Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-14 / 242. szám

1065. október 14.

TÖLNA MEGYEI NEPtJJSAG

Idényzárás előtt a Tamási Téglagyárban

Itt most majdnem minden új.

Tavaly építették fel a présházat, az idén kapott új tetőt a kemence, a partoldalban bagger harapja a földet, most épül a munkás- fürdő, betonoszlopok, tartók százai emelkednek a szárítóterületen, már csaik a tető hiányzik a szárítószínekről. Tavasszal gépesítették a Tamási Téglagyárat, az ország utolsó, Építésügyi Minisztériumhoz tartozó üzemét, ahol tavaly még kézi erővel készítették a téglát.

Csak az emberek régiek. Egykori kézivetők, akik most a gépeket kezelik, elhordják, lerakják és óvják a nyers téglát. Egy ilyen esős, zivataros nyáron százezrekben számoljaik az elemi kórt egy- egy téglagyárban. Itt mindössze hatvanezer ment tönkre az esőtől, vihartól.

— Pedig szabadban szárítjuk az összes nyers téglát — mondja Lázár Vendel művezető, a szárítószínek csak a következő szezonra lesznek készen, kapnak tetőt. Dehát a bangéta-raikásnak is megvannak a fortélyai. Aztán jól le kell takarni a száradó téglát. Ha pedig komolyabb eső, zivatar készülődött, még nádpalló takarót is kaptak a bangéták. Ilyenkor mindig akadt a közelben néhány munkás, akik külön felszólítás nélkül siettek, letakarni a száradó nyers téglát...

Az átállás nem voR könnyű.

Minden gépnek — ha új is — be kell járódni, az embereknek meg- t JÍ

'ift-ií&v’b ^

. iJL \

Munkában a lerakók — egyelőre még a szabadban.

kairésze rossz, vagy a szerelés, illesztés nem megfelelő. Volt itt még temgelygiörbülés is. Az első hetekben nem is készült ed naponta hat-nyolcezernél több nyers tégla. Ma már a negyvenötvenezernél tartanak. Több, mint négy- és félmilliót készítettek eddig, és ha minden jól megy, ha az időjárás is engedi, az idei termelés meghaladja az ötmilliót.

Az égetők heteken kérésziül a

~ läsSi

i

§§§ 1

;

Ällfi

Tető még nincs az épülő szárítószínen, de az alját már egyengetik a nyersgyártók.

kell szokni a kezelését. Az első hetekben aztán „kiugrattak” a hibák. Vagy a gép valamelyik alszabadban dolgoztak. Fejük fölött a szabad ég volt, vagy éppen az ácsok állították fel a szarufákat, szegezték a léceket. Mégis ment a kemence, a selejt minimális volt.

— Nem is annyira az esőtől tartattunk — mondja Palkovics Ferenc égető, a gyár szb-titkára Mert ha esett, legfeljebb körülhomokoztuk a tüzelőnyílásokai, hogy ne jusson be a kemencébe a víz, igya azt fel a homok. Inkább a tűzre volt nehéz vigyázni. Mert új módszert kellett itt nekünk is bevezetni, a gépi nyers téglába több szénport kevernek, így a tűz haladása is gyorsabb. Azelőtt havonta négyszáz-négyszázötven ezret égettünk, most meg hét-nyodcszázezer a havi terv. hogy ki tudjuk égetni a megnövekedett nyerstégla-mennyiséget. A tüzet megfigyelni pedig csak sötétben lehet jól. Ha nincs fölöttünk tető, hiába nézünk be a tüzelőnyíláson, nehéz megítélni, hogy jó-e, vagy sem. De szerencsére itt is segített a sok évi tar- pasztádat.

Most már úgy látszik, „egyenesbe jött” a gyár. Csak még néhány heti szép, derült időre van szükség és teljesíti a tervet. Jövőre pedig elkészülnek az új szárítószínek is, akkor már annyit ad a tamási, gépesített üzem, mint a többi, hasonló kapacitású téglagyárak.

<J.)

Tengerikígyó

a kultúrhá&ból

Az idegen lassan már középkori leletnek nézheti Nagy- kónyiban az ég felé meredő két falat. Az idő viszontagságai úgy kikezdték, hogy lassan meg a nyoma is elvész annak, hogy új épületet húznak itt a kőművesek. A két fal körül építőanyagok hevernek szanaszét, prédájára az időjárásnak, no meg a faluban lakó szemfülesebb embereknek is. , .

N agykónyiban már ötödik éve építik az új művelődési otthont. Jobban mondva — a pénzt gondosan összegyűjtő-'' gette a községi tanács a községfejlesztési alapból —, ötödik éve, hogy az összeg arra vár, hogy elköltsék, csak éppen nem épít senki.

Hosszadalmas huzavona Tekergőzik az ügy, mint a tengeri kígyó. Az elejére mindenki emlékszik, de hogy mikor lesz már a boldog pillanat, hogy a végére érjenek, azt senki sem tudja. Kivárásához pedig egy egész falu nagy- nagy türelmére van szükség.

Még 1959-ben készítette el a Pécsi Tervező Vállalat a művelődési ház terveit, sv,inmás összegért, már amennyibe kerül az ilyesmi. 1962-ig azután a tervek gondosan egy dossziéba kötve pihentek, valamilyen fiók mélyén, mert kivitelezőt csak ebben az évben tudott kijelölni az Építésügyi Minisztérium. Üj tervre volt szükség, — a régi erre az időre elavult. Amikor a kijelölt vállalat végre már munkához fogott volna, nagyon rövid idő alatt, sürgősen, pénz nélkül elkészült a módosított terv. Ezután a dátumok egész sora következik: 1964. április 1., azután még ez év december 31. Meghosszabbítás 1966. április 1-ig, s az építőipari vállalat kéri, hogy csak 1966. december végén kelljen átadnia az összesen 1 millió 200 ezer forintba kerülő művelődési házat.'

Még a múlt év, azaz 1964. novemberében volt, hogy jellélegeztek az emberek: Na, talán most!... — sóhajtoztak. Akkor került oda a sok építőanyag, meg néhány kőműves is megjelent és felhúzták a két fő falat. Aztán csend lett, azóta nem jár arra szakember, az anyag meg fogy és kopik. Nincs, aki vigyázzon rá, úgy mondják: ott van az egész, az ebek harmincadjára.

A KISZ-fiatalok itt is tartanának rendezvényeket, meg szórakozni vágyik az itt lakók többsége is, — de hol?! Tartanak is a termelőszövetkezet magtárában. Nem a legideálisabb hely, de kénytelenek a nagykónyiak ilyen igénytelennek lenni. A régi kultúrházat még társadalmi munkában bontották le abban az időben, amikor bizakodtak, hogy hamarosan az új avatásán mulathatnak, amúgy, istenigazából.

Nem nagy dolog az egész: egy nagyterem, egy váró- helyiség, klubszoba, könyvtárterem, könyvtáriroda. .. Már az anyag is a helyszínen van. Ha legalább tető alá húznák az épületet, kevesebb lenne a kár, meg a falu népében is újból több lenne a remény.

M. É.

Hogyan készültek fel a télre ?

Szakszervezeti vezetők tartottak szemlét tegnap a dombóvári építkezéseken. Horváth József, az SZMT titkára, valamint Kiss Ferenc, az építők szakszervezetének megyei titkára a dombóvári kórház- és bérházépítkezéseken megvizsgálta, hogyan készültek fel a

két munkahelyen a téli munkár: A szakszervezeti vezetők tani csókkal látták el az építőipar ví zetőit a télre való felkészülésbe Megállapították, hogy a két épí kezésen lehetőség nyílik nagyob létszámú építőipari szak- é gédmunkáscsoportok téli fogl koztatására.

Hasznos tanácsok a téli tűzesetek megelőzésére

A Belügyminisztérium tűzrendészet! országos parancsnokságának tájékoztatása szerint a tűzesetek megelőzésére az idén szervezett mozgalom indult. Ezekben a napokban mintegy 40 000 önkéntes tűzoltó keresi fel a lakóházaikat és lakásokat. Megvizsgálják a tüzelőanyag raktározását, megnézik a kályhákat, figyelemmel kísérik a tűzrendésze- ti előírások betartását, s ahol mulasztást tapasztalnak, felhívják az érdekelteket a szükséges intézkedések megtételére.

Mindenütt alaposan meg kell vizsgálni a vaskályhák füstcsöveit, azokat hézagmentesen ösz- sze kell illeszteni, nehogy szikra pattanhasson ki belőlük.

A kályhától egy méteren, füstcsőtől ötven centiméteren belül ne helyezzünk el semmiféle tárgyat és ha ez a helyhiány miatt megoldhatatlan, hőszigetelővel védekezzünk a veszély ellen,

Nem tudni miért, de csakúgy mint az emberek némelyike esetében, bizonyos községekről is támadhatnak rossz impressziók, anélkül, hogy ismernénk őket. Évekig voltam így Németkérrel. A messzesége, a bezártsága, jócskán elhanyagolt külseje még akkor sem hatott kedvesebben, amikor két éve új filmszínházat avatott. Szóval: akkor is úgy tűnt, mintha meddő erőfeszítés lenne itt bármit is tenni.

Tóth István, a községi tanács elnöke, s egyben talán a legőszintébb kéri patrióta nevet az egészen, ö ismeri a saját faluját s azt is tudja, hogy a község közepén ékeskedő, s vadonatúj ruhában „járó” öreg isko- lá szimbolizálja Németkér helyzetét.

Talán két éve egy nagyon bonyolult cselekmény kapcsán is szóba került a falu. Egy gyereket úgy neveltek — állítólag —, hogy a fiatal állat is több emberséget mondhatna magáénak, ha beszélni tudna. Történt pedig az egész a kériek szeme előtt. Senkinek nem volt ellene egy szava sem, igaz: mellette sem beszélt egy lélek sem. A közöny ilyen foka sok mindent takar: indulatokat, szándékokat, felfoHű UKURJU II FÜLŰ

gást, s egyebet. De az emberség, valamiféle hétköznapi humanitás már eleve kiszorul. S mert a közöny tény volt, semmi jót sem lehetett látni, csak azt.

Két név, két ember. Fiatalok mindketten, s így inkább csak jelezni próbáljuk, hogy B. Jeromos, és T. József ugyancsak a falu szeme előtt indult el olyan útra, amelyik sem dicséretükre, sem pedig becsületükre nem vált volna.

— Nyírág seprűvel kellene őket kizavarni innen, mert sosem lesz belőlük ember — vélték többen is, amikor T. Jóska még a visszaútját egyengető pártoló szülőt is bolonddá próbálta tenni.

Mást nem mondtak.

— Most a szövetkezetben dolgozik a két gyerek — mesélik — s nem is rosszul. A csavargás s az inkább kóros divatként fejét felütő garázdálkodás befejeződött, megszűnt. Inkább csak érzékeltetésül valamit: szüreten volt Jóska, s este nem tudta, mit csinál másnap. A főagronómus nyomába eredt, s nem nyughatott

amíg el nem intézte a dolgát. Ezt értékelni talán csak az tudja Igazán, aki arra is emlékszik, mit csinált Jóska korábban.

A legkönnyebb azt kijelenteni, hogy megjött az esze. De a dolgok ritkán jönnek maguktól. S valószínű nincs abban tévedés, hogy Jóskának és Jeromosnak nem keveset segített a falu: szigorúsággal, példával.

Még az elején említettük Németkér külsejének mostohaságát, elhanyagoltságát. A rossz érzéseknek ez is eredője volt. Persze azt egyáltalán nem lehet mondani, hogy teljesen rendbe jött minden. Valami azonban van, s ez indulásnak elég.

Egy tervet nézegettem: a falu törpevízművének tervét. Komoly lélegzetű munka, s néhány éve elképzelni is bajos lett volna, hogy ez a falu úgy csinálja meg, ahogyan most teszi. Építenek körülbelül 10 kilométer vezetéket, bekötik Hardot a községhez tartozó kisebb települést. Természetesnek hatna, ha azt mondaná bárki: jogos az építkezés és

szükséges, megdolgoztak azért a pénzért amit a községfejlesztésre meg a vízműtársuláshoz befizettek és befizetnek. Ez az egyszerűbb, ám az a pénz még kevés. S ha valamilyen változást észre lehet venni Németkéren, az ez: az idén eddig 227 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a falu lakói.

Érdekesek a részletek. Csak egy röpke megjegyzés: néhol még azt is elvégezték amit nem terveztek. Mint például a Kossuth utcában Balogh István. Szó sem volt arról, hogy az ő többitől külön álló házáig eljut a járda. S hogy eljusson, nem követelőzött. Munkához látott, s csak azt a segítséget igényelte, amit a szakember nyújtott.

Aki kicsinek ítéli ezeket a németkéri dolgokat, nem téved. Van azonban más is, amit az ítéletnél figyelembe kell venni. Nevezetesen: az elején azt mondtuk: Németkér rossz impressziókat tá; masztott, pontosan a közönyével. S ez a közöny feloldódott. Nem véletlenül, s nem magától. Eltűnését a falu nagyobb többsége akarta, s akarja. S ez feltétlenül olyan vonás, amit nem lehet egy ítélettel elintézni

Sz. 1.