Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-15 / 243. szám
4 1365. október 15. fSOTI MEfcYKT fíEPÜJSAG Egy ígéret meghiúsult FONTOS FELADATOT tölt be a KISZ-szervezet falun-városon egyaránt. Hivatása mellett egy- egy község ízét, hangulatát adja táncos összejöveteleivel, kulturális műsoraival, szakköreivel, klubjaival. Öröm hallani a szabályi, a pálfai, de akár a tolnai szervezet életéről is. ötlet és szorgalom jellemzi napjaikat. Nem mondhatjuk ezt el a Szek- szárd-szőlőhegyi fiatalok munkájáról. Tavaly Hazafi István volt a szervezet titkára. Akkor oklevelet is kaptak a Hazafias Népfronttól társadalmi munkájukért. Idén aztán Steiner József, harmadéves gimnazistát választották titkáruknak. Kicsit elmarasztalják, amiért titkársága elején egy. hetes NDK-útra ment a közösség pénzéből. Visszafizetni nincs módja, hisz diák. A külföldi útra pedig épp azok javasolták őt, akik most ellene beszélnek. Úgy néz ki, hogy bűnbakot kerestek a fiatalok, mert elfogyott a pénz, s nem jött több helyébe. Azért nem jön persze, mert nem is dolgoznak érte: Egy bál régente 1000—1500 forint hasznot jelentett. A legutóbbi viszont csak 100 forintot hozott a „konyhára” a rossz szervezés miatt. A Szabadság Tsz elnöke is neheztel a fiatalokra: úgy ígérték, hogy 10— 15-en besegítenek az aratás munkáiba. Megfőzték részükre a jó birkapaprikást, 13 adag azonban gazdátlan maradt, s a munkából csak ketten vették ki részüket. Az egyik rendezvényükön az is megtörtént, hogy 60 forintos hiánnyal zárták a büfében felállított becsületkasszát. Szeptemberben aztán még ennél is nagyobb csalódást okoztak. ígérték, és mégsem rendezték meg a már hagyományossá váló szüreti bált. Azt mondják, nem volt kedvük felkészülni.. j Abban a szervezetben történtek meg ezek a sajnálatos esetek, amely tavaly a jobbak közül való volt. Ennek pedig oka van. Kedveszegett emberek lettek a szőlőhegyi KISZ- fiatalok? Vajon miért elégedetlenek? Steiner József az új titkár, kezdő, néha tanácstalan. Végső soron azonban a közösség választotta. Igaz, hogy a közösséget a titkárnak kell formálnia, de a közösség is formálhat magának titkárt, ha akar. Steiner József pedig jóindulatú, jóképességű fia. talember. Nem vádolható nemtörődömséggel — csak kezdő. Azt mondják, hogy más is okozza a kedvetlenséget. A leromlás dátumához fűződik egy másik dátum, a szőlőhegyi presszó létesítésének meghiúsulása. Az ifjúságot „leforrázta” a hír, kedvetlenségük bélyeget nyomott munkájukra is. Kérdés azonban: ha nem sikerült valami, akkor boruljon fel az is, amit eddig elértek? Hisz amíg presszó nincs, addig még több a szervezet közérdekű feladata. A FIATALOK NÉZETÉN mindenképpen gyökeresen kell változtatni Egy ígéret meghiúsulása ilyen hatást válthat ki a fiatalságban, de általában a lakosságban, ezért nem árt megnéznünk az érem másik oldalát.. i Lelkesedtek az emberek: „Rangosodnak. Van szép kultúrottho- nunk, korszerű pártházunk, kibővített iskolánk és most lesz presszónk” — mondogatták. Hisz augusztus 20-ra ígérték átadását. A berendezést is kihozatta Dávid elvtárs, a földművesszövetkezet elnöke. HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságban! Sárközi Gyula: c:// szingapúri tájteasntú Nemrég a bolt melletti ház lakója elköltözött, megüresedett a presszónak szánt épület. Erre vártak ugyanis évek óta. Most mégis így nyilatkoznak a felsőbb szervek: Tösmagi Gábor, a városi tanács gondnoka: — Kis idő óta tartozik hozzám a szőlőhegyi ki- rendeltség. Tudok a problémáról, de bővebben nem vagyok informálva; Svajda Gábor, a városi tanács kereskedelmi felügyelője: — Évek óta probléma. A pincét azonban a régi tulajdonos most is használja, így megvalósíthatatlan a presszó. Dávid Ottó, a Szekszárd és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet elnöke: — Baj van a víz- használattal és a WC-létesítéssel is. Valószínű, hogy a KÖJÁL beleszólna. A pince is nagy hiány. Szóba jöhetne még a pártház. Ott is nyithatnánk presszót, ha nem a Szabadság Tsz gabonáját raktároznák benne. Jantner Sándor, a Szeleszárd- szőlőhegyi Szabadság Tsz elnöke: —- 15 vagon gabonára van raktárunk, a munkaegységre járó részt azonban a pártházban kényszerülünk tárolni évek óta. 1963- tól kérünk már hitelkeretet gépes kombájnszín építésére. Biztos ígéretünk van, hogy 1966-ban ezt megkapjuk. Addig azonban szükség van rá. Én is sajnálom, hogy a szőlőhegyi lakók álma meghiúsult, viszont megjegyzem: pártházból nem igen hallottam még szórakozóhelyet csinálni. A bolt melletti épület szerintem tökéletesen megfelelne. A szórakozó emberek nem vizet isznak, mosogatáshoz pedig megfelel az, ami ott van; Egy WC-t biztos tudna építtetni a földművesszö- vetkejzet. Pincéje viszont sok-sok presszónak nincs. Van kamrájuk és jégszekrényük. És ... nem ismerem az anyagi lehetőségeket, de végső soron építeni is lehetne, hisz üres házhely van Szekszárd- Szőlőhegyen. Az egésznek van valami olyan íze, hogy talán nem eléggé akarják a felsőbb szervek sem. Szőlőhegy lakói néha kibúvónak érzik a magyarázkodást. FIGYELEMRE MÉLTÓ Jant- neír Sándor véleménye, még akkor is, ba azt nem állította határozottan, hogy helves a megítélése. Figyelemre méltó, mert az egész lakosság véleménye nyilvánult meg a szavaiban. Csalódott a lakosság, főként pedig a fiatalság. A csalódás, elégedetlenség rossz tanácsadó. Hegedűs Sándomé Ha egy üzlet megindul Kiküldöttünk és a lakók jelentése a Pollack utcából Ha rosszmájúak lennénk, ironizálni kezdenénk arról a 12 lakásos OTP-társasházról, amelyiket a minap adtak át, de korántsem az építtetők örömére.. Nem tesszük azonban ezt, már csak azért sem, mert magunk is kedvvel nézzük, hogyan izmosodik a társasház-építési mozgalom. Ezzel kapcsolatban csak egy dolog: a szóban forgó háznak tulajdonképpen úgy alakult ki a telke, hogy egy régi tulajdonos és pillanatnyilag új lakó, Perényi Miklós, s másik társa felajánlotta korábbi telkét, s a városi tanács kiegészítette egy portadarabbal. A már átadott épület előtt nyomdász kollégánk szenei lapátolt. Alighogy köszöntünk, dőlt belőle a panasz: rossz ez, rossz az, nincs villany. S amikor egy „üzlet” így megindul, akkor nincs megállás. Inkább a rendszer kedvéért kezdjük az elején. A tizenkét család szorgalmasan gyűjtögette a pénzt: állítható, mindegyik nagyon örült, amikor belekerülhetett a társaságba. Nagy szó az, ha nem kell vidékről bejárni, mint Szabadi Mihálynak, vagy éppen albérletben lakni. A belépéskor lefizettek tízezer forintot, s aztán további 33 ezret a két és félszobás lakásért. Néhány évig havont» törlesztik a részletet, fizetik vissza azt a pénzt, amivel államunk támogatta vállalkozásukat. Legyünk reálisak: 153 ezer forint — ennyibe került egy- egy lakás —, tekintélyes summa. S ezért méltán várhatták volna, mint ahogy várták is, hogy a Paksi járási Építőipari Kísz olyan lakást épít számukra, amelyikben még az irigység sem talál hibát. Nem kell irigynek lenni. A helyzet jelenleg így áll: az épület elkészült, kívülről bevakolatlanul mered a környéken folyó építkezésekre, s az ajtókon belül pedig rengeteg apró, kellemetlen és bosszantó hiba. — Pedig lett volna mód a rendes munkára — véli Perényi Miklós, aki egyben a társulás vezetőségének is tagja. Szerintünk az idő sem szorította túlságosan az építőket. Annak idején az átadási határidőt 1965. június 30-ban állapították meg. A második már augusztus 20-ra szólt, s végül a harmadik 1965. szeptember 10-re. Ekkor bizottság járt az épületben, s annak észrevételei alapján egy hetet késett az avatás. Szeptember 17-én aztán végül 43 ezer forint minőségi leírással s egy terjedelmes hibajegyzőkönyv kíséretében átvették. Több lakásban jártunk, s nézelődés közben a következőkre gondoltunk: 1. Miért beszél arabusul, aki nem ismeri azt a nyelvet? Magyarán: miért épít az olyan, aki csak vállalja, hogy elvégzi a munkát, de nem teljesíti. Mert például a 12-es lakásnak majdnem az egész mennyezete vízfoltos, fekete-tarka. 2. Hogyan lehet olyan választófalat építeni, mint amilyen a 10-esben készült? A felső része ugyanis 7 centiméterrel van kijjebb az alsónál. 3. Egyáltalán: milyen törvényes előírás, kódex, vagy egyéb szabja meg, hogy egy épületet át kell venni még akkor is, ha nincs kívülről bevakolva, s nincs teljesen rendben? Persze van garanciális kötelesség. Csakhogy ez nem old meg semmit, mindössze mentségül szolgál arra, hogy bizonyos építkezéseket nagyobb felelősség nélkül össze lehessen csapni. Csak ennyit erről a házról. Lenne még mit mondani, de inkább hagyjuk. Annyit azért még megjegyzünk: igaz, hogy szemre ez az ügy építkezési probléma, de a lényeget tekintve sokkal több annál, s jó lenne már végül a lényegre figyelni. Sz. I. rTYfYYVTYTYTfYYVYVYYYVYVYVYYY »YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY1 — 109 — — Nem sok, mégis valami! — mondta kissé csalódottan. — Ismerjük az időpontokat. Minden simán ment? Nem ismert fel senki? — nézett Dzsodzsóra. . — Nem, minden simán ment — felelte a maláj, aki most elővett egy banánt és majszolni kezdte. — Hát te, Thao Fen barátom, mit végeztél? — fordult Kuomoro a fotelben terpeszkedő kínaihoz. Thao Fen röviden beszámolt arról, hogy sikerült elhelyezkednie a Hotel Astoria harmadik emeleti szobapincérének és figyelő munkájának első eredménye: mr. Sárga Hopkinsék és katonai elhárítok segítségével elszállíttatta műszereit, vegyszereit, méghozzá erős katonai fedezet mellett, a szállóban pedig feltűnően megszaporodott a személyzet, a földszinti szobák egyikébe pedig beköltözött egy őregység mr. Sárga személyes biztonságának biztosítására. — Szóval mozgósítottak mindenkit — jegyezte meg Kuomoro gúnyosan. — Hát persze ez várható is volt. Nagy a tét, barátaim! Egy szenzációs találmány, amellyel az angoloknak sikerül végre leszámolni a partizánokkal, s amely horribilis összeget ér! Ez a találmány, barátaim, felér egy atombombával. De lehet, hogy tízzel vagy százzal. Nem tudni. Titkát nekünk kell megszerezni, s ez egyedül az ügyességünkön múlik. Ezt a játszmát nem szabad elvesztenünk! Először: óriási összegről van szó, amelyen mindnyájan új életet kezdhetünk valahol a Föld másik végében. Erre gondoljatok, barátaim. Megszűnik számotokra a törvényen kívüliség vagy a megtűrtség, ez a két— 110 — éltű élet. Másodszor: ha elveszítjük, a fejünket veszik! Most pedig jöjjön be a lány. Li tárcsázott: — Shary, gyere be hozzám! Néhány perc múlva Sári ott állt mélyen de- koltált nagyestélyiben a vezérkar tagjai előtt. Kuomoro eléje ment és leereszkedően üdvözölte: — Isten hozott, szépségem! Foglalj helyet mi- nálunk! Parancsolsz egy kis konyakot? Vagy whiskyt? töltött. — Egy kis megbeszélést tartunk. Feladatod a következő: még ma felhívod mr. Sárgát és emlékezteted ígéretére, mely szerint alkalomadtán meglátogatja a Vasmacskát. Mr. Sárgának mielőbb el kell ide jönnie. Mondjuk akár holnap este. Jó? Nagyon fontos! Az idő sürget! Most a mi gyorsaságunkon múlik minden. Nem lesz nehéz dolgod, »biztosítalak. Láttam rajta tegnap, hogy nagyon tetszel neki. Ez jó jel. Sőt kitűnő! Ütni kell a vasat, míg meleg! Sári lenyelte a whiskyt és míg Kuomoro beszélt, körülhordozta tekintetét a szobán: a marcona külsejű alakok láttán végigborsózott a háta, de félelmet nem érzett. A Nagyfőnök jelenléte hamar eloszlatta minden szorongását. — Mindent értettem, nagyfőnök — felelte, amikor Kuomoro elhallgatott és várakozóan tekintett rá. — Most mit csináltál? — Nemrég fejeztem be az öltözködést. Amint visszamegyek, máris felveszem a kapcsolatot mr. Sárgával. — A látszat kedvéért folytatnod kell a munkádat. Mr. Sárgát pedig vedd ostrom alá és ne hagyj időt neki az esetleges kiábrándulásra, mert feltehető, hogy az angol titkosszolgálat emberei a tegnapi találkozás után felhívják bizonyos dolgokra mr. Sárga figyelmét. El kell érned, hogy neked higgyen, ne nekik! Minden világos? Akkor most eredj szépen vissza a szobádba. Good by! A banda alvezérei még egy ideig némán ültek Sári távozása után. Aztán Kuomoro szólalt meg elsőnek: — Figyelmeztetni akarlak benneteket, barátaim, valamire. A legcsekélyebb baklövést irgalmatlanul megtorolom! Aki tehát valami marhaságot csinál, megírhatja végrendeletét! Senkinek sem irgalmazok! Értjük egymást? Tekintetét lassan végighordozta vezérkara tagjain. — Hogyne! — vágta rá Li úr. A többiek bólogattak. — Akkor hát munkára fel, barátaim! Mindenki ismeri feladatát, tehát rajta! Li, te még maradj itt. Az alvezérek kiözönlöttek a szobából; — Kész a szoba? — kérdezte Kuomoro Li-től. — Már két órája működik! Mehetünk? — Li előresietett. A folyosó végén befordult jobbra, majd tíz lépés után balra, végül megállt egy kis, alig látható ajtó előtt. Hármat koppantott, aztán Kuo- morót előreengedve behúzta maga mögött az ajtót. Fojtó, édeskés szag csapta meg orrukat. A sűrű füst csípni kezdte szemüket.
