Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
1965. október 3. tolna megyei népújság 9 W Hivatalból: IGEN! Helyi közvélemény: NEM! „AZOK Az erdő híres rezervátum, tele dámszarvassal. A vadak sok kárt okoztak a környék mezőgazdaságának, ezért néhány évtizeddel ezelőtt az a különös gondolata támadt az egyik vadászmesternek, hogy cigányokat telepít az erdő szélére. Azok gyorsan elszaporodnak, állandóan neszeznek, tüzelnek, jönnek, mennek az erdő szélén és visszariasztják majd a vadat az erdő sűrűjébe. Elgondolását meg is valósította. Az erdő mélyén a vadak, az erdő szélén a huszadik század nomád emberei, a faluban, Gyulajon pedig az Emberek! Tehát minden, mindenki a maga helyén. A cigányok semmiképpen sem az Emberek közelében, az ő helyük az erdő szélében, hogy hagyományos életmódjukkal szolgálják a vadak birodalmát. Ök nem emberek... Őket nem takarja, óvja a humanizmus évezredes eszméje... Ök nem tartoznak a lakosság fogalmába, ők legfeljebb „azok”... Nem csoda, hogy amikor elkezdtük felszámolni a társadalmi ellentmondásokat, ez a téma is napirendre került. Megszólalt a józan ész, lázadozni kezdett a lelkiismeret: vajon közömbös lehet velük szemben a civilizált társadalom? Vajon tűrheti, hogy sokezres népréteg él kőkorszak- beli sötétségben? Ha ezt tűri, nem nevezheti magát civilizáltnak. Még akkor sem szabad lemondani róluk, ha megannyi olyan szokás jellemzi életformájukat, amelyet a kultúrem- ber joggal vet meg. Határozatok, rendelkezések születtek és ennek nyomán a gyulaji vezetők is kezdték számba venni, hogy mit is kéne tenni. A számbavétel után pedig következtek az intézkedések. Napjainkban lényeges helvet foglal el a tanács munkájában ez a téma — teljesen érthetően. Csakhogy az egész nem megy simán: minden egyes részeredményért meg kell . küzdeni, a szemellenzős gondolkodásmóddal, az eiva- kultsággal, ami ugyancsak a régi világból maradt itt a cigánysággal együtt. Mindenekelőtt eltelepítették őket az erdő széléről a Szőlőhegyre. Igaz, ez csak egy lépés volt, de semmiképpen sem lebecsülendő, mert ezzel már lehetőség nyílt a cigánygyermekek beiskolázására. Ezzel párhuzamosan igyekeztek rendszeres munkába állítani a férfiakat. Ma a munkaképes férfiak 70—80 százaléka már dolgozik. A gyermekek valamennyien iskolába járnak. Igaz, többnyire nem a koruknak megfelelő osztályba, mert ilyen igénnyel náluk egyelőre nem is igen lehet fellépni. Schlauth Ede tanítónak aki egyébként hallatlan áldozatkészséggel segíti a cigánycsaládokat, hogy kivergődjenek a jelenlegi életformájukból — olyan gondjai vannak, hogy még magyarul sem tudnak jól a gyermekek, s nem ismernek olyan fogalmakat, amelyekkel már régen tisztában kellene lenniük. A lényeg az, hogy egyáltalában tanulnak, eljutnak a betűvetésig, tehát a fiatal generáció már nem abban a sötétségben nő fel, mint apáik. De a változás, fejlődés ellenére továbbra is cigányok, az alapvető, náluk a megszokott életforma. Hogy ezek gyorsabban számolódjanak fel, ahhoz mindenekelőtt még közelebb kell őket hozni a nem cigány lakossághoz, fokozatosan fél1 kell emelni őket az összlakosság színvonalára. Magyarán: lehetővé kell tenni számukra, hogy elvegyüljenek a zárt településeken és ezzel fokozatosan felszámolódjanak a cigánytelepek. Ennek meg is van a reális alapja itt Gyulajon, — de az ellenzéke is. Ignácz Márton immár 12 éve dolgozik egy munkahelyen, a szomszédos állami gazdaságban. Méghozzá szorgalmasan, közmegbecsülésre. Jellemző, hogy a szavára is sokat adnak: mielőtt egy cigányt munkára alkalmaznának, tőle kérnek véleményt. Ignácz Márton nem issza el a keresetét, hanem tisztességesen él és gyűjtöget belőle. Családja nem jár koldulni, mint a többiek, s időközben egy kis szőlőhegyi házat is megvettek, tehát kiköltöztek a putriból, mint ahogyan mások is a dolgosabbak közül. Most aztán felvetődött, hogy szeretnének beköltözni a faluba, ott építeni egy kis házat, s ott élni. Tehát nem a falu szélén, valami elkülönített cigánysoron, hanem a faluban! Az OTP megfelelő hitelt bocsát rendelkezésükre, a tanács adott nekik megfelelő telket, s a ktsz meg is építi a másfél szoba, fürdőszobás, konyhás lakást. Mindennek híre ment mindenfelé, s az egyik tanácsülésen akkora vita lett belőle, hogy ekkora talán még sosem volt a gyulaji tanács történetében. „Költöztessék őket külön negyedbe, vagy maradjanak ott, ahol vannak” — sziporkáztak az indulatos megjegyzések, A hangadó Juhász István volt, aki a közelben lakik, ahova Ig- náczék építeni szándékoznak. De sorra szólaltak fel a többiek is: Túri Vendel, Takács Ferenc, Dobos Károly, Nyulász Sándor. Egyik-másik olyan érveket használt, hogy ha a cigányokat beengedik a faluba, akkor ők elköltöznek Gyulairól. Hiába volt minden ellenérv, hiába mondta a tanácstitkár is, hogy a központi rendelkezésekkel nem szállhat szembe a tanácstagság, egyhangúlag meghoztak egy olyan határozatot, ami ezeknek a cigány- ellenes hangadóknak adott igazat. Sőt, még háromtagú bizottságot is választottak — természetesen Juhász vezetésével —, hogy járjon el a felsőbb szerveknél a cigányok faluba költözésének megakadályozása érdekében. Ignácz Márton, amikor mindezt megtudta, természetesen nagyon elkeseredett, dolgos emberi önérzetében megbántva érezte magát, s gyorsan visszamondta az egész építkezést. Csak amikor aludt rá egyet- kettőt, a szőlőhegyi tanító, meg a tanácsiak vigasztalták, határozta el ismét, hogy felépítteti a házat. „Nem hátrálok meg azért sem — mondta — megmutatom, hogy különb ember vagyok, mint némelyik azok közül, akik ellenem kiabáltak”. És most nézzünk egy kicsit mélyebbre a gyulaji cigányellenes érvek mögé. — Lopnak! — mondják rájuk. — Hány nem cigány gyulaji embert értek már kisebb-na- gyobb lopáson? Balogh Gyula tanácselnök: — Ezt meg sem tudnám mondani, mert annyit. Akár a tsz óta, akár azelőtt. — Megeszik a döghúst a cigányok. Undorodunk tőlük, ezért nem akarjuk a velük való szomszédságot — hangsúlyozzák. Igaz, nagyon undorító dolog ez. De persze az is igaz, hogy amelyik kezd kiemelkedni a cigánysorból, az fokozatosan leszokik erről. Éppen ez mutatja, hogy képesek szakítani a hagyományos életformájukkal, s természetesen annál gyorsabb a szakítás, minél több segítséget kapnak. De ha már az igazságokat keressük, el kell mondani azt is, hogy a cigányok a döghúshoz többnyire éppen a gyulaji nem cigány lakosság jóvoltából jutnak hozzá, azok jóvoltából, akik úgymond a közvélemény nevében egyhangúlag megvetik őket a döghúsevés miatt. _ — Milyen munkára alkalmazzák a falusiak a cigányokat? — kérdeztem Balogh Gyula tanácselnököt. — Tyúkóltisztításra, WC-tisz- togatásra, udvarsöprésre. Persze másra is, de többnyire ilyen alantas munkára. — Mit fizetnek érte? — Hát ha van, akkor bizony nem egy esetben döglött tyúkot, malacot adnak nekik érte. Mert „Azoknak” — a, helyi közvélemény még ma is ezzel a szóval intézi el őket — a döghús is megfelel. Bocsánat, de ez legalább any- nyira undorító, mint a döghúsevés... Tehát ahhoz, hogy felemeljük ezt a népréteget, nemcsak a cigányok agyában kell sokmindent átformálni. BODA FERENC Kétéltű traktor Bármilyen furcsán hangzik az elnevezés, a Szovjetunióban vizen és szárazon egyaránt használható traktorokat is készítenek. E masinák előtt nincs akadály. Átszelik a folyókat, a tavakat és a mocsarakat is. Munkájukra elsősorban a Szovjetunió északi, erdős tajain van szükség: a kivágott, nagymennyiségű fa elszállításához használják őket. Ha szükséges, a kétéltű traktor egyéb célokra is átalakítható. Kilencven lóerős motorja és 540 mm szélességű hernyótalpa- ta- iajegyengetésre és kisebb távú földszállításra is alkalmassá teszik. Tüdőasztma Kaptuk az alábbi sorokat: „Kedves NégyszemköztI Fiatal házasok vagyunk. Férjem 25 éves és tüdőasztmában szenved. Éjszakánként fulladást rohamai vannak, amelyek sokszor hajnalig, sőt másnap délig is eltartanak. Ritkábban napközben, is fullad. Kérdezem, létezik az, hogy ilyen fiatalon már asztmás legyen valaki? Azt hittem, hogy ez az öregek betegsége. Egy szerencsétlen asszony.’* Asztma alatt általában a rohamokban jelentkező légzési nehézségeket értjük, amelyeknek egyik fajtája a tüdőasztma. A típusos asztmás roham igen jellegzetes. Váratlanul, rohamszerűen fellépő és gyorsan fokozódó légszomj. Roham alatt a tüdő térfogata jelentékenyen kitágul, a kilégzés rendkívül megnyúlt és hangos. Roham alatt a beteg gyakran köhög, de váladékot csak a roham végével szokott üríteni. Az ilyenkor ürülő köpet rendkívül szívós, tapadós üvegszerű és kis mennyiségű. Az ilyen köpet ürítésével a roham rendesen befejeződik. Az asztmás roham órákig szokott tartani, de súlyos esetben napokig eltarthat. A rohamot akárhányszor náthás érzés, tüsszentés, néha köhögés vezeti be, amely a beteget a rohamra előre figyelmezteti. A roham lezajlásával az összes tünetek hamarosan visszafejlődnek és a beteg rohammentes szakba kerül. A betegség létrejöttéhez szükséges a veleszületett hajlam. (Allergia.) Gyakran kezdődik fiatal korban (korai gyermekkor!), a serdülés idején, de különösen a női klimaxban, idősebb egyéneken is keletkezhet. Az asztma kiváltásában gyakran szerepe van az időjárás-változásnak, a nagyobb izgalmaknak, a tivornyázásoknak. A fulladás! rohamok ritkán táplálék- eredetűek is lehetnek, különféle fehérjék, tej, tojás, eper, szeder, stb. Kiválthatja a belélegzett állati szőr és bizonyos virágok pora, a malmoké bán úszkáló porfelhők, a túlzott evés és folyadékfelvétel (különösen sör és szódavíz fogyasztása). Minden esetben kiválthatja a rohamot a megfázás. Bár előfordulhatnak teljes gyógyulások, a veleszületett hajlam miatt gyakori a betegség, illetőleg a rohamkészség állandósulása. Előbb-utóbb tüdőtágulás társul hozzá. A belgyógyászati kezelésen kívül különböző műtéti eljárásokat szoktak alkalmazni. Idegátmetszés, borda-eltávolítás, idegen anyag átültetése, stb. Mindezen műtéti eljárások teljesen biztos eredményt nem adnak, s így még biztos sebészi eljárásunk a betegség kezelésére nincsen. Vérképző anyagok Egy olvasónk „Sovány” jeligére a vérképző szereket szeretné meg- ismerni. Kedves Olvasónk* Kérésének szívesen teszünk eleget, annál is Inkább, mert az közérdekű. Vas: Az emberi szervezet vastartalma ugyan összmennyiségben elég kicsiny, körülbelül 3 gramm. A vasnak, mint építőanyagnak (tápanyagnak) mégis igen nagy a jelentősége. A vas a vörös vérsejtek festékanyagának, a hemoglobinnak, a felépítésében vesz részt, amelynek a szervezet belső légzésében van igen nagy szerepe. A levegő oxigénje a hemoglobin vasához kötődik lazán és ilyen módon kerül a vérpálya útján az oxigén az egyes sejtekbe. Itt a lazakötésű oxigént a sejtek ugyancsak vastartalmú légzőanyagai veszik át és a hemoglobin vasához a sejtoxidáció során felszaporodott széndioxid kapcsolódik, amelyet a vörös vérsejtek a tüdőbe szállítanak. A vörös vérsejtek élettartama is korlátozott, néhány hét alatt elpusztulnak. Az elpusztult vörös vérsejtek vastartalmának egy része felhasználódik az új vörös vérsejtek képzésében, másik része azonban kiürül a szervezetből. Az eltávozott, kiürült vasat nyilvánvalóan táplálkozás útján kell pótolni. Ha a táplálék nem tartalmaz elegendő mennyiségben vasat, a vörös vérsejtek újjá- képzése zavart szenved, úgynevezett vashiányos vérszegénység lép fel. A vas az egyetlen eddig ismert olyan tápanyag, amelynek mennyiségét a szervezet nem a kiválasztás, hanem a felszívódás útján szabályozza. A vas fehérjéhez kötve szívódik fel a vékonybélből és a szervezet mindig annak megfelelően készít ilyen vaskötő fehérjét, hogy milyen mértékben van szüksége vasra. A szervezet napi vasszükséglete 15—20 centigramm. Élelmiszereink közül a leveles és zöldfőzelékek, a hüvelyesek és gyümölcsök, az állati eredetűek közül főleg a máj és a tojás tartalmaznak bőven vasat. Igen alacsony a tej vastartalma és bár az újszülött májában jelentős vastartalékkal jön a világra, néhány hónap után e raktár kiürül és megfelelő zöldség vagy, gyümölcs juttatása útján gondoskodni kell vasszükségletének biztosításáról. Réz: Az egészséges Vérképzéshez bizonyos mennyiségű rézre is szükség van a vas mellett» körülbelül 25- ször kisebb mennyiségben. Rézhiányos vérszegénységet azonban embernél még eddig nem észleltek. Ma már kiváló, vérképzést elősegítő gyógyszerek állnak rendelkezésünkre. Az iskolások személyi egészségtana Több szülő nevében egy pedagó* gus levélben arra kéri rovatunkat, hogy az iskolák beindítása aktuális- sá tette az iskolások személyi egész* ségtanának ismertetését. Válaszunkat — röviden — soron kívül, az aláb- biakban közöljük: A múltban, az iskolai, személy! egészségtan tárgykörén belül lénye-' gében csak a személyi tisztaság kérdésével foglalkoztak. Ma azonban a személyi higiénia kérdésének, tárgyalása alkalmával figyelembe kell venni a gyermek fizikai és szellemi fej** lődését is! Megjegyezzük, hogy min-* den életkornak megvannak a maga fejlődési sajátosságai és a gyermek foglalkoztatását mind fizikai (sport játék, stb.), mind szellemi téren az adott korcsoport átlagos sajátosságaihoz kell méretezni. Igen fontos követelmény a gyermekek személyi tisztaságra való nevelése. Az a tény. hogy hazánkban a gyermeked már korán bekerülnek valamilyen gyér- mekközösségbe, lehetővé teszi az egészségügyi kultúra korai kialakítását. Ez nagy feladatot és felelősséget hárít az egészségügyi dolgozó-* ra és pedagógusra egyaránt. Már a legkisebb gyermekkorban, amikor a gyermek beszélni kezd és biztos mozgásúvá válik, el kell kezdeni az oktatást a mindennapi fontos tisztálkodási műveletekre. Megtanítjuk a WC helyes használatára, beleértve a papír használatát is. Az evés előtti, és WC-használat utáni minden körülmények között kötelező kézmosás ra. Már az óvodákban meg kell tanítani a gyermekeket a helyesen vég-* zett fogmosásra. Ugyancsak fontos a gyermekek fej ápolását figyelemmel kísérni. Lényegében ugyanez vonatkozik a bőrápolásra, a bőrön előforduló különböző gombás, vagy egyéb megbetegedésekre és az iskolákban néha előforduló rühességre is. Nem kevésbé fontos a gyermekek kéz- és lábápolásra szoktatása. A hosszú, gondozatlan körmök alatt különböző baktériumok, bélférgek, peték telepedhetnek meg, amelyek az egész közösségre ártalmasak lehetnek. A serdülő korban lévő leánygyermekeknél el kell érni a rendszeres tisztálkodást és ehhez, biztosítani- kell a feltételeket. Mindezek a kicsinyességeknek látszó tényezők alakítják ki végeredményben azokat az egészség- ügyi szokásokat és igényeket, amelyek összessége hozza létre az egészségügyi kultúra alapjait.
