Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-19 / 246. szám

TtTTVA MWiTFT ttTPŰJSAG 1905. október 19. FORTE — MADE IN HUNGÁRIA Látogatás a váci gyárban Hatalmas tekercsekben érkezik a drága, különleges minőségű, import nyerspapír. Először spe­ciális kezelésen esik át. Ügy mondják, hogy „baritálják” a nyersanyagot. Ez a művelet adja a későbbi színt és a vasalógép a fényét. Csak ezután kerül reá az öntőüzemben a különféle fény­érzékű emulzió. Sok száz méter hosszan kanyar og a nyerspapír, amíg a „baritá- ló” üzemen keresztül eljut az öntőrészlegbe. A gyár termelésének 45—50 százalékát exportálják. Óriási té- Bécsben történt. A magyar tu- ségű fotópapírok kerülnek ki az tökben utazik a papír Egyip- rista, miután sokat hallott a kül- üzemből. A Forte név ismertté tómba, Indiába, a Szovjetunióba és földi fotócikkekről, belátogatott vált. egy szaküzletbe. — Kérek valami nagyon jó fotópapírt — mondta kiváló né­metséggel. — Tessék választani: Kodak, Ferrania, Agfa...? A turista töprengve csóválta a fejét. — Látom — szólt az eladó Nagy fejlődés előtt áü a gyár Jelenleg a több mint 300 milliós rekonstrukciós munkálatok foly­nak. Épül a 11 szintes toronyház. uraságod valami különlegességet Itt kap majd korszerű otthont az emulziógyártás, az eddigieknél még modernebb technlógiával. akar. — Lehajolt és a „pult alól diadalmasan előhúzott egy do­bozt. Tetején a felirat: „Forte — Made in Hungary”. Végigjárjuk az üzemegységeket. Tehát külföldön is értékelik a Mindenütt sötétség: a fény ugyan- s®£- váci Forte-gyar termékéit, és az . , „ , / is az erzekeny film- es fotoanya­a népi demokratikus országokba. Fényérzékeny, s mégsem kap fényt A gyár új „slágere”. A „Copy- fort” szobai fényben, irodai má­solómunkára kiválóan alkalmas. A másológép először elkészíti a negatívot, s arról néhány perc alatt azonnal pozitív képet ad. Bi­zonyára új, jelentős exportlehető­az elismerés a kiváló munkát dicséri. A sok-sok kísérletezés eredmé- gok egyik nyeképpen a legkiválóbb minő- sége”. első számú „közelien WTTf ■* Sárközi Gyula cA szingapúri fa ne ásná Ha az építéssel a tervek szerint haladnak, akkor 1967-re meg­indulhat az új egységek próba­üzeme. Ez azt jelenti, hogy a fotopapírgyártás 300 százalékkal, 3a filmgyártás 200 százalékkal emelkedik majd. És talán lesz elegendő a híres Forte-nyers­anyagból, hogy se Budapesten, se Bécsben ne a „pult alól” kaphas­son a vevő. Fürge kezek expediálják a fotópapírt. A címkézést egyelőre még Kép, szöveg Regős István kézzel végzik, de rövidesen megérkezik az automata gép. frWVTVTTVTVTTTVVTTTTVVVTTTVVTTTTVT7TTTTTVVVWTTT7TTTTVTTVTTVVTTTVVrrVVir'rTVTTTVVVTYVVTVVVVVTVTVTTTTTTTTT Több mint 200 féle fotópapír készül — fokozatuk, felületük és vastagságuk szerint. Minden foto- anyaggyámak megvan a maga technológiája. Hogy milyen anya­gokat kever a vegyszerekbe, és milyen mennyiségben, ez hosszú­hosszú évek munkájának az ered­ménye. Miért is részesítik előny­ben a Forte-gyár papírjait más gyárak készítményeivel szemben? Talán a fátyolmentesség a szép tónusok miatt, és azért, mert ki­tűnően elviseli a különféle labo­ratóriumi manipulációkat. Újdonság a 17—20—23 dines filmek után a magas érzékeny­ségű 26-os. Kísérleti stádiumban van a színes nyersanyag gyártása is. A kutatókollektíva csak akkor javasolja gyártásra, ha már el­értük abban is a világszínvona­lat. Minden nagyobb tételt alaposan megvizsgálnak a laboratóriu­mokban. Csak tökéletes minőség hagyhatja el a gyár kapuit. — 118 — Sári mereven nézte a gyűrűt. Nem mert hoz­zányúlni. Nem, erre ő soha sem lenne képes. Embert ölni! „Istenem, Istenem! Miért is kellett elszöknöm hazulról? Nem elég, hogy szajhává züllesztettek, most még embert is öljek?! De... De ha nem ölöm meg, engem buktat le, s ki tudja még talán hadbíróság elé is állítanak”! Nem tudta, mitévő legyen. S ekkor eszébe ju­tott Bábu. Bábutól kér tanácsot! Bábu tanult fiú. A múltkor elmondta, hogy egyetemre járt, s csak a mozgalom miatt hagyta abba orvosi tanulmá­nyait, hogy beálljon szolgának Li úrhoz. A parti­zánok ugyanis megneszelték, hogy egy kémbanda fészkel a Vasmacskában s Bábu sok hasznos dol­got tudhat meg... Azt fogja tenni, amit Bábu tanácsol. Még ha emberölést is?! Beleborzongott. Szeme előtt megjelent a padlón görcsökben vonagló bajuszos. Látta kíntól eltor­zult arcát. Ezt ő tette, ő gyilkolta meg! Embert ölt!... Fejéhez kapott, mert pokoli fájdalom ha­sított bele. Aztán émelyegni kezdett a gyomra. Vizet ivott és vizesruhát tett a fejére. Hajnalodott, amikor végre elaludt. Úgy pon­gyolában, ahogy az ágyra dőlt. Bábu két napig nem jelentkezett. Azaz csak Sári nem találkozott vele. Li úr sem mutatko­zott. Harmadik éjjel végre újból hallotta az is­merős kaparászást ajtaján. Szíve nagyot dobbant. Ez ő! Alig tudta magárakapni a pongyoláját, ami­kor Bábu már be is siklott a szobába. Egyenesen a fürdőszobába sietett. Sári utána. — 119 — Röviden beszámolt a maláj fiúnak a bajuszos angol tiszt látogatásáról. Sárga találmányáról, Li úr ajánlatáról és végül megmutatta a gyűrűt. Bábunak felcsillant a szeme a sárga sugár hal­latára és azt mondta, hogy Sári próbálja rávenni a feltalálót, hogy ne adja el az angoloknak ta­lálmányát, ezzel megmentené sokezer maláj éle­tet. Li úr ajánlatáról pedig ezt mondta: — Hát bizony ez volna a legjobb megoldás. — Miután legutóbb elmesélte Sárinak az életét, el­határozta, nem játssza tovább a primitív maláj szolgát, s ezért most rendes angol nyelven beszélt. — Ez magának is, nekünk is csak hasznunkra lehet. És Li-éknek is, ami persze megint csak nekünk jó. Mert általuk továbbra is hozzájutha­tunk az adatokhoz s maga tovább dolgozhat rar. Sárga megpuhításán. Nem szabad hagyni, hogy likvidálják ezt a kémbandát s ezt a lebujt. Leg­alább is egyelőre. Amíg el nem jön az időnk ... A kérdés csak az, hogy végre tudja-e hajtani ezt a ronda munkát? — Nézd, Bábu, ha az érdekeink így kívánják — szólalt meg Sári és továbbra is tegezte a fiút, — megpróbálhatom. Lehet, hogy nehezen fog menni, de majd rád gondolok és akkor biztosan sikerül Pajkosan beletúrt a fiú hajába ... Aztán maga sem tudta, hogyan történt: Bábu szája rátapadt az ajkára. Nagyon hosszan csókolóztak. S talán soha szét nem válnak, ha Bábu éber füle meg nem hallja a nagyon halk lépéseket a folyosón. Valaki közele­dett az ajtóhoz. Méghozzá lábujjhegyen vagy pa­pucsban! 120 — — Valaki jön! — mondta és fülelni kezdett. — Talán éppen a bajuszos... Gyorsan menj ki a szobába. Én ittmaradok. Ha baj van, segítek... — És kituszkolta Sárit az ajtón. A lánynak éppen csák annyi ideje volt, hogy felhúzza ujjára a ciánkális gyűrűt, megigazítsa szétzilált haját, amikor nyílt az ajtó és valóban a bajuszos tiszt lépett be, ezúttal elegáns fehér selyemszmokingban. — Nos, meggondolta magát, miss Shary? — ült le hanyagul az egyik fotelbe és rágyújtott. — Nézze, uram... — kezdte Sári, aztán gyor­san elővette a skót whiskyt és megtöltött két po­harat. Most lett volna alkalom beleüríteni a mérget a pálinkába, de annyira izgult, hogy nem volt bátorsága hozzá. Majd a következő pohárnál... — Megengedi, hogy megkínáljam egy kis valódi skót whiskyvel? — kérdezte aztán s felemelte poharát. Koccintottak és egy hajtásra kiitta a magáét. — Itt elég ritka jelenség és tudom, hogy az angolok nagyon szeretik ... — Nagyon kedves, miss Shary, de én még min­dig nem kaptam választ a kérdésemre — felelte a bajuszos és lenyelte az erős italt. Eszébe se jutott gyanakodni Sárira, hisz „oly naiv s oly kezdő még” s ezt az ő kémelhárítós szeme az első pillanatban észrevette. — Nézze, uram... ön olyasmit kíván tőlem, ami lehetetlen. Mondtam már, hogy én senkitől semmiféle megbízatást nem kaptam ... De igyon még egy pohárkával — tette hozzá, mert eszébe jutott a méreg.

Next

/
Thumbnails
Contents