Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

7

Révész Gy. Istvánt

Richard krónikája

Engem, Guarduvain lovagot, ki kodói képességével ezúttal is Csonkalábúnak is neveztetem, s megtalálta a leghelyesebb megol- a nemesifjak hadijátékaiból ki- dást. Elrendelte, hogy a hadjá- maradván unalmamban magas rathoz szükséges összeget a job- származásom ellenére elsajátí- bágyoktól és a pórnéptől szedjék tám a betűk vetésének tudomá- össze az adószedők. így gyűlt ösz- nyát, azzal a megtisztelő hiva- sze a szent háborúra kereken tással ruházott jel Richard, ki egymillió font anélkül, hogy bárvilágraszóló tetteiért méltán vi- mi is változott volna a biroda- seli az Oroszlánszívű melléknevet, lom lakosságának vagyoni viszo- hogy most, midőn olyan nagy nyaiban.

diadalt ülve a pogányon, s oly A hosszú tengeri utat a késők váltságdíjat fizetve a szövet- resztes had élén királyi vezéré- séges keresztény királyoknak, is- vei, arra használta fel, hogy ten kegyelméből hazatéré, írnám megerősítse lelkét. Kockajáték- meg életének krónikáját. kai töltötték az időt, hiszen a

Ki e néven elsőként ül Anglia hitnek kevés olyan kemény pró- trónján, minden lovagi eszmény- bája van, mintha a szerencsére nek megtestesítője, szentséges bízza pénzét; s az alázat gyakor- vallásunk tántoríthatatlan védil- lására is nagyszerű alkalom ez, mezője, az Urnák 1157. esztende- hiszen hányszor kell a kocka- jében látá meg a napvilágot, s játékosnak belenyugodnia az isteni már születésével tanújelét adva akarat döntésébe, mikor játékos- messzetekintő bölcsességénéli. társa többet dob nála. Persze Megmutatkozott ez már abban nem hiányzott a fedélzetről és is, hogy — egészséges és erős a hajó mélyéből a bor sem, ez a szó csecsemőként — vajúdó anyját, liturgikus értelmében is menykit pedig olthatatlanul szeretett, nyei ital. S mindezek következté- a szülőágyban megölé. Inkább leszivröl,

monda a becéző anyai csakhogy ne szülessék fitestvére, ki majdan megoszthatná a nemesurak hűségét és véres harcokba kergethetné a nemzetet a koronáért. Nem rajta múlt — hiszen még csecsszopó volt ekkor, — hogy felséges atyja mégiscsak nemzett további utódokat, nem is csekély számban.

A gyermek Richard legyőzhetetlen vala a bajvívásban, s nem akada korabeli nemes, ki legyőzte volna, mert aki azt megkísérelő, szolgáival és apródaival taníttató meg leendő királya erejének tiszteletére.

Kora ifjúságától szinte állandóan összeesküvéseket, merényleteket és lázongásokat szított a mélységesen szeretett és tisztelt édesapja, II. Henrik ellen. Gyermeki szíve vérzett,.„nfalahányszors megtudta, hogy főnemesek összefogtak királyuk ellen s ő kénytelen vala élükre állni; már előre mélységes gyászba borula nemes lelke, ahányszor méregpohaPÁLOS ROZIT A:

STACCATO

Minek beszélni? mondd a tegnapról. Halott.

Föl" leges a ffond, mit sorsunk elhagyott.

A hóból — hangjegyet — ha kéred, bűvölök csodálatost, neked.

Egy dal lesz benn, örök:

a végsp rózsahang, mi rejtse* megmarad t, ' elásva, mint harang, a lélekhárs alatt.

ben nem hiányoztak a szent egyházunkra oly jellemző megtérő bűnösök sem, hiszen a kockajárat nyújtott át felséges nemzője- a bo* hatása alatt a kenek. De számára a haza üdve re^svitezek sűrűn ragadtatta* mindenek felett való törvény va- ma9ukat szinte mind a tíz pala. s elméjében tudá, hogy ez raTlcso “t rnegszegesere s ez ke.. . - . »v ez naioo n I !/• n I am rt -r nWn+í n

üdv kivirágoztatására nem az atyát, hanem a fiút hivatá el a mennyei akarat.

Aztán elérkezett a nap, s Rigyes alkalmat adott nekik a qya- kori töredelmes bűnbánatra.

Tűzzel-vassal vonultak a tenchard ott álla könnyes szemmel g?fpa.r“.oí az °?zaa oels^ebe. a fontevraudi apátságban atyja Ellenállásra sehol nem talaltak ravatala mellett. Am kénytelen 1el9Vu)tani es legyilkolni valót

, . _ . m n.l.rn mn-r távvolt erőt venni érzelmein ás lóhalálában a Westminster apái- , , . , , , ., ,

Ságba sietni, hogy fejére tegye Sek' JgV ert.e\ el Akkon F*™,'

is alig, hiszen már előttük járták a német és a frank keresztea koronát, mielőtt bárki bitorló “ .."P. .£osszá.. .h?,

megelőzhetné.

Akkoriban minden hívő léleknek legnagyobb fájdalma vala, hogy a Szentföld megszentelt re

napok óta hiába vívott a másik két király keresztes serege. Ri- chardunk nem indult azonnal a vár ostromára, mert az idevezető

gein, hitetlen pogányok uralhod- “7t0™ ® s°vány ^ákmány között nak. puszta jelenlétükkel is meg- beakadt egy kedvére való

gyalázva a magasztos kegyhelye- Z vZTtri^len é! X “i két. Hogyan is ne töltötte -olna ,í,?aa’ , . es maKacs s

el efelett mérhetetlen fájdalom előbb annak ostromában ktvána a legkeresztényibb lelket, ki va- győzedelmeskedni Szamot vetett laha is e szigetországban élt azonban azzal< h°9V e sarteuen hallván, miként áldoznak hit- ■jehol de legfőképpen c megszennány bálványaiknak a bibliai telt foUUm ne™ f enhet sem- , 7 T , , . . . mt a mennyeiek segítsége nctkul,

helyeken a pogányok, s mint ra- visszavonul? hát sátrába, s két

rült, a szentföld hódítóit megillető áldással együtt a kereszteseké lett, őfelsége szerényen nem tartott meg magának mást, csak amit a palotákból és a templomokból gyűjtöttek össze.

Richard kész lett volna ugyan, hogy egyfolytában meghódítsa az igaz hitnek az egész Szentföldet, de hírt kapott: odahaza a lovagok és lordok annyira hiányolják királyukat, hogy már arra készülnek, mást ültetnek helyére a trónra. Ezért hát sietve hajóra szállt, s hazafelé fordította a vitorlákat.

A sors azonban úgy rendezte j be ezt a világot, hogy aki lovagi erényekben gyenge, erős az becsvágyban, irigységben. A német és frank uralkodók arcának minden oka megvolt, hogy piruljon a szégyen miatt, mert amit egyesült erejükkel hónapokon át nem. voltak képesek elérni, azt Oroszlánszívű néhány rohammal elvégezte. A pogány, aki nekik fity- tyet hányt, Rihard kardja és keresztje előtt térdet hajtott; amit ők nem tudtak megszerezni, azt Richard hajói viszik Anglia kincstáraiba. A bosszúvágyó V. Leo poldus, Ausztria hercege — útközben — álnokul foglyul ejtette a mi felséges királyunkat, majd zálogul magánál tartva a zsákmányolt kincseket, sőt mindazt a pénzt is, ami az otthon gyűjtöttből még megmaradt, őfelségét kiszolgáltatta VI. Henrik német—római császárnak, másik

' fii

szövetségesünknek a pogányittk elleni keresztesháborúban.

Henrik úr a királyi személyhez méltóan magas váltságdíjat szabott meg, s mit tehetett Richard? A távolból, a korona jogán, s a korona méltóságának megfelelő összegért áruba bocsátott a legtöbbet ígérőnek néhány püspökséget, néhány lordi címet, néhány udvari méltóságot, s j ónéhány, az addig még szabadnak maradt parasztoktól elkobzott földet. Kell-e mondanom, hogy országunk legnemesebb férfiai vetélkedtek azért, hogy ki mennyivel bizonyíthatja hűségét uralkodója iránt, s az új püspökségeki új címek és rangok, új hivatalok, s a birtokok hamarosan gazdára leltek.

így gazdagodott az Urnák ezen 1194. esztendejében bölcs és felséges Richard királyunk jóvoltából, a mi szeretett Angliánk nemességben, magas tisztségviselőkben és friss erejű jobbágyokban, s így nyertük vissza lovagi erényekben, ájtatos hitben és uralkodói képességekben páratlan királyunkat.

ÉLETÜNK

Egy irodalmi antológia margójára

Nemcsak az olvasók száma növekszik, az íróké is. A folyamat kettős, mindegyik feltételezi a másikat, s bármennyit panaszkodunk is papírhiányra, a nyomdák teljesítőképességének határára, végtére örülni kell ennek, hisz a jogos büszkeséggel emlegetett kulturális forradalom természetes következménye. A másik oldalon viszont ott a kétségtelen tény: még mindig nem elég a folyóiratunk, s nemcsak felhalmozódó kéziratok várják a megjelenést* hanem az olvasók is az olvasnivalót.

A Dunántúlon jelenleg egy folyóirat jelenik meg, több megye viszont úgynevezett antológiát ad ki, többé-kevésbé szabályos időközökben, összegyűjtve, amit a megye, az ország közönségének át akar nyújtani. A Szombathelyen kiadott Életünk megjelenését négy megye — Győr-Sopron, Veszprém, Vas és Zala — segíti elő, s az idei két számot forgatva azt kell mondanunk, a megyék áldozatkészsége, a szerkesztők fáradozása nem vész kárba: az Életünk joggal kér a jelenleginél. nagyobb szerepet az ország irodalmi, művészeti életében.

Egy ilyen természetű antológia esetében eleve fenyeget a tartalmi tarkaság, az egységes szerkesztési elv feladása, s nem utolsó sorban a provincializmus veszélye. A jelek szerint a népes szerkesztő bizottság állja a többszörö veszélyt, s a folyóirat nagyobbik felét betöltő szépirodalmi rész mellett tanulmányokon, irodalmi riportokon, könyvszemlén kívül arra is jut hely és figyelem, hogy a jelentkező fiatalokkal is törődjenek. Ennyi mindenre, s ilyen színvonalon csak a jó ügy tudatos szolgálatával lehet vállalkozni. S ami ugyanilyen fontos: mindez nem a provincializmus jegyében történik, sehol nyoma sincs az akarnok-dilettánsok rnegdicsőítésének, éppen ellenkezőleg, az Életünk, komolyan véve feladatát, irodalmi életünk teljességét akarja tükrözni. A tartalomjegyzék is ezt mutatja, melyben sok az ismert név (Illyés Gyula, Németh László, Fodor András, Káldi János, Várkonyi Nándor, Bárdosi Németh János, Csuka Zoltán, stb.), de mellettük nem szürkül el a helyi jelleg sem. A meghívott írók komolyan veszik az invitálást, amire jó példa Illyés nagyon szép verse, és Németh László megszívlelendő pedagógiai fejtegetése: mindegyik bármelyik folyóiratunk díszére válnék.

A költők az idei mindkét számban túlsúlyban vannak. Illyés Gyula, Kulcsár János, Fodor András, Berda József, Urbán László, Káldi János, Kiss Dénes, Rácz Zoltán, Pék Pál, Cserhát József, Saapudi András az első szómból, a másodikból Bárdosi Németh János, Csikós József, Kulcsár János, Dudás Kálmán, Magyar Katalin, Kónya Lajos, Fodor András, Ihász-Kovács Éva, Gergely Ágnes, Pál József, Búzás Huba, Rácz Zoltán, Kertész József, Szá- pudi András szerepel versekkel, néhány fiatalon, s Ferencz Győző műfordításain kívül. A felsorolás szándékosan tartalom szerinti, hisz ilyen gazdag lírai anyagból nem is könnyű rangsorolást készíteni. tiieséréthek taláh elég’,' hogy a versek túlnyomó többségé bármelyik folyóiratunkban megállná helyét. A novellatermés már nem ilyen egyenletes, nyilván ez indokolja, hogy idegen szerzők tordítósái is helyet kaptak, aminek szükségessége pedig vitatható, Takács Imre regényrészlete, Szentiványi Kálmán, Pozsgai Zoltán, Molnár József, Farkas Imre, Morvay Gyula,. Debreczeni Imre, Koncz István, Vágási Imre elbeszélései így egymás mellé állítva elég különböző színvonalat mutatnak: a jó elbeszélő erények mellett (Szentiványi, Pozsgai, Koncz, Morvay) sok a mutáló hang, a bizonytalan megformálás.

Annál határozottabb képet mutatnak az antológia tanulmányai (Káldi János, Heitler László, Pal,kó István, Petrován Oszkár, Szabó Miklós, Tüskés Tibor, Várkonyi Nándor, Szíj Rezső, Cs. Nagy István, Sik Csaba, Grábics Frigyes). Várkonyi Nándor irodalomtörténeti érdekességű dokumentumai mellett Káldi János (Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata) és Palkó István (Gelléri Andor Endréről és elsősorban Madáchról) írt kitűnő tanulmányt, felelevenítve esszéirodalmunk legszebb hagyományait. Rajtuk kívül Sik Csaba tanulmányát olvastuk nagy figyelemmel (A modern novella típusairól) és Petrován Oszkárt (A pszichológiai szemléleti mód érvényesítése az irodalmi értékelésben). Tegyük hozzá: az aktuális irodalom, a gyors, irodalmi reflektálás sem hiányzik az antológiából (pl. az árvízzel kapcsolatban), s színvonalas irodalmi riportok, szociográfiai megjegyzések teszik teljessé a kiállításában is előkelő kiadványt.

Az Életünk már második évfolyamában jár, s ami kezdetben talán csak kísérletnek tűnt, most, a második év végén, eredményeket mutathat fel. Követendő példa is, hisz nemcsak a Dunántúl (bízvást mondhatjuk így, mert nemcsak a kiadó négy megyei íróit szervezi, hanem olvasókat is toboroz, s új színekkel gazdagítja irodalmunk összképét, bizonyítva egyben azt is, hogy megérett folyóirataink rangjára, s arra az állandó hatásra, amit a rendszeres megjelenés biztosít. Példáját érdemes lenne másutt is követni. CSÁNYI LÁSZLÓ

bolják ki ez ország kincseit a

német és a frank kereszte-ek•> teljes órán át elmélyedve imád- nemet es a jrann Keresztese*. kozott. íegyen övé a leány. S

Szivében hat szent elhatározás - született: keresziesháborúba vonul maga is, megtisztítja Palesztinát a pogányáktól, s megmenmiután úgy érezte, ájlatosságá- val kellően elnyerte az égi hozzájárulást, beméne az önfejűén és

ti mind az ott található kincse- makacsul védékező leányhoz, s két az egyedüli méltó birtokos, lovaglókorbácsával másik két az angol király kincstára számú- órán &f addig veHp Fotmét> mig

Csakhogy egy ilyen nagy had- valóban az övé lett,

járathoz sok, nagyon sok pénz Most már sor kerülhete Akkon

kellett, s joggal erezte úgy, hogy . , ,

méltatlan lenne ezt a pénzt ar- varara is, s mint Fatmet, azt is ma- ra az ügyre, amely az egész Ize- ga alá gyűrte. S amint a£* illő és resztény világé, egyetlen ember, méltányos, a keresztes lovagok az angol király pénztárából elő- a győzelem után q város föte- teremteni. Nem vehette ezt a . , .

pénzt a nemesektől és a főneme- ren osszehordtak, ami ^ értékét sektől, egyrészt, mert úgy sem csak a meghódított erősség pa- adták volna, másrészt pedig az lotáiban, templomaiban és kuny- Ur előtt minden ember egyenlő dóiban összeszedhettek, s a hadi- lévén, a szent ügyben is minden- . .... , , , ..

kinek jogot kellett adni tz áldó- M szermt el *s osztoztak rajta, zat vállalására. S páratlan ural- mindaz, ami a kunyhókból kikeMár túljutott a megyehatáron a Tolnában élő fafaragók híre. Kísérleteik, próbálkozásaik feltétlenül szót érdemelnek, s a velük való foglalkozás megéri a fáradságot.