Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-03 / 259. szám

4 tolna megyei vépüjsag 1965. november 3. 1 „Házi múzeum” Kölesden Kuruckori kardok — Vésett páncélok, számszeríj, buzogány a vitrinekben Az okkersárga, várszerű barokk épület falán kint a tábla: „Műemlékjellegű épület, épült 1750 körül”. A vastag falak, messzenézö tágas ablakok sok vihart láttak már, megértek jót és rosszat egyaránt, bőven akadt változatosság az évek során. Most mégis elcsodálkoznának az öreg falak, ha egyál­talán tudnának csodálkozni. A valamikori vármegyeháza épületében levő művelődési ház otthont adott egy múzeumi vándorkiállításnak, melyet először éppen Kölesden mutattak be. Miért Kölesden? Története és komoly alapja van ennek a „megtiszteltetésnek”, nem véletlen, hogy Kölesdre esett a választás. A község megyeszékhely volt néhány évszázaddal ezelőtt, onnan a híre és rangja, a kuruc időkben stratégiai központ, heves harcok színhelye. Jogos tehát, hogy az érté­kes és egyben nagyon reprezentatív fegyverkiállítás éppen itt kapjon szállást. A kiállítás megnyitója a szokott ünnepélyes keretek kö­zött történt, jelen voltak a járás és a község vezetői, tánco­sok, énekkar szerepelt, ez minden megnyitó ünnepségen azonos. Itt akkor következett a nagyobb meglepetés, amikor a látogatók végignézték a vitrineket. Az anyag ugyanis rend­kívül érdekes, még annak a számára is, aki látott már ha­sonló rendezvényeket. Hát még mennyit jelentett azoknak a kölesdi felnőtteknek és gyerekeknek, akik eddig csak a történelemkönyvekben, vagy a regényekben „találkoztak” a régi fegyverekkel. A kiállítás megismertet a megye területén található, az egykori küzdelmekből visszamaradt fegyverek sokféleségé­vel, típusaival. Bár nem teszi lehetővé a magyar fegyverek fejlődésének bemutatását — ilyen igénnyel nem is léphe­tünk fel egy megyei jellegű kiállítás anyagánál — nemzeti történetünk és művelődésünk szempontjából mégis nagyon sokat jelent, és figyelemre méltó vállalkozás. A látogató megszemlélheti a kunok kedvenc fegyverének, a buzogánynak késői utódját, melyet talán éppen egy markos kuruc legény forgatott a labancok elleni csatákban. Vannak itt görbe, török szabják, egyenes pengéjű kardok, valameny- ' nyit belepte már a rozsda, de valamikor fényesen ragyog­tak, és sok ellenséges katonát megugrasztottak, ha éppen arra került a sor. A vas ágyúgolyók szomszédságában béké­sen pihennek a sarkanytúk. páncélsisak, vért mesél a har­cias évszázadokról. A mai szemnek szokatlan pisztolyok, lö- poros szaruk feküsznek az üveg mögött, ma már szinte hi­hetetlen. hogy egykor milyen nagy értéknek számítottak. Talán a legérdekesebb fegyver a régi számszeríj, amelyből félelmetes nyílzáport lehetett hajdan .az ellenségre zúdítani. A fegyverek megcsöndesedve pihennek a vitrinekben, mégis sok-sok érdekes dolgot mesélnek. Érdemes volt elhoz­ni valamennyit Kölesdre, ez olyan kezdeményezés, amelyet minél több kiállításnak kellene követnie. (cs.) Sárközi Gyula cA S fíiiujapíu i táíte&ífi& A Kothschildok Európában, Amerikában és Afrikában A világ egyik legnagyobb bankjának kulisszatitkai A Rothschildok már a XIX. században Európa legerősebb bankjának élén álltak. Vagyonu­kat az állandóan élénkülő nem­zetközi kereskedelemnek, a bá­nyászat fejlődésének, az állami kölcsönök növekedésének, az ipa­rosításnak köszönhették. Sikerük titkai közé tartozik az a körül­mény is, hogy a különféle nem­zeti bankárcsoportok szövetségre léptek egymással, sőt nemzetközi szervezetet is alakítottak London, Párizs, Bécs, Frankfurt és Nápoly tőkéseinek részvételével. A James Rothschild által alapított párizsi bank a múlt században egészen 1875-ig igen jelentős gazdasági és politikai szerepet játszott. 1945 decemberében a Rothschild- családban újra felosztották a tő­két. 1954 áprilisában a bank tőké­je 250 millió frankról 500 millióra növekedett. Akkoriban a Roth­schild család egyik legjelentősebb tagja elhunyt, s helyébe Georges Pompidou került, aki később a francia minisztertanács élére állt. 1957 decemberére már ismét megkétszereződött a Rothschild- család tőkéje, értékpapírjainak és készpénzének értéke elérte az egymilliárd frankot. 1958 február­jában pedig már az 1250 millió frankot. Az 1958-as politikai események és De Gaulle-nak a miniszter- tanács élére kerülése után Pom­pidou kiemelkedő személyiség lett De Gaulle munkatársai körében. 1959-ben az alkotmányvédő ta­nács tagjává választották. Pom­pidou azonban továbbra is meg­tartotta összes megbízatásait a Rothschild-banknál, kivéve a ve­zérigazgatói itsztséget. ÉRDEKLŐDÉS A KŐOLAJ IRÁNT Teljes egészében talán lehetet­len felmérni a Rothschildok ér­dekövezetét, ehhez egész kötetek kellenének. Érdekövezetük és be­folyásuk igen nagy, és állandóan növekszik. 1955-ben nagy érdeklő­dést mutattak kőolajlelőhelyek fel­kutatása iránt is. E célból egy fran­cia részvénytársaságot alakítottak ' azzal a feladattal, hogy átvegyék 3az állam által magánkézbe jutta- 3 tott kőolaj-érdekeltségeket. Az 3 állam ugyanis már 1945-ben kő- 3 olajkutató intézetet alapított, 3 amely Franciaországban és Afri- ! kában húsz év alatt hatalmas ösz- 1 szegeket költött kutatási célokra. 3 A kormány már 1945-ben felszólí- 3 tóttá a részvénytársaságokat, hogy 3 fogjanak össze, alakítsanak egy í olyan szervezetet, amely kizárólag ▼VTTTTYTYTYTTTYT'rVYYTTTY ’ kőolaj kutatási munkálatok irá­nyításával és pénzelésével foglal­kozik. E körökben nagy szenzációt kel­tett a hír, hogy a Szaharában kő­olajat találtak. Az üzleti körök rögtön élénk érdeklődést mu­tattak. Csakhamar több rész­vénytársaság alakult az afrikai kőolaj kiaknázására. A Rothschil­dok részvételével alakult rész­vénytársaság a gaboni, a szaharai és a Párizs környéki kőolajkuta­tásokban érdekelt. Egy másik nagy párizsi bank­kal együttműködve a Rothschil­dok még egy részvénytársaságot alakítanak, amely részt vesz a mauritániai vasérc, a guineai és gaboni bauxit, a szenegáli foszfát stb. kitermelésének irányításában. E tevékenységben rajtuk kívül angol, olasz és nyugatnémet üz­leti körök is részt vesznek. LÁTHATATLAN SZÁLAK Térjünk vissza azonban Geor­ges Pompidou-hoz, a Rothschild- testvérek bankjának volt vezér- igazgatójához, egyik legjelentő­sebb személyiségéhez. De Gaulle annak idején őt bízta meg az ideiglenes algériai kormánnyal tervbe vett tárgyalások előkészí­tésével. Hogy miért, azt csak ak­kor értjük meg, ha tudjuk, hogy Pompidou nemcsak De Gaulle el­nök régi barátja, hanem mint pénzügyi szakértő, nagyszerűen ismerte a szaharai kőolaj műsza­ki, gazdasági és pénzügyi problé­máit. így tehát keresve sem lehe­tett volna rátermettebb személyi­séget találni a tárgyalások meg­szervezésére. A XX. század algé­riai drámájának közéonontiában tehát a Rothschild-család jelen­léte is érezhető volt. Georges Pompidou szerepe egy­úttal magyarázatot ad a mai fran­cia politikai életben tapasztalható irányzatokra, amelyek azt bizo­nyítják, hogy az üzletemberek növekvő szerepet kapnak az ál­lam irányításában. Tulajdonkép­pen 1958 után az üzletemberek és a nagytőke képviselői átvették az állam irányítását, mert kulcs- fontosságú tisztségeket töltenek be a politikai és közgazdasági ap­parátusban. A hagyományos pár­tok politikusait eltávolították az ország kormánvkerekétől. Ilyen körülmények között a Rothschil­dok biztonságban érzik magukat, pozícióik nagyon is szilárdak. NIKKELBŐL ARANY Az államhatalom kormánykere­kének közvetlen közelében a Rothschildok előtt lehetőség nyílt arra, hogy közvetlen befolyást gyakoroljanak az állam életére: Részben ezzel magyarázható je­lenlegi erejük, mert a közösségi és magánügyek intézésében na­gyon is jelentős szerepet játsza­nak a személyes kapcsolatok. A Rothschildok pedig a legfonto­sabb kérdésekben mindenkinél jobban tájékozottak. A nikkelügyekkel foglalkozó részvénytársaság helyzetének ala­kulása is ezt a régi igazságot bi­zonyítja. 1958 végén a részvény- társaság súlyos válságban volt. Részvényeinek értéke állandóan csökkent. Ekkor hárommilliárd régi frank értékű állami kölcsönt sikerült kapnia. Valamivel ké­sőbb, 1959 elején megjelent az új frank. A kormány elhatározta, hogy az új frankot nikkelből ve­reti. Talán fölösleges megjegyez­ni, hogy a nikkel-részvénytársa­ság is a Rothschildoké. Eddig csak a Rothschildok leg­újabb üzleti vállalkozásairól volt szó. Mondani sem kell, hogy ko­rábbi vállalkozásaik is sikeresek. Rothschildék 1959 májusában még egy részvénytársaságot ala­pítottak azzal a feladattal, hogy vegyen részt az amerikai ipar olyan ágazatainak fejlesztésében, amelyek a francia beruházók előtt kevésbé ismeretesek. Ilyen körülmények közt ezek a részvé­nyesek társtulajdonosaivá váltak több amerikai gyárnak, például a Kodaknak, a General Electricnek stb. Egy 1920-ban alakult Roth- schild-részvénytársaság Georges Pompidou vezetésével mind na­gyobb érdeklődést mutat Észak- és Közép-Afrika iránt. Afrika nyugati partvidékén több kiren­deltséget létesített, amelyek ka­meruni és más ásványki ncsek Franciaországba szállításáról gon­doskodnak. Az egyik kirendeltség ellenőrzi a Közép-Afrikai Köz­társaság, Észak-Kamerun és Li­béria összes közlekedési eszközeit^ így tehát a Rothschildok nemcsak ellenőrzik Afrika bányaiparát, hanem folytatják korábbi üzleti ügyeiket, amiket a gyarmati rend­szer felszámolása egyáltalán nem veszélyeztet. Persze, túlzás lenne azt állíta­ni, hogy Afrika a Rothschildok kontinense, jelenlétük azonban tagadhatatlan, és ez már jelent valamit. Az egyik Rothschild 1957-ben, valószínűleg nem ok nélkül, megjegyezte, hogy Afrika fontos ütőkártya a nagytőke já­tékában. (Za Rubezsom) TrmTTTmmmTTTTmYmmmYmmmfTmmmmmmin' — 157 — Song tapintatosan előrement. — Sosem tudom neked meghálálni mindazt, amit értem tettél... — folytatta Sári halkan. — Nem tartozol hálával — felelte Bábu. — Amit tettem, szerelemből is tettem... Boldog vagyok, hogy tehettem érted valamit... — Szeretlek, Bábu. .. Megálltak. Éppen két fáklya közti sötét sza­kaszban. Szluetjük összeolvadt. Mind a ketten csuromvizesek voltak és a nedvesség szinte összetapasztotta őket. Song valahol elöl, a sötétben köhintett. Bábu e pjillanatban azt érezte, hogy a lány teste hirtelen elnehezül. Felkapta hát és futni kezdett Song után. Negyedóra múlva a folyosó kiszélesedett és mennyezete hirtelen eltűnt, vagy mintha leg­alább is a magasba röppent volna. Tágas tér­re értek, amely egy nagy kőteremhez hasonlí­tott. A közepén tábortűz lobogott. Körülötte félmeztelen maláj férfiak hevertek, vagy ma­guk alá húzott lábakkal ültek. A legtöbbnek fején fehér turbán díszelgett. Bábu letette a lányt egy gyékény ágyra, aztán az egyik fiatal harcoshoz fordult, aki géppisz­tolyát tisztogatta elmerülten a tűz fényénél. — Parancsnok, jelentem, hogy megérkeztünk! Magunkkal hoztuk a lányt is — szólalt meg Bábu, maláj nyelven. — Örülök Bábu, hogy simán hazajutottatok — nézett fel a parancsnok, aki zöld turbánt viselt, és abbahagyta a fegyvertisztogatást. Ar­— 158 — ca semmiben sem különbözött a többi harcosé­tól. Felállt és a lányhoz ment. — Nagyon rossz bőrben van szegény. Gyorsan térítsd magához! — mondta Bábunak, aki már ott térdelt Sári előtt. Már tapasztalta, hogy a rizspálinka milyen hatásos ébresztőszernek bizonyult és ezért újból ehhez a „gyógyírhoz” folyamodott. Sári nagy köhögés közepette valóban felnyi­totta a szemét. Csodálkozva nézett körül és lát­hatóan nem tudta hirtelen, hol van, és kik ezek a félmeztelen, csillogó bronztestű, turbános emberek itt körülötte. — Jobban vagy már, kedvesem? — kérdezte Bábu, észrevehető örömmel, amit Sári gyors felébredése válótt ki belőle. Átkarolta a lányt, nehogy — ha újra elhagyná az ereje —, hátra-- essen. — Igen, Bábu — felelte alig hallhatóan. — De mondd csak, hol vagyok most? — dörzsöl­te meg szemét, mint aki nem hisz annak, amit lát. — Itthon, minálunk — felelte Bábu. — A le­hető legjobb helyen és biztonságban. Nézz körül, mennyi bátor harcost látsz magad körül. Ezek mindnyájan a barátaid és őrzőid. Velem együtt. Mert ők az én testvéreim, akikkel együtt harcolunk a szabadságért... Ez itt szemben veled, csoportunk parancsnoka: Gon- gatu... A parancsnok meghajolt. — 159 — Sári a kezét nyújtotta az izmos fiatalember­nek, akit alig tudott megkülönböztetni Bábu­tól, mert annyira hasonlítottak egymásra Mintha csak a bátyja lenne, mert talán vala­micskével idősebbnek látszott. — Üdvözlöm szerény hajlékunkban, miss — szólalt meg Gongatu angolul. — Érezze magát otthon minálunk. Kissé kényelmetlen „lakás", de mi már megszoktuk és nagyon szeretjük biztos menedékbarlangunkat. — Azt hiszem, nem fog nehezen menni, mert a Bábu otthona az én otthonom is. Sári visszahanyatlott a gyékényre, mert is­mét elgyengült. A vallatás túl friss emléke még ott sajgott minden tagjában. A fáklya halovány világánál a szokottnál sápadtabb volt az arca, de még így is olyan szép, hogy a harcosok lassan köréje gyűltek és szinte temp­lomi áhítattal nézték, mint valami földre szállt angyalt. Gongatu egy tál gyümölcsöt hozott: kókuszt, ananászt, datolyát. Song pedig, aki megérkezé­sük óta eltűnt Sári mellől, egy mellékfolyosó­ból bukkant elő és párolt rizst tálalt fel. Sári egyszeriben nagyon éhes lett. Most ju­tott eszébe, hogy tegnap óta egy falatot sem evett. Felkelt és mohón nekiesett a gyümöl­csöknek. A rizst szándékosan utoljára hagyta. Szomjúság is gyötörte és a nedvdús gyümölcsök oly kívánatosak voltak, hogy nem bírt ellen­állni nekik...

Next

/
Thumbnails
Contents