Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-14 / 242. szám
4 rotVä MEGYEI KEPtJJSAG 1963. október U. Ne csak a neve legyen ifjúsági ház! Tavaly decemberben a paksi járási KISZ-bizottság elhatározta, hogy megjavítják, fellendítik a paksi ifjúsági ház munkáját. Beck János agilis, jó képességű vezetőnek ígérkezett, ő került az ifjúsági ház élére. Első időben valóban fellendült a kulturális élet, sok fiatal látogatta az ifjúsági házat, érdekes rendezvények sora követte egymást. Úgy látszott ezután már nem kell erről a problémáról beszélgetni. Később valahogy kicsúszott a lába alól a talaj, egyre többször került szóba újból az ifjúsági ház sorsa. Szeptember közepén aztán Beck János bejelentette: otthagyja az ifjúsági ház vezetői tisztét. A küldöttértekezlet határozata úgy szólt, hogy a paksi ifjúsági házat a helybeli fiatalok kedvelt szórakozóhelyévé kell tenni. Nem sikerült megvalósítani, pedig az adottságok megvannak hozzá. Kevés községben dicsekedhetnek a fiatalok ilyen jól berendezett, több helyiségből álló ifjúsági házzal. Nekik sem közömbös a sorsa. Mi sem bizonyítja jobban mint az. hogy ahányszor csak kellett, mindig szívesen mentek társadalmi munkában festeni, csinosítani az épületet, parkosítani a környéket. A szakkörök, a televízió, a sokféle társásjáték egymagában nem elég, vonzása sincs akkora, hogy presszók és más szórakozóhelyek helyett inkább ide jönnének a fiatalok. Élettel, tartalommal kellene megtölteni, és ez elsősorban a vezető feladata. Természetesen a KISZ-vezetők és a többi fiatal segítségével. De, hogy tudja elérni mindezt az, aki nem ismeri a fiatalok igényeit, érdeklődési területüket? Nem arról van szó. hogy Beck János idős ember volt. Csak jóformán semmilyen szorosabb kapcsolata nem alakult ki a községbeli fiatalokkal. Bartos György, a paksi járási KISZ-bizottság titkára is ebben látja a bajok okát. Az ifjúsági ház vezetője egyben a paksi községi KISZ VB titkára is volt, hogy ebben a funkcióban gyűlések, rendezvények alkalmával közelebb kerülhessen a fiatalokhoz, megismerje őket. Beck János egyszer sem hívta össze megbeszélésre a vb-tagok.at, ritkán járt el a fiatalok össze jöveteleire. Persze nem lehet mindent a volt vezető hibáival magyarázni. Annál is inkább kár erről beszélni, mert már nincs az említett helyen. A KISZ-bizottság vezetői azóta törik a fejüket, keresik a legalkalmasabb embert, aki megvalósítja majd a küldöttértekezlet határozatát. Azt hiszem, arról is felesleges szót ejteni, hogy menynyire szükség van az ifjúsági házra Pakson, ahol több száz fiatal — jobb híján —, másutt kénytelen vitatható hasznosságé szórakozást keresni. (kánya) TTTTVTVTTTTTVVTTTVTTTVTTTTTTTTTfW 7TTVTTTTTTTTTTTTTTVTT TTTTTTTTTTTV Ősz a Lajvér völgyében Sárközi Gyula: c4 izinyafLÚri AZ ÜT ÜGY KANYAROG, mintha részeg ember kerékpározott volna erre és annak nyomában jelölték volna ki. Ugyanígy a vasútvonal. A keskeny völgy domborzati viszonyai kívánták így. Ezért keresztezi egymást annyiszor a Lajvér patak, a Baja—Bátaszék—dombóvári vasútvonal, meg a közút, hogy az ember nem is győzi számolni. A Mecsek nyúlványai húzódnak erre. A Lajvér hosszú völgyébe jobbról is, balról is megannyi kisebb völgyecske torkollik, s vele együtt kisebb patakocskák sietnek, hogy hizlalják a Lajvért. A kanyarból gyorsvonat kúszik elő, odébb tehéncsorda harapja a rét füvét. Egy asszony háton cipel haza valami terményfélét, vele szemben pótkocsis vontató kerülgeti a bukka- nókat, cukorrépával megpakolva. Borospincékből átalakított, jellegtelen külsejű lakóházak, fölöttük pedig nagyfeszültségű vezeték nyújtózik a messzeségbe. A túlsó oldalon javakorabeli szaporítótelep a nagyüzemi szőlészetek kiszolgálására — vadonatúj kőépülettel, öreg néniké fokhagymát rak a napraforgószárral körülkerített kertecskéj éneik egyik íróasztalnyi csücskébe — a domboldalon búzát vetnek egy akkora táblába, hogy az innenső végén levő raktor óriásnak, a túlsó végén forduló pedig parányinak tűnik. Beljebb Mórágynál merede- kebb hegyek kapaszkodnak a magasba. A lejtő hirtelen megtörik, magas kőfalba csap át. A mó- rágyi kőbányáknál vagyunk. A munka itt most szünetel. A sorompó a bejáratnál zárva, s a kőmáladék közt gyér gyomnövényzet sípylődik. Ez amolyan „tartalékbánya”, ha szorít a cipő, nincs elegendő kő a környék építkezéseihez, akkor itt termelnek. Tavaly volt időszak, hogy a teherautók alig tudtak egymástól mozogni a keskeny völgykatlanban, s gyakran rázkódtatta meg a levegőt robbantás. A vasútállomásnál rönkhegyek várnak elszállításra. A környező hegyoldalakról termelték ki, s valamelyik szénbányába szállítják majd. A bányák sóik fát igényelnek : ., Az egyik fahegy mögül vaskar I emelkedik a magasba, többmá- j zsás rönköt emel könnyedén és tesz a vagonba. Befut egy teher- I autó, percek alatt leszedik róla í a rakományt és indulhat vissza ■ az erdőbe. Az egyik fahegy tö- 1 vében balták táncolnak a farön- I kökön, a háncsot szedik le róluk., — Papírfa? ' TTTTV»»T»»»"»TTTTYTTTT7T*T7TYTT7TTTT7VTTYTTT7TT7TTTT7TTTTTrTTTTTTT rTVVVVYYTVTTYYTVYYYVYVYVVVYYYYYYYYYV — Nem, bányafa. A papírfa ott a másik részen van — szólal meg az egyik munkás. Bemutatkozás. — Jókai László. — Heitz Jakab. — Vecsernyés János. — Ha nincs más munka a telepen, háncsolunk. — Miért nem géppel? Már régen forgalomba kerültek a hán- csoló gépek? — Csak nem jók. Az egyik kiesztergálja a fát, a másik meg más miatt nem jó. Pedig nem ártana a gép, mert nem éppen könnyű munka a háncsolás. — Miért nem háncsolják a papírfát is? Mindenki panaszkodik, hogy kevés a papír. — Egyelőre a kész papírfa szállítását is beszüntették. Ott állnak a nagy rakatok... No, de csináljuk, mert így nem lesz teljesítmény. A balták ismét a magasba lendülnek. MOZDONY PÖFÉKEL keresztül az állomáson tehervagonokkal. Elhomályosul a völgy a sűrű füsttől, de pár perc múlva szerteoszlik, és a völgy ismét ezüstösen csillog az őszi napsütésben. A Lajvér völgyéből bekanyarodunk egy másik völgybe. A völgytorkolatnál levő útjelző tábla Bátaapáti közeledtét jelzi. A háztetőnél meredekebb domboldalak, vízmosások erdő, s csak itt-ott bukkan elő szántóföldi kultúra. Az ember az hinné, hogy most olyan vidékre tévedt, ahol még a madár is eltéved, s ahol csak véletlenül vert gyökeret néhány ember. De csakhamar kiderül, hogy az élet itt is lüktet, csakúgy, mint másutt. Az egyik völgyelágazásnál a kopár domb mögül kotrógép kanala bukkan elő, aztán az egész gépóriás, s nyomában hosszú csatorna. — CSATORNÁZZAK A VÖLGYET — igazít el az útkaparó. Pár perc múlva Vattamán y Antal néhány percre megállítja a gépet, lemászik a fülkéből, s elmondja, hogy tulajdonképpen mi is az a munka, amit most végez. — Az erózió megakadályozására nagyarányú munkálatok folynak erre. Ezért helyeztek ide engem is gépemmel a Fővárosi Csatornázási Művektől. A másfél kilométer hosszúra tervezett csatornának jórésze már kész. A Mészáros völgye — így nevezik ez a részt — ezzel termékennyé, hasznossá válik az ember számára; Másik irányba haladva másik völgy — és mindenütt a dolgos hétköznap ezernyi jele. Boda Ferenc Két fillér megtakarítás egy vállfánál A Gyönki Épületkarbantartó Ktsz asztalosüzemében hazai és nyugati cégek megrendelésére készítenek vállfákat. A termelés korszerűsítésével számos célgépet alkalmaznak. Legutóbb sikerült darabonként kétfilléres megtakarítást elérni. A szövetkezet szerszámkészítői olyan marószerszámot állítottak elő, amely feleslegessé teszi a kész vállfán a horoglyuk fúrását. Eddig ugyanis a célgéppel a kész vállfán az összieenyvezés után fúrták a horognak a lyukat, amely csak a legritkább esetben volt egyenes. A mostani módszerrel az egyik csap mélyebb vágatot kap — csak be kell csavarni a horgot az előre elkészített kisebb lyukba. A szövetkezetben évenként több százezer vállfát készítenek. Pénzügyi csoportvezetői státusra kalász- és mérlegképes képesítéssel gyakorlott munkaerőt I alkalmazunk. Jelentkezést részletes önéletrajzzal kérem a Mesterséges Termékenyítő Főállomás, Szekszárd, Tavasz u. 1. sz. címre. (118) A Bonyhádi Járási Építőipari Ktsz. többéves gyakorlattal rendelkező ÉPÍTÉSZTECHNIKUST keres felvételre építésvezetői, vagy kalkulációs munkakörbe. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a szövetkezet munkaügyi előadójánál, Bonyhád, Perczel Mór u. 80. (84) — 106 — — A feltaláló egészségére! — mondta mr. Trewor. Még vagy félórát beszélgettek különböző semleges dolgokról, aztán sir Alec asztalt bontott és felállt. — Uraim, elnézésüket kérem, de korán fekvő ember vagyok. Mennem kell... Sárga is felállt. Illőnek tartotta, ha a főkormányzó megy, hogy ő is távozzék. — Köszönöm a szíves vendéglátást, uraim — mondta. — örültem a szerencsének! Az első emeleti apartementban lakom. — Rendkívül boldogok vagyunk, mr. Sárga, hogy megismerhettünk önt — felelte Hopkins és felállt. — Mi a harmadik emeleten lakunk az 5—10. számú szobákban. Viszontlátásra! Sárga a hallban elbúcsúzott a főkormányzótól és felballagott a lakosztályába. Jó hangulatban volt. Kissé szédült az igaz a pezsgőtől, de ami fő, a feje nem fájt. Ennek nagyon örült, mert nem szerette az italt, hamar megártott neki és mindig fejfájást kapott tőle, amitől elromlott a hangulata. Márpedig most igen nagy szükségét érezte a kellemes hangulatnak. Ma megismert egy csodálatos teremtést, aki amellett még a honfitársnője is. Magyar lány itt ebben az isten háta mögötti Szingapúrban! Mindenre gondolt volna, csak erre nem, hogy itt ebben a messzi délkelet-ázsiai hadikikötő városban egy ilyen csinos magyar kislánnyal hozza össze a sors. Méghozzá ilyen báios teremtéssel! Igen, bájos ... Csak ... Sir Alec szerint egy — 107 — kétes hírű éjjeli lokálban lép fel, mutogatja bájait a részeg vendégseregnek. A bár valami alvilági banda kezében van. Erről nyomban megint a találmánya jutott eszébe. Jó lesz résen lenni! Maga sir Alec is az imént a hallban figyelmeztette erre. Az ilyen alvilági alakok mindenre képesek. De hisz ez a teremtés olyan elragadóan bájos, és olyan ártatlan az arcocskája! Kizárt dolog, hogy ő is tagja legyen a bandának. Legfeljebb csak az eszköze. Valamiképpen segíteni kellene rajta ..; Már levetkőzött és selyempizsamában feküdt az ágyon. Most azonban felkelt és leemelte a fehér telefonkagylót. A porta jelentkezett. — Tudja kapcsolni a Vasmacskát? — kérdezte. — Igen? . .. Kérje, Veres Shary kisasszonyt. Várok... Micsoda? Még nem jött haza? Köszönöm! Csalódottan tette helyére a kagylót, és folytatta ábrándozását. Lelki szemei előtt ismét megjelent a lány kecses alakja, mosolygó arca. „Halvány sárga rózsa...” — kezdte dúdolni a régi nótát s arra gondolt, hányszor játszatta el a c'gánnyal az akkor még csak Sárga Imre ifjú műegyetemista ezt a kedvenc nótáját. Hol is húzta a fülébe utoljára a cigány? Ja, a Hungáriában 1943-ban a búcsúestjén. Kollégái rendelték a dalt, neki, Sárga Imre mérnöknek, aki másnap Tokióba repült. De rég volt... Észre sem vette és gondolatai álomképekbe váltottak át. Elaludt. De fülében még mindig ott sírt a hegedű: „Halvány sárga rózsa, ha tudnál beszélni . . .” — 108 — Li úr dolgozószobájában, zárt ajtók mögött ismét együtt ült a kilenctagú vezérkar. A változás ezúttal annyi volt, hogy nem Li úr trónolt szokása szerint az asztalfőn, hanem Kuomoro. Dzso- dzso pedig az asztal előtt állt zsebredugott kezekkel és nem piszkálta tőrével a körmeit, hanem elégedett arccal bámulta az asztalon levő miniatűr tranzisztoros magnót, amelyből a következő párbeszéd hallatszott: „Ha már ilyen szépen összejöttünk, azt hiszem, jó lenne megbeszélni a feladatokat.” — Ez a főkormányzó hangja — jegyezte meg Kuomoro. „Magam is erre gondoltam. Elvégre valameny- nyien együtt vagyunk és megspórolunk egy ülést. Gondolom, a műsor nem zavar bennünket.. — Ez meg egy Hopkins nevű tudós, aki a bizottság tagja — magyarázta tovább Kuomoro. „Egyáltalán!” — öné a szó, mr. Sárga. — Igen... Én úgy gondolom, hogy két hét alatt össze tudom állítani a készüléket és kipróbálására mondjuk mához egy hónapra kerülne sor. Hányadika is van ma?” — Ez pedig Sárga, a feltaláló. A banda mindég tagja feszülten hallgatta a magnót, amely Dzsodzso „pincér” jóvoltából az asztalra helyezett rózsacsokorba rejtve rögzítette az átvevő bizottság és Sárga első tárgyalását. Amikor Sárga elköszönt és távozott, Kuomoro kikapcsolta a készüléket.
