Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-10 / 239. szám

TOLNA WERTE! NfPŰJSAÖ 1985. október 101 ENSZ-közgyíílés - Gromiko tárgyalásai New York (MTI) Áz ENSZ- közg'yűlés pérltek ésti plenáris ülésén több afrikai és ázsiai, or­szág küldötte szorgalmazta a nagy anyagi kiadásokkal járó nemzet­közi fegyverkezési verseny meg­szüntetését és az atomfegyverek további elterjedésének megaka­dályozását szolgáló szerződés alá­írását. Abdelrahmán Bazzaz iraki mi­niszterelnök és külügyminiszter sürgette a vietnami konfliktus­nak az 1954-es genfi megállapo­dások alapján történő rendezé­sét. majd síkraszállt a Kína1 Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreáll ításáért. A fő hangsúlyt a leszerelés fon­tosságára helyezte. Kijelentette. hogy az ENSZ fórumán ennek a problémának elsőbbséget kell biztosítani, s e kérdésben mind­addig nem lehet haladást elérni, amíg ..az egyik nagyhatalom nem vesz részt a világszervezet munkájában'’. Az iraki küldött támogatta a leszerelési világértekezlet meg­tartására vonatkozó javaslatot. A plenáris ülésen felszólalt még Szomália külügyminisztere és a Csang Kaj-sek-klikk képvi­selője. Utóbbi beszéde közben a szocialista államok küldöttei el­hagyták a termet. Hasonlókép­pen cselekedett több afro-ázsiai ország küldötte is. Gromiko szovjet külügyminisz­ter pénteken este lord Caradon De Gaulle elnökjelöltsége A francia sajtó továbbra is ve­zető helyen foglalkozik De Gaulle ama állítólagos döntésével, hogy jelöltként lép fel december 5-én a köztársasági elnökválasztáson. •Hivatalosan nem erősítették meg, de nem is cáfolták De Gaulle je- lötségének hírét, a szombaton ■megjelent francia lapok azonban csaknem bizonyosra veszik, hogy a választási kampányba illeszke­dő „szándékos indiszkrécióról' van szó. A L'Humanité szerint a hír eredetét az Elysée-palotában kell keresni: De Gaulle fel akar­ja csigázni a döntését megelőző érdeklődést, anélkül, hogy telje­sen eloszlatná az elnökválasztás körüli bizonytalanságot. Alapjá­ban véve azonban senki sem vonta kétségbe, hogy egészségi okokon kívül bármi is eltéríthette volna a köztársasági elnököt at­tól a szándékától, hogy helyén maradjon. A Mitterrand-t támogató bal­oldali körökben De Gaulle jelölt­ségének hírét megnyugvással fo­gadják. Ügy vélik, a köztársasági elnök fellépése tisztázza a hely­zetet. Pinay ugyanis ismételten leszögezte, hogy nem vállalja De Gaulle ellenjelöltjének szerepét és így a jobboldali centrumnak nem lesz „reprezentatív" képviselője a december 5-1 elnökválasztáson. De Gaulle egyetlen komoly ellen­jelöltje Francois Mitterrand, aki maga köré tudja gyűjteni az egész demokratikus baloldalt. Rhodesiái helyzetkép Az angol közvélemény a ta­nácstalanság aggodalmával kér­dezi: a londoni megbeszélések meghiúsulása után mi lesz Smith rhodesiai. miniszterelnök legköze­lebbi lépése? Maga Smith televízió- és rádió- nyilatkozataiban hangoztatta, hogy „egyetlen ütőkártyája" a függet­lenség egyoldalú kimondása és hogy „a történtek után ez a leg­korszerűbb lépés’. Egyes megfigyelők úgy vélik, hogy Smith célt érhet a jelen­legi állapot hallgatólagos fenn­tartásával. Rhodesia ugyanis jo­gilag még koronagyarmat ugyan, Anglia azonban 1923 óta nem avatkozik belügyeibe, sőt elis­merte teljes belpolitikai önkor­mányzatát. Ebben a helyzetben a Smith-kormány vagy annak utóda állandósíthatja a fehér ki­sebbség uralmát az afrikai több­ség egyenjogosításának halogatá­sával, sőt dél-afrikai mintára felépítheti a maga apartheidjét. Wilson különben figyelmeztette Smith miniszterelnököt. hogy Anglia nem élne vétójogával, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa bár­minő lépést határozna el Rhode­sia ellen, beleértve a katonai be­avatkozást. Az Egyesült Államok közölte Jan Smith kormányával, hogy Anglia mellett fog állni bárminő Rhodesia ellen elhatá­rozott akcióban. Rhodesia szempontjából leg­komolyabb fenyegetésnek a tel­jes gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi bojkott kimondása szá­mít. Ennek hatása azonban csak lassan, esetleg egy-két év múlva volna nagyobb mértékben érez­hető. Ugyanakkor Rhodesia el­lenmegtorlásokkal is élhet, ami­nek egyik fő célpontja a Rhode­siában beruházott és 200 millió fontra becsült angol magántőke volna. Más kérdés, hogy meddig néznék tétlenül a független af­rikai államok Rhodesia afrikai többségének elnyomását. brit ENSZ-fődelegátus szállás­helyén kétórás, vacsorával egy­bekötött tanácskozást folytatott Stewart angol külügyminiszter­rel. A tanácskozáson szovjet részről jelen volt Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagy­követe, Fedorenko szovjet ENSZ- fődelegátus és Novikov nagy­követ. a szovjet külügyminiszté­rium munkatársa. A Reuter és az AP jelentése szerint a két külügyminiszter megállapodott abban, hogy Ste­wart még ebben az évben ellá­togat a Szovjetunióba. A láto­gatás időpontját később közük. A megbeszélésről távozóban a két külügyminiszter csak annyit árult el, hogy „kölcsönös érdek­lődésre számottartó kérdéseket vitattak meg". A Reuter tudósí­tója úgy tudja, hogy a brit kül­ügyminiszter a leszerelésre és a vietnami válságra vonatkozó moszkvai álláspont kifejtését kérte szovjet kollégájától. Pályázati felhívás külföldi ösztöndíjra A Művelődésügyi Minisztérium az 1966—1967-es tanévre külföldi egyetemek, főiskolák, illetve mér­nök-szakiskolák nappali tagoza­tára ösztöndíjas pályázatot hir­det. A pályázók ösztöndíjjal a Bolgár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió egyetemein (főis­koláin). illetve a Német Demok­ratikus Köztársaság szakiskoláin tanulhatnak. A pályázati hirdetmény és az ehhez csatolt mellékletek tartal­mazzák a pályázati feltételeket, a választható szakokat, a felvételi vizsgakövetelményeket és az ez­zel kapcsolatos egyéb tudnivaló­kat. Az egyes munkahelyek, illetve oktatási intézmények a pályázati felhívást, a jelentkezéshez szük­séges űrlapokat a felettes hatósá­goktól — a kiküldetésben érde­kelt szakminisztériumok, illetve főhatóságok személyzeti osztályai­tól, Budapesten a kerületi taná­csok oktatási, vidéken a megyei tanácsok művelődési osztályaitól, valamint a Művelődésügyi Mi­nisztérium nemzetközi kapcsola­tok főosztályától. A pályázatokat 1965. december 15-ig kell beküldeni a Művelő­désügyi Minisztériumhoz. (MTI). Amikor W45. angusztus 17-én, a független Indonézia rövid története ma több mint 100 millió lakosú In- alatt már találkoztunk olyan esemé- donézia elnyerte függetlenségét a ! nyekkel, amelyeknek jejynleg is ta- kormánynak gazdasági és politikai núi vágyunk. 1958-ban Szúmátra reak- problémákon kívül szembe kellet! ciós katonai vezetői ayjónomnak néznie azzal a feladattal is. hogy nyilvánították a sziget egy részét, s Műszak! szenzáció Szombaton délelőtt működés­ben mutatták be a Vasúti Tudo­mányos Kutató Intézetben az ér­dekelt szakemberek előtt az inté­zet legújabb vasúti jelzőberen­dezését. A bemutató igazolta, hogy a berendezés „mindent tud" amit egy ilyen készüléktől kívánni le­het. Ä vágány mellett álló jel­zők izotóp-sugárzás megjelenésé­ből, vagy éppen megszűnéséből veszik észre a szerelvény áthala­dását és ennek megfelelően vált­ják a színeket önmagukon és a mögöttük levő jelzőkön. Ugyan­akkor a megközelítendő jelző színe kigyullad a mozdonyban is. anélkül, hogy vezetékes, vagy rádiókapcsolat lenne köztük. Igv a mozdonyvezető • a legrosszabb látási viszonyok között is min­őig két térköznyi távolságra tud-1 ja, hogy szabad, vagy tilos-e a j pálya előtte. Ha pedig a tilos jelzésre időben nem reagál, ma­ga a berendezés önműködőleg fékez és megállítja szerelvényt. Másfelől viszont a központból egy egész pályaszakaszon az ösz- szes ott közlekedő vonatokat egyetlen gombnyomással még le­het állítani. Mindezeken túl — és ebben a tekintetben nem volt elődje a jelzőberendezések között. — azt is észreveszi és jelenti, ha a sí­neken valami hiba, törés, szaka­dás stb. jelentkezik. Az új konst­rukció megvalósítható az. eddig legelterjedtebb integra-domino, vagy bármely más biztosító-jelző rendszeren belül is. De legértékesebb tulajdonsága — valóságos műszaki szenzációja — az. hogy az összes edcjigi ha­sonló célú berendezésekkel el­lentétben mindezekhez nincs szüksége szigetelt sínáramkörök- re. egységes nemzetté kovácsoljon egy 5000 km szélességben szétszóródott kétszázötven nyelvet és ugyanannyi nyelvjárást beszélő népet. Amikor Indonézia ezt a feladatot a szocialista világhoz közeledve akarta megoldani a nyugati imperialisták belső szepara­tista (szakadár) törekvésekre támasz­kodva igyekeztek ebben megakadá­lyozni. Ezzel van összefüggésben, hogy a Bukittinggi-ben ellenkormányl ala­kítottak. A szélső jobboldali moha­medánokat tömörítő Dar-ul Izlám nevű ellenforradalmi csoport ugyan­akkor nyílt felkeléseket szervezett Nyugat-Jáván és Celebesz szigetén. A szumátrai Bengkalisz és Szelat- padzsang. valamint Celebeszen Dong- gala és Palu közelében partra szállt kormánycsapatok azonban hamaro­san felszámolták a szeparatista moz­galmakat, s Nyugat-Jáván is lever­lek a felkelőket. A következetes politikai és gazda­sági intézkedések, valamint Nyugat- Irán 1963-ban történt visszacsatolása megszilárdította a hatalmas kjlerje- .3é§íí ., ország belpolitikai helyzetét. Meggyorsult az 1945-ben megindult folyamat, az egységes indonéz nem­zet kialakulása, melyet a közös nyelv, a malájra alapozott bahasza Indoné­zia létrehozása is jelez. Ezt a folyamatot zavarta meg a múlt héten Djakarta körzetében és Jáva nyugati részén kirobbant lázas dás. =■ TERRA m Egy amerikai az ideológiáról Recenzió helyett A szocialista világ embere számára az egyén boldo­gulása egyenlő a társadalom jó­létével. A társadalom jólétének, gyarapodásának útját pedig a szocializmus programja foglalja magában. Ez világos beszéd — ha nem is érti még ilyen világo­san mindenki szocialista ideoló­giánk, politikánk e • sarktételét. Mi a burzsoázia ideológusainak, politikusainak válasza a kapita­lista társadalom perspektíváira vonatkozóan? Tud-e a szocializmus világmé­retű győzelmével szemben vala­milyen más alternatívát, más ide­ált, más történelmi távlatot ki­tűzni? Valamennyi kapitalista ország történelmére jellemző,, hogy csak fejlődése kezdetén, annak anti- feudális szakaszában képes a bur­zsoázia arra. hogy előremutató társadalmi programot dolgozzon ki, s azt a tömegek számára is elfogadhatóként hirdesse. Ma már bebizonyosodott, hogy a burzsoá­zia nem képes a maga fogalmazta eszményeket tartósan megvalósí­tani. Gondoljunk csak az USA mai társadalmára. Vajon meny­nyire érvényesülnek ott a Füg­getlenségi Nyilatkozat tételei a polgári jogokról, az egyenlőség­ről? A korábban megfogalmazott burzsoá társadalmi eszmények torzszülöttekként élnek tovább. A szabadság, egyenlőség, testvéri­ség helyett: Ku Klux Klan, faj­üldözés. Demokrácia helyett: a monopolista burzsoázia hatalmas, mindenre rátelepedő bürokrati­kus gépezete. Mindinkább mé­lyebb a szakadék a valóság és a burzsoázia által egykor meg­fogalmazott társadalmi eszmé­nyek között. Kísérletek persze történnek olyan ideálok megfogalmazására, amelyek alkalmasak lennének az emberek érzelmeinek, értel­mének megragadására. Az Egye­sült Államokban például elég sokat beszélnek az „amerikai el­hivatottságról’’, arról a küldetés­ről, amely Amerika népére vár a világ vajúdó problémáinak megoldásában. Ennek viszont va­lódi, de be nem vallott célja ideológiai indoklást adni ahhoz, hogy az USA betöltse a világ csendőrének szerepét, s ezt az amerikai nép előtt társadalmi perspektívává emelje. Reakciós célkitűzés, azonban soha nem lehet tartósan egy nép társadal­mi fejlődésének perspektívája. M it érnek az ilyen ideálok? így válaszol erre könyvé­ben egy amerikai történelem- professzor, Stuart Hughes: „Amikor a mai társadalmi és ideológiai színteret vizsgálom, megdöbbenek azon az óriási ha­sonlóságon, amely a legfontosabb nyugati országokban uralkodó nézetek között van ... Azok az ideológiák, melyeket Németor­szágban és Olaszországban ke­resztény demokráciának, Francia- országban degaulleizmusnak, ha­zánkban (az USA-ban. A szerk) pedig megállapodás szerinti két- párt rendszernek neveznek, köze­lebbi vizsgálatkor egymáshoz nagyon közelállóknak bizonyul­nak ... Nevük és formális szer­vezetük tekintetében liberálisak és demokratikusak, valójában azonban kiderül, hogy tevékeny­ségüket annak szentelik, hogy a liberális demokráciát megfosz- szák minden tartalmától. Ma már nem keltenek különösebb lelkesedést az emberekben.” A burzsoázia egykori fenkölt jelszavainak olymértékű diszkre- ditálása ment végbe, hogy saját­ságos ideológiai vákuum kelet­kezett. A fent idézett professzor fejti ki könyvében erről azt a gondolatot, hogy a jó társada­lomba vetett hit nélkül az em­ber számára a környezet hideg, szürke, értelmétől megfosztott vi­lágnak tűnhet. „S addig, amíg nem nyerjük vissza ezt a hitet,

Next

/
Thumbnails
Contents