Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-19 / 246. szám
1065. október 19. votm wecwi népújság 3 k > (l)CULCLttVLafL CL piUZtcUl AZ ŰTKERESZTEZÖDÉSBEN kopott tábla jelzi, hogy Rudolfmajor „következik”. Pár száz méter, s elénk tárul a puszta képe, vasárnapi csendjével. Tizennégy család él a pusztán, főleg idősebb házaspárok. A fiatalok részére Hőgyészen, Kalaznón, vagy Varsádon házat építettek az öregek, de maguk a, pusztán maradtak. Szeretik a pusztát. A tizennégy család jó egyetértésben él egymással. A pléh Jézussal, a munkára hívó kolofnppal együtt, mintha eltűnt volna a régi pusztára jellemző, egymást szapuló pletyka, veszekedés, irigység, acsarkodás. Igaz, hogy ok nélkül nincs okozat, és a mai Rudolf-ma- jorban már nincs rongyos ruhájú parasztember, nincs ruhátlanul szaladgáló kisgyerek, és nem éhezik rá egyik a másik tyúkjára, kacsájára, mint valamikor. Az sem okoz gondot a pusztai asszonyoknak, ha a falusi mészárszékben nincs hús. Minden háziasszonynak van annyi baromfija, hogy hétköznapokon is kerülhet hús a fazékba. Müller Ignácné húsz éve él a pusztán. A kerület üzemi konyhájának vezetője, a férje éjjeliőr. Müllemével együtt tizennégy asz- szony, feleség vállal időszakos munkát. Nem állandó munkások, mint a férfiak. — Az asszonyok a hétköznapokon a földeken dolgoznak, de mit csinálnak ünnepnapokon itt az isten háta mögötti tanyán, — kérdeztük Müller Ignácnét, aki éppen a vasárnapi ebédfőzéshez készülődött. — Mi is azt csináljuk, amit a városi asszony, aki egész héten dolgozik. Ebédet főzünk, süteményt sütünk, és takarítunk — válaszolt. — A délelőttöt ezek a munkák nagyjából kimerítik, de mivel töltik a délutánt? — Van, aki besétál a faluba látogatóba, és van, aki gyerekeit, unokáit látja vasárnap vendégül. A nyári vasárnapok nem ilyen csendesek ám Rudolf-majorban. Az unokák a vakációt rendszerint a pusztán töltik. Szeretnek itt. mert szabadok, mint a madár, — beszél a pusztai életről Müller- né, de közben egy pillanatig sem áll meg a keze. Baromfit tisztít és a hozzávaló zöldséget, mert mint mondja, a levesnótára, —■ a rádióban felhangzó harangszót érti ez alatt — el kell készülnie az ebéddel. — Ilyenkor hogy rövidülnek a napok —, fűzi tovább a beszéd fonalát — elszöszmötölünk itthon. Nem érdemes az egy—két órás gyaloglást vállalni, be Hőgyészre, vagy Kalaznóra. mert korán esteledik. Ügy szoktuk, hogy lámpagyújtásra végzünk az állatok etetésével. — Lámpagyújtásra? Nincs villany a pusztán? , —1 Sajnos, Rudolf-majorban még nincs, s ezt hiányoljuk a legjobban. — Ezek szerint milyen szórakozásra van lehetőség? Nincs mozi, tv, de vajon rádió van-e? — Azelőtt csak két-három családnak volt telepes rádiója. Amióta divatba jött a tranzisztoros rádió, nem is tudom, akad-e család, akinél ne lenne. AHOGY MÜLLER IGNÁCNÉ mondja, ha villanyuk lenne, mindennel meg lennének elégedve. Az nem okozna nekik különösebb gondot, hogy nincs köves útjuk. A Rudolf-majoriak nem a régi értelemben vett, máról-holnapra élő pusztai emberek. Az éléskamrából nem hiányzik semmi, sót a nyári időben beszerzik az egész télre való petróleumot és más iparcikket. Szorgalmasan dolgoznak és munkájuk után keresetükből rendezett körülmények között élnek. A lakásokban alig lehet látni régi bútordarabot, sublótot, kenyérfiókos asztalt, vizespadot. Modem szoba- és konyhaberendezés, szőnyeg -és rádió van minden házban. A pusztai asszonyok ke- zemunkáját dicséri a rengeteg kézimunka is. Színes hímzés, horgolt függöny és terítő díszíti a lakásokat. Az asszonyok a vasárnap délutánokon összejönnek egy kis tercierére, s ilyenkor is horgolnak. Van közöttük egy-kettő, aki a terefere helyett inkább olvas. Dávid Boldizsámé fiatal asz- szony. Azt mondják róla, magának való. Lehet, hogy így van, de Dávidné azért nem keres magának beszélgető társat, mert legkedvesebb időtöltése az olvasás. A fiatalasszonynak számottevő könyvtára van. Szeret olvasni, s miután az üzemegységnek könyvtára nincs, „önellátó”. Ha dolga van Hógyészen, vagy történetesen Szekszárdra utazik, ritkán kerül haza úgy, hogy egy-két könyvet, olvasni valót ne vinne magával. Szabad idejének egy része az olvasásé, a könyveké, a másik része kisfiáé. Kisfia az idén első osztályos, és mint pusztai gyerek, virgoncabb a többinél. A varsádi Iskolába jár, és Dávidné nagyon is megszívlelte a szülői értekezleten hallottakat. Sokat foglalkozik kisfiával, s vasárnap délután néhány óráját a fiának szenteli, együtt tanulnak. A puszta valamennyi családjához jár újság: Népszabadság, Szabad Föld és a Népújság. Eddig az asszonyokról ejtettünk szót. Nem lenne teljes a kép, ha a férfiakról megfeledkeznénk, A pusztán élő férfiak vasárnap dél- előttje Is munkával telik. Vasárnap dolgoznak az illetményföldön, a kertben. Akinek az asszonyok nem adnak valamilyen ház körüli munkát, rádiót hallgatnak, vagy újságot olvasnak. így telik el a délelőtt, de délutánra már megborotválkoznak, kimosakodnak, s ünneplő ruhát öltenek. Irány a Müller-pince. Félreértés ne essék: nem mértéktelen ivászatról van szó, csupán egy kis barátko- zásról, poharazgatásról. Bevett szokás, hogy a központi beszerző vasárnapra egy hordó sört küld ki a majorba. A sör szétmérését, mivel italbolt nincs. Müller Jakab vállalta. BESZÉLGETÉSSEL, poharazga- tással telik el a vasárnap délután. Téma mindig akad. Politizálnak. Megbeszélik, ami történt a nagyvilágban. és megbeszélik, ml történt szűkebb hazájukban, a központban. Ha úgy adódik, hogy valamelyiküknek névnapja, születésnapja, vagy más családi esemény az elmúlt hétre esett, meg- ünneplik. Úgy illik, hogy az illető legalább egy-két kört álljon a céhből. Ezen a szép októberi vasárnap délutánon nem volt különösebb ok az ünneplésre, a 25 liter sör mégis elfogyott. P. M. A szekszárdi előhegyen, közvetlenül a Babits Mihály Általános Iskola mögötti területen négy új háromemeletes társasház építését kezdte meg a Bátaszéki Építőipari Ktsz. A munkálatok jól haladnak, jelenleg az alapok betonozását végzik a szakemberek. Foto: Bakó Jenő Ideológiai továbbképzés és pártmunka az iparitanulá iskolában A szekszárdi iparitanuló iskola évről évre bővül minden tekintetben. Tíz évvel ezelőtt alig száz tanulót képeztek évenként, ma már a tanulólétszám 1600 körül jár. A főhivatású oktatók és tanárok létszáma is megnövekedett. A KISZ és a pártmunka fellendülése tulajdonképpen az 1962,'63-as évtől kezdődött. Addig a pedagógus pártalapszerve- zethez tartoztak az iskola párttagjai. Egyik összejövetelükön elhatározták, hogy önálló alapszervezetet hoznak létre. Hogy mi tette ezt szükségessé? Elsősorban az, hogy problémáik, terveik sajátosak. Úgy érezték, hogy amíg a pedagógus pártajapszervezethez tartoznak, addig fontos és sajátos ügyeiket nem tudják kimerítően megbeszélni, hiszen ezeken a gyűléseken az aktuális kül- és belpolitikai események mellett az úttörők és középiskolás KISZ- szervezetek. valamint a középiskolák és általános iskolák feladatai is napirenden voltak. Ezenkívül a megnövekedett tanuló- és oktaiólétszám is szükségessé tette azt, hogy az iskola- vezetéssel karöltve jobban érvényesüljön a pártirányítás. Ma már az iskolavezetés a párt- vezetőséggel beszéli meg az aktuális tennivalókat, és közösen készítik az iskola munkatervát. Ez természeteken hatékonyabbá teszi az oktató-nevelő munkát. Az ideológiai oktatásban az elmúlt években elsősorban a párttagok vettek részt. Az jdei tanévben már harminc fővel indult a középfokú marxista képzés, ami mintegy előkészítője az Esti Egyetemnek. A hallgatók ugyanis elhatározták, hogy jövőre kollektíván jelentkeznek a középfokú elvégzése után. A hallgatók nemcsak a tanárok közül kerülnek ki, hanem szép számmal vannak oktatók és adminisztratív dolgozók is. A tananyag alapos elsajátításával kívánják emelni saját tudásukat, és az iskola politikai színvonalát. Persze zökkenők is vannak. Mivel az új Iskolát még most sem adták át, helyhiánnyal küszködnek. A hét első négy napján délután is van oktatás. Marad a péntek délután. De erre az egy szabad délutánra kell tenni a pártoktatást, az értekezleteket, a szakmai munkaközösségi megbeszéléseket. Remélhetőleg ezek a bajok az átköltözéssel megszűnnek, és az iskolai, valamint a pártoktatás zökkenőmentes lesz. Az iskolának nyolc KISZ- alapszervezete van. Ezek munkáját egy tanácsadó tanár irányítja. De a KISZ-munka irányításában és segítésében a tagjelöltek is érdekeltek, hiszen ők kapják pártfeladatnak azt, hogy egy-egy alapszervezet életébe bekapcsolódjanak és annak munkáját segítsék. A különválás óta tehát ideológiailag is erősödött a párttagság, de utánpótlásban is. Ugyanis a különválás óta öt taggal gyarapodtak. Gyűléseiket az őszinte elvtár- siasság jellemzi. Hozzászólásaikból segítenir.karás csendül ki, tehát az iskola párttagjai szívükön viselik az iskola munkáját. (K. Z.) Száz mázsa kukoricát termesztett egy dunaföldvári asszony Levelet írt szerkesztőségünknek Koósz Nándorné dunaföldvári asszony, az Alkotmány Termelőszövetkezet tagja. A következőket írja: „Nagyon kérem, hogy az alábbi termelési eredményemet, amely talán megérdemli a figyelmet, egyik legközelebbi számukban közölni szíveskedjenek.” Koósz Nándorné, a dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetkezet tagja 2 kataszteri hold vállalt területről száz métermázsa csöves tengerit takarított be. „A mérlegen lemért eredmény 99.50 mázsa volt, de mivel több mázsára tehető az a mennyiség, amit a törés előtt elloptak, nyugodtan írhatom, a kerek száz mázsát. Ne vegyék rossz néven, hogy e hírrel magam jelentkezem, de ez az eredménye a munkámnak, nagyon boldoggá tesz és nem bírom elhallgatni. Ezt mások is elérhetik jó munkájukkal. Ha a hírt közük. szíveskedjenek a lapból három példányt küldeni, mert tudatni akarom a rokonaimmal is.” Egyáltalán nem vettük rossz néven Koószné levelét Minden dicséretet megérdemel, annál is inkább, mert éve': óta igen szorgalmasan dolgozik a szövetkezetben. Férje keveset tud neki segíteni, rosszul lát. Az Alkotmány Tsz vezetői elégedettek Koósz Nándorné szövetkezetben végzett munkájával. Az idei kukoricatermesztési eredményét az sem kisebbíti, hogy két holdnál nagyobb az a terület, amit ő kapált. Csiszár Ferenc agronómus véleménye szerint körülbelül két és fél hold lehetett, amelyről a 99 mázsa 50 kiló kukoricát betakarította Koószné. Két és fél holdra számítva tehát 40 mázsa csöves a holdanként! átlagtermés és ez, mivel rövid tenyészidejű kukoricáról, az MV—40-es fajtáról van szó, rendkívül jó termés. Ebből a fajtából holdanként 30 mázsa is nagyon jónak mondható. Az Alkotmány Tsz-ben egyébként összesen 730 holdon termesztettek az idén közös kukoricát, amiből 130 hold volt az MV—40-es fajta. Ezt már mind betakarították és a helyét el is vetették kenyérgabonával. A többi kukorica MV—1-es és MV—5-ös, és ugyancsak MV—5-ös fajta a háztáji is. A szedést tehát folyamatosan tudják végezni, ahogyan érik egy-egy tábla. A szövetkezet aeronómusa elmondotta mée. hogv az egész közös terület átlagtermését egv hónapnál ezelőtt holdanként 16.5 mázsára becsülték, májusi morzsolt- ba számítva. Nem akarnak nagv számot mondani, de lehetséges, hogy ennél jóval nagyobb lesz a terméseredmény, tekintettel arra, hogy elég sokan vannak a szövetkezet tagjai között olyanok, akik szorgalmukkal, gondos növényápolással »z átlagosnál lóval több kukoricát termesztettek. Koósz Nán- dorné eredményét nem értők el. de ez nem von le semmit mások érdemeiből, hiszen a két és fél holdon termesztett száz mázsa valóban rendkívüli, MV—40-esből. te. j-) ( V
