Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-12 / 240. szám

1S65. október 12. VOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Jól sikerültek a kereskedelmi napok Faddon Árubemutató, kozmetikai tanácsadó ós divatbemutató a művelődési házban — Motoros versenyek és tűzoltó bemutató a sportpályán A hét végén rendezte meg Faddon a helyi földművesszö­vetkezet a kereskedelmi napokat. Már szombaton délután elkezdő­dött az ünnepi hétvége a kozme­tikai tanácsadással és az áru­bemutatóval. A művelődési házban délután 2 órától este 8 óráig valósággal egymásnak adták a fiatalok a ki­lincset, a Szekszárdról kiküldött kozmetikus nem győzött eleget tenni az érdeklődők kérdéseinek. Szombaton délután kezdődött, ugyancsak a művelődési ház nagytermében az árubemutató, melyre mintegy háromszázan vol­tak kíváncsiak. Az ízlésesen ki­állított áruk bemutatóján kon­fekció, divat, cipő és rövidáru szerepelt, de ezenkívül megtekint­hették a szépszámú nézők a vegyi, háztartási, konzerv és kozmetikai cikkek kiállítását is. A terem egyik részében villamossági és műszaki árukból rendeztek be egy sarkot, itt állították ki az újabban megjelent könyveket is. Vasárnap reggel hét órakoz ze­nével ébresztette a faddiakat a honvéd fúvószenekar. Kora dél­előtt került sor az ünnepi meg­nyitóra, a művelődési házban. A művelődési ház igazgatójának ünnepi beszéde után a sportpályán folytatódott a kereskedelmi napok ünnepségeinek sorozata. Az MHS motorosai lélekzetel- állító akrobatikus gyakorlatokkal bűvölték el a nézőket. Nagy tet­szést arattak a következő műsor­szám résztvevői, a faddi önkén­tes tűzoltók is, akik egy ház ol­tási gyakorlatával tettek tanúbi­zonyságot alapos felkészültségük­ről. Ezután következett a délelőt­ti program fénypontja, az MHS motorosainak háztömbkörüli ver­senye. A vasárnap délután is kelle­mesen telt el a kereskedelmi na­pok alkalmával. A művelődési házban a vasárnapi ebéd után borkóstoló várta a faddiakat. Nyolc fajta fajborból válogathat­tak. A délutáni műsorban szere­pelt a divatbemutató, ahol a mű­velődési ház jól előkészített nagytermében, három csinos ma- neken vonultatta fel a legújabb őszi és téli divat ruhakreációit. Este a művelődési házat a fiata­lok vették birtokukba. A hangu­latos zene mellett éjfél után két óráig táncoltak a bálon. A helyi földművesszövetkezet által rendezett kereskedelmi na­pok, várakozáson felüli sikerrel jártak. Különösen a vendéglátó­ipari egységek és kihelyezett sát­raik bonyolítottak le nagy for­galmat. Az áruvásárlás a tegna­pi nappal kezdődött meg és már az első napon zsúfoltak voltak az üzletek. A földművesszövetkezet boltjaiban körülbelül négy és fél —ötmillió forint értékű árucikk közül válogathatnak a vevők. Az árubemutatón néhány televízió- készüléket is kiállítottak, melyek közül három azonnal gazdára ta­lált. —IS Művelődési otthont avattak Fácánkerten Szombaton este Fácánkerten művelődési otthont avattak. A művelődési otthon építését köz­ségfejlesztési hozzájárulásból, s a lakosság társadalmi összefogásá­val 1983-ban kezdték meg. Ahogy az anyagiak engedték, úgy épült az új létesítmény, amelynek átadására szombaton este került sor. A falu összefogá­sával épült művelődési otthon ün­nepélyes avatásán részt vett a falu apraja, nagyja. Uj Gyula, a községi tanács elnöke mondott ünnepi beszédet, méltatva az új kulturális létesítmény jelentősé­gét és kiemelve a lakosság nyúj­totta segítséget, amelyért a közsé­gi tanács nevében köszönetét mondott. Az ünnepi beszéd után az általá­nos iskolások adtak színvonalas műsort. Az avató ünnepség bállal fejeződött be. mára, hogy a tagok kedveljék, ám ezzel egyidejűleg posztján a nép­gazdaság érdekeinek is megfelel­jen? Aztán kedvelhetnek-e egyál­talán a tagok elnökként valakit akkor, ha ez az elnök a népgazda­ság érdekeinek a maga posztján mindenben megfelel? I zgalmas és lényegbe vágó kérdések. Ám mindezek he­lyes kivitelezése anélkül el sem képzelhető, hogy a tagok és a vezetők ne értsenek egymással szót. Ilyen szempontból semmi­képpen nem nevezhető elvtelen- ségnek, ha a községben, a tsz-ben a vezető arra törekszik, hogy kedveljék és becsüljék őt az em­berek. Az esti beszélgetés részt­vevőinek tapasztalatokra hivat­kozva az volt a véleménye, hogy ennek érdekében mmdig lényeges feltétel a vezetőnek együtt érezni a falujával, a tsz-ével. Molnár Albert, a tanács-vb jelenlegi el­nöke és Mónus István, az őcsény: tanács egykori elnöke, mint vég- letes gyakorlati példára, az annak idején volt begyűjtésre hivatko- zott. Nemcsak azt mondták el, hogy Dán az intézkedés-sorozatban is g lehetett találni az embersé- ; végrehajtást, inkább azt fej- ették, hogy a falu lakóinak itő többsége tántoríthatatlan ,e a szocialista rendnek. Nos, ilyen helyzetben valamilyen ézkedést mégis sokan kifogá­nak, akkor ezeket a kifogáso- t nem szabad egyből jogtalan- k minősíteni, inkább azt kell megvizsgálni, nincs-e valami hiba az intézkedésben, a rendelkezés­ben, vagy éppen a végrehajtás­ban. Szóval egy-egy adott helyzet megítélésénél jusson kifejezésre a helyi vezetők önállósága abban is, hogy merjenek és tudjanak sa­ját fejükkel, önállóan gondol­kodni. S ennek megfelelően jel­zéseket tenni. A szót értés nem azt jelenti, hogy mindennel egyet kell érteni, de egy rendelkezés sem jelentheti azt, hogyha nem jó, hát akkor is tűzzel-vassal végrehajtjuk, csak azért, mert rendelkezés. S zóba került az is, hogy a ta­gokkal képtelen szót érteni a vezető, viselkedése, magatartá­sa elárulja, hogy 6 maga nem hisz abban, amit csinál, ha kizá­rólag a pénz érdekli, esetleg csak az érdekli, hogy jól megszedje magát. Az ilyen embert eddig még gyorsan kiismerték minde­nütt a gazdák. Sajnos, az elmúlt években néhány ilyen elnök sze­rencsétlen ftette Tolna mep'ét is. Tovább menve, a szót értést és az együttérzést teljességgel kizárja a felfokozott gyanakvás és bizal­matlanság a tagokkal szemben. Van közös gazdaság, ahol az el­nök tulajdonképpen összetéveszti az elnöki munkakört a mezőőri feladatokkal. Személyesen leske- lődik tolvajok iránt, mert a kö­zös vagyon védelmét primitív mó­don úgy értelmezi, hogy nem bíz­hat meg senki másban és min­denki gyanús, aki él. Ez az el­A gyönki aranybánya, amelyet fel kellene tárni levelet káplán Gyönkról. Sümeges Károly invi­tált, látogassam meg őket, kicsi kollektívájuk érdemes arra, hogy a lapok is megemlékezzenek ró­luk. Ez a kicsi üzemrész — rész­lege az építőipari ktsz-nek — két apró helyiségbe zsúfolódott össze. Halk járású gépek eszik a va­sat, a szerszámacélt, másutt meg reszelővei dolgozik két ipari ta­nuló. Faipari szerszámkészítők. Ilyen a szakma-nomenklatúrában nincs. Faipari szerszámkészítő mesterség, ez új valami, olyany- nyira, hogy az ipari iskolában Szekszárdon nem is tudják, mi­féle követelményt kellene ennek a hat értelmes fiúnak támasz­tani, hogy a szakmunkás-bizo­nyítványt kiállíthassák részükre. Sümeges Károly részlegvezető elém tesz egy borítékra való stílbú torfényképet. — Ezt nézze meg. De ez még nem minden — elmegy és vissza­jön két furcsa szerszámmal. — Ezt Is tanulmányozza. — Nézem a remekbe készült szerszá­mot. gyönyörű, szép fekete, csil­logó és bizonyára használni Is lehet. — No, most eaeket nézze. — Ezúttal marokra való aktát tesz elém. Ezek a rendelések, azokra a szerszámokra, amelyekkel eze­ket a külföldre kerülő bútorokat készítik. — Ma tus szak társ. egy pilla­natra. legyen szíves — a satu­padnál dolgozó fiatalember ab­bahagyja a mérieskélést. hozzánk jön. Bemutatkozik: — Matus Jó­zsef, szerszámkészítő. — Mondja csak el, mit kért tőlünk az a német kereskedő? — Hát, azt mondta, hogy olyan bútort akar, amelynek úgy van a felső él-sarka kiképezve, úgy törik meg a fény rajta, mintha végig a komód tetején lénia len­ne. Sötét, fényesedé lénia. Hilt megcsináltuk a szerszámot. — Na, ezek vagyunk. Most azt szeretném magától kérni, hogy állítson ide elém egy olyan jó magyar embert, aki képes arra. hogy felismerje szakmánkban az aranybányát... nők nem érti meg, miért örvend közutálatnak, illetőleg azt hiszi, hogy őt gz emberek azért nem szeretik, mert nem engedi a lo­pást. Az elnök elsősorban elnök legyen, ne pedig mindenki után leskelődő mezőőr. Micsoda kü­lönbség! Felvetették a szót értés meg­teremtésének előfeltételei között azt, amit a régi tsz-vezetők már rég megtanultak és, hangoztatnak; hogy mindig „embere válogatja”. Ott bukik el igen gyakran az el­nöki tekintély és népszerűség, ahol nem számol azzal, hogy min­den ember más ós más. Van, aki nek a szelíd szavú korholás untig elég, s van akivel csak erélyes szavakkal lehet boldogulni. A lelki sebek rengetegszer abból ke­letkeznek, hogy a vezető nem igyekszik megismerni az embere­két és nem tudja kivel, milyen hangot kell, vagy szabad hasz­nálnia.'' Ügy mondják, a vezetés művészet. Egyebek között éppen abból lesz a vezetés kiváló mű­vésze, aki a szakértelem mellett e finom árnyalatok felismerésére is fogékony. Ehhez adott bizonyos segítsé­get az őcsényi beszélgetés. Az ott elhangzott eszmecserének e né­hány sor természetesen csak a vázlata. S talán kedvet adó lé­nyeg ahhoz, hogy hasonlót má­sutt is szervezzen a Hazafias Népfront SZEKULITY PÉTER Furcsa ember Sümeges Károly. Kitűnő szakember, itt tanult Szekszárdon, a Zámbó mester­nél. Aranykezű iparos lett be­lőle. Dolgozott féltucat külföldi cégnek, azután hazajött Gyönk- re. — Egy klozet volt Itt azt ad­ták nekem, meg ezt a hetven­éves öreg esztergát. És most néz­zen körül. Marógép, hosszanti és függőleges síkköszörű és csúcs- köszörű, meg hat ipari tanuló. Ezekkel a gyerekekkel aranyat termelünk. Íz országban egyedüli cég a gyönki, amely faipari szer­számokat készít és javít. A Bú­toripari Trösztnek ugyan van egy szerszámkészítő műhelye, de a saját igényeket sem tudja kielé­gíteni. így a tengernyi ktsz és helyiipari bútoripari vállalat szerszámokért mindig ide jön. Sok-sok levél, amely különö­sebbnél különösebb szerszámo­kat kér. íme mutatóba egynek a neve: „homlokfúró kétélű hátra­köszörült jobbra forduló maró­kés”. Bonyolult a szerszám neve, hát még ezt elkészíteni. Sajnos, a sok szerszámrende­lést nem tudjuk pontosan kielé­gíteni. Késünk és ezért társszö­vetkezeteink méltán neheztelnek ránk — mondja Sümeges Károly. Itt van a tengernyi munkára rendelés, de mit csináljunk? Ke­vesen vagyunk, csak tiprolódunk és... — Találtam egy levelet Süme­ges szaktárs, azt Írják a Komlói ÍHelyiipari Vállalattól, hogy a három síkmaró eltörött. Rossz volt, újat kérnek helyette. — Nézze, ez egy olyan ügy, amelyet nem jó feszegetni. A raktárban összekeverték az anya­got, K—1 helyett M—1-ből csi­nálták a szerszámot, én akkor épp hiányoztam... És hiába ed­zettük, az már nem segít a ba­jon. Egyébként is olyan rendet­lenség van a mi raktárunkban, hogy azt sem tudjuk, milyen szerszámacél áll rendelkezésünk­re. Rend és (egyelem kellene a szövetkezet e részlegét kiszolgáló raktárba. Jó gép kel­lene a szerszámkészítőknek. A napokban vásároltak egy csúcs- köszörűt. potom hatszáz forintért, a részleg termelése ezzel egyik hónapról a másikra negyven szá­zalékkal nőtt. Hátha még egy hátraesztergát is kapnának?! És ha lehetőség nyílna arra, amit az OKISZ Profil Iroda munkatársai ígértek: a gyönki faipari szer­számkészítő részleget negyven fősre fejlesztik, és akkor az ösz- szes hazai szarszimigényt ki tud­nák elégíteni. Sőt megoldódna a faipari gépek javítása is, mert sajnos, most ezzel senki nem foglalkozik, itt is csak úgy ne­gyedkézből. — És a várható fejlődéshez volna elegendő erő? Ember, pénz, épület? — Volna. Gyönkön, Diósbe- rényben és más környékbeli köz­ségben a kitűnő esztergályos és marós szakmunkások tucatjai járnak a fővárosi üzemekbe. A ktsz most tárgyal egy épület vá­sárlása ügyében. És a leendő ..aranybánva” törzsgárdáia már itt van: Ma tus József kárpitos apjától eljött, itt is kitűnő szak­munkás, Jávor János kovács volt, most készül szakmai vizs­gára a szerszámkészítésből. Szem­ző Márton gyönki fiatalember itt érettségizett, elment Pestre és visszajött a Préslégszerszám Gyárból, aranyat ér a keze, nyu­galma. szaktudása szinte párat­lan. És eljött Uszinger János he­gesztő is a gépállomástól, ott 10,50 volt az órabére, itt nyolcat kap, de látja a jövőt, ő a ke- ményfémlapkás szerszámok spe­ciális hegesztője. Itt van Müller Konrád, a precíz szakmunkás, és Sümegi elhozta Pestről a Me­chanikai Laboratóriumból Bara­nyai Lajos technikust, aki a fur­csa nevű szerszámok rajzát ké­szíti. Hat jó adottságú fiú ta­nulja a szakmát, úsv dolgoznak már most, mint egy „virtigli” szerszámkészítő, nevük még nincs, majd csak egy-két év után isme­ri meg őket a szakmai világ. Most még tanulnak. De nevük, nagy jövőjük, kezükben van. Aranybánya van Gyönkön Egy kétszázötven milliméter át­mérőjű külföldi (angol) kemény- fómlapkás körfűrész 4300 forint­ba kerül. Amit itt a gyönki üzem­ben készítenek 1800-ba, és ez a körfűrész éltartóbb, mint a nyu­gati, amelyért 4300 forintot fize­tünk. Egy német koronamaró az üzletben 1020 forint — a szö­vetkezet ötszáz forintért adja partnereinek. Kell nekünk kül­földi szerszám? Dehogy! Fejlesz­teni kellene a gyönki üzemet! Fel kellene tárni a gyönki arany­bányát! A félmilliós beruházás másfél év alatt megtérülne. KISZÖV! OKISZ! — tessék, érdemes a gyönki szerszámkészí­tők ügyében egyszer tárgyalóasz­talhoz ülni. Pálkovács Jenő Egy kis irodalom a nagyvilágból Az irodalmi szabadegyetem új évadjának programjáról Irodalmi szabadegyetemet szer­vez a megyei tanács végrehajtó bizottságának művelődési osztá­lya és a TIT irodalmi szakosztá­lya az irodalomszakos nevelők és más érdeklődők részére. Az első, megnyitó előadást ok­tóber 18-án, hétfőn délután há­rom órai kezdettel „A világ- irodalom mai áramlatai” címmel Csányi László, író tartja. A sza­badegyetem programjában a kö­vetkező előadások szerepelnek még: Novemberben Sükösd Mihály író, a Valóság című folyóirat szer­kesztőségi tagja „Sartre, Beauvoir, A. Meuveau Roman” címmel tart előadást. S ugyanazon a na­pon beszél Aradi Nóra docens a francia képzőművészetről. Decem­berben „Szomszédaink irodalma” címmel tart előadást E. Fehér Pál Irodalomtörténész, az Élet és Iro­dalom szerkesztő bizottságának tagja. Januárban a Pécsi Pedagó­giai Főiskoláról érkező előadó be­szél a modern amerikai drámá­ról, O’Neill-ről, Miller-ről és Wil- liamsról. Februárban Sallay Teréz egyetemi docens a modem olasz prózáról, Gábor Pál filmrendező pedig az olasz filmművészetről tart előadást. Fáy Árpád, a Nagy­világ szerkesztője „A Gruppe 47..* a haladó német irodalom” címmel márciusban tártja meg előadását. A Pécsi Pedagógiai Főiskola egyik előadója beszél majd áprilisban a szat>adegyetem hallgatói előtt „Uj törekvések a szovjet irodalom­ban” címmel. Májusban kerül sor Nagyvilág-est címmel a nyolc előadásból álló irodalmi szabad- egyetem záróestjére. Az előadásokat minden esetben hétfői napon tartják Szekszárdon, a TIT-klubban, a Hunyadi ut- i cában.

Next

/
Thumbnails
Contents