Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
löfiá. október 11, TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 5 A hátai gáton Három hónappal ezelőtt, amikor itt még javában folyt a küzdelem a megáradt Dunával, a töltés koronáját nyaldosta a víz, egy kis csoport jelent meg a hátai gáton. Mérőlécekkel, szintezőkkel dolgoztak. Nem tartoztak az árvédelmi apparátushoz, az ő feladatuk nem a pillanatnyi veszély elhárítása volt, inkább az, hogy megkezdjenek egy nagyszabású munkát, amely majd a későbbi évekre, évtizedekre szünteti meg az árvízveszélyt. A felmérést a gát megerősítésének terveihez végezték. Itteni munkájuk befejezése után azonnal hozzáláttak a tervek elkészítéséhez és ma már e tervek alapján dolgozik a gát ötkilométeres szakaszán a több tucatnyi földmunkagép. A Keselyűs—Báta közti töltés- szakasz megerősítésének terve nem újkeletű. A beruházási program már évekkel ezelőtt elkészült, ez százhúszmillió forintot irányoz elő ennek a harminckilométeres gátszakasznak a meg- magasításána, szélesítésére és ahol szükséges, „kiegyenesítésére”. Az idei, nagy dunai árvíz azonban sürgőssé tette az ügyet, nem lehet az eredeti „menetrendet” tartani, nem lehet még egyszer ilyen nagy veszélynek kitenni ezt a vidéket. Az OVF gyorsan intézkedett: Még az idén meg kell kezdeni a munkát és befejezni a leginkább veszélyeztetett részeken, a bátai szakaszom a gát megerősítését. MiGépek az épülő gáton A gáttal párhuzamosan — attól száz-kétszáz méterre — földút húzódik, helyenként „bekötve” a töltésbe. Az út magasabb a talajnál, az árvíz idején „emelték ki”, hogy a védekezésnél biztosítani lehessen a körforgalmat, ne akadályozzák egymást a vontatók, teherautók. Bátánál, a szivattyúház fölötti szakaszon a szekszárdiak dolgozItt már az utolsó simításokat végzik, a humuszt terítik a töltés oldalára. Háromszázezer köbméter föld megmozgatása, beépítése az idei program. Napi nyolc-tízezer köbmétert mozgatnak meg és ha még néhány hétig eltart a szép, derült, száraz idő, el is végzik feladatukat a gátépítők. A munka gyorsan, jól szervezetten folyik. Ugyanúgy, mint három-négy hónappal ezelőtt, a védekezésnél. Csak az a különbség, hogy most még tervszerűbb lehet. Hiszen nincs szükség kapkodásra, gyors beavatkozásra az egyik, vagy a másik szakaszon, ahol éppen áttörni készül a víz, most már futja az erőből végig, folyamatosan megerősíteni a töltést. És különbség még az is, hogy alig látni embert. Csak a lánctalpasok vezetőfülkéjében. A négyezres szelvénynél tíz szkréper és dózer nyalulja, hordja, teríti a földet. „Parancsnokuk” Bere Lajos egykori berettyó- ujfalusi kubikos. Hangja elveszne a gépek zajában, kézzel int, hogy merre forduljon a gép, hol terítse szét a földet. Láthatóan elégedett a munkával. — Ha úgy dolgoznánk, mint ahogy én kezdtem jó harminc éve a kubikolást, ezer talicskás ember kellene csak erre a szakaszra. Most gépekkel építünk. Nemcsak gyorsabban, hanem jobban Is. Hiszen a nehéz lánctalpasok alapovei azonban az idei árvíz — amely magasságban, tartósságban, felülmúlt minden eddigit — „megdöntötte” a korábbi mértékadó árvízszintet, az új töltéseknek magasabbaknak, szélesebbeknek is kell lemniök. Az idei árvízszinthez képest 130 centiméterrel lesz magasabb a töl- téskorana, az 1956-os jeges árvíz szintjét hatvan centiméterrel haladja majd meg. A koronaszélesség a réginél 3,5—4 méter volt. Az új, megerősített gátnál ez hat méter lesz. Hogyha esetleg mégis, jön egy eddiginál is magasabb áradás, akkor minden nehézség nélkül még ezt a töltést is meg lehessen „fejelni”. nak. Két kilométer az övék. Feljebb, egészen az 5500-as szelvényig terjed a debreceniek „birodalma”, az ő feladatuk befejezni itt a munkákat a tél beállta előtt. Innét felfelé, egészen a porbölyi vasútállomásig teljesen új töltés épül majd ami megkerüli az erdőt. Kiderült ugyanis, hogy erdőterületen rendkívül nehéz a védekezés, a töltéstől távolabbi buzgárokat nem is lehet észrevenni, a közlekedés, anyagszállítás a fák között pedig lehetetlen. Ennek az ötkilométeres gátnak a tervei most készülnek, de hamarosan megkezdődik az építés is. san betömörítik a földet... Száz-kétszáz méterre van az anyaggödör. Először — mint a régi töltésről is — leszedték a humuszt, a munka befejezte után majd visszatérítik. Utána pedig, hatvan-hetven centi mélyen a töltésnek való földet termelik ki. Egy kilométerrel feljebb már áll a megmagiasított töltés, oldala olyan enyhe lejtésű, hogy akár kocsival is el lehetne menni rajta. 1 Erős lesz az új gát. Ha még- egyszer jön egy ideihez hasonló áradás, nem lesz ok aggodalomra. (J.) Az előtérben még az „érintetlen” régi gát, szembetűnő a különbség. Az új jóval szélesebb, magasabb. CSERBENHAŰVÁS 4 férfi feldúltan rohant a rendőrségre és amikor kifújta magát, ellihegte a panaszát. — Cserbenhagyás történt, kérem, az országúton. Az a gazember megszökött és otthagyta az áldozatát. Nagyon kérem, sürgősen intézkedjenek. A rendőr udvariasan hellyel kínálta. — Ez csak természetes. Foglaljon helyei. Fújja ki magát és mondja el szépen, sorjában, hogyan történt? Mit tud? Először is, ki volt az illető (természetesen csak úgy, ha felismerte!). Mikor történt az eset és pontosan hol? Melyik kilométerkőnél? Kit hagytak cserben és milyen az áldozat sérülése? És ha emlékezik rá, mi volt a kocsi rendszáma, vagy ha nem tudná, akkor legalább azt mondja el, milyen ismertetöjelet jegyzett meg? Egyszóval, mondja csak el nyugodtan és sorjában az eseményeket. Ne féljen, eddig még minden áldozatát cserbenhagyó autóst megtaláltunk. Ez is meglesz, csak beszéljen.. . És az izgatott férfi beszélt: — Szőke volt, kerem és a feleségem volt, már negyedik éve. Én voltam neki a harmadik férje, ő pedig nekem a második feleségem. Azt hazudta az esküvőnk után, hogy soha többet nem hagy el és én leszek számára az utolsó fér). És kérem, most mégis cserbenhagyott. Itt maradtam a két kiskorú gyermekemmel, akiket csak úgy, szó nélkül elhagyott. Három személyt hagyott cserben, kérem, ezt jól tessék megjegyezni, köztük két kiskorú gyermeket. Azért jöttem ide, hogy feljelentsem, hogy megkeressék..., hogy megbüntessék, hogy... (és itt egy kicsit lehalkította'a hangját), visszaküldjék hozzám... ~ Értem — mondta a rendőr —, szóval... ez bonyolult úgy. És különben is ez polgári peres ügy, nem is tartozik a rendőrségre. Nem tipikus esete a cserbenhagy ásóknak. Ugyanis hiányzik a géjokocsi és az országút, ahol úgy általában el szokták követni a cserbenhagyásokat. A férfi felugrott és újra fújtatott idegességében. Kapkodva ejtette a szavakat, feldúlt volt és igen haragos: Ez ne volna, kérem a cserbenhagyás tipikus esete? Autó? Vegyék tudomásul kérem, hogy országúton történt, amikor befelé jöttünk a városba. Egy drapp Moszkvics fékezett hirtelen mellettünk. A vezető kiszólt kérem, a feleségem pedig beszállt mellé és azt mondta nekem: „Többé nem akarlak látni!”. Volt tehát autó is, országút is, azután pedig itt vagyok én, kérem, cserbenhagyottan. Nagyon kérem, tessék azonnal intézkedni, mert ebbe belehalhat az áldozat,’., Gáldonyi líteóc a kakaóról Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl egy lépéssel, élt egy tudós ember, akinek nagy fehér szakálla volt és aki elhatározta: addig nem hal meg. amíg meg nem tudja, hogy máért kukorékol az egyik kakas hangosabban, mint a másik? Összegyűjtött sok kakast: fehéret, feketét. kenderma gost, sárgát... Szekereken. öszvérháton hozták neki a környékbeli emberek a kakasokat, hogy megkönnyítsék az öreg tudós munkáját. A tudós megköszönte a kakasokat és munkához látott. Csinált először is sok-sok ketrecet. Ezekbe a ketrecekbe külön-külön belerak, ta a kakasokat. Olyan kukorékolást csaptak ezek a kakasok, hoffv a környékről elköltözött minden ember. Pedig ekkor még csak kezdetét vette a kísérlet. Az öreg tu^öcs mepáll anf tóttá: ha külön-külön vannak a kakasok, akkor alig különbözik a hanfftuk. Mindegvik körülbelül egyforma hangosan kukorékol. Miután ezt megállapította. elhatározta: újabb, döntő fontosságú kísérletbe kezd. Épített egy nagy ketrecet. Négy méter magas, négy méter hosszú és négy méter széles volt ez a ketrec. Miután ezt megmérte és megbizonyosodott arról, hogy a terv előírásait betartották az építők, kiszedte a kakasokat a magánlakosztályukból és egyenként bedobta őket ebbe a közös ketrecbe. Eltelt félóra. Nem történt semmi. Eltelt még egy félóra. Nem történt semmi. A he. tedik félórában az öreg tudós arra lett figyelmes, hogy a kakasok verekedni kezdenek. Verekedtek és közben egyre hangosabban kukorékoltak. MÍ--S- egyik túl akarta kukorékolni a többit. Trilláztak, cifráztak a hangjukat. Némelyik olyannyira túlzásba vitte ezt, hogy félni lehetett: megszakad a nagy igyekezettől. Az öreg tudós nem zavarta a hangpárbajt. Csak figyelt és a figyelemnek meglett az eredménye. Néhány óra múlva a sok kakas közül az egyik hangosabban kukorékolt, mint a többi. És ekkor történt valami. A többi kakas abbahagyta a kukorékolást. Az öreg tudósnak ez szeget ütött a fejébe. Gondolt egv merészet és cselekedett. Kivette a ketrecből a hangos kakast. Erre megint nagy lett a ribillió a közös ketrecben. Ismét elkezdődött a hangpárbaj. És megint volt egy kakas, amely hangosabban kukorékolt a többinél. A töbHek ismét elhallgattak. Az öreg tudós most megint kivette a hangos kakast és ismét megismétlődött, az. amire számított. Mindig akadt egy hangos kakas. És ő mindig kivette a hangos kakast. Végül csak egy kakas maradt a ketrecben. Ez a kakas nem igyekezett már senkit túlkukorékolni. Egyedül maradt. Mindebből az öreg tudós arra a következtetésre jutott: a vezérkakas mindig harcosabb a többinél. Persze csak addig. amíg vezér, amíg nem marad egyedül. SzaJai János
