. S amikor sürgetnek valamit, arra is jó gondolni, hogy azt az alapot; A Szekszárdi Építőipari Szövetkezet, nyugdíjazás miatt megüresedett főkönyvelői munkakörbe mérlegképes keres, azonnali belépésre. Fizetés megegyezés szerint. Felvételre keres a szövetkezet egy bádogos szakmunkást is. Jelentkezés Szekszárd. Rákóczi u. 15. Telefon 23—57. (in) amelyről most ők vitatkozhatnak, az idős, sok küzdelemben kipróbált nemzedék hozta létre, gyakran keserves fáradság árán. enjünk tovább az előbb: vonalon. Az sem válik kárára senkinek, ha néha a fogékonyság, a türelmetlenség, vagy éppen a fiatalos lobogás mögé néz. Ekkor ugyanis más képet talál, mint amilyet esetleg a vitázók festenek. Csak egyetlen példa: A magyar mezőgazdaságba mindjobban behatolnak a gépek, egyre szélesebb körben alkalmazzák a technika, a tudomány produktumait. Az alkalmazók között jócskán található fiatal, de a többséget mégis az idősebbek adják. Sok olyan parasztembert ismerek Tolna megyében, aki a termelőszövetkezetek megalakulása óta szakmát változtatott, jelenleg gépekkel dolgozik. Nem szépítünk akkor, ha azt mondjuk: Ezeken a de« rés fejjel tanuló embereken nagyon sok múlott és múlik, gyakran sokkal több, mint a technika meghódítására hivatott fiatalokon, mert az előbbiek azok, akik nem válogatnak, nem keresik a munka könnyebbik végét, hanem csinálják sorban, becsülettel teszik a maguk dolgát. S ez a kitartó szorgalom bizony nem egyszer hiányzik azokból, akik vitatkoznak nemzedékük, a fiatalok helyzetéről, anyagi megbecsülésükről és egyebekről. A vita* amint a tapasztalatok mutatják, keveset old meg, csupán néhány részkérdésre ad választ. Kissé gyakorlatiasan szólva: a tulajdonképpeni döntést az hozza meg, ki mit tesz az asztalra. Vagyis: ki hogyan és mennyit dolgozik. A megbecsülést, a megértést, de a segítséget is ennek megfelelően adagolja a társadalom, s itt mindegy, hogy öregről, vagy fiatalról van szó. Szolnoki István Biritópusztai Állami Gazdaság több éves gyakorlattal rendelkező gép jármű villamosság-szerelőt keres felvételre. Fizetés kollektív szerint. Lakást biztosítunk. Jelentkezés a munkaügyi vezetőnél. (103) WWVVWTTWVVVVTVTVTVWT'rVVTVTWTV .’TVVTf T»VVVTTTTTTTTTVV'I IIItMl f ff TWVTTTTTVVWVWVVVTVVVVVVTVVWWWV — 193 — Azt mondta, hogy fél tizenegyre itthon lesz. Már tizenegy óra elmúlt. Csak nem történt valami? ... Le-fel járkált a hall hatalmas puha szőnyegén. Kis idő múlva azonban megunta a céltalan sétát. Eement a körletbe és egyik emberét felküldte az első emeletre, nézze meg, nincs-e otthon már mr. Sárga? Hátha már megjött, csak ő nem vette észre? De a katona azzal tért vissza, hogy a mérnök ajtaját zárva találta és kopogtatására senki sem felelt. Crawford megkérdezte a portást, de az sem látta mr. Sárgát visszajönni, kulcsa itt van a portán. Az emeleti pincérek sem tudtak visszaérkezéséről. A hadnagy, hogy megnyugtassa lelkiismeretét felhívta a katonai tábor laboratóriumát. — Crawford hadnagy, a mr. Sárga személye körüli őrszolgálat parancsnoka beszél! Kérem mr. Sárgát... Tessék? Hogy még nem érkezett oda? Igen, igen. Innen telefonált fél tízkor maguknak. Éppen a hallban tartózkodtam s hallottam... Köszönöm! — Jim és Joe! Utánam! — szólt be az őrszobába, az ágyakon ruhástól szunyókáló két katonának. Aztán hármasával szedte a lépcsőfokokat. A két katona alig tudta követni. Bedugta a kulcsot a zárba és valósággal berontott a Sárga féle lakosztályba. Hátha lépre — 194 — csalták a kémek! — gondolta. — Abban az esetben talán valami áruló nyomot is hagytak maguk után! Nyomban feltűnt neki az íróasztalon lévő felbontott levél. Felkapta és olvasni kezdte. Közben a sapkáját hol a tarkójára lökte, hol ismét a szemét*» húzta. — Ejha! — szaladt ki a száján önkéntelenül A mellette ácsorgó két katona csodálkozva leste parancsnoka egyre komoruló ábrázatát. Valami baj történt hadnagy úr? — kérdezte Jim, a hórihorgas fiú. — De még mennyire! Megszökött! — Kicsoda? — nézett rá értetlenül Jim. — Mr. Sárga! A fene vinné el! — káromkodott Crawford hadnagy. Aztán a telefonhoz ugrott és a titkosszolgálat vezetőjét tárcsázta. — Ezredes úr? Itt Crawford hadnagy. Jelentem, hogy mr. Sárga minden valószínűség szerint megszökött... Tessék? Igen. Bolond? Ki? Mr Sárga?... Ja... Bocsánat, sír colonell, de Sárga úr másfél órával ezelőtt azzal távozott el a szállóból, hogy a katonai tábor laboratóriumába megy, mert valami rajzot vagy mi a csudát ott felejtett. Azt mondta, egy óra múlva itt lesz. Amint az egy óra letelt, nyugtalankodni kezdtem. Felhívtam a laboratóriumot, de ott közölték, hogy oda bíz meg sem érkezett! Erre felmentem a lakásába és egy levelet találtam az asztalán. Az a bizonyos Shary Veres írta, a Vasmacska hírhedt táncosnője, akit ezredes úrék a múltkor elfogtak gyilkosság alapos gyanúja miatt — 195 — de a partizánok megszöktettek... Tessék? Igen... A lány a levélben magához hívja mr. Sárgát és ő minden valószínűség szerint el is ment utána.,. Értettem! Letette a kagylót, a levelet a zsebébe süllyesztette és a két katonával a nyomában lesietett a földszintre az őrszobába és riadóztatta katonáit. Tizenkét marcona külsejű, díjbirkózó alakú, kekiegyenruhás fiatalember sorakozott alig öt perc múlva teljes menetöltözetben a hallban. ...Scott ezredes négytagú vezérkarával érkezett. Crawford lejelentkezett, majd átnyújtotta Sári levelét az ezredesnek. Scottnak egy arcizma sem rezdült olvasás közben. Szigorúan összehúzott szemöldökkel futotta végig a sorokat. Mire a levél végére ért, agyában már kibontakozott az akció terve. — Most megtárgyaljuk a haditervet — nézett az órájára és elindult az őrszoba felé. Crawford és a négytagú vezérkar a nyomában. A szoba asztalára kiterítette a Szingapúr és környéke térképét, a tisztek pedig köréje sereglettek. — A partizánok rejtekhelyének ebben a hegységben kell lennie — mutatott ceruzájával egy sötétbarna foltra. — A terepjárós, motorkerékpáros század azonnal indul a hegyekbe, parancsnoka MacCormick kapitány! — nézett a mellette álló vézna kis emberre, aki inkább hasonlított egy nadrággombügynökre, mint a különleges század parancsnokára. — Értettem ezredes úr!
