Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-15 / 243. szám
Í385, okióber 15, fÖLNA MEGYEI NEPÜJSÄO Á kezdet kezdetén Bemutatkozik a szekszárdi gyógypedagógia Létrejöttét hosszú huzavona, Jóska persze nem tudja meg- nem érkeztek meg a szemléltető vélemények és ellenvélemények mutatni, már fogalma sincs, mit eszközök, pedig ezeknek a gye- összecsapása előzte meg. A peda- is kérdezett a tanító néni. Sok-sok ekeknek a szemléltetés még fon- gógusok, szülők és illetékes veze- türelemre van szükség itt, hogy ~ tők sürgették, mondván: szüksége ezekből a túl eleven, vagy éppen losabb, mint a „rendes ískoiak- van Szekszárdnak egy önálló a lassúnál is lassúbb emberkék- baQ. A bútorok, padok, szedett- gyógypedagógiai intézményre, bői kibontakozzék az a valami, vedettek, látszik, hogy a maraminek gyötörjük ezeket a gye- amit tudásnak nevezünk. Elme- ^ékot kapták. Van olyan terem, rekeket az általános iskolákban, nőben még hallom, ahogy utá- , , , , . , . . __ „ ’ amikor nem képesek lépést tar- nam szűrődik a hang: ak°l meg 311311 asztal sincs, egy tani a többiekkel. Az I-es számú — Milyen betű ez, amit a ke- odahúzott piád helyettesíti a ka- iskolában működptt ugyan egy- zemben tartok? tedrát. Nincs tanári terem a pekét osztály, ez azonban kevés, dagógusok számára, és a gyerenem kepes befogadni a gyógy- . _ ...... , i pedagógiai oktatásra szoruló ta- LeSZ-e állása Esztinek ? kek kentes nelkul1’ udvarnak nulókat. És akkor jöttek a vélemények és az ellenvélemények. A hetedik-nyolcadik osztály ___ Ig az, hogy kellene — ez volt a bán csend és fegyelem fogad. Itt tornatermük is. Ezeken idővel legfőbb érv —, de nincs hely, senkit sem kell külön fegyelmez- , , , ., . , „ , „ , K hova tegyük a gyógyp>edagógiá- ni, vagy hangosan rászólni. Fi- maj<* se§ltem’ 6 sokat? A helyhiányt, a zsúfolt- gyeinek, igyekeznek a maguk „ügy'’ a mellékhelyiségek kerságot új iskola beindítása oldja módján a lehető legjobb v.ála- dése. Aki tervezte és átépítette, meg — mondották az illetékesek, szokat adni. És ez egyetlen szó elfelejtette” megoldani a szelés komoly beruházással felépült nélkül is Varga Ferencné peda- __- j a IV. számú iskola, az új város- gógusmunkáját dicséri, aki hó- l°ztetest, egyszerűen j részben. Az épület teljes átadása fehér köpenyben úgy járkál a arra, hogy friss levegő kerüljön még nem történt meg, — a körű- padok között, kérdezget, dicsér a helyiségekbe. A vízellátással lőtte levő sok „nehézség” külön és bíztat, mint, aki kizárólag er- is gyakran vannak bajok, és meg- cikkbe kívánkozik, - mégis ez re a pályára született. felelő szellőzés hiányában elképMarika, Erzsiké, Sanyi és a zelhető, hogy milyen állapotok többiek megmutatják, hogyan uralkodnak néha. A gyerekeknek tudnak olvasni, számolni, man- semnlikénpen nem megfelelő így. datotot írnak fel a táblára, és yajon mindenütt ilyen feledéke- az első világháború eseményeiről nyek vollak az illetékesek? Vagy beszélnek. Annyit elsajátítottak az iskolában, hogy bizonyos ál- A csengő szünetet jelez, a gye- lásokban, megfelelő munkahelyen rekhad kitódul az osztályokból, megállják a helyüket. Általában viháncoló kiscsikók módjára ug- nincs panasz a munkájukra, bekinevezett téren vannak az óraközi szünetekben, egyúttal az a tette lehetővé a Szekszárdi Kisegítő Iskola létrejöttét. A kisegítő a Béla téri iskola épületében kapott otthont, és szeptember elsején megkezdődött a komoly munka. Hol van az „é" betű ? ez már felelőtlenség? — cse — A bizalom elég fizetség Kívülről takaros, csinos, belülről pedig patika tisztaságú kis házban lakik egyedül a dombóvári 37-es választókörzet tanácstagja, a 66 éves özvegy Horváth Lajosné. Róla mondták a tanácsnál, hogy fáradságot nem ismerve, sok fiatalt meghazudtoló energiával képviseli választói érdekeit. — Nem is várhatok egy hónapig a tanácsülésre — mondja —, ha választóimnak valami bajuk, gondjuk van. Harmadszorra választottak meg, úgy gondolom, nem élhetek vissza a bizalmukkal. Ha kell, naponta bejárok a tanácshoz, mert az igazságot nagyon szeretem. — S mintegy magának mondva teszi hozzá: „Hamar megszaladja Horváth néni azt a kis utat”. Most a járda és az út a legfontosabb gond a körzetében. — Az utcák egyik oldalán már van — sorolja —, de nagyon hiányzik a másikon is. A szomszédomból is öt gyerek jár iskolába, ha esős az idő, bizony van bajuk elég. Ezt a magam tapasztalatából tudom, négy gyereket neveltem fel. — Az út ügye is sürgős — folytatja tovább a megoldásra váró gondokat —, ha az idő elromlik, a boltba is csak kézikocsin lehet az árut behordani. A bolt ügyeiben nemcsak mint tanácstag érdekelt, hiszen a földművesszövetkezetben is végez társadalmi munkát. De a vasutas szakszervezetben is bizalmi, segít a nőtanácsnak is. — Ennyi idős korára, hogy bírja mindezt? — kérdezem. — Semmi az kérem, csak akarni kell. Ezzel pótolom — teszi hozzá elgondolkozva — azt, amit fiatal koromban el kellett mulasztanom. Ilyenkor úgy érzem, újraélem a fiatalságomat, járok, kelek, látok, hallok, nem vagyok egyedül. — Most már, hogy nyugdíjban vagyok, rá is érek. De még dolgozom. A közösért végzett munka idejét pótoltam késő este, vagy korán hajnalban. — Sokan nem hiszik el — mondja —, hogy mindezt saját örömömre teszem. Azt hiszik, ezért fizetés jár. Az emberek bizalma, megbecsülése elég fizetség nekem, s igyekszem rá is szolgálni. — És szeretném — mondja tréfásan búcsúzásul —. még vagy harminc-negyven évig, ha így szolgálhatnám. — Sz. E. — rabugrálnak lefelé az udvarra. A folyosón odajön hozzánk egy csületesen elvégzik a rájuk bímenni nekem is az udvarra?’ — Nem úgy mondjuk, Marika, 1arka szoknyás "kislány: „Le szab 20 tennivalót. Sokszor jönnek vissza az iskolába, ha tanácsra, vagy segítségre szorulnak, ilyen- hogy szab. hanem szabad. Menj kor legtöbbször a tanító néni se- csak le nyugodtan. gít. Már ahol tud. Mert élőforNem könnyű bánni ezekkel a. dúl,olyan-eset is, hogy kevés az gyerekekkel, ez bebizonyosodik ereje »ehhez. Itt van p>éldául H, később az órán is. Főleg első Eszti eseté. Szorgalmas, igyekvő osztályban nehéz. Kevesebb ideig gyerek, de beteges, ezért aztán tudnak figyelni valamire, gyak- nem tud elhelyezkedni, hiába rcn elkalandoznak, felugranak, végezte jó eredménnyel az isko- hangosan beleszólnak a beszélge- lát. Mindenütt félnek alkalmazni, té'be, a figyelmük szinte ötper- pedig jóindulattal és jószándék- eenként elterelődik. Az igazgató- kai valószínűleg lehetne találni nő, Simon Józsefné tanítja a leg. olyan munkahelyet, ahol dolgoz- apróbbatot a betűvetés nehéz tu- hatna. Múltkor sírva jött vissza dományára, most éppen a be- az iskolába: „Hát én sohase dőltük felismerésére. A kezében gozhatok? Pedig úgy csinálnám!” kartonlapok: A tanító néni semmit sem felelt, — Pityuka, mondd meg. mi- mert nem rajta múlik, lesz-e Íven betű ez? állása Esztinek? Én eklő han gocsto: — Ez a betű „a” betű. A hátsó padban mezítlábas, égő szemű, szénfekete hajú kisfiú, egy percig sem marad nyugton, a kisegítő iskola létrejötte állandóan izeg-mozog. Most ép- sokat jelent, azonban a mai for- pen térdel a pad támláján, onnan májában mégsem végleges megnyújtogatja a kezét. oldás. A tanítás megindult ugyan — Hol van az „é” betű, Jóska? szeptemberben, de egyelőre még A MAJORBAN Feledékenység vagy felelőtlenség ? Ülést tartott a MEDOSZ Tolna megyei Bizottsága Csütörtökön ülést tartott a MEDOSZ Tolna megyei Bizottsága, amelyen a gépállomási dolgozók élet- és munkakörülményeit értékelték. Az ülésen egyebek között arról az örvendetes tényről számolhattak be, hogy ez évben eddig nem fordult elő halálos baleset Tolna megye gépállomásain akkor, mikor korábban évente három-négy is volt. A múlt évihez képest csökkent az egyéb balesetek száma is, így a balesetek arányszámai az országos átlag alatt vannak. Mindez egyebek közt annak a következménye, hogy a gépállomásokon fokozottabban betartják a munkavédelmi előírásokat. Az ülésen számos hiányosságot is feltártak, amint megállapították, a Dalmandi Gépállomáson a legrosszabbak az élet- és munkakörülmények. Itt például a gépállomás létrehozása óta építési beruházás nem volt, és igen korszerűtlen körülmények között kell a gépállomási dolgozóknak munkájukat végezni. Nem megfelelő a helyzet a Teveli Gépállomáson sem, amely a talajjavító profilt kapta. A teveli traktorosok járják az egész megyét, esetenként még a megye határain túl is dolgoznak, de nincs megfelelően megoldva a pihenőjük és étkezésük. Számukra szükséges lenne megfelelő hálókocsik beszerzése. Ahogy az országút a faluba kanyarodik, baloldalt majd egy kilométer hosszan terül el a madocsai Igazság Termelőszövetkezet majorja. Fogatok, vontatók fordulnak be, mennek vissza üresen, néíia csak egy-kettő, aztán nyolc-tíz is. . ^„njájorbeli nyü?sgés<.)amely nap-nap után megismétlődik, kitűnő tükörképe a határban folyó munkának. A majortól nem messze, nagy táblákban zöldell mór az ősziárpa-vetés. Távolabb, a Duna felé az almáskertben szüretelik az almát. Másutt a búzát vetik. Mindezeknek a munkáknak kiinduló- és végpontja a major, hiszen innen viszik a vetőmagot, és ide szállítják be a betakarított termést. A mag tárosnak, Jatyel Imrének kora hajnaltól késő estig talpon kell lennie, hiszen az ö kezén fordul meg minden. Az ő posztja hasonló a verőér szerepéhez; sehol nem lehet miatta semmi fennakadás, mert ellenkező esetben valahol megállna a munka. Ebben a nagy dologidőben, amikor mindennek szinte óramű pontossággal kell működnie, nem állhat meg semmi. A raktárban garmadában álló búzát három férfi lapátolja, öntözi piros színű folyadéktol. Pácolnak. — Reggel Öt órakor kezdtük — mondja Ber- tók József — és folytatjuk este nyolcig. Amióta a vetés megkezdődött, ez a mindennapi programunk, a pácolás. A búza vetésnek körülbelül a felénél tartunk, eddig mintegy hétszáz holdat vetettünk el. Eddig naponta százhúsz-százötven mázsa búza ment ki vetésre a kezünk alól. Ma reggel munkába állt a negyedik vetőgép is... Bertók Józsefről és két társáról, Tarczal Istvánról és Zsigmond Ferencről azt lehetne hinni, hogy csupán azt tudják, ami a raktár négy fala. legfeljebb a major területén folyik. Pedig számon tartják azt is, hogy a traktorosok hogyan haladnak a munkákkal. — A Szili Pista szombat-vasárnap hetvenkét holdat tárcsázott meg. Az aratás befejezése óta alig szállt le a DT-ről. Igaz, augusztusban 108 munkaegysége volt... A három embert sokan talán irigyelnék, mondván, jó helyük van a raktárban, nem kell kint dolgozniok. S az igazság? — Ha valamelyikünknek szabadnapja van, nemigen jön senki helyettünk. Azt mondják, ők bizony nem zsákolnak. — Itt vagyunk a raktárban 1960. óta, mióta csak a szövetkezet megalakult —■ mondja Zsigmond Ferenc. — Nem tudnánk megmondani, hány tele zsákot emelgettünk meg már azóta. Az első évben a kombájntól zsákban kellett behordani a terményt. Sokszor már az esti harangszó után mentünk ki az utolsó fordulóért. Most meg itt a csávázás. majd húsz vagon gabonát kell megmozgatnunk. — Miért nem a növényvédővel csáváztatnak? — így könnyebb. A gépet nem lehet behozni a raktárba, ahhoz mef. hogy kihordjuk, több munkaerő kellene. Néay éve csávázunk így. de még nem volt üszkös gabonánk. A gabonaraktártól nem messze valóságos ládahegyek emelkednek. A ládákban alma. A ládahegyek tövében asszonyok hámozzák, s.zeletelik az almát. — Sajnos, az idén nem úgy sikerült az alma, ahogyan szerettük volna. Nagyon megverte a jég, sok a sérült szem. Úgy határoztunk, hogy így feldolgozva szállítjuk a konzervgyárnak. Csak kevés hozzá a kéz, ráadásul gyakorlatlan. — Ma már azért gyorsabban megy — állapítja meg Kovács Gyuláné. A mellette ülő Árki Jánosnéra mutat. — Tegnap kettőnknek volt tizenhét kiló. Ma már külön-külön meglesz... — Hiába, gyakorlat nélkül nem megy — mondja Herczeg Istvánné, a konzervgyár átvevője. — Az első nap nehéz volt, utána mindig gyorsabban, könnyebben megy a hámozás, a szeletelés. Ezen a véleményen van Szabó Andrásné, Tolnai Istvánné és Sütkei Mihályné is. (Sütkei- né hetvennyolc éves.) Nagy a sürgés-forgás a gabonaraktár mögött nyújtózó silógödrök körül is. Megrakott pótkocsikat vontató Zetorok hajtanak be a gödörbe, amelyben két G—35-ös traktor tapossa dohogva a szilázst. Egy tele gödör mellett meg mint valami óriás szúnyog, hajbókol a traktorra szerelt markoló kanala; az elföldelést is gépesítették. A kombájnszérűn, sőt, a borsófejtő gép részére épült tető alatt is a napraforgót rostálják; százhúsz hold termését tisztítják, merik zsákba. A raktáros szerint tizenkét vagon termésre számítanak. A rosta mellett szorgoskodókat idős bácsi figyeli. — Ö a nappali őr a majorban — mondja a raktáros. — Ledneczki Miklós... Sokan szidják, mert mindent meglát. A major legszélén nyolc kukoricagóré sorakozik. Egy már megtelt, másik kettő félben van. — Egy százötven holdas kukoricatáblában megy most a szedés — mondja ismét a raktáros. — Tegnap majdnem egy egész góréra való bejött. Csaknem tíz vagon. A termés azt mutatja, hogy ez a nyolc góré is kevés lesz. Ezt a százötven holdat még a héten megszedjük, utána még búzát vetünk. A górék mellett szalmával takart burgonyaprizmák sorakoznak. Egy része vetőgumó lesz, a másik részét étkezésre értékesíti a szövetkezet. A major bejáratánál burgonyászsákokkal megrakott fogatok sorakoznak, mérlegelés nélkül semmi nem kerülhet be. Itt látszik meg, menynyire számít minden kiló gabona, gyümölcs, takarmány. Itt mérik kilókban, mázsákban, vagonokban az egész tagság egész évi munkájának eredményét. BI,
