Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. október 3. Megkezdődött a vadászidény Olaszországban. Meghívtak egy vadászatra. Én nem utasítottam Vissza. Mentünk, bandukoltunk, egyszeresük egy táblára lettem figyelmes, látva megdöbbenésemet az egyik olasz vadász, azonnal magyarázkodni kezdett. Azt mondta: ez a tábla azért van kint, mert tavaly Olaszországban 67 személy vesztette életét, szemét, ütőképességét az erdőszélen, vadászat közben. Ezért most kiírták, nagy, feltűnő betűkkel: „Ne lőjj mindenre, ami mozog, mert vissza fog lőni!”. Megkezdődött az iskolaév is. Ellátogattam néhány külföldi iskolába is megnézni, mit tudnak a gyerekek. Az egyik fizikaórán Archimedes elvéről felelt a tanuló. Erről az elvről többek között a következőket mondotta: ..Archimedes:• a fürdőkádban egyszer csak úgy érezte, mintha valami felemelné a testét. Gyorsan kiugrott a vízből, belenézett és akkor látta, hogy a saját elve volt az", Egy másik órán társadalomtörténetből feleltek a gyerekek. Az egyik így felelt: ,........ Némely vidékek úgy elszegényedtek, hogy még a plébánosok sem tudtak gondoskodni gyermekeik táplálásáról". És volt választás is Nyugat-Németországban. Nagy volt a csinadratta. Szerintem a legötletesebb képviselőjelölt, dr. Kari Resch volt, aki a választóihoz intézett felhívásra rányomtatta feltűnően szép felesége fényképét, alatta a következő szöveggel: „Válasszák meg a férjemet! Én is őt választottam és nem bántam meg!”. Hát ilyenek a nyugatnémet honatyák feleségei. Feláldozzák magukat férjükért a haza oltárán. Mert ugye a nők sok mindent meg tudnak változtatni. Még az emberek szilárd álláspontját is képesek megingatni. A napokban például részt vettem az Egyesült Államok szenátusának vitáján. Itt szóba került többek között a méterrendszer bevezetése is. És mi volt a legfőbb érv? El sem hiszi a szerkesztő úr! Felállt egy bizonyos Miller nevű képviselő, aki indítványát Lollobrigidával támasztotta alá. — Ki az ördög tudja hogy a 93, 11, 81 centiméter hány hüvelyk? — kiáltott fel a képviselő Gina mellbőségére, derekára és csípőbőségére célozva. Ebből aztán nagy vita lett. A szenátorok gyorsan papírt, ceruzát vettek elő és bonyolult számításokat végeztek centiről hüvelykre. A számítások azt mutatták, hogy Amerikában is hamarosan áttérnek a méterre. És miért? mert nagyon nehéz ki- hüvelykelni, hogy hány centi Gina csípője, melle. íme, mire képes egy nő! Megváltoztatja az ország mértékrendszerét. Persze Amerikában könnyű ilyen szempontból a nőknek, Egyenesen ölükbe hullanak a férfiak. Csak azt kellett mon- daniok az amerikai hatóságoknak: nős embereket nem hívnak be katonai szolgálatra Vietnamba és máris ugrásszerűen megnőtt a házasságok száma. Akkor inkább már a házasság. Igen ám, de az amerilcai hatóságok ebbe nem nyugodtak bele. Ezért bejelentették: sor kerülhet nős, de gyermektelen férfiak behívására is. Ide a rozsdás bökőt — ahogy otthon mondanák —, ez a bejelentés egyszerre megjavítja a népesedési statisztikát. íme, ők megoldják ezt a problémát. De mi mivel ijesszünk rá a nős, de gyermektelen házaspárokra? E héten kisebb jelentőségű dolgokkal is találkoztam. Ilyen volt például a bordeauxi eset. Itt egy bizonyos Georges Vigne nevezetű bortermelő pincéjében olaj tört fel. A pince környékén sietve hozzáláttak a fúráshoz. Erről jutott eszembe, hogy nálunk ugyan egyetlen pincében sem tört még fel olaj, de szinte minden pincében és környékén fúrnak: mikor az osztályvezetőt, mikor az igazgatót. Londonban meglátogattam egy új városnegyedet. Az épülő új városnegyedben a lakásokban beépített tv-készülé- kek vannak, amelyeken keresztül az anyák ellenőrizhetik az udvaron játszó gyerekeiket. Hírek szerint most készült el egy új televízió prototípusa, amelyen keresztül a férjeket is látni lehet. Jaj a férjeknek! Csak ne kezdjék el ennek a televíziónak a gyártását Magyarországon is! A televízióról jutott eszembe, hogy elmondjam találkozásomat Argentína legöregebb lakosával, egy bizonyos Floro nevű indiánnal, aki állítólag 144 éves. Buenos Airesben, pontosabban a televízió stúdiójában találkoztunk. Az öreg fellépett. Bölcs nyugalommal figyelte a stúdió berendezéseit, fellépése után pedig kijelentette: — Bolondos tükör ez. Mindig mást mutat, mint amit az ember látni szeretne. Mintha a Magyar Televízióról mondta volna. Kint az utcán a sok robogó autó láttán pedig így szólt hozzám. — Hogy rohannak ezek a büdös fekete kocák! Hogy miért nevezte kocáknak az autókat, ezt még mindig nem tudom. Egy valamit azért sejtek. Biztosan járt már Magyarországon és tapasztalta: sok és jól fialó koca kell ahhoz, amíg valaki az udvarába beállíthat egy fekete, piros, vagy ksék vaskocát. Ezzel záerom soraimat. Tisztelettel: 20 ér bűnügyi krónikájából Jegyzetek a 20 esztendős közlekedésrendészetről Ma, amikor a közlekedés légi- ellenőrzéséről, sebességmérő radarról, és URH-láncról beszélünk, még a legöregebb közlekedési rendőr is sokat töpreng azon: hogyan kezdődött? Érthető, hiszen húsz év alatt a rendőri munkának ez az ága is annyit fejlődött, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogyan lehetett az egykori felszereléssel eredményes munkát végezni. Pedig lehetett. Tanú rá a legidősebb közlekedési rendőrök egyike. Forgács Imre főtörzsőrmester. Az első, küzdelmes évek emlékei között kutatva, ezt mondja: „Nehéz hirtelenében jellemezni az akkori időket. Sokan már nem is emlékeznek rá. a mai állapotokat természetesnek tartják. Belenőttünk a • technikába, alig vesszük észre a változást.” közlakedésrendészét emberei az Emke és az Astoria erkélyéről oktattak a helyes közlekedésre. Sok tréfára adott alkalmat, bekerült az akkori magyar filmekbe is. Bizonyára emlékeznek a régiek az oktató előadásokra. Csalogató- nak kultúrműsort adtak. Nagybetűkkel hirdették, hogy fellép Simándy József operaénekes, alatta pedig kisbetűk jelezték a másik napirendi pontot, a helyes közlekedésre való oktatást. Akik végigjárták ezt az iskolát, büszkék arra, hogy a nehéz körülmények ellenére is eredményesen dolgoztak. Lehet, hogy nem a legjobb példa rá, de érdemes megfigyelni, hogyan alakult Budapesten a közúti balesetek száma: 1950- ben a balesetek száma 4362, 1951- ben 3491, 1952-ben 3473, 1953-ban 2995, 1954-ben 2950. Áz első jogosítványok A mai értelemben vett közlekedésrendészet csak 1946-ban alakult meg. A felszabadulást követő hónapok feladatait a közlekedés- igazgatási csoport látta el, a baleseti helyszínelést pedig a bűnügyi csoport végezte. Romokban hevertek a hidak, házak romjai borították az utakat, ezért 1945. elején még igazán mindegy volt, hogyan közlekednek az emberek az emeletnyi magasságú romok között. De megkezdődött a szervezett munka, a jogosítványok, a rendszámok és a helyfoglalási engedélyek kiadásával. Rendezni kellett a háborúban teljesen megsemmisült gépjármű-nyilvántartást, meg kellett keresni a járművek jogos tulajdonosait. E nehéz munkát Szegeden például csak négy év alatt tudták befejezni. A közlekedésrendészet magja, a Mosonyi utcai forgalomirányító osztály csak 1946-ban alakult meg 16 emberrel. Nem volt járművük, s ha szabad területet kellett biztosítani, akkor villamossal, vagy autóbusszal mentek a helyszínre. Az első gépkocsit 1947-ben kapták, s vele együtt az első országos jellegű megbízatást is: nyáron a balatoni országút ellenőrzését. Az első, valóban gépesített köz lekedési őrs 1948-ban alakult meg Budapesten két gépkocsival, öt motorkerékpárral. Megkezdődött a szervezés vidéken is. Tíz helyen állítottak fel közlekedési őrsöt, mindegyik egy-egy használt gépkocsit kapott. Ez persze kevés volt, ezért egy-egy országúti baleset helyszíneléséhez a város valamelyik ismerős magángépkocsi- tulajdonosát rendelték be. De mire az autó előállt, és megérkeztek a helyszínre, akkor már nehezen lehetett az igazságnak megfelelő képet kapni. Ötlet pótolja a műszert Sok gonddal, bajjai járó, küzdelmes esztendők tapasztalataiból fejlődött ki a közlekedésrendészet mai formája. A kezdeményezések, próbálkozások sora lényegében 1950-ig tartott, ekkor alakult meg az önálló közlekedésrendészeti osztály. De még ekkor is kevés volt a jármű és az ellenőrző műszer. Legtöbbször csak az emberek ötlete segített. Ma, bizony mo- solygunk azon, hogyan ellenőrizte az egyik járőr az ittas szekerest. Először tagadta, hogy ívott. Valakinek eszébe jutott: a járőr használt Pobjedájának hátsó ülésénél leszakadt a kapaszkodó. Ebbe a gumicsőbe leheltették az öreget, a gépkocsivezető pedig bekapcsolta a motort, A műszerfalon lévő benzinmérő mutatója remegni kezdett, a járőr tagjai elégedetten bólogattak: „Ahogy az „alkoholmérőről” leolvassuk, legalább 8 pohár sör!” S a bácsika bevallotta: valóban ivott. S jól emlékeznek a budapestiek a „műezzin" korszakra, amikor a Fő cél: a megelőzés, , a nevelés Sajnos, azóta ezek a számok növekedtek, bár meg kell jegyezni: ennek legfőbb oka nem a gépjárművek számának emelkedése, hanem inkább az emberek felelőtlensége. A közüekedésrendé- szet fő célja: a megelőzés, a balesetek elkerülése érdekében a felvilágosítás, az ellenőrzés. Amióta megalakult a Belügyminisztérium közlekedésrendészeti csoportfőnöksége, ez a szerv foglalkozik a forgalomszervezéssel, a közlekedésrendészeti előírások megszerkesztésével. A mai közlekedési rendőrség már jól felszerelt, rádió-telefonnal ellátott gépkocsik tucatjaival, motorkerékpárokkal rendelkezik. Nyáron helikopteren ellenőrzik a forgalmas főútvonalakat, bevált a sebességet ellenőrző radar-berendezés. Ezek is bizonyítják, hogy a régi módszerek elavultak, s újtípusú ellenőrzést alakítanak ki. Eredményesen kísérleteznek például a sebességmérő-órával együttműködő fényképezőgéppel. A fő cél a nevelés és nem a büntetés. A közlekedésrendészet dolgozóinak egyik feladata, hogy javuljon a viszony a gyalogosok és a gépkesivezetők között, hogy fegyelmezettebbek legyenek az emberek. 1950-ig a közlekedési rendőr munkáját lényegében egy 1929-cs elavult rendelet szabályozta, ekkor módosították először. 1953-ban lépett életbe a KRESZ, amelyet 1962-ben módosítottak, s az idén korrigáltak. A szakemberek szerint az újabb módosítás sem végleges, hiszen állandóan figyelembe kell venni a nemzetközi szokások változásait is. A közlekedésrendészet foglalkozik a városközpontok, az új rosok kialakításával, az idegen fór*' galom adta feladatokkal. Ma már van lehetőség arra, hogy rendszeresen képezzék a közlekedési rendőröket. Bentlakásos iskola működik például Balatanfüreden az idegen nyelvet tanuló rend! őrök számára, Kapalyag Imre Jövő vasárnap: Tömeg gyilkos a bálon. A város legszebb helyén épül a turistaszálló Hetvenágyas turistaszállót építenek Szekszárd egyik legszebb helyén, a Munkácsy utca feletti teraszon. Az építkezést a tanácsi vállalat végzi, és ezekben a napokban már az emeleti részen dolgoznak a kőművesek. Képünk még akkor készült, amikor a földszinti födémeket, gerendákat rakták helyükre.
