Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
TOLNA MEGYEI. mAO PROtFTARIAI, EGYES ti HETES * NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS. A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 257. szám ARA: 80 FILLÉR Vasárnap. 1965. október 31. A szó vak fedezete 3. o. Amíg kigyullad a reflektor 5. o. Három lány — egy év után 9. o. 1 J Egy sorban a néppel Már több mint két évtizede épül hazánkban az új társadalmi rend, fejlődik, gyarapodik, alakul új arcú országunk. Jó és rossz napok váltották egymást a két évtized során. Öröm és gond egyaránt akadt. De az építők, a jó üpv katonái sohasem voltak egyedül. Nem kellett segítség nélkül állniuk a sarat. Előttük járt a párt, velük egy sorban küzdöttek a kommunisták. Egy sorban a néppel. Vállalni a tettek nehezét, példát adni a munkában, mutatni az irányt, szítani a kedvet, talpraállítani a csügpedőket. Ez a kommunisták hivatása minden időkben. Pedig ők sem valamiféle különös emberek. Nem csalhatatlanok. Emberek. mint mások, tévednek és botladoznak is. Mégis messzebbre látnak másoknál, mert forradalmi elmélet az iránytűjük. Mégis ők bírják legjobban a harcot, mert több bennük a hit, a bizalom. S a cstiggedés óráiban megújulnak a közös nagy erőforrásból, a párt erejéből és tapasztalataiból. Ezért van erejük a gondok élén menetelni, ezért vállalhatnak sok-sok áldozatot. Kommunistának lenni annyit jelent, mint vállalni a jelen és a jövő közös terheit, törődni a mások dolgával, cipelni a közösség gondjait. Ez a kiállás eleve feltételezi az önzetlenséget, az áldozatvállalást. S a felelősséget is, melvet a kor minden valamire való embere kell, hogy vállaljon a jelenért és a jövendőért. Ez a nagy munka, ez a megalkuvást nem ismerő magatartás belső izzású embereket követel. Olyan embereket, akiket a tettek kényszere hajt, a becsület, az élet és az emberek szeretete vezérel. Csak ilyen érzésekkel és el. vekkel lehet helytállni, szinte pihenés nélkül alkotni, építeni. Hány kommunista mondta már el évek során, ha pihenésre figyelmeztették: „Ha mi elkezdünk pihenni, hogyan tovább?” Pihenni ugyan szükséges dolog és mindenkinek kijár, aki a nagy munkában elfáradt. Mégis érthető ez a vélekedés. Hogyan is jutna tovább fejlődő világunk, ha azok megtorpannának, akiknek a kedvet kell szítaniuk, akiknek arra kell vigyázniuk, hogy ki ne hűljön az építés láza. A kommunista társai számára is erőforrás. Nemcsak az a fontos, hogy ő legyen képes megújulni a nagy tettek idején, de tartalékerővel, optimizmussal is kell rendelkeznie, amelyből másoknak is jut. Fejlődésünk sodrában igen gyakran kedvtelve vesszük sorra eredményeinket. Uj városok, erőművek, modem gyárak, termelő- szövetkezetek látása gyönyörködtet. Dicsérjük az építőket, a kőművest, a szerelőt, a szövetkezeti parasztot. Arról azonban ritkán esik szó, hogy a kommunisták, ez a harcedzett csapat milyen oroszlánrészt vállalt és vállal a nagy munkából. Hiszen szívük és tehetségük legjavát adva állnak az új világ bölcsőjénél, vágyaikat, forradalmi életük minden szép álmát beleépítik új hazánk falaiba. S hogy az nem nagyobb áldozatvállalás, mint a többi építőé? Talán a család tudná legjobban megmondani. A feleség, aki maga viselte a gondokat. A gyerek, aki késő estig hiába várta apját-anyját, mert sokszor még fia, lánya betegágya mellett sem tölthetett el egy-két Órát rengeteg teendője miatt. A kommunisták nem várnak köszönetét azért, amit tesznek. Nem a kitüntetés, nem a hála, nem az egyéni boldogulás hajtja őket, hanem forradalmi küldetésüket teljesítik. Igazi kommunista másképp nem is tud élni, csak munkában és küzdelemben. Pedig sokan felmorzsolódtak közülük. Betegséget szereztek, kimerültek a rengeteg munkában. A személyi kultusz éveiben egyrészüket kikezdte a gyanakvás. S a jó szívvel végzett munkáért meghurcoltatás, megalázás volt a jutalom. Miközben ők szétosztották emberségüket, ridegséggel, meg nem értéssel találkoztak. Néhányuknak szemére hányták, hogv nem tanul, elmarad a fejlődéstől. De valakinek tartania kellett a frontot, amikor a tudásra éhes nép tanulni özönlött. A legerősebbek, a leghareedziettebbek ugvan ebben is állták a versenvt. Nem restelltek akár őszülő fejjel, a napi munkától fáradtan sem iskolapadba ülni. megszerezni a tudás szén hatalmát. Akadt közöttük, aki megtévedt munka közben, és olyan is, aki elherdálta a bizalmat. De a csapat mindig elég bátor és erős volt ahhoz, hogy a hibákkal szembenézzen és kijavítsa azokat. Állják és kérik a bírálatot, kritikus szemmel figyelik önmaguk és egymás dolgait is. Iev töltődnek fel a leszűrt tanulságok erejével. Azzal a sok tanulsággal és tapasztalattal, melynek mai, kieevensúlvozottab életünket is köszönhetjük. Nem különös emberek. Akad közöttük is, aki elfárad, ideig- óráig kedvét veszti. De a legjobbak nem ismerik a kiábrándulást, mert nagyon szeretik az életet, szeretik és megértik r7 embereket. S bárhogy is sűrűsödjenek a gondok, nem engedik legyőzni magukat. Töretlenül küzdenek tovább egymásért és az új társadalomért. Kékeséi Gyula Ülést tartott a SZOT A Szakszervezetek Országos Tanácsa szombaton teljes ülést tartott az ÉDOSZ székházának nagytermében. A tanácskozás napirendjén a VI. Szákszervezeti Világkongresszuson részt vett magyar küldöttség beszámolója szerepelt Az ülésen megjelent Gáspár Sándor a SZOT főtitkára és Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai Brutyó János, a Politikai Bizottság póttagja, a SZOT elnöke. Az ülést Brutyó János nyitotta meg, majd Gáspár Sándor, a Varsóban járt magyar szakszervezeti küldöttség vezetője ismertette a nagyjelentőségű nemzetközi tanácskozás tapasztalatait, tanulságait és az ott hozott fontosabb határozatokat. Gáspár Sándor beszámolója — A VI. Szakszervezeti Világkongresszus a szakszervezeti világmozgalom minden eddiginél átfogóbb, páratlan erejű harci seregszemléje volt — kezdte beszámolóját Gáspár Sándor. — A nemzetközi szakszervezeti mozgalom története még nem ismert ilyen széles körű, ilyen sokrétű és sokszínű szakszervezeti világ- találkozót. öt világrész kilencven országának szakszervezeti és munkásküldöttei vitatták meg Varsóban a nemzetközi munkásosztály legfontosabb harci feladatait. Gáspár Sándor az SZVSZ fejlődéséről elmondta, hegy a szakszervezeti világszövetség állandóan növeli erejét és tömegbefolyását. A kongresszus ennek is beszédes tanújelét adta. A világ 200 millió szervezett dolgozója közül a VI. Szakszervezeti Világkongresszuson 159 114 000 dolgozó kép. viseltette magát, azaz a földkerekség szervezett dolgozóinak mintegy 80 százaléka, — A VI. Szakszervezeti Világkongresszus — folytatta a SZOT főtitkára — választ adott a nemzetközi munkásosztály, a szak- szervezeti világmozgalom időszerű társadalmi, gazdásági és politikai kérdéseire, és meghatározta azokkal kapcsolatban a nemzetközi szakszervezeti mozgalom tennivalóit. A kongresszus teljes egyöntetűséggel foglalt állást az amerikai agresszió ellen hazáját hősiesen védelmező vietnami nép iránti szolidaritás további fokozása mellett. A kongresszus ezt tartja ma a nemzetközi munkásosztály, a szakszervezeti világmozgalom elsőrendű feladatának. Határozatában felhívta a világ dolgozóit, hogy minden ren. delkezésükre álló eszközzel nyújtsanak erkölcsi és anyagi támogatást a vietnami népnek; Gáspár Sándor ezután ismertette a kongresszus útmutatásait a világ dolgozói anyagi és szociális helyzetének megjavítására; Ezután a fejlett tőkés országok szakszervezetei előtt álló feladatokról szólt, majd a szocialista országok szakszervezeteinek szerepéről beszélt. Érthető és természetes, ha a VI. Szakszervezeti Világkangresz- szus küldöttei fokozott érdeklődéssel fordultak a szocialista országok szakszervezeteinek munkája, eredményei és tapasztalatai felé. Az előadó ezután részletesen szólott a kongresszuson elhangzott vitáról. A VI; Szakszervezeti Világ- kongresszus hosszú időre meghatározta a szakszervezeti világmozgalom legfontosabb tennivalóit — hangsúlyozta az előadó. — A magyar szakszervezeteit számára a kongresszus felbecsülhetetlen értékű erőforrás és meg. bízható iránytű. A beszámolót a SZOT ülése egyhangúlag elfogadta. A megyei operatív bizottság ülése Tolna megye teljesítette a vetéstervet Szirmai István látogatása Vas megyében Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára két napra Vas megyébe látogatott. Szombathelyen a megyei párt végrehajtó bizottság tagjaival és a pártbizottság osztályvezetőivel folytatott megbeszélést, majd az ifjúság házában gyűlésen találkozott a megyei politikai, gazdasági és kulturális területein munkálkodó aktivistákkal. Szirmai István a megye vezetőinek társaságában megtekintette Szombathely nagyobb építkezéseit, a Derkovits lakótelepet, a Március 15. teret. A megyei mezőgazdasági operatív bizottság szombat délelőtti ülésén Vajda István, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője arról számolt be, hogy Tolna megye szombaton teljesítette a vetéstervet. Csütörtökön este — a járások jelentései szerint — már csak a bonyhádi járásban volt elmaradás a tervhez képest. Pénteken és szombaton, ha kellett is még vetni egyes szövetkezetekben, összességében teljesítette a megye a vetéstervet. Mint ismeretes, a megye állami gazdaságai már egy héttel korábban végeztek a nagy munkával. Az operatív bizottság ülésén a vezető szakemberek egyetértettek abban, hogy inkább valamivel többet kell vetni még az utolsó fél napokban, minthogy kár érje a szövetkezeteket. Arról van szó, hogy mivel régóta nem hullott csapadék, egyes táblákon szinte kiszárad a fiatal kelés, másrészt nem tud kikelni a vetőmag a későbben elvetett táblákon, nedvesség hiányában. Ráadásul Baranya és Tolna megyében egyaránt ismét jelentkezik a pocok, ha kis területen is. A kártevő elleni védekezésre egyébként természetesen szigorú rendelkezések történnek. Megkezdődött a vetések minősítése, felmérése. Ez azért is fontos, mivel a meghirdetett nagy megyei munkaverseny értékelésében nagy súllyal esik latba, hogy egy-egy gazdaság milyen minőségben végezte el a munkát. A megyei tanács mezőgazda- sági osztályának jelentése szerint az elmúlt egy hét alatt jelentősen meggyorsult a mélyszántás és a kukoricabetakarítás üteme. Ezzel kapcsolatban Horváth József, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője ismertette számítását a munka elvégzésének lehetőségeiről. Ha öt hetet számítunk a szántásra, akkor heti 14 ezer holdat kell figyelembe venni, tehát naponta három hold szántás jut egy-egy traktorra. Ez nem irreális terv, tehát a mélyszántást az idén előreláthatólag be lehet fejezni. Természetesen nem tudjuk, milyen lesz a november és hogy mikor jön az erős fagy, de ha a kettős műszakban üzemelő gépek száma nem csökken, akkor nem járunk úgy a mélyszántással, mint az elmúlt ősszel. Tolnai Ferenc a megyei tanács vb-el- nökhelyettese hangsúlyozta, hogy ez most a legsürgősebb, legfontosabb teendő, hiszen a mélyszántás a jövő évi termés alapja. Az állami gazdaságok a következő héten több segítséget, több gépet adnak majd a szövetkezeteknek. Megyénk állami gazdaságai már ötven százalékát elvégezték a mélyszántásnak és a kukorica betakarításában is hatvan százalékig jutottak. Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke, a megyei mező- gazdasági operatív bizottság elnöke tájékoztatást adott a mező- gazdaság helyzetéről, országos eredményekről, gondokról. Egyebek között elmondta, hogy a fagy sok kárt okozott az országban. A gabonavetések megvédése, ápolása rendkívül fontos, a csócsárló elleni védekezés hatósági feladat kell hogy legyen: ugyanolyan következetességgel végezzék, mint az egyéb növényvédelmi munkákat. Nem helyes, ha nagyon sietnek az erősen nedves kukorica letörésével, betakarításával, mert megyénkben a nagy termés miatt prizmában kell tárolni sok kukoricát. Fennáll a minőségi romlás* penészedés veszélye. Inkább hagyják lábon száradni a kései érésű kukoricákat és fokozatosan takarítsák be. Természetesen a szárítás és a szükséggórés tárolás lehetőségeit használják ki a szövetkezetek. Jól bevált a dróthálós szükséggóré. Ezenkívül a hideglevegős szánaszárító berendezés is sokat segíthet a termés megóvásában. Szabópál Antal elmondotta, hogy megyénk e tekintetben elmaradt, tehát nem használják ki a hideglevegős szárítókat. (Megjegyezzük, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztálya szervezett tapasztalatcsere-látogatást Csávó- lyon ebből a célból, tehát a módszert ismerik a szövetkezetek.) G. J.
