Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
A X. Magyar Képzőművészeti kiállításról Húsz év magyar irodalma A kiállítás egyik részlete, előtérben Somogyi József szobrászművész Sirató című kompozíciója. (MTI foto — Sziklás Mária felvétele.) ANDRISZEK FERENC: Dicséret Hűvös szél hajbókol, meleg szellő csókol, sűrű felhő Téged nézni kél a messzi tóból. Gondolj lábnyomodra táncolva, forogva, meg arra, hogy kinek villan fénylő fogsorod ma. Véd a hársfalomb is, óv a napkorong is, Téged félt a fehér messze, ha akármit mond is. Szavakból nőtt inda füled köré hinta, : - • < ruháidon kedveskedve mosolyog á minta. Hűvös szél megfordul, meleg szellő zordul, búvj szemembe, meglásd, semmi 'nem támad meg orvul! Hűvös szél fordulhat, lágy szellő zordulhat, búvj szívembe, meglásd, semmi hozzád nem is nyúlhat! A titkárnő és a lyukasztás ember kirohant, mintha légiriadó volna. Schlenkermann kicsit csodálkozva csóválta a fejét, majd íróasztalához ült. Szólni akartam, amikor berontott a titkárnő, a lyukasztás és még két, teljesen ismeretlen alak, s azzal a felkiáltással, hogy „Majdnem elfelejtettük a csomagolópapírt!”, kirángatták az írógépasztalból' a papírkészlet utolsó maradványait, s amilyen gyorsan jöttek, el is tűntek. — Éppen volt itt valaki az előbb egy ésszerűsítési javaslattal — mondtam. Schlenkermann turkált az asztalon lévő papírok között: — Itt csak egy üzenet van. Ami egyébként a kérdését illeti: az’ ésszerűsítési javaslatokat azonnal elbíráljuk. Nyomasztó csend ült a szobára, Schlenkermann papírjaival zör- gött, s nekem hiányozni kezdett a lyukasztó monoton hangja. Szerencsére megjött a titkárnő és a lyukasztómester, óriási csomagokat emelve a magasba. Tekintetük diadalittas volt. — Ez legalább öt kiló — jegyezte meg Schlenkermann. — Dehogyis — mondta a titkárnő —, csak éppen jól becsomagoltuk, nehogy bepiszkoljon valamit a zsírja. — Állítólag leadtak itt egy ész- szerűsítési javaslatot —r mondta Schlenkermann. A titkárnő gyilkos tekintetet vetett rám és kutatni kezdett. Bekukucskált mindenhova. Még a lyukasztás ember is segített neki. Schlenkermann sem maradt tétlen. FODOR JÓZSEF: Milyen szavakat... Milyen szavakat mondhatsz róla már? Az Embert dicsérd-e, vagy az alkotót? Művét kérdvén: új, nagy zenéje válasz, A kor, melyben élt, küzdött, elfutott. Milyen is volt, mint ember! Láttam, élve, Mit hangba szőtt, ma népről népre szf Hős embersége nagy volt, mint zenéje. Ne tartsa ezt se rejtve a halál. Egy szörnyű korban élt, és a sötétség, S nehéz, szűkös élet gondjai tépték S értetlenség kísérte s gúny, amit Ma magasztal a föld! Rendíthetetlen Küzdött a Műért s barbár kora ellen. Bartók! Nagy példád int, serkent, tanít. A magyar könyv két évtizedes útját bemutató nagyszabású kiállítás nyílt a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Szocialista könyvkiadásunk 20 esztendeje merőben új szakaszt nyitott a hazai közműveltség történetében: a felszabadulás előtti könyvkiadás ugyanis nagymértékben idomult az akkori idők népellenes kultúrpolitikájához. A sekélyes polgári bestsellerek és ponyva- regényék divatja nyomta rá bélyegét erre a könyvkiadásra. A szépirodalmi művek átlagpéldány- száma elvétve ha meghaladta a háromezret. Szomorú jelképe ennek a kornak a könyvnapokon versesköteteit eredménytelenül áruló József Attila, Babits, Kosztolányi. Karinthy, Krúdy, Móricz kénytelenek voltak a nagy kiadó sokszor előnytelen feltételéit elfogadni. A baloldali és szocialista irodalom kiadása legtöbbször csak illegális vagy féllegális körülmények között történhetett. A kiállítás anyaga ennek felsorakoztatásával indult, széles körűen bemutatja a 45 előtti illegális kiadványokat. A gyűjtemény vitrinjeiben ott láthatjuk a régi úttörő antológiákat, így a Tollal és szerszámmal című 1941-es kiadványt, majd a következő évekből a Mérték, a Mérleg, a Március című antológiákat, a hazai munkásírók emlékezetes vállalkozásait. Az „elkobzott művek’ címszava alá foglalt könyvek — Balázs Béla, Gábor Andor versei, Barta Sándor regénye. Lengyel József dokumentumregénye, József Attila folyóirata, azután a párt által kiadott folyóiratok, a 100 %, az Egység, a Világ- irodalmi Szemle stb. — együttese nemcsak irodalomtörténeti érték — ezek a magyar szocialista gondolat felbecsülhetetlen tárházai. Forrása, kiindulópontja, alapja a felszabadulás utáni magyar irodalomnak, húsz év irodalmi fejlődésének. — Maguk vadonatúj gépírópapírba csomagolják az ángolnát? — Különben gusztustalan volna — szólt csodálkozva a titkárnő. Schlenkermann óriási kartondobozra bukkant, amely telistele volt apró, kerek papírda- rabkákkal. — Ez meg micsoda? — Ja persze... szólalt meg a lyukasztás zavartan —, ugyebár... egy csomó papírdarabka, ugyebár. .. — Azt én is látom — fújt Schlenkermann. Mire való? — Ugyanis... — mondta a másik —, az öcsém megnősül, legénybúcsút tart és ahhoz... — Legénybúcsú! Hallani is rossz! Haladó emberek vagyunk és nem szabad részt vennünk ilyen szertartáson. De minek oda a papír? — Ugyanis. .. be akartam szállni valamivel, és gondoltam, beszállok konfettivel. — Szerencsétlen! — kiáltott fel Schlenkermann. Bizonyára maga csinált konfettit az eltűnt ész- szerűsítési javaslatból. — Nem, Schlenkermann kolléga, ez kizárt dolog. Ha akarja, leteszem a főesküt magának, hogy kizárólag teljesen tiszta, új papírt használtam fel. Én eközben megtaláltam az ész- szerűsítési javaslatot a papírkosárban, és Schlenkermann kezébe i nyomtam. — Na, ugye — szólt a titkárnő, i— nem megmondtam, hogy itt semmi sem vész el? Sürgősen elköszöntem. A titkárnő komoran nézett rám, s azonnal tudtam, hogy örökre eljátszottam nála esélyeimet. Fordította: ZILAHI JUDIT A félszabadulás utáni irodalom menetét, a méreteket, arányokat, vállalkozásokat és célokat — a tárlat tükrében — mérlegelve lehetetlen, hogy szembe ne tűnjék a minden tekintetben nagyarányú előrehaladás. Az 1945-ben kiadott könyvek, a szabadság első hírmondói igen szerények. Benjámin László és Zelk Zoltán versei, Illés Béla, Nagy Lajos, Veres Péter prózai művei még fűzve, gyenge papíron kerültek a közönség élé. Ezután következnek a tárlókon az államosított könyvkiadás első vállalkozásai. Például a Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar Klasz- szikusok című sorozata, melyben 63 mű jelent meg. Nemcsak az a múlhatatlan érdeme ennek a sorozatnak, hogy régi irodalmunk nagy értékű alkotásait hozzáférhetőkké tette, hanem az is, hogy azok alapvető marxista értékelését is megadta. Majd az Olcsó Könyvtár, a Kincses Könyvek és egyéb sorozatok, a Világirodalom Klasszikusai, az írói életművek — Jókai, Mikszáth, Tömörkény, Móricz és mások — egyre ki terebélyesedő sorozatai. A statisztikai adatokon lehet lemérni leginkább a fejlődést. Húsz év alatt az évente kiadott könyvek száma 644-ről 4164-re, az átlagos példányszám 4900-ról 10 700-ra emelkedett! Ady Endre művei 1945-től 37 kiadásban 430 ezer példányban. Aranyé 79 kiadásban összesen 1 millió 174 ezer példányban, Jókaié 197 kiadásban 6 millió 123 ezer példányban, Mikszáthé 77 kiadásban összesen 3 és félmillió példányban, Mó- riczé 238 kiadásban 4 millió 423 ezer példányban jelentek meg — olvassuk tagadhatatlan büszkeséggel a statisztikát." -' A kiállítás a maga egészében sajátos tükre a szocialista embertípus hazai kialakulásának, alkotó energiái felfokozódásának, igényeinek, törekvéseinek, problémáinak és céljainak. A könyvek egymásutánjában megjelenik előttünk a szocializmus hazai történelme. Az olyan művek, mint Illés Béla Honfoglalása, Veres Péter Pályamunkásokja, Próbatétele, Szabó Pál Isten malmai s Uj föld című regénye többet jelentenek puszta irodalomnál, esztétikumnál: szembenéznek a megelőző évszázadok tehertételével, reprezentálják egy nép legnagyobb történelmi sorsfordulatát. Érezni lehet bennük a nemzet megújuló életritmusát, művészileg tanúskodnak egy megújuló építő-teremtő folyamat roppant lendületéről. A húsz esztendő kezdetén megjelent művek a számvetés, a történelmi mérleg, az elhatárolódós és az ítélet jegyében íródtak. A felszabadult nép tekintett vissza bennük múltjára, mérte meg kritikailag, mit vall magáénak a történelemből, hogyan minősíti a magyar századok társadalmi és nemzeti harcait. A távlatosság jellemezte ezt a szocialista realizmus felé tájékozódó irodalmat, a kitágult perspektívák, a múlt és jövő méreteiben való gondolkodás. S emellett egy nagyfokú változás-élmény: a fordulat éve táján fellépő fiataloknak — Simon Istvánnak, Juhász Ferencnek, Nagy Lászlónak — elsősorban az volt a jellemzőjük, hogy költészetükben a régi életkeretek, a megszokott édetközeg felbomlását tudták megörökítem. A kiállítás bizonyos mértékig tükrözi a helyreállított értékrendet irodalmunk 1949—56. közötti fejlődését illetően. Sokat bírálták irodalmunknak ezt az időszakát, s nem alaptalanul. Karinthy Ferenc, Mesterházi Lajos, Sarkadi Imre, Szeberényi Lehel és mások művei közt tallózgatva azonban szembetűnő: a személyi kultusz eltorzulásainak felfedése az irodalomban nemcsak megrendülést váltott ki, de művészi elmélyülést is hozott, és kihatott az erkölcsi és esztétikai energiák megnövekedésére. Az 1953—56. közt indult fiatalok — Sánta Ferenc. Szabó István, Kamondy László, Galgóczi Erzsébet, Fejes Endre és mások — már e kritikus látás és erős morális érzékenység jegyében kezdték pályájukat. Az 1957-es év mindenképp korszakhatár az irodalmi alkotások tematikáját, problémakörét, ideológiai szintjét, ízlésirányát és stílusrétegeződését tekintve egyaránt. A kiállított könyvek érzékletesen dokumentálják irodalmunk összehasonlíthatatlan ki- szélesedését, a méretek' és arányok addig soha nem tapasztalt megnövekedését. Ha az 1957. utáni könyvkiadás produktumait szemléljük, a teljesség érzése kerít hatalmába: az a széles ív, amelyet a kiállítás Illyés Gyulától, Németh Lászlótól. Tamási Árontól, Galambos Lajos, Moldova Györvv és Szakonyi Károly műveiig felmutat — egész irodalmunk alkotókedvének elevenségéről vall. Darvas József. Dobozy Imre, Garai Gábor és Váci Mihály nagysikerű alkotásai, a Húsz óra és a Rozsdatemető a közéleti érdeklődés előterébe kerülésének, a néppel, a népi hatalommal való összeforrásnak, a népi élet központi problémái megragadásának bizonyságai. Az írói rang megsokszorozódott társadalmi felelősségét és értékét, a közösségben betöltött hivatása felfokozódását jelzik ezek az alko- tasok.; Mély érzelmi átéléssel tud»- ják magukba süríteni a formálódó szocialista ember számtalan vi- lágnézfeti, morális, ízlésbeli, életformabeli vonásának összességét. A kiállítás — igen helyesen — széles körűen bemutatja irodalmunk nem szocialista ágának mai termését is. Felvonul megannyi szemlélet, társadalmi réteg, életérzés és alkotó módszer képviselője. S a fejlődés dialektikája mutatkozik meg abban, hogy ezekkel szembesítve nyeri el irodalmunk szocialista-realista vonulata igazi értékét, központi jellegét: ezek vetületiben mutatkozik meg igazán, hogy a szocialista gondolat ma már mennyire hajtóereje, mozgató energiája irodalmunknak. Sajátos összefoglalása, sűrítője irodalmunk szocialista ága mindannak, amit a fejlődés egésze produkált: meggyőződése erejével, elvi elkötelezettségével a szocialista áramlat szabja meg a nem szocialista réteg mozgásirányát, világnézeti és esztétikai tendenciáit is. Szocialista, realista alkotásainkat a nem szocialista irodalmi művekkel egybevetve tűnik ki igazán szemmel láthatóan: mennyire a különféle konfliktusokkal való harc, a válságok legyőzése, a diszharmóniák leküzdéséből származó harmónia jellemzi, újabb irodalmunk pozitív hősét, napjaink szocialista embertípusát. És ugyancsak kitűnik: a részjelenségek minél tüzetesebb, aprólékosabb írói feltérképezésével, a néha szociografikus részletességű mozaik egybehangolásával voltaképp az egész társadalmi kép logikai és érzelmi, életszerű ábrázolására törekszik irodalmunknak e központi ágazata. Pezsgés, problémagazdagság, születő és oldódó ellentmondások, művek és életpályák polémiája, valóság és művészet szüntelenül vitázó egysége, egyszóval áramftí élet — ez az a sokáig megmaradó emlék, amelyet a látogató magával visz erről a jól megrendezett kiállításról. FÉNYŰ ISTVÁN
