Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

4 TOLNÁ MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. október 31. Kadioizotópos nyomonkövetés A korszerű cukorrépa-termesz­tési technológia a pontos vetésen alapul. A szemenként vető gép működésének megítélése szem­pontjából döntő a magvak távol­sága a sorokban. Ezt az eddigi ha­gyományos módszerekkel nem le­het pontosan mérni. Cseh kutatók nemrégiben az elvetett cukorrépa­magvak távolságának mérésére új módszert alkalmaztak. Lényege, hogy a cukorrépamagot megfelelő radióaktív anyaggal jelölik meg és szemenként vető géppel vetik el. A sorban így minden egyes mag önálló radioaktív sugár­forrás lesz és ily módon ezeknek távolsága megfelelő műszerrel könnyen lemérhető. A módszer természetesen csak tudományos kutatás célját szolgálja. geszthetők. Az Ohtai Vegyipari Kombinátban megkezdték a kü­lönböző átmérőjű csövek gyár­tását tói. Már az is megtörtént, hogy a strucc autót támadott, meg, mert vadállatnak nézte. Új kristályüveg: a piroceram Lengyelországban, a salenicai üveggyárban új kristályüveget ál­lítottak elő, a piroceramot. Az új­fajta üveg érdekes tulajdonsá­gokkal rendelkezik: könnyebb az alumíniumnál, keményebb az acélnál és kitűnően ellenáll a ma­gas hőmérsékletnek. Motoralkat­részek, golyóscsapágyak, nagy- feszültségű szigetelők gyártására is alkalmas. Az életbiztosítás múltja Már az egyiptomiak ismerték az életbiztosítást. A római biro­dalomban pedig a legkülönbözőbb egyesületeik léteztek, amelyek a tagok temetéséről és adott esetben az özvegyekről és árvákról is gon­doskodtak. A régi Róma egyik jogásza, Ulpinus, aki a második évszázadban élt, az ilyen ügyle­tek számára a várható élettarta­mokat is kiszámította: a húszéve­sek számára harminc, a hatvan évesek számára öt évet vett te­kintetbe. A római birodalom bu­kása után hosszú évszázadok tel­tek el, mire az életbiztosítás újra komoly formában jelentkezett. El­sősorban a kereskedővárosok — főleg a tengeri kereskedelemmel foglalkozók — biztosították ha­jóikat, áruikat és embereiket is. 1369-ben Genuában írták le elő­ször ezt a szót szerződésben: élet- biztosítás. Kőolajvezeték — kőolajból A Szovjet Műanyagkutató In­tézetben újfajta polisztirolt állí­tottak elő kőolajalapanyagból. Me­chanikai szilárdsága és kémiai el­lenállása igen nagy, a belőle gyár­tott kőolajszállító csövek és tar­tályok jól ellenállnak a korrózió­nak. Ugyanakkor azonban köny- nyen megmunkálhatók és he­Plasztikus cement Űj építőanyagot állítottak elő Romániában, a plasztikus cemen­tet. Rendkívül szilárd, rugalmas, könnyen szállítható, önköltsége pedig 50 százalékkal kisebb a ha­gyományos cementénél. További előnye, hogy ugyanúgy vágható, fúrható, mint a fa, és fajansz­lapok helyettesítésére is használ­ható. A plasztikus cementet elő­ször a nagyváradi vegyipari gyár építésénél alkalmazták. Strucc-pásztor A strucc igen erős, agresszív természetű állat. Ezeket a tulaj­donságait használják fel Dél- Afrikában, ahol a strucc gyakran megmenti a juhokat a ragadozók­Mennyit fogyasztunk ? Az ember 70 év alatt több mint 60 000 liter vizet iszik meg vagy vesz fel ételekkel. Kiszámí­tották, hogy több mint 11 000 kg szénhidrátot, 2500 kg fehérjét és ugyanennyi zsírt fogyaszt. Laboratórium a víz alatt Négy szovjet kutató a Krim- félszigetnél vízalatti laboratóriü- mot állít fel, tizenöt méter mély­ségben. Olyan ennek a „tartály­nak” az alakja, mint egy óriási vasúti olajtankkocsié. A kutatók elsősorban biológiai, hidrológiai és geológiai vizsgálatokat akarnak a víz alatti laboratóriumban végez­ni, másodsorban megfigyeléseket kívánnak tenni arról, miként rea­gál az emberi szervezet az ilyen életfeltételekre. A ló ősének a védelmében A przevlaski ló — a ló ősének tekintik —, a múlt, században még vadon élt Ázsia hatalmas fü­ves síkságain. Ma már csak állat­kertekben található. A prágai ál­latkert nemzetközi tudományos összefogást kezdeményezett a més meglévő állatkerti példányok megmentése és továbbszaporítása érdekében. Ennek eredménye­képpen 1959-ben és 1965-ben nemzetközi összejövetelt rendez­tek a szakemberek, az elsőt Prá­gában. a másodikat Berlinben, és különböző döntéseket hoztak. Többek között felmerült az a ja­vaslat is, hogy vádló-rezervátu­mot létesítsenek. A przevlaski lo­vak törzskönyvét szintén Prágá­ban vezetik: Jiri Volf, az állat- kert tudós szakembere tartja nyilván a világ vadlóállományát. Beszámolójából kiderült, hogy 1964-ben 110 przevlaski ló élt a világ állatkertjeiben. Sárközi Gyula c // LZÍEiqXLfUíEÍ táncosnő 3 A megyei kórház felvételre keres építésztechnikust és vizsgázott magasépítő ipari művezetőt, valamint segédmunkásokat Jelentkezés a személyzeti irodában. (183) MESE a döntőtanfolyamról Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy ország, egy olyan kicsi ország, hogyha a szöcske nagyon nekirugasz­kodott, átugrotta az egészet. Ez az ország arról volt nevezetes, hogy itt szervezték meg az első olyan tanfolyamot, amelyen az egyetlen tantárgy a döntés volt. Az órákon mindenkinek döntenie kellett. Ilyen feladatokat kaptak. — Mit tesz abban az esetben, ha a betervezett fűtöszer- kezetet nem gyártják le, viszont a létesítményre ötven napon belül szükség van? A válasz világos és egyszerű volt. — Azonnal más, esetleg hagyományos, vagy helyileg el­készíthető fűtőberendezést szereltetek be. A tanár bólintott. A következő hallgatónak arra a kérdésre kellett választ adnia: mit tesz, ha útközben kiderül, hogy a célhoz vezető, legrövidebb utat lezárták? — Minden felsőbb engedély nélkül kerülő úton jutok al a célhoz! — hangzott a gondolkodás nélküli válasz. — Helyesen válaszolt. De most indokolja meg, miért mondta azt, hogy minden felsőbb engedély nélkül? — Azt hiszem, hogy ezt ma már nem kell indokolnom — Igen, ez a helyes válasz. így vizsgáztatta a tanár a hallgatókat, név- és padsor szerint. Amikor az utolsó pádhoz ért, annak is az utolsó em­beréhez, a következő kérdést tette fel a vézna, kissé görnyedt hátú, vastagszemüveges vezetőnek: — Tegyük fel, hogy az ön üzemében egy gépet át kell heyezni, mert véleménye szerint, ha ezt egy másik gép mellé helyeznék, lényegesen növelni lehetne vele a termelést. Mit tesz ön ebben az esetben? A vézna, görnyedt hátú, vastagszemüveges megvakarta tar koponyáját, egy ideg szótlanul állt, majd egy hirtelen fordulattal így válaszolt: — Először is engedélyt kérek a felsőbb szervemtől. Eb­ben a kérő levélben megírom, hogy milyen előnyökkel járna ez az áthelyezés. Ha meglesz az engedély, akkor... A tanár közbevágott: — És ha nem lesz meg az engedély? — Akkor a gép marad! A hallgatók felhördültek. Ha a tanár közbe nem avat­kozik, megölik a görnyedt hátút. A tanár közbeavatkozása azonban sikerült, pedig csak egy szót mondott — Megbukott! A hallgatók hurráztak és csak akkor csendesedtek el, amikor a tanár intett nekik: szólni szeretne. — Megbukott, ön nem lehet vezető, mert mint mindenki tudja, nálunk, a mi kis országunkban megszűntek már a döntőhivatalok. Minden vezetőnek sajátmagának kell dön­tenie. A görnyedt hátú az asztalra borult és sírva hallgatta a tanár szavait. A sírás sem segített rajta. Elbukott. És ő volt az egyetlen, aki megbukott. A többiek mind át­mentek a vizsgán. A döntőtanfolyam 4,8-as átlagot ért el. Ez egy kicsit elszomorította a hallgatókat, mert lehettek volna kitűnők is, ha nincs ez a görnyedt hátú. De volt. Valóban csak volt, mert sírógörcsökben elpusztult. Nagy temetést ren­deztek neki. Fejfájára ezt írták: „Itt nyugszik az utolsó vezető, aki mástól várta a döntést”, SZÁLAI JÁNOS TT?TTTTTTTyTTrTTTrVT¥TTTTWTTrTTTTrrTfrfTTTTTTTTTTTTTTTVTTYTTTTrfTTrFT¥TTTTVTTTTTTTVTTVVrrTTTTTTTTTT»TTT — 133 — Az alacsony, köpcös fiatalember, aki a jobb­ján ült, kifelé bámult az ajtóablakon. Az elöl ülő matróz pedig halkan beszélgetett barátjával, a sofőrrel, aki szintén mati'ózruhát viselt. Sári pedig aludt és álmodott. Azt álmodta, hogy a dzsungelben él, állatbőrök fedik meztelen testét. Bábu és egy szelid tigris társaságában jár­ja az őserdőt és a sűrűben megbúvó angol kato­nai táborokat keresi. Kéz a kézben haladnak. Ekkor a sűrű bozótoson át megpillantják az egyik tábort. Éppen lesbe akarnak állni Bábu­val, hogy kifigyeljék a tábort, amikor angol katonák lepik meg őket. Géppisztolyok mered­nek rájuk. Elfogják és összekötözve a parancs­nokuk elé vezetik őket. Szörnyű kínzások köze­pette vallatja Bábut — az ő szeme láttára Sárga Imre! Vallja be. hogy partizán és hogy hol van a rejtekhelyük. Bábu ordít, ő a fülét bedugja, hogy ne hallja üvöltését. Aztán ő következik... Az első ütéstől elájul és többre már nem em­lékszik... Félórai utazás - után megérkeztek a szöges dróttal körülvett katonai táborba. A Jepp egv terepszínűre álcázott nagv bungalow előtt féke­zett. A két szmokingos kiszállt és kiemelte a magatehetetlen Sárit. A ház a huszadik század minden kényelmével volt berendezve. A legmodernebb bútorok: reka- mié, rádió, televízió, frigider, karcsú ventilláto­rok. bárszekrény. A hatalmas íróasztal mellett, am élv majdnem a fél szobát elfoglalta, rövidre nyírt, ősz bajuszú egyenruhás férfi ült. Amikor a két szmokingos Sárival a karjában belépett, az ezredes, mert az volt az egyenruhás öreg úr, felnézett irataiból és homlokára tolta szemüvegét — Megjöttek? — nézett rájuk kérdőleg, mintha nem akarna hinni a saját szemének — Meg, sír colonell! S magunkkal hoztuk Shary Veres magyar emigránsnőt, a Li féle kém­banda legveszedelmesebb tagját. Sajnos, el kel­lett altatnunk — jelentette a magas és össze­csapta a bokáját. — Köszönöm, hadnagy úr! — mondta az ezre­des. Felállt és a fotelben heverő Sárihoz lépett. — Csinos a kicsike... — paskolta meg a lány ar­cát. — És milyen fiatal. El sem hinné az ember, hogy ilyen veszedelmes kémnő!... Ébresszék fel! — Igenis! — felelte a hadnagy és pofozni kezdte Sárit. Szemét rögtön kinyitotta, de agya csak lassan kezdett tisztulni. Körülnézett: homályos körvo­nalú alakokat látott maga előtt. Aztán magya­rul szólalt meg: — Hol vagyok? Mi történt velem? Az angol tisztek értetlenül összeréztelc. Vállat vontak. Fogalmuk sem volt, miféle nyelven be­szél és mit mondott. — Nyilván anyanyelvén beszél — szólalt meg végül az ezredes. — Adjanak neld egy kis whiskyt. A hadnagy megtöltött egv poharat az erős pá­linkából és a lány szájához érintette. De Sári még mindig kábult volt, s ekkor a férfi szétfe­szítette száját és beletöltötte az italt. — 135 — Fuldokolva köhögött, mint akinek cigányútra ment az ital. A rázkódástól azonban mintha jot>- ban kitisztult volna az agya. Most ismerte fel a két civilben elrablóit. — Hogy kerültem ide? — kérdezte most már angolul a magas férfitól. — Egyszerűen, miss. Idehoztuk. — És hol vagyok, ha szabad kérdeznem? — Nálunk, miss — felelte a hadnagy. — A mi vendégünk — tette hozzá az ezredes és cigarettával kínálta: — Parancsoljon, gyújt­son rá. Valódi Pleyers. Errefelé nemigen kap­ható. Vagy csalr igen ritkán. — Köszönöm vett ki Sári egyet és rágyúj­tott. — Szép kis vendéglátás, mondhatom! Elra­bolják az embert; a munkahelyéről, aztán még van bőr a képükön kijelenteni, hogy a vendé­gük vagyok! — háborgott Sári, mert már tel­jesen magához tért előbbi kábultságából. Kifújta a füstöt és az ezredest nézte. De nem látta, mert közben Babura gondolt meg az iménti furcsa álmára. Végeredményben igazat álmodott, hisz itt van egy angol katonai tát>or- ban és az angolok foelya. Csak éppen nincs még megkötözve, s nem Sárga úr vallatja. Ám ha jól emlékszik, a Vasmacskában megkötözték. Úgy látszik, itt már leszedték róla a kötelet... — Elhoztuk, mert ott maguknál nem tudtunk fesztelenül csevegni, meg aztán nem volt haj­landó választ adni kérdésünkre — mondta a hadnagy és egv, az ezredesre vetett pillantás­sal kért engedélyt feljebbvalójától a válaszadás­ra.

Next

/
Thumbnails
Contents